Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-12 / 9. szám

1980. ji 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nada csoport «sapa köd. HindeR I Kijön a néző IliPSfPaMBt a moziból, azt se tudja, mesre van a jobb­ra. meg a balra, mert mar­kolni lehet a ködöt. Szinte összekoccan az ónra ismerő­sével, amikor végre megis­merik egymást. Csúnya köd van, mondja a mozi irányá­ba loholó leendő néző. Hét még bent a moziban az új Chabrofl-íilm pörgetésekor, morfondírozik a másik, aki már túl van a becsapáson. Nada spanyolul azt jelen­ti: semmi. Találóbb lett vol­na ezt a filmet ezzel a cím­mel forgalmazni: A nagy semmi. Maga az alkotó, a más filmjei révén méltán világhírű Chabrol is ilyes­mire gondolt talán amikor közreadta a fiával folytatott beszélgetését: „Megnézte a filmet elbizonytalanodott, és megkérdezte tőlem. hogy ezek után miben lehet még hinni? Mondtam neki, hogy ezt magának kéll kitalálnia, s ha megvan, mondja el ne­kem is!” Hozzátesszük, a nézőknek is elmondhatná a rendező — amolyan beajánlásban, a ten­gernyi hosszú film vetítése előtt, vagy használati utasí­tás félében —, hogy mire is gondoljunk a látottak után?! Politikai krimit néztünk, megszelídített horrort, vér- fagyasztó társadalomrajzot — avagy egyszerűen csak „meg- ideoflogizált”, Párizs képére pofozott westernt? Lehet egyik is, másik js, harmadik is, sokadik is, ám bármerre indulunk vizsgálódásunkkal, beleütközünk a Nada kor­látaiba. Tételezzük fel. hogy ... lépten-nyomon csupán va­lamilyen feltételezés lehet kiindulási alapunk, s minél mélyebbre jutunk a film eszmei rétegeiben, annál ho­mályosabbá válnak a né­hány gondolati lépcsővel előbb még igazságnak vélt összefüggések, — de tulaj­donképpen nem is sokat kell bofliyoinganunk a Nada esz­mei légióiban, hogy észre­vegyük : eltévedtünk, akkora a köd. hogy a saját kezünk- fejét is egy régmúlt rino- cerosz állkapcsának nézzük. S ez nem véletlen, mert Jean Patrick Manchette re­gényéből készült filmben többször is hangsúlyozzák: A balos terrorizmus és az óllamterror ugyanannak az állkapocsnak két „fogsora”. Jó, egyszerűsítsük végletek­ig a gondolatsort, fogadjuk el, hogy talán így igaz, de a Nada esetében mégis gon­dolati zsákutcába vetet ez a felületes okoskodás, ugyanis semmi sem bizonyítja a hi­hetőség erejével, hogy a Nada csoport ultrabalos. — Ugyanúgy lehet szélső, jobb­oldali is, de még inkább Nada — azaz semmi. Már ami az ideológiai nézőpontot illeti. Vagyis nihil. Talán csak a csoport „feje”. Diaz a meggyőződés es anarchis­ta. Ö egy spanyol kommu­nista fia. Hihető, hogy egy spanyol, vagy nem spanyol, s nem is egy de több kom­munista fia anarchista lesz, ám ha Chabrol filmje ezzel valamiféle általánosítást pró­bálna „megpendíteni”, erről meg az jut eszünkbe, hogy a nyugat-európai kommunis­ta pártok elítélik a terroriz­must. Be mit keres a Nada csoport legidősebb — talán legrokonszenvesebb is? — tagja Epaulard, az ellenál­lási mozgalom veteránja az amerikai nagykövet elrablói között? Nem hisszük, hogy a francia ellenállás magasz­tos emlékét nekünk kellene védelmeznünk. Hihető az is, hogy a hajdani szabadság- harcosok közül jónéhányan terroristák lettek, de hogy ez mint tendencia, az ellen­állás folytonosságát jelente­né, azt Ohabrolnak semhisz- szük el, mert a tények mást bizonyítanak. Igaz, ezt ő sem állítja filmjében, — de abban a nagy ködben köny- nyen ebbe az irányba is té- velyeghet a gondolat. Plá­ne. ha impulzust kap. Ahogy történt... Iszonyatos mészárlással végződik a film. bizonyítva a „fogsor-tétel” igazát: nincs különbség a két ter­ror között. — De ezúttal meg azit nem értjük, hogy a korabeli francia rendőrmi- nisztemek és hierarchiájá­nak miért volt érdeke, hogy a terroristák — nem az ál­lamiak. a „maszekok” lelőj- jék —- amint az várható volt — túszukat, a vidám és adakozó kedvű, lenge öltö­zetű lányok boldogságszol­gáltató házából elrabolt ame­rikai nagykövetet. magyarázkő­fl film di.k e kér­SKMMHHBHKV késben is. de a nézőt zavarja a valóság: a francia államhatalom nem szokta lelövettetni az elra­bolt amerikai nagyköveteket. Sőt elraboltatni sem hagyja. Ám -— mindezek tetejébe — még rá is kérdezhetünk a Nadara: máért is rabol­ták el a diplomatát? Tény­leg, miért is? Áh, egy vicc az egész, mondja Chabrol. Maradjunk ebben: egy rossz vicc az egész film. Igaz, teflds tele vérrel, szex­szel — s kitűnő színészekkel. De a Nadán ez sem segít. A semmi az semmi. Tiszai Lajos Egyetemekre, fiiskolákra Tizenhatezer elsőéves Változatlan, feltételek mel­lett jelentkezhetnek az idén érettségizők vagy a koráb­ban végzettek az egyetemek és a főiskolák nappali ta­gozatára, és nincs lényeges változás a felvételi eljárásá­ban sem. Boltokba került a magyar felső oktatási intéz­mények 1980. évi felvételi tájékoztatója, amely az érin­tett fiatalok számára több fontos újdonságot is tartal­maz. Az agrár-felsőoktatásban például néhány szakon a korábbi három felvételi tárgy helyett csak kettőből kell vizsgázniuk a jelentkezők­nek. Azokon a szakokon, ahol a későbbi tanulmányok intenzív matematikai felké­szültséget igényelnek, válto­zatlanul felvételi tárgy a fiziikéval-társult matematika, más szakokon pedig kémai és biológiai tudásukról kell számot adniuk a pályázók­nak. Egyes tanárképző intéz­ményekben hosszabb szünet után ismét meghirdettek né­hány szakpárt; az Eötvös Loránd Tudományegyetemen például a filozófia—matema­tika. a szegedi József Attila Tudományegyetemen pedig a történelem—földrajz szakot. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főisko­lán szeptembertől magyar— gyors- és gépírás szakpáro­sításban is képeznek szak­embereket. A Testnevelési Főiskola nappali tagozatán az 1980—81-es tanévben nem kezdődnék edzői szakok. Idén is érvényes viszont, hogy a felsőoktatási intéz­mények nappali tagozataira a középiskolák utolsó éves ta­nulói, illetve azok az érett­ségizett — képesített — dol­gozók kérhetik felvételüket akik 35. életévüket mégnem töltötték be. A jelentkezők csak egy hazai felsőoktatási intéz­ménybe adhatják be kérel­müket, egyidejűleg viszont pályázhatnak művészeti fő­iskolára. a néphadsereg ka­tonai főiskoláira, külföldi egyetemre, és élhetnek az átirányítás lehetőségével is. A kérelmet a középiskolák február 10—25-ig. a felsőok­tatási intézmények pedig március 30-ig fogadják el. A felvételi vizsgákat június 25-e és július 14-e között tartják, az időpontról a fel­sőoktatási intézmény a je­lentkezőt legalább nyolc nappal korábban értesíti. A matematika, a fizika és a biológia felvételi tárgyból megírt közös írásbeli érett­ségi dol gozat az idén is meg­felel a főiskolai, egyetemi felvételi vizsga írásbéli ré­szének. A közös írásbeli idő­pontja május 26—27. Megkezdődött a vizsgaidőszak a főiskolákon és az egyetemeken. Az Országgyűlési Könyv­tárat naponta mintegy háromszáz vizsgára készülő diák látogatja Téli esték Karcagon MIT ÍGÉR A DÉRYNÉ VÁROSI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT? Az év első heteiben — saj­nos — csaknem teljes az uborkaszezon. Nem kizáróla­gosan karcagi jelenség, így van ez a művelődési házak többségében. Január első egy-két hete amolyan „ott­honülő’' időszak, — talán még az év végi ünnepeket piheni a közönség. A műve­lődési házakban viszont ilyenkor készülnek a statisz­tikák, — van belőlük bőven — a különböző munkatervek s a leltározás is elvesz né­hány napot az érdemi mun­kától. A gyakorlott népmű­velők jól ismerik az említett időszak sajátosságait, a rá­juk váró adminisztratív fel­adatok bonyolultságával és szükségességével is tisztában vannak, ezért a munkaigé­nyesebb rendezvényeket job­bára csak január második fe­létől tervezik. Mindez persze nem jelenti azt, hogy napja­inkban teljesen „programta- lanok” a művelődés hajlékai, de a jelenlegi „kínálat” két­ségkívül szerényebb a szoká­sosnál. Az egész városé örvendetesen bővülnek a művelődési központ tömeg­kapcsolatai. Ez nemcsak ab­ban- nyilvánul meg, hogy a két tucatnyi szakkörben, kis­csoportban a legkülönfélébb foglalkozású emberek talál­nak hasznos szórakozásra, de főleg abban, hogy az üzemek, vállalatok egyre inkább gaz­dái a rendezvényeknek. Ez egyelőre inkább csak a köny- nyű műfaj telt ház akcióira szorítkozik, de már más, faj­súlyosabb előadásokra is nö­vekszik az érdeklődés. Szo­rosabbá vált a művelődési ház munkakapcsolata a Hír­adástechnikai Vállalat és a Gabonafelvásárló és Feldol­gozó Vállalat helyi gyáregy­ségével, illetve üzemével. A művelődési ház szakemberei úgy vélik, hogy a városban dolgozó üzemek, vállalatok mind jobban követik a be­rekfürdői üveggyár példáját, ahol mintaszerű az üzemi közművelődés?- élő, eleven a munkahely és a művelődési intézmény kapcsolata. Mind­ezek alapján tartják a hónap második felében a szocialista brigádok elmúlt évi kulturá­lis versenyének eredmény­hirdetését, s gazdag program­mal ünnepük a klub megala­kulása évfordulóját. Hangversenyek, előadói estek Karcag évtizedek óta hí­res fejlett zenei életéről. A magyar zeneművészet kiváló­ságai —. köztük világhírű karmesterek, hangszeres szó­listák — szívesen szerepelnek a városban, mert értő közön­ség fogadja őket. A komoly­zene iránti fokozódó érdek­lődést bizonyítják napjaink­ban is az Országos Filharmó­nia felnőtt és ifjúsági bérlet sorozatainak sikerei, de az a tény is, hogy feléledt Csipke­rózsika álmából a művelő­dési központ énekkara is. A színházi előadások hiányát viszont változatlanul érzi a város. Hiába korszerűsítették — súlyos milliókba került! — a művelődési központ színháztermét, a színpadot, a színházi előadások mégis al­kalomszerűek. Tárgyalásokat folytat a művelődési központ a budapesti Radnóti Irodalmi Színpad vendégjátékáról, megrendezik Dévai Nagy Ka­milla előadóestjét. Általában az irodalmi estékkel igyekez­nek pótolni a színházi elő­adások hiányát. Mit kell tudni a... A művelődési központ is­meretterjesztő tevékenysége — ha csupán az úgynevezett előadásos formát vizsgáljuk — igen szerény eredményéket tud felmutatni. Megfelelő és vonzó szemléltető eszközök nélkül ma már igen nehéz hallgatóságot toborozni, ez kétségtelen, s nemcsak kar­cagi „specialitás”, — ám en­nek bizonyos fokig ellent­mond a jogi ismeretterjesztés sikere. ‘ Ez azt bizonyítja, hogy az embereket érdeklő, jól megválasztott témák iránt változatlan az érdeklődés. Változatlanul népszerű a cigányklub. A különböző szakkörök — hímző, báb-, mese- stb. — továbbra is az érdeklődés középpontjában állnak, általában csak a te­rem nagysága szab határt a különböző foglalkozásokon való részvételnek. Sok pa­nasz volt a művelődési köz­pont kezelésében lévő film­színház műsorára, örvende­tes, hogy az utóbbi években ezek teljességében megszűn­tek, a műsorok összeállításá­ban már nem tesznek kü­lönbséget a Moziüzemi Válla­lat és más intézmények által működtetett filmszínházak közöü. A budapesti premier mozikban vetített filmeket néhány héten belül már a karcagi nézők is láthatják. Ennek megfelelően a janu­ári műsortervben is szerepel­nek filmújdonságok. — ti — Koncert rat A Postás szimfonikus zenekar hangversenye Az Országos Filharmónia rendezésében sikeres hang­versenyt adott a Postás szimfonikus zenekar a szol­noki Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A szerda esti bérleti hangver­senyen világhírű magyar szerzők, Bartók, Dohnányi, Kodály és Liszt egy-egy mű­vét adta elő a zenekar Va- sady Balogh Lajos vezény­letével. A versenymű szólis­tájaként közreműködött Banda Ede kitűnő gordonka- művész. zeneakadémiai pro­fesszor. A koncert nyitányaként Liszt egyik legnépszerűbb, legtöbbet játszott szimfoni­kus költeménye, a Les Preludes hangzott el. A művet megelőző vázlatok után 1849 — 50-ben készül el első formá­ja, majd Lamartine „Költői elmélkedések” című gondo­latsorának hatására Liszt átdolgozta csak és 1854 feb­ruár 23-án került sor mai formájában a bemutatásra Weimarban, a szerző ve­zényletével. Eszmei vonat­kozásban tökéletesen követi Lamartine gondolatvilágát, és éppen ezért a szimfonikus költemény is négy részre tagozódik, bár az egyes ré­szek nem válnak élesen el egymástól. A mű alapgondo­lata, hogy az ember minden buktató ellenére újra talpra áll, és igyekszik visszanyer­ni erejébe vetett hitét, ön­bizalmát. A szerepléssel járó kezde­ti elfogultság sajnos érezhe­tő volt a mű szinte vala­mennyi technikailag, zenei­leg. ritmikailag exponált ré­szében. A zeneileg indokolt tempóváltásokat csak némi döccenő árán sikerült meg­oldani a zenekarnak. A fa- és rézfúvók sem voltak iga­zán jó formában, hiszen a „megszokottnál” jóval több hamisan intanált hang, sőt rövidebb szóló, hangindítási pontatlanság fordult elő. Ta­lán a tavasz és a szerelem hangja, a művet záró An­dante maestoso diadalmas, szélesen hömpölygő zenéje volt a legkifejezőbb. Kár, hogy a művet záró áradó muzsikában egy viszonylag kislétszámú vonóskar min-. den pozitívuma mellett sem képes teljes dinamikai egyensúlyt teremteni a fúvó­sokkal és ütőkkel szemben. Dohnányi Ernő D-dúr gor­donkaversenyének! /szodhokii bemutatója mindenképpen zenei „csemegét” ígért a haügatónak, hiszen a napja­inkban egyre jobban felfe­dezett és játszott szerző a zeneszerető nagyközönség előtt még ismeretlennek mondható. Gondolom, mind- annyiunkat érdekel, vajon milyen zenét írt Bartók és Kodály nem mindennapi te­hetségű kortársa, a kor ta­lán legnagyobb, legzseniáli­sabb előadóművésze. A gor­donkaverseny kezdő taktusai után azonnal annyit megál­lapíthattunk, hogy merőben más, inkább romantikus, impresszionista hatás alatt született muzsikát hallot­tunk. Igen szép tónussal, biztos technikai tudással játszotta Banda Ede a ver­senymű szólóját. Muzikalitá­sa hangulatilag is megkapó- an kifejező volt. Merész harmónia fordulatok, színes dallamvezetés jellemzi e kamara jellegű gordonka- versenyt. Saijnálmos, hogy igazán mozgalmas, tempera­mentumos gyors része nincs. Formáját tekintve egy na­gyabb lélegzetű tétel, mely­ben a végén a bevezető rész visszatér és így zárja egységbe a szerző a művet. A szünet után Bartók és Kodály művét, a Magyar képeket illetve a Galántai táncokat hallottuk. Kétség­telen, hogy Kodály művét mind zeneileg mind techni­kailag sokkal biztosabban kifejezőbben, precízebben oldotta meg a zenekar. Meg­magyarázhatatlanul sok ap­ró hiba csúszott Bartók kis zenei gyöngyszemeinek elő­adásába, pedig a karmester Vasady-Balogh Lajos mind­végig igen figyelmes belső tartással, világos mozdula­tokkal, temperamentummal telítve irányította zeneka­rát. Így sajnos a közismert Este a székelyeknél, a Med­vetánc, sőt az Ürögi kanász- tánc is szinte hatástalan ma­radt. A fiatal Kodály Galántán ismerkedik a népi verbun­kos stílussal, és itt gyűjti össze azokat a zenei emléke­ket, táncokat, motívumokat, melyekből a Galántai tán­cok nagyszerű muzsikája született. Ebben a műben érezhetően magára talált a zenekar, amit valamennyien megéreztünk. Bizonyítja ezt a taps, melyet a zenekari mű egy részének ismétlésé­vel köszönt meg a zenekar és karmestere Vasady-Ba­logh Lajos. Egyed Ferenc Tér 79 megtalálhat itt a néző. Ez utóbbi kapcsán viszont arra kell gondolnunk, hogy nem minden kísérlet kívánkozik a közönség elé. Kétségtelen ér­deme viszont a tárlatnak, hogy maradéktalanul bemu­tatja a nyári táborok sokszí­nűségét, reális képet ad azok hasznosságáról. Ám ha ki­állításban gondolkodunk, mé­gis azt kell megállapítanunk, hogy kevesebb több lett vol­na. A Galéria különben már Örsi Imre, nemrégen elhunyt karcagi naiv művész, faszob­rász emlékkiállítására készül. A Karcagi Galériában a Tér ’79 elnevezésű országos kiállítást láthatják az érdek­lődők. A tárlat a múlt évi képzőművészeti alkotótábo­rok munkájába ad bepillan­tást. Igen vegyes benyomást vált ki a nézőből a terjedel­mes kiállítás színvonala, ugyanakkor bizonyítja azt a kísérletező kedvet, amely az amatőr alkotótelepek sajá­tossága. Az egészen kimagas­ló értékű művektől — első­sorban a szolnoki Sebők Mar­git munkáira gondolunk — a legszerényebb, a középisko­lás rajzóráinkra emlékeztető festménykísérletekig mindent

Next

/
Oldalképek
Tartalom