Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-12 / 161. szám

1979. július 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 KÉP€RflyÖ ___________előtt S zámunkra százszor többet ér egy mai témájú és szemlé­letű tévédráma a képernyőn, még esetleges hibáival is, mint egy bár hibátlanul el­készített, de tárgyát tekintve és mondanivalóját nézve kö­zömbös, indiferrens játék. Ezt erősítette meg bennem az elmúlt hét két bemutatója, a Házi mulatságok és A fürdő­igazgató is. Házi mulatságok Hát ilyenek vagyunk, az­azhogy ilyenek is vagyunk, mint ama televíziós bérház- lakók, akiknek apró, bosszan­tó kicsinységekkel teli életé­be bepillanthattunk; nehe­zen, egyre nehezebben visel­jük el egymást, a szorosabb együttéléssel járó „kellemet­lenségeket”. Egy bérház ízlé­sek, életfelfogások, idegálla­potok, nemzedékek összeüt­közéseinek állandó színtere. Van pl. idős lakó, akit felbő­szít, ha ablakának közelében parkírozik kocsijával egy fia­talabb lakótárs, viszont van­nak tizenévesek, akiket az in­gerel, ha kiülnek a ház ka­pujába az öregek, mondván mit figyelik őket.. Van. aki a magnózenére érzékenykedik, másnak fülét a komoly zene sérti, például zongorán elő­adva. Ahány lakás, annyi szokás, az együttélésnek mi­csoda kakofóniája lehetséges egy hatalmas bérházban! A csütörtök esti Házi mulatsá­gok is egy megátalkodottan klaimpírozó felderítésével in­dul, „hol van az az átkozott zongora”, s Antal Imre ka­lauzolásával úgy kezdődött, mintha valóságos életünk va­lóságos bérházproblémáit akarta volna feltárni, mégha el is túlozva őket, karikíroz- va is az egyes jelenségeket. A mozgalmas és tartalmasnak ígérkező indítás után azon­ban kiderült, hogy az alap­vető szándékot nem szabad túlságosan komolyan ven­nünk, hisz ahogyan sorjáztak az önálló, kabarétréfáknak is beillő jelenetek, úgy vált egyre világosabbá; nem egy jól megkomponált egységes játék ez, hanem egy alkal­masint egybehordott tréfák tömege. Nem véletlen, vagy ha az, akkor az is jellemző, hogy menetközben Antal Im­re is úgy eltűnt, hogy jófor­mán csak a végszóra került elő, pedig talán éppen ő tud­ta volna egységbe fogni a legkülönfélébb eseteket. Ha például a Bodrogi Gyula fel­vezette különféle macerákat, a szomszéd bosszantására il­letve visszabosszantására szol­gáló ötleteket dolgozza fel a film bérházvallató jelenetek­ben — a magnó-, az orgo­na-, a kakukk-, a por­szívó-, a bicikü-macerát —, s avas tréfák nem keve­rednek bele — az ószeres, az illegális helyen találkozó fia­tal házasok, a lánya erköl­cseire féltékeny apa stb. — akkor életszerűbb és haszno­sabb mulatságot produkál­hattak volna a film készítői, élükön Palásthy György ren­dezővel. Persze így is olyan emberi gyarlóságokkal szem­besülhettünk, hogy a Házi mulatságok még megoldásai­nak gyengeségei ellenére is hasznos mulatságnak minő­síthető. II filrdöigazgató Maradéktalanul nem elégí­tett ki Várkonyi Gábor té­véjátéka sem, amelynek for­gatókönyvét a közéleti érzé­kenységéről közismert Bertha Bulcsú írta, — egy már be­mutatott színpadi művéből. Egyszerűen azért nem, mert ki tudja mi okból, Várkonyi filmjében mindenáron túl­bonyolította azt, ami formá­ját tekintve is az egysze­rűbb és világosabb, ezzel egyetemben a meggyőzőbb megoldást kívánta volna meg. A történet ugyanis végtele­nül egyszerű: valahol egy fürdő bővítésénél, illetve az intézmény életében túlzások, túlkapások, visszaélések tör­téntek. Névtelen bejelentésre revizor indul a tetthelyre, de az érintettek mindent elkö­vetnek, hogy a kiküldött el­lenőrt a saját (zsák) utcá­jukba vezessék, hogy ne sül­hessen ki a disznóság. Ezt az egyenes vonalú cselekményt úgy igyekezett a tévéjáték cifrázni, bonyolítani, moder­nizálni, hogy a történet egyes részletei „elkeveredtek”, s a nézőnek nem kis erőfeszíté­sébe tellett, hogy egyberakja őket. (Mintha ez feltétele lenne a korszerű dramatur­giának; .bonyolult világ, bo­nyolultabb dramaturgia!) — Persze még így is él a szatí­ra. sőt mar is olykor, s ha végső kicsengésében nem is egyértelmű, a fürdőigazgató meglehetősen kétes értékű üzelmeire határozott nemet nem mond a játék, azt azon­ban jól érzékelteti, hogy meg­lehetősen furcsa álláspont a szabálytalanságok magyará­zatául manapság azzal érvel­ni, hogy szabályokba csak az ütközhet, aki akar is vala­mit. A tettrekészség erényé­vel takargatni az elkövetett szabálytalanságokat, — azt jelenti, hogy a cél szentesít­hetné az eszközöket. Ez pe­dig hamis. A fürdőigazgató — Garas Dezső — szinte lu­bickol álmaiban, terveiben, amelyekben azonban több az egyéni ambíció, a kiskirályi tartalom, mint a köz érdeké­nek szolgálata. Ügy rendez­kedik be „birodalmában”, mintha örök időkre szóló megbízatása volna. Ennek a „fürdőkirályságnak” a kriti­káját igyekezett megfogal­mazni a tévéjáték, s hogy nem lett belőle igazán ke­mény játék, az annak tulaj­donítható, hogy eszközeit nem következetesen válogat­ta meg, hangvételében inga­dozott a mélyebb értelmű szatíra és a felszínesebb ko- médiázás között. Ez a kettős­ség a két főszereplő szerep- felfogásában is megmutatko­zott. Garas Dezső inkább a szatíra. Bodrogi Gyula — az ellenőr — inkább a bohózat felé közeledett a játékában, és így természetszerűen távolo­dott el egymástól játékfelfo­gásban. Röviden Nálunk egy sportág akkor válik igazán népszerűvé, ha a televízió melléáll, azaz je­lentős versenyeit közvetíti. Így lett például népszerű a műkorcsolya, a jégkorong, az asztalitenisz, s most a tenisz is sorra került. Szinte egy héten át visszhangzott Wimb­ledontól a képernyő, televí­ziónk mindkét csatornáján, felváltva. Meglehet, akadt, aki sokallta — közéjük tar­tozom én is — dehát mégis csak világverseny, s nem il­lik lemaradnunk a világtól sem. Megérjük mi még azt is, hogy Vitray Tamás Japánból fogja közvetíteni a karate összecsapásait. A Nemzetközi Stúdió, a televízió világpolitikai mű­sora csütörtök este is. akár­csak az előzőekben éppoly érdekes volt, mint ahogy azt már megszoktuk. Rangos po­litikai műsor ez, és Hajdú János kitűnően dirigálja. Bár feltűnő, hogy hangerőben mennyire túlszárnyalja be­szélő társait, aránytalanul uralja a mezőnyt. Ezt a tech­nikai körülmények aligha te­szik ily mértékben szüksé­gessé, s a túlzott fennhan- gosság bizony zavarja a be­szélgetés belső, demokratikus légkörét. V. M. Hiánycikk a jó nyelvkönyv A diákok sokért nem ad­nák, ha beleshetnének a szolnoki „piros iskola” osz­tálytermeibe. A padokban tanárok ülnek, hallgatják az előadót, s „felelnek” akár a diákok. Három megye — Nógrád, Hajdú-Bihar és Szolnok — orosz szakos általános isko­lai pedagógusai részvételével Szolnokon rendezték meg az idén az intenzív nyári nyelv­tanfolyamot. Csaknemi száz nevelő népesíti be délelőt­tönként a dr. Csanádi György körúti Általános Is­kolát. A foglalkozásokat szov­jet pedagógusok vezetik, az órákon egyetlenegy magyar szó sem hangzik el. A leg­változatosabb témákról be­szélgetnek, nyelvtani fogal­makat, jellegzetes orosz szó­fordulatokat idéznek fel, magyaráznak meg. A nyolcas számú csoport­ban ott jártunkkor igen ér­dekes, hasznos beszélgetés­nek voltunk tanúi, a neve­lők az orosztanítás módszer­tanáról vitatkoztak, eredmé­nyekről, gondokról adtak szá­molt:. A szünetben mi is er­ről beszélgettünk a pedagó­gusokkal. — A hatodik osztályban dől el, hogy mennyire ta­nulják meg a nyelvet a diákok — véli Pelikán La- josné, a házigazda iskola tör­ténelem—orosz szakos tanár­nője. — A tananyag olyan nyelvtani fogalmiakat tar­talmaz, amelyek a nyelv alapjait jelentik, a további eredményes tanulás kulcsa ezek megértetése. Az ötö­dik osztályos anyaghoz ké­pesít jóval nehezebb leckéket, feladatokat kell megtanulni, megoldani a diákoknak. — A Itanterv és a tankönyv olyan nagy anyagot dolgoz­tat fed a hatodikosakkal, hogy csak „futólépésben” teljesíthető — panaszkodik Csürke Mária, aki a Nógrád megyei Kazár községből ér­kezett. Ezzel a megállapítással egyébként az egész csoport egyetért. Az új tankönyvek írói bizonyára majd figye­Orosz szakosok intenzív tanfolyamon lembe veszik ezeket a már korábban is hangoztatott ta­pasztalatokat. Melik-Martirossian Djou- latta, a jereváni peda­gógiai főiskola kandidátusa, a csoport vezetője ismeri a magyar általános iskolai orosz tankönyveket. — Milyennek látja őket? — A nyelvtanulás legfon­tosabb eleme a beszéd. Ügy láttam, hogy a tankönyvek éppen erre biztosítják a leg­kevesebb időt. Másrészt az olvasmányok, leckék nem­igen kapcsolódnak a minden­napi élethez, így nehéz kö­zel hozni ezeket a témákat a gyerekekhez, nem lehet szi­tuációs játékokat alkalmaz­ni a tanításuk során.. Egyéb­ként a jó idegen nyelvű tan­könyv világszerte hiánycikk. Moszkváiban jelenleg kísér­leteznek egy olyan egységes orosz tankönyvvel, amelyet majd minden köztársaság­ban használnak. Az eddigi gyakorlat ugyanis az, ahány köztársaság annyiféle tan­könyv. — Két hete dolgozik együtt a csoporttal. Mi a vélemé­nye pedagógusaink nyelvtu­dásáról, felkészültségéről? — Általában jól ismerik az orosz nyelvtant, szókin­csük is megfelelő. Érezhető azonban a társalgás hiánya. Főként a tanfolyam elején — elég vontatottan indultak a beszélgetések, előfordultak nyelvtani hibák. A két hét alatt érezhető a fejlődés, a passzív szókincs jó része ak­tívvá vált. A megfogalmazás igényesebb lett, gördüléke­nyen beszélnek, vitatkoznak bármilyen témáról. A tanfolyam résztvevői igen hasznosnak minősítik a foglalkozásokat, szemináriu­mokat. Gsirmaz László, a törökszentmiklósi Rózsa té­ri Általános Iskola tanára különösen örül a lehetőség­nek, hogy részt vehet a tan­folyamon. Eddig ugyanis nem sok lehetősége akadt az orosz nyelvű társalgásra, a főiskolát is levelező tagoza­ton végezte el. — A tanultakat nemcsak az óráimon hasznosíthatom majd — mondja —, hanem rövidesen próbára tehetem tudásomat a Szovjetunióban is. Augusztusban egv szép kéthetes utazás vár rám. — Először jár majd a Szovjetunióban? — Sajnos igen. Vélemé­nyem szerint csak az tud igazán jól nyelvét tanítani, aki ismeri az illető országot, a népszokásokat, az emberek gondolkodását. egyáltalán, élmények kötik a nyelvhez. — Mikor tud valaki iga­zán jól egy idegen nyelvet? — Azt mondják, akikor ha a villamoson, buszon meg­érti, hogy miről beszélnék az emberek. Kíváncsi leszek, én ‘majd, értem-e. — Milyen kapcsolatot tud teremteni az orosz nyelvvel Törökszentmiklóson, a taní­táson kívül? — Újságokat, könyveket olvasok, bár az utóbbiakhoz nehéz hozzájutni. A Pravdát és az Izvesztyiját viszont bármelyik újságárusnál megvehetett!, mindkettőt rendszeresen olvasom. — Beszélgetésre van-e al­kalma? — Nem nagyon. Csak a munkaközösségi foglalkozá­sokon szoktunk oroszul be­szélgetni. A tanfolyam min­denesetre sok segítséget ad a további önképzéshez, amely a nyelvszakosaknál szinte „létkérdés”. Tud nyelvet tanítani az is, aki csak egy leckével jár a tanítványai előtt, jól vi­szont csak az a pedagógus, akinek „vérében vannak” a jellegzetes kifejezések, a nyelvtani szabályok. A csak­nem száz nevelő úgy érzi, hogy a tanfolyam sóik segít­séget ad ehhez, szeptember­ben felfrissült, alapos tudás­sal kezdhetik meg a tanévet. T. G. A legjobb Liszt-felvételek A Liszt Ferenc Társaság az idén ötödik alkalommal osztja ki a Liszt hanglemez nagydíjat. A díjat Liszt Fe­renc művei és a nemzetközi hanglemezpiacon megjelenő legjobb Liszt-felvételek nép­szerűsítésére — a Kulturális Minisztérium támogatásával —- 1974-ben alapították. A versenyre a társaság évente rendszeresen meghívja a vi­lág nagy hanglemezgyártó cégeit; az idén 10 országból 20 hanglemezgyár pályázott. A magyar zenei élet rangos képviselőiből álló zsűri Ka­dosa Pál elnökletével négy lemezt érdemesített az elis­merésre. Díjat kapott a Hun­garoton Missa Cholaris című lemeze; a művet László Mar­git, Barlay Zsuzsa, Bartha Alfonz, Palcsó Sándor, Bende Zsolt és a Budapest Kórus adja elő; a francia Arion-cég hegedű—zongora művek cí­mű lemeze. Jean-Jacques Kantorow, illetve Henri Bar- da játékával. Díjazott a Phillips-cég két lemeze is: az egyiken a 12 transcen- rens etűdöt és 3 koncertetü- döt, Claudio Arrau, a Liszt­művek virtuóz előadója tol­mácsolja, valamint a Weinen, Klagen-variációk „Pensée des morts” című Alfred Brendel közreműködésével. A díjakat október 22-én, a Liszt Ferenc születésének évfordulóján rendezendő ün­nepi hangversenyen, a Zene- akadémián adják át a nyer­teseknek. Versek több szálamban B Bartók kamarakórus hangversenye Szolnokon A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ építésében részt vevő Tiszaimenti Vegyi­művek és a Szolnoki Papír­gyár dolgozói tiszteletére ren­deztek hangversenyt a mű­velődési, intézmény társalgó­jában hétfőn este. A kórus- muzsika aligha csendülhetett volna fel hangulatosabb kör­nyezetben, mint Erdélyi Ti­bor népi fafaragóművész al­kotásainak kiállítótermében. Az alkalmi koncertterem öt­letes összeállítása, a diszkrét világítás már a hangver­seny előtt kellemes hangu­latot ébresztett a közönség­ben. A szolnoki Városi Tanács Bartók Béla kamarakórusa „Verses zenék — zenés ver­sek” című műsorával lépett pódiumra. Dante, Arany Já­nos, Ady Endre költemé­nyeire komponált kórusmű­vek mellett mai magyar lí­rikusok megzenésített alko­tásait tolmácsolta az együt­tes. A koncert első száma Szőnyi Erzsébet Canticum Sponsae műve jó bemutat­kozásnak bizonyult. Az igen terjedelmes zeneileg igényes kompozíciót kimunkált elő­adásban szólaltatta meg a kórus. Stílusosan formálta meg az együttes a nagy né­metalföldi zeneszerző Orlan­do di Lasso: Adoramus Te Christie művét. Felszabadult énekléssel tolmácsolták Schu­mann alkotásait, míg Brahms Tenger című kórusművében szépen pendítették a lírai húrokat. Finom, pontos in­dításokkal szólalt meg az Arany János Csalfa sugár versére Kodály Zoltán kom­ponálta kórusom, míg József Attila verse: Áldalak búval, vigalommal bemutatója nem mindenütt követte precízen Karai József partitúráját. Hajdú Mihály, Győré Imre költeményére írt kompozíció­ja — Három galamb — át­élt előadásban, szép, homo­gén hangzásban szólalt meg. A hangversenyt záró Ko- csár-mű — Nagy László ver­seire íródotit — meggyőzte a közönséget az együttes ala­pos felkészültségéről. Az énekkar méltán kapott nagy tapsot. A kórus karnagya Vájná Katalin volt. A műsorban közreműkö­dő Martos László higgadt zongorajátékával járult hoz­zá az est sikeréhez, míg a verseket Vass Gábor tolmá­csolta. — fekete — fl világ minden tájával Százezer összeköttetés Százezernél több rádióösz- szeköttetést létesített a világ minden tájával húsz eszten­dő alatt az MHSZ szekszár­di rádióklubja, s erről majd­nem százötven diplomát őriz. Az európai országoktól Észak- és Dél-Amerikáig és Japánig terjed a klub harmincöt tag­jának baráti kapcsolata az éterben. Az egyik angol klub­nak például háromszáz, egy japán klubnak pedig hu­szonöt állomásával alakított ki összeköttetést. Legutóbb a Japán Amatőr Rádió Ligától érkezett Szekszárdra díszok­levél. A szekszárdi klub az idei ősztől kezdve az általános is­kolásoknak is „lehetőséget ad az amatőr rádiózás megtanu­lására: állomást rendez be egy adó-vevő készülékkel a városi úttörőházban. A KISZOV székhazának első emeleti nagytermében megnyílt Baranyó Sándor festőművész kamarakiállítása. A tárlat július 14-ig tekinthető meg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom