Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-23 / 119. szám

1980. május 23.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Érv a lógás?

Hat festő nem dolgozik

„FELHATALMAZÁS...

Telhatalmazzuk Balogh Lajos szobafestő munkatársunkat, hogy az érdekünket képviselje a Szolnok megyei Néplap Szerkesztőségében, felkeressen egy újságírót, és ott amit elmond, az fedi a valóságot...” Dátum és hat aláírás. Ezzel a dokumentummal keresett fel Balogh Lajos szakmunkás. Elmondta ő is, később munkatársai is: nincs munka. Munkahelyi vezetői ugyancsak elmondták ezzel kapcsolatban véleményüket. A beszélgetés jó néhány héttel ezelőtt történt. Azóta lecsillapodtak a kedélyek, még kitüntetést is adtak át a Nagykunsági Építőipari Szövetkezetben — hiszen elnyerte a kollektíva a Kiváló címet. Mondja is az elnök. Németh Pál, hogy e néhány munkás esetéből nem lehet az egész közösségre vonatkozóan képet alkotni. A történteknek, a beszélgetésnek azonban van olyan tanulsága, amely úgy tűnhet, időszerű az év bármelyik negyedében.

A probléma az egyik oldalról megvilágítva: állunk, nincs mit tennünk, amit csinálunk, az a munkakörülmények miatt is olyan. A falra felkent festék lemállik, a tapéta felválik a melegítő- berendezések pedig ontják a kormot. Jóval kevesebbet keresünk, van közöttünk családos ember is, és hiába szólunk, hiába mondunk bármit.

A probléma a másik oldalról: nem a legjobb szakmunkásokról van szó. akik ráadásul még fegyelmezetlenek is. Lógnak, ahelyett, hogy dolgoznának, csak beszélnek.

A valóság elemei fellelhetők mindkét véleményben. Miért csak az „elemei”? A szövetkezet vezetői azt mondják, fegyelmezetlen munkásokról van szó. Sorolják a hiányosságokat, a vétségeket. A kérdésre, hogy hányán kaptak fegyelmit vagy figyelmeztetést — nincs válasz. Illetve csupán annyi, hogy próbálkoztak a nevelésükkel. Az egyik vezető mondja: Az sem igaz egészen, hogy a „minőségben” a munkakörülmények hiányosságai a ludasok. Az egyik szobában ugyanolyan körülmények közáít gyönyörű a tapéta, a másikban pedig csapnivaló. A felvált tapétáról elmondottak egy része tehát sántít. A megközelítés mindkét változatában találni azonosságot — nem tudtak mindig munkát biztosítani az említett hat festő szakmunkásnak. Előfordult, hogy nemcsak nekik. A szövetkezetnél háromszáztizenhét munkanapnak megfelelő idő esett ki januárban, kilencvennyolc februárban. Mindez annak a következménye, hogy tavaly nem érkeztek meg időben egy építkezéshez az elemek, a munkát nem tudták elvégezni — építőiparról van szó, másikba már nem foghattak az időjárás miatt. A felszabadult kapacitást ripsz- ropsz lekötni csak nehezen lehetett úgy, hogy itt is. ott is vállaltak munkát a megyében.

Eddig a tények. A tanulságok? Mindegy, hogy egy feddhetetlen vagy egy fegyelmezetlen munkás nem tud dolgozni például azért, mert nem szállították ki a munkahelyre a festéket. A szervezési hiányosságok ellen vagy ezekkel szemben nem érv, hogy valaki időnként lóg. Viszont a munkahelyi vezetők hibája, ha a tizedik, tizenötödik figyelmeztetés is csak amolyan ej- nye-ejnye hangnemben történik. Való igaz. nemköny- nyű számon kérni a munkát, a teljesítményt, amikor megannyi tényezője a termelésnek bizonytalan. Normálét — munkanormákat is — felállítani bárkivel szemben csak akkor lehet, ha azok végrehajtásához a körülmények adottak. Az említett szövetkezetben egy munkás mondja: „Én azt szeretem, ha mellettem áll a stóc”. Vagyis tudja óráról órára, hogy mit fog csinálni. Nem kérdezi, hogy ki, honnan, hogyan, mikor vitte azt ocTa, beépíti. A felhatalmazás egyik aláírója mondja: hogy van az — egyik alkalommal hajtani kell, másik esetben pedig nincs munka? Ellentmondás, ami azt bizonyítja, alkalmanként számítani lehet a dolgozók megértésére, de hiányosság esetén számítani lehet ezekre a kérdésekre is.

HA HIBÁZIK a vezető, ez érthetően nem jogosítja fel a beosztottakat arra. hogy munkájukat csak „részben” végezzék el. Ami igaz fordítva is. Nem szervezett a munka, vagy nincs anyag? Mindennek nem feltétlenül következménye a rosszabb minőség, a lazább munka- fegyelem. Igaz. feltételeket; normákat szabni ilyen körülmények között meglehetősen bajos dolog. Követelményeket felállítani vezetőnek — legyen az csoportvagy művezető — s munkásnak, csak az elvégzett munka ellenében lehet. Márpedig ilyen tevékenységnek számít a festés, a tapétázá's vagy az anyagbeszerzés, a munkaszervezés is.

Hajnal József

Ólomlábakon, avagy a kényszer nem elég

M

indennapi életünk soksok szavát hallva manapság agyunk önkéntelenül is tovább folytatja az elhangzottakat: energia — energiatakarékosság, üzemanyag — üzemanyag-takarékosság. Spórolásra biztatnak bennünket, és nem véletlenül: hosszú évek alatt nem tanultunk meg ésszerűen gazdálkodni nehezen szerzett javainkkal. Valószínű, hogy valamikor eredményt is hoz a sulykolás, a sok praktikus tanács. Már csak azért is, mert saját bőrünkön érezzük pazarlásunk kárát.

Persze, nem mindig elég csupán a kényszer. Néha az igazi takarékosság lehetőségei hiányoznak. A MÉH Vállalat például megveszi a rossz akkumulátorokat, ösz- szetöri őket, majd külföldön eladja, ahol beolvasztva igen értékes, csak drágán megvehető anyagot, ólmot nyernek belőlük. A takarékos újrahasznosításnak ez azonban csak az első lépcsőfoka lehet. A használt áramforrások alkatrészeinek 30—40 százaléka ugyanis még mindig működőképes, kiválogatva, új részekkel társítva őket még évekig táplálhatnák a járművek villamosberendezéseit.

Nemcsak a nyersanyag, az ólom jelent értéket tehát, a lemezek, az érintkezők készítésére fordított munka egy része, az akkumulátoredények szinte mindegyike megőrizhető.

Igen hasznos dolog lenne a felújítás megszervezése. Nem kellene szétrombolni és újrakészíteni azt, ami már a birtokunkban van. Az akkumulátorok fogyasztói, a járműtulajdonosok is nyernének a „bolton”: egy felújított áramforrás műszaki jellemzői csak húsz százalékkal rosszabbak az újénál, ára viszont jóval alacsonyabb lenne. Lenne — ha elegendőt készítenének belőle. Egy-két üzem kivételével azonban hazánkban senkit nem érdekel ez a tevékenység. Pedig a vállalkozás a tapasztalatok szerint egyáltalán nem ráfizetéses. Csakhát a javító üzem megteremtése pénzbe kerül.

Különösen sokba ott, ahol az áramforrás készítésének nincsenek hagyományai. Szolnok megyében azonban vannak — a Vasipari Vállalat szászbereki akkumulátorgyárában. Itt az új terméket készítő üzem mellé olcsóbban illeszthetnék a felújító részleget. A vállalat vezetői szívesen vállalnák is a bővítést, hiszen —• mint mondták — tizenöt-húszezer darabos nagyságrendnél a vállalkozás már kifizetődő lenne.

A megyei tanács műszaki bizottságának egyik ülésén már ecsetelték is a felújítás gazdaságossági előnyeit is, ám azt is hozzátették, nincs pénzük a beruházásra. A hallgatóság is lelkesedett az akkumulátorok újrahasznosításának gondolatáért. Ennél több azonban azóta nem történt.

N

incsenek és tervbe sincsenek véve a gazdaságosságot igazoló vagy cáfoló számítások. A hiányzó pénz előteremtésének lehetőségeit sem kutatja senki. Ahogyan egy illetékes megfogalmazta: „még csak játszunk a felújítás gondolatával”. Ebből azonban rpég nem derül ki, hogy valóban érdemes-e vele foglalkozni. Országos és vállalati előnyök nyerhetők vagy ve- szíthetők el — az idő azonban a gazdasági döntések esetében soha nem ólomlábakon jár.

— vész —

Székesfehérváron az IKARUS Jármű- és Karosszéria Gyárban az idén nyolcezer távolsági, városközi és a városi közlekedést biztosító autóbuszt gyártanak. A járművek mintegy nyolcvan százalékát a világ több mint negyven országába szállítják, legtöbbet a Szovjetunióba. Az idén a moszkvai olimpia miatt a szovjet partner kérésére terven felül batszáz autóbusszal többet gyártanak

A MEGYE KÉPVISELŐJELÖLTJEI

I

arta Lászlót, a megyei tanács elnökét ismét képviselővé jelölték Szolnokon a 2-es számú választókerületben. Arról beszélgettünk vele. hogy e két fontos tisztséggel járó munkát hogyan tudja összeegyeztetni.-— Szerintem egy ország- gyűlési képviselőnek — főleg akkor, ha egyúttal megyei vezetői funkciót is betölt — egyeztetni, összehangolni kell a közérdeket és a képviselői választókerületének érdekeit. Ez természetesen nem csökkentheti a választókerületért érzett felelősséget. Képviselőtársaimhoz hasonlóan én is ezt tartottam szem előtt — mondotta Barta László. —

Két fontos tisztségben

és örültem annak, hogy a Ságvári körúti Általános iskolában jogos társadalmi igényt kielégítő tanteremfejlesztést sikerült elérni.

—Örömömre szolgált az is, hogy felépült a fedett piac, a Szövetség ABC áruház, a Dómus lakberendezési áruház és az. hogy az előző választásokkal közel egyidőben kezdődött a Széchenyi lakótelep építése. Időközben felépült a Centrum Áruház és a Skála is amiknek vonzó hatása választókerületemen túl az egész megyére kihat. Alakul az új városközpont is, melynek parkosítása remélhetően megoldódik.

— Választókerületének fejlesztésén túl. mint képviselő. mit tartott szem előtt?

— A képviselőcsoportban azért munkálkodtam, hogy együttes erővel segítsük elő az egész fhegye párt- és állami határozatokon alapuló fejlesztését.

— ön tagja volt az országgyűlés jogi. igazgatási és igazságügyi szakbizottságának. Abban a testületben mire törekedett?

— Arra, hogy előbbre lépjünk az államigazgatás egyszerűsítésében, korszerűsítésében, a tanácsi gazdálkodás hatékonyságában. Az ott szerzett tapasztalatokat mindennapi munkámban igyekeztem hasznosítani.

Barta László közérdekű tevékenysége mellett mindig nagy figyelmet fordított arra, hogy választópolgárainak egyéni gondjain is enyhítsen. Ennek is betudható egyhangú jelölése a képviselői posztra. Amikor azt kérdeztük tőle, hogy megválasztása esetén milyen feladatot lát maga előtt, így válaszolt:

— Az eddig képviselt politika mellett elkötelezetten akarok munkálkodni a XII. pártkongresszus határozatában és a HNF választási felhívásában megfogalmazott feladatok megoldásáért. Ami pedig választókerületemet illeti: arra törekszem, hogy a kapcsolódó létesítményekkel együtt tovább épüljön a Széchenyi lakótelep, mielőbb átadják az új ABC-áruházat, az új óvodát és az új általános iskolában már szeptemberben megkezdődjék a tanítás.

S. B.

K

átyús földút vezet a jászjákóhalmi • faluszéli kis házihoz, a Bo- rics család otthonához. Gondosan ápolt veteményes kert mögött az egykori mellék- épület romjai.

— Már düledezett. le kellett bontani. Garázst építek és egy kis kamrát. Nagyon a körmömre égett, évek óta halogattam.

— Ügy tudom, hogy másfajta építkezések érdekében levelezett, tárgyalt, vitatkozott épp eleget.

Nem magánemberként, hanem a jászberényi járás hét településének országgyűlési képviselőjeként.

— Ami a jászjákóhalmi ABC-t illeti, nem is eredménytelenül.

Nem vitás, hogy régi és vitathatatlanul jogos óha ja volt a jászjákóhalmiaknak, hogy legyen végre már egy korszerű üzlete a falunak. Négy évig húzódott az ügy. Előbb azon vitatkoztak, hol épüljön, azután, hogy ki legyen a kivitelező, aztán pedig a

betonpanelekhez nem jutottak hozzá, hiába volt meg rá a pénz.

Lényeg, hogy épül, és ha minden igaz. augusztus 20-án avatjuk. Ilyen esetekben, amikor több ezer ember érdekéről van szó. és nem is irreális a kérés, szíwel-lé- lekkel állok a jó ügyet támogatók mellé, keresem, s ha kell. kardoskodom is velük együtt a lehető legjobb megoldásért. így volt ez az ABC esetében is.

— Bevallom, hogy az első képviselői ciklusomban leginkább akkor voltam tanácstalan, ha magánügyekben fordultak hozzám, és azt várták tőlem, hogy „verekedjem ki” vélt vagy valós sérelmük orvoslását.

— Közérdek, magánérdek. Nagyon nehéz sokszor szétválasztani. hiszen nem minden esetben különül el egymástól egyértelműen. A té- eszben, ahol gépszerelőként dolgozom, kollegáimmal is és a pártalapszervezetben elvtársaimmal is nem egyszer vitatkoztunk erről.

— Mit kérték Borics Lászlótól azok az emberek, akik most már másodízben jelölték a 13-as számú választó- kerületben képviselőnek?

— Minél többet legyek köztük. Egy idős bácsi tréfásan azt mondta, szeretnék, ha sokat látnák a piros autómat Jászkiséren. Jogos a kérésük. Az elmúlt öt évnek ez volt az egyik tanulsága. Többet kell lennem a választóimmal, jobban meg kell ismernem gondjaikat, öjrömeiEz a szakma nem száll apáról fiúra

I Török Ernő(-né) egyedüli szikvízkészító kisiparos Szolnokon. A vendéglátót az üdítőital-palackozó látja el szódavízzel — kötelezték rá. Egyszer leálltak, itt maradt a fél város szóda nélkül.

— Az 50-es évek végén 50 üveggel indultam. Hogy most hány kuncsaftom van, nem tudom, de azt igen, hogy még a környező községekből is járnak ide.

— Hordtam a szódát biciklivel, próbáltam taligával — az nem volt jó — aztán kézikocsival. Egy karácsonykor akkora lett a forgalom, hogy nem győztem szállítani, fogadtam egy parasztszekeret fuvarba. Alig valamivel több fért rá. mint a kiskocsira. Aztán lovat béreltem, majd vettem. Szőrös Dömpernek hívtuk, mert egyformán ment betonon, földúton. Ám egyre több utcasarkon jelent meg az „Állati erővel vont járművel behajtani tilos!” tábla. Akkor vettem egy kis teherkocsit, azzal jártam a belvárost, a lovaskocsival meg az alkalmazottam a perifériát.

—1 A 70-es évekig fejlesztettem az üzemet. Hetven- háromban elkezdtem az üdítőital gyártását, amikor tavaly január 1-től nyugdíjba mentem, akkor hagytam abba, de a szóda megmaradt.

A műhely különböző polcairól, rejtett zugaiból változatos formájú szódásüvegek kerülnek elő. Török Ernő szenvedélyesen kutatta a szakma történetét, Pesttől Debrecenig, Szolnoktól Szegedig felkeresett minden kisiparost; tudnak-e újat mondani?

— Nem sokat mondtak. Talán szakmai féltékenységből, de inkább azért, mert ők sem tudtak sokkal többet. A múltkoriban valaki azt kérdezte az Élet és Tudományban, hogy a szóda elnevezés miből jöhetett létre, amikor csak víz és széndioxid van az üvegben, szóda egy gramm se. Hát volt! Mutatok egy üveget: két hasa van, közte karcsú derék, azon csak egy vastag cső megy le az aljáig. Ebbe az üvegbe fölülre tették a szódabikarbónát, meg az ecetet, alulra öntötték a vizet a vastag csövön keresztül.

— Képtelen történetek terjedtek el a szódavíz feltalálásáról. Az egyiket elmondom : Állítólag Ferenc József megelégelte, hogy a katonatisztek a sok bortól mindig lerészegednek az udvari lakomákon. Pályázatot hirdetett, ki tud olyan folyadékot feltalálni, ami a bor ízét nem rontja, a hatását csökkenti, így nem lesz olyan erős. Ezt a pályázatot Jedlik Ányos nyerte meg, ő találta fel a szódavizet. Az tény viszont, hogy szikvíz- gyártással és eladással először a patikák foglalkoztak iparszerűen. Van is itt egy ilyen üvegem.

— Hogy mi a jövő? Mikor kezdtem, a megyében volt 56 szikvízgyártó kisiparos, most jó, ha tíz maradt. Ez nem olyan szakma, ami apáról fiúra száll! A családban állandó téma, miért nem hagyjuk abba a feleségemmel. Nem tudom miért. Talán ha örököltem volna az üzemet, könnyebben megválnék tőle. De én itt mindenért megdolgoztam.

— Nem dicsekvésből vagy panaszként mondom, a 23 év alatt először tavaly októberben vettünk ki egy hónap szabadságot, de minden héten egyszer akkor is ki1 szolgáltuk a vásárlókat. Jön egyszer egy idős bácsika, kérdezi, hogy nem Török Ernőé már az üzem? De igen — mondja a feleségem, ő volt bent éppen — az övé. Az nem lehet — így a bácsika —, mert Török Ernő még sohasem zárt be.

— egri —

lólesik a bizalen