Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-28 / 278. szám
1979. november 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 sr Közel 10 ezer kötet várja az olvasókat Pusztamonostor községi könyvtárában. A beiratkozottak száma 520. Főleg az iskolások és az öregek látogatják a könyvtárat. Képünkön: az úgynevezett olvasószoba, ahol a lexikonok és a tudományos könyvek között válogathatnak HÁROM FALU — EGY NÓTA Közművelődés — közösen Sütő András-premier a képernyőn, méghozzá az Anyám könnyű álmot ígér, az utóbbi idők egyik legsikeresebb könyve tévéjáték alakjában — csábító televíziós esemény: fájdalom: e sokat ígérő vállalkozás nem igazolta felfokozott várakozásaimat. Elismerem, borzasztóan nehéz fába vágta a fejszéjét a televízió, Sík Ferenc rendezővel az élen, nemcsak azért, mert egy regénynek is rendihagyó — naplójegyzeteknek nevezi művét maga a szerző — könyvet kellett drámává gyúrni, még inkább azért, mert rendkívül sajátos, összetett írói világ ez, azzal a Sütő And- rás-i optikával, mely ugyan a valóság részleteit pásztázza szüntelen, egy-egy mozzanatára egészen rá is közelít, s ezáltal kinagyít, de ugyanakkor — „megmámorosod- va” olykor a csillagok felé is néz, s a végeredmény: vaskos való és tűnd,éri varázslat megejtő egysége. A szférák zenéje parasztgyerekek sírásába vegyül, s a mezőkön, mint a harangok, szólnak a kapáik, melyek egyébként ki tudja hány és hány pusztakamarási ember derekát tették tönkre munka közben. Itt azonban a képzelet nem megszépít, csak „észreveszi” a valóságban rejtőzködő emberi szépségeket: úgy szép tehát ez a világ hogy megmarad igaznak is. Sütő valójában nem tesz mást, mint körülnéz a szülői ház udvarán, majd a faluban. s elmondja, amit lát, hall és tapasztal. S hozzáteszi mindehhez, amit tud maga is e világról. Ettől azután a pusztakamarási történések dimenziói kitágulnak, amik itt esnek meg, egyetemes érvényűvé válnak, életfilozófia, egy emberségre alapozott világszemlélet bontakozik ki belőlük. Az élet a maga teljességében van jelen, az ember küldetéstudatával egyetemben, hogy tudniillik itt e világban — mégha olykor árnyékvilágnak is tűnik, vagy legalábbis szeretnék egyesek, hogy azt higgyük róla — helytállni nemcsak érdemes. hanem kötelesség. Bármi történjék is — természeti csapás, emberi pusztítás, netán személyes sérelem, törvénytelenség, bármi más, mi sebet ejthet az emberen —• semmi nem ölheti meg benne a reményt, mert az ember eleve nem született reménytelenségre. Egy szűk kisvilágot jár be Sütő András, de gondolatai nagy tereket fognak át, a legegyszerűbb családi események is, születés, házasságkötés, haláleset, mitikussá növekednek, és ami a csodálatos benne, anélkül, hogy elvesztenék természetes vonásaikat. Nos, Sütő András világának képi átlényegesítése ezért jelent mindenkor — azt hiszem — lebírhatatlan televíziós feladatot. Igaz persze, hogy e tévéjáték készítői nem is tudtak igazán mit kezdeni ezzel a páratlan gondolati gazdagsággal. Csak szemelgettek belőle, s bizony nem is a legszerencsésebb kézzel nyúltak e kimeríthetetlen kincsesbányához. Az egyetemes érvényű gondolat kifejezéséhez nem sikerült megtalálni á megfelelő víziót; a megépített, túlságosan is díszletértékű „színpadkép”, háttér, fej- fákkal dekorálva, látványnak talán még csak megtette, de .stilizáltsága ellenére is valami felszínességet kénviselt, alkalmatlannak minősült egy nagyvonalú látomás megalapozására Sütő könvve „sűlvos”. a belőle készült tévéjáték: könnyű. A színesen csillogó felszín csaknem eltakarja a korszakos konfliktusok súlyos drámáit. Szépnék szép ez a képi világ, de nem sugárzik belőle az embert megpróbáló küzdelmek, a világ- választó változások szépsége, hiányzik belőle az igazság ereje. Népi életkép,» s nem a nép életének valóságos rajza, a kedélyeset keresi, sokszor folkloriszti- kus hatásokra is törekedve. Nyilván, elbűvölte a tévéjáték alkotóit a regény költői varázsa, s megbabonázva úgy tettek, mint ahogy a fényképész jár el olyankor, amikor jó igyekezettel retusálja a nyers kép durvaságait, esetleg nem odaillő szépséghibáit — páciensének kérésére. A játék közben»felfelcsendülő dalok is ezt a fajta népiességet erősítették, és csak megédesítették az ábrázolt világot, amelyben pedig minden kellemes íz ellenére több a keserűség, a megérthető fájdalom, mint az édesség. Leszűkítette Sütő regényének világát továbbá az is, hogy bizonyos elemek oly módon váltak hangsúlyossá, például a cigány szerepeltetése, hogy ugyanakkor más fontos, a társadalmi mozgásokat jobban kifejező részletek háttérbe szorultak. Tovább hígult ezzel a regény gondolati sűrűsége. (Már-már népszínműbe is beillő jelenetek is előfordultak a cigánynyal való részletekben.) De érthetetlen — valószínű, hogy a megszépítő rendezői szemlélet a ludas benne — a gyermekek játékának túlzottan is lírai beállítása, mintha a lakodalmast-, játszó lányok és fiúk valamiféle családi albumból léptek volna elő. Pedig ez a játék is épp úgy a valóság egy darabja, mint a többi esemény, akárcsak a méhbefogás kísérlete, vagy az új csizma próbája, vagy a temetés, vagy a gyűlés és sorolhatnám. S épp az a szép ebben a világban, hogy mindez természetes egységben él, a gyermekek játékában is, ha sajátos fényben is. de az emberi élet, törvényszerűségei - jelennek meg. Egyes részletekben — például a „távcsöves” ivási jelenetben — a nem elég világos tálalás, az elkapkodottság miatt szenved csorbát az eredeti mű humora, illetve gondolata. Sütő András azzal, hogy végigjárja családja' kálváriáját, s közben régi sebeket szaggat fel, s régi gondokat tetéz meg újakkal, az övéivel is, nem szép könyvet akart átnyújtani anyjának, aki fiának érte könnyű álmot ígért, nem csalóka örömöt akar lopni bűvös szavakkal olvasóiba, hanem a múlt megidézésével tanulságokat keres a jövőre, aggódó reménykedéssel. Ez a kálvária a képernyőn csak néhány emberileg szép mozzanatban van jelen, a teljesség igézete nélkül. Hiába mondja szépen Győry Emil Sütő mondatait (valami megcsillan bennük az írói gondolatok mélységeiből is), hiába igazolja tehetségét ismételten Törőcsik Mari. az anya, Szabó Sándor, az apa, Páger Antal, a nagyapa szerepében — bár ők is inkább csak mesterien illusztrálják az egyes figurákat — ez a televíziós változat csupán szép mutatványa a regénynek. Sütő András műve tehát most kifogott a televízión. (Lehet, egy másik kísérlet, több sikerrel jár), és mégis jó. hogy láthattuk a képernyőn, mert valószínű, hogy ez a bemutató közbeszéd tárgyává avatja az eredetit, a regényt, mely talán sokak kezébe így jut majd el, s válik kedvenc olvasmánnyá. V. M. Kapcsolatok Egy járás és egy főiskola Napjainkban igen sok szó esik a pedagógusképzésről, a nyitott iskoláról, az oktatás és a közművelődés kapcsolatáról, valamint arról, hogy miként valósul meg mindez a gyakorlatban. Ezen kérdések megközelítésének és megvitatásának adott keretet az a néhány nap, melynek során a kunszentmártoni járás mutatkozott be a jászberényi Tanítóképző Főiskolán. Az eszmecserék egyik központi kérdése volt az új rendszerű tanítóképzés. Ügy tűnik, szükség van a szakkollégiumot végzettekre, különösen a testnevelést, éneket, rajzot tanulókra, s a pályázatok közzététele során is gondolni kell ezekre a lehetőségekre. További lehetőség a közművelődési munka segítése, az ebben való közreműködés. Jelenleg mintegy 50 pedagógus végez rendszeresen ilyen munkát, s szükség lenne a főiskolán megszerzett könyvtári és népművelési ismeretek hasznosítására, különösen a művelődési otthonokban folyó tevékenység megerősítése érdekében. Részben ehhez adott példát a kunszentmártoni járás amatőr művészeti mozgalmának bemutatása. Nagy szakértelemmel és műgonddal megrendezett kiállításon mutatták be a kunszentmártoni művelődési központban dolgozó amatőr festők és népi iparművészek, a tiszakürti alkotótáborban évről évre együtt dolgozó fafaragók és a mesterszállási bábszakkör készítette népi gyermekjátékokat és bábfigurákat. Nagy sikere volt a különböző csoportok szereplésének is; a megnyitón közreműködő öcsödi pávakörnek és cite- razenekarnak, a mesterszállási bábcsoportnak, a József Attila Gimnázium irodalmi színpadának és másoknak. A találkozókon jól esett hallani, hogy a Jászberényben végzettek nemcsak oktató munkájukban, hanem közéleti, mozgalmi tevékenységben is részt vállalnak: párttitkár, tanácselnökhelyettes, tanácstag. Kiszakítva, s természetesen az úttörőmozgalom tisztségviselői kerülnek ki körükből. Erről szóló beszámolóikat nagy figyelemmel kísérték hallgatóink, s valószínűleg maguk is hasznosítják majd mindezeket gyakorlati munkájuk során. — PL — 1981-től ismét érettségi tárgy a történelem 1981-től ismét érettségi tárgy lesz a középiskolákban a történelem, erről intézkedett az oktatási miniszter. A jelenlegi negyedikesek számára még a korábbi jogszabály érvényes, ők tehát választhatják érettségi tárgyként a történelmet, a mostani harmadikosok — és az alsóbb évesek — számára azonban megszűnt ez a lehetőség. A bevezetés 1981. évi határideje éppen azt a célt szolgálja, hogy azoknak a diákoknak is módjuk legyen kellően felkészülni, akik netán fc, könnyebben” vették e tárgy tanulását. KŐSZOBRÁSZOK a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat kőszobrász műtermében. A szegedi Móra Ferenc Múzeumot díszítő két szobrot rekonstruálják „Közös fenntartás” — a kifejezést, mint aszálykor az esőcsináló sámánok a varázsigét, úgy ejtik, mormolják, mondják a népművelők, — így fogalmazott egyszer beszélgetésünk közben közművelődési szakember ismerősöm. Ez persze enyhe túlzás, ám kétségtelen, hogy a szó- banfórgó „varázsige” tartalma sok esetben megváltást jelenthet egy-egy település közművelődésében. A közművelődési törvény végrehajtásáról szóló minisztertanácsi határozatban áll a következő részlet: „A rendelkezésre álló anyagi eszközök összehangolt és tervszerűbb fejhasználása érdekében fokozott mértékben kell törekedni a művelődési otthonok és közművelődési könyvtárak több szerv (állami szervek, szövetkezetek, társadalmi szervezetek) által történő közös fenntartására.” Az „állandó kérdés" A közművelődési intézményhálózat működésének anyagi feltételei minden szintű fórumon az állandó kérdések között szerepelnek. Mert ugyan „nem minden a pénz” — de döntő. A közelmúltban a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nagyszabású, több megyére kiterjedő vizsgálatot végzett. A népi ellenőrök a közművelődési törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtását vizsgálták — többek között Szolnok megyében. Az intézmények anyagi helyzetét több mint húsz településen elemezték. A Szolnok megyei Népi Ellenőrzési Bizottság szűkszavú általános megállapítása a következő: „Az intézmények anyagi feltételeinek 68 százalékát a tanácsok biztosítják, de ennek mértéke területenként változó. A gazdasági szervek anyagi támogatása és évenkénti hozzájárulása ingadozó.” Szűkítsük a kört a művelődési otthonokra. A megyei tanács 1979. március 30-i ülésén így fogalmaztak: „Az anyagi-tárgyi feltételeket javították a megye településein. A megyében működő ta1- nácsi művelődési otthonok fenntartásához -az 1976. évi közel 2,5 millió forinttal szemben 1978-ban több mint 4,5 millióval járultak hozzá üzemek, tsz-ek és más, nem tanácsi szervek.” Az 1978-as négy és fél millió forintos támogatás jelentős segítség. De mindent ösz- szevetve is: csak kis hányadát teszi ki az intézmények színvonalas működtetéséhez szükséges összegnek. A négy és fél millió nagyságának érzékeltetésére egy kiegészítő adat: körülbelül ennyibe kerül 5—6 átlagos nagyközségi művelődési ház fenntartása. S noha a közös fenntartás előnyeit aligha kell bizonygatni, meglehetősen lassan szaporodnak a jó példák megyénkben. Pedig ahol megvalósul — ott vgyorsan térülő” beruházásnak bizonyul, s rendszerint hatalmas ösztönzést ad a közművelődésnek. Közös, de nemcsak a fenntartás Például legutóbb Tiszaőr- sön és társközségeiben, Tisza- igaron és Nagyivánban. A három településen működő négy intézmény — két klubkönyvtár, egy-egy könyvtár és művelődési ház — fenntartásához ebben az évben a három falu határában gazdálkodó Petőfi Tsz 65 ezer forinttal járul hozzá. Szerződés rögzíti, hogy a következő esztendőkben a szövetkezet meghatározott összeggel segíti a települések intézményeit. Közbevetve megjegyezzük: 65 000 forintból — például — kiválóan meg lehetne oldani a három község könyvtárának fejlesztését. De a közös fenntartás Ti- szaőrsön — és másutt is — többet jelent a puszta anyagi támogatásnál. A tanács vezetői szerint az intézmények működéséért érzett felelősség is közös lett. Mindez — talán mondani sem kell — óriási biztonságot jelent a települések könyvtárosai, népművelői számára. S persze a követelmények növekedését is. Néhány napja, amikor Tisza- őrsön jártunk, éppen a havonta szokásos megbeszélését tartotta a négy intézményben dolgozó népművelők, könyvtárosok kis csapata, kiegészítve a „koordinálásért” felelős közművelődési igazgatóhelyettessel, Hajnal Imrével, a járási népművelési felügyelővel, Kovács Pállal, és a járási könyvtár igazgatójával, Gál Sándorral. Miről esett szó ezen a megbeszélésen ? A közelmúlt közművelődési eseményeit értékelték és — elsősorban — összeállították az intézmények decemberi rendezvénytervét. Többek között a közelgő gyermekkönyvhét időszerű tennivalóit tárgyalták. Gál Sándor ötletes javaslatát is elfogadták, amely, szerint a három könyvtáros más-más témájú gyermek- foglalkozásra készüljön fel, s mindhárom könyvtárban tartsák meg* a foglalkozást. (A megbeszélés e kisi momentumáról még annyit: a szakmai erők ilyesfajta hasznosítása akár modellként is szolgálhatna más társközségek számára.) De szóba került a gyermekkönyvhét kapcsán az is, hogy milyen rossz a három település könyvkereskedelmi ellátottsága, s hogyan kellene ezen segíteni. Aztán a tsz téli szakmai ismeretterjesztő rendezvényei, majd „öregek napja” előkészítése következett. Megannyi apró, de jelentős, előzetes szervezést igénylő dolog. Mindent ösz- szévetve: gazdagnak, színesnek ígérkezik a három „falutestvér” decemberi kulturális élete. De hogy kerül a csizma az asztalra? Azaz: összefügg mindez a közös fenntartás tényével? Az összefüggés közvetlen tényét nehéz volna bebizonyítani. A közvetett hatásról viszont annál világosabban árulkodik a népművelők, könyvtárosok munkakedve. De egyéb, pozitív jelei is mutatkoznak a közös fenntartásba vételnek: a művelődési otthonok újjáalakított társadalmi vezetőségeiben ott vannak a tsz-szakem- berek és a szerveződő TIT- tagcsoport és számíthat aktív részvételükre. És — tovább! Óriási ösztönzést, biztonságot adhat a közös fenntartás egy-egy településen — szögeztük le föntebb. S ez nemcsak a jelen, de a közeljövő közművelődésének minőségét is meghatározhatja. A közös fenntartású működtetés kun- madarasi példája — mint nagyközségi modell — jól ismert. Tiszaőrsön — úgy tűnik — a társközségek szervezett közművelődési modelljének megvalósításán fáradoznak. A három község könyvtári ellátását például egészen újszerű és nagyon racionális módon akarják megoldani. Tiszaőrsön a volt tanácsháza épületében — közel 300 ezer forintos ráfordítással — lesz az új könyvtár, a korábbinál négyszerié nagyobb alapterületen. Az elképzelések szerint az új létesítmény lesz a három község „báziskönyvtára”, míg a tiSzaigari és a nagyiváni könyvtár letétként működik majd, de a jelenleginél sokkal gazdagabb kézikönyvtárral és jobb kölcsönzési, hely- benolvasási feltételekkel. Az új könyvek beszerzése, a letéti állomány folyamatos cseréje, szintén a báziskönyvtár feladata lesz. Nem nehéz kiszámítani: a három könyvtár „egyesülése” az eddiginél hatékonyabb és gazdaságosabb állománygyarapítást tesz lehetővé, ami a könyvárak lassú növekedését figyelembe véve, ugyancsak jelentős dolog. Mindez •— így remélik Tiszaőrsön — nem egyszerűen távoli ábránd, hiszen a leendő könyvtárépület átépítése befejeződött, a berendezés és a könyvek „átköltöztetése” van hátra. Az utóbbi munkálatokba egyébként — kongresszusi felajánlásként — bekapcsolódnak majd tsz-tagok, szocialista brigádok is. „Közösen!” — Tiszaőrsön és társközségeiben kimondták a varázsigét a közművelődésben is. Használt. „Három a falu, de egy a nóta” — mondta az egyik járási vezető, amikor Tiszaőrs, Ti- szaigar, Nagyiván szóba került. Furcsa fogalmazás — de pontos, úgyhogy hozzátehetjük még: a kotta is jó, amire fújják a nótát. Szabó János Dnyám könnyű álmot ígér
