Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-05 / 3. szám

1979. január 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jurij Ljubimov, a moszkvai Taganka Színház vezetője szerdán megtekintette a Szigligeti Színház Tangó című előadását, majd baráti beszélgetésen találkozott a színészekkel Nyugdíjban A harmincas évek elején a tizenegynéhány esztendős, gyenge fizikumú, kunhegye- si Kocsis Mihály szülői, test­véri sugallatra „könnyű” pályára, a tanonciskolába ke­rül, ahová hetente három­szor jár elméleti oktatásra. „— Akkortájt a szakem­berképzés még rendszerint magánkereskedőknél folyt. A legelső naptól tíz órát dol­goztam, ennek ellenére sze­rencsésnek vallom magam, hogy a főnököm Bíró Lajos lett. Nemcsak kiváló ruhá­zati kereskedő hírében állt, hanem jó ízlésű, pontos, rendszerető mester is volt. Nem vert, viszont megtaní­tott a vásárló tiszteletére, a szakma fortélyaira. — Vegyes fűszerboltban folytatta. — Kevéske kölcsönnel a negyvenes évek elején nyi­tottam egy szerény, vegyes fűszerboltot. Közbeszólt azon­ban a katonaság, majd a há­ború, azután újabb behívó és a hadifogság. Mire haza­tértem. 1948-at írtunk, és én ott folytattam, ahol né­hány éve abbahagytam. 1951- ben hívtak a helybeli föld­műves szövetkezetbe, és én igent mondtam. Belépésem után üzemágvezetőnek ne­veztek ki. Az összes bolt el­látásáról nekem kellett gon­doskodni, ami azokban az esztendőkben nem is volt olyan egyszerű. Mivel ruhá­zati szakon végeztem, és az ötvenes évek vége felé kez­dődött a speciális szaküzle­tek megszervezése, rögtön a kialakítandó ruházati bolt helyettes vezetője, majd rö­vid időn belül főnöke let­tem. 1974. augusztus 20-án pedig átköltöztünk ebbe az új, korszerű, 25 eladót fog­lalkoztató. modern épületbe, és én már onnan kerültem nyugdíjba. — Ellenőrzések, hiányok? — Huszonegynéhány éves vezetői tevékenységem ide­jén soha nem volt egy fillér különbözetem sem. Mondha­tom, baráti kapcsolatokat ala­kítóiam ki a megyei „nagy- ker” illetékeseivel, de válasz­tékbővítés végett megyén kí­vüli beszerzőhelyekről is sűrűn hoztunk árut. Előfor­dult, hogy tévedésből öt pap­lannal többet küldtek a számlán feltüntetettnél, de másnap már felhívtam őket. így aztán egy idő után for­dítva is így történt, és jól­lehet, önmagukban mindezek apróságoknak tűnnek, bizo­nyára hozzájárultak ahhoz, hogy elfogadjanak. A nyug­díjazás után még néhány hónapig gazdasági tanács­adóként visszajártam, de ma már ezt sem csinálom. — Harag, sértődés miatt? — Szó sincs róla. utódaim valamennyien egykori tanít­ványaim közül kerültek ki. Számoltam a nyugdíjas évek­kel is, és jóelőre úgy alakí­tottam ki környezetem, laká­som, hogy találjak elegendő elfoglaltságot. A kertészke­dés a nagy és örök hobbim, bár a kertem alig 272 négy­szögöl. Termőre fordult két­száz tőke szőlőm, zöldségből, gyümölcsből minden megte­rem, ami a háztartásban kell, sőt még piacra is jut belőle. Barkácsműhelyemben fűrész­gép, hegesztő, sok száz kézi- szerszám. Ha odakint zord az idő, idebenn bütykölök. Most például egy üvegházat. Hogy még véletlenül se unatkozzam, erről két nem messze lakó kis unokám nap­ról napra gondoskodik. Egyébként a feleségem is szakmabeli, egy évvel hama­rabb került nyugdíjba.” A vitrinben ott díszeleg a Munka Érdemrend ezüst fo­kozata, amelyet búcsúztatása alkalmából tavaly november elején vett át a budapesti SZÖVOSZ-székházban. Az indoklás szerint több évtize­des, a szocialista kereskede­lemben, kereskedelemért ki­fejtett fáradozásáért. D. Szabó Miklós Budapestre érkezett a kubai nemzeti táncegyüttes Budapestre érkezett a Dan- za Nációnál De Cuba, a ku­bai köztársaság 55 tagú nem­zeti táncegyüttese, amely — Sergio Vitier igazgató zene­szerző vezetésével — részt vesz a kubai kulturális na­pok január 9-től 17-ig tartó eseménysorozatán. A kubai forradalom győzelmének 20. évfordulója alkalmából sor- rakerülő rendezvényekre még számos előadóművészt, több népi- és modern ének-zenei, illetve táncegyüttest — több mint 200 kubai művészt — várnak hazánkba. A 8 napos rendezvénysoro­zat megnyitó gálaműsora ja­nuár 9-én este, 7 órakor kez­dődik az Erkel Színházban. Ezt követően — Budapesten és kilenc vidéki városban — egy héten át, 25 előádáson, illetve hangversenyen lépnek fel a kubai művészek és együttesek. A Danza Nációnál De Cuba társulata további két alka­lommal — január 16-án és 17-én — a Madách Színház­ban és egy estén Székesfehér­váron is fellép. A rendez­vénysorozat másik kubai fol­klór együttese, a „XX. évfor­duló” nevet viselő, 34 tagú Ciego De Avila művészeti csoport latin-amerikai és ku­bai táncokkal, népdalokkal ugyancsak négy estén át szó­rakoztatja majd a közönsé­get: a kőbányai Pataki Ist­ván Művelődési Házban sor­ra kerülő, január 11-i műso­rukat Zalaegerszegen, Kecs­keméten és Debrecenben is bemutatják. A kubai kulturális napok 11 hangversenyből álló ko­molyzenei programján az Oriente tartományban, a for­radalom győzelme után első­ként megalakult művész- együttes, a 33 tagú Orfeon kórus egy-egy alkalommal a Zeneakadémián, a Budapesti Kertészeti Egyetem díszter­mében, valamint Balatonfü- reden, Karcagon és Debre­cenben ad hangversenyt ku­bai és latin-amerikai szerzők műveiből, valamint a nem­zetközi kórusirodalom reme­keiből. A kulturális napok „Kubai ritmusok” című könnyűzenei, szórakoztató műsorát Deb­recenben, Kecskeméten és Zalaegerszegen is bemutat­ják. A 9 tagú kubai „Sinte- tis” pop-együttes koncertjét ugyancsak hallhatják a kecs­keméti, debreceni és a zala­egerszegi fiatalok is. Meg kezdődött a második félév KIOSZTOTTÁK AZ ÉRTESÍTŐKET Az általános és középfokú iskolákban befejeződött a fé­li vakáció és a mintegy más­fél millió diák tegnap ismét benépesítette az iskolákat. E napon kézhez kapták a diá­kok a félévi értesítőt is. Az iskola immár második éve egy fejlesztési szakasz­nak tekinti az 1. és a 2. osz­tályt. Erről szóló rendelkezés értelmében érdemjeggyel nem osztályozzák a kisdiákok teljesítményét. Az elsősök szüleit az elkövetkező na­pokban szóbeli, illetve írás­beli szöveges értékelés for­májában tájékoztatják gyer­mekük eredményeiről, a 2. osztályosok félévi értékelése pedig „jól megfelelt”, „meg­felelt” és esetleg „mulasztásai miatt nem minősíthető” be­jegyzésből áll. A sokéves gyakorlatnak megfelelően nem kaptak osz­tályzatot az általános iskola 5. osztályosai sem, és nem osztályoztak a pedagógusok abból a tárgyból sem, amely- lyel az idei tanévben ismer­kedtek először a diákok-. Ilyen tantárgy például a 3. osztályban a fogalmazás, a 6-ban a fizika, a 7-ben a ké­mia. A félévi értesítő nem egye­düli formája a gyermekek ér­tékelésének. A nevelők meg­beszélik a szülőkkel a diákok fejlődését, tanulmányi ered­ményét: az ezt szolgáló szü­lői értekezleteket e hónap­ban tartják meg, A végzős diákok szüleivel ugyancsak találkoznak még, az osztályfőnökök az elkövet­kezendő hetekben: a sze­mélyes megbeszélések témá­ja a pályaválasztás lesz. Az általános iskolákban az idén 119 ezer tanuló fejezi be ta­nulmányait, túlnyomó több­ségük — a korábbi évekhez hasonlóan — várhatóan to­vább tanul. Választásukat se­gítik az Oktatási Minisztéri­um által kibocsátott és a gimnáziumi, valamint szak­középiskolai követelményeket és lehetőségeket ismertető tá­jékoztatók. A megfelelően kitöltött továbbtanulási lapo­kat a szülőknek január végé­ig kell benyújtaniuk az isko­lában, ahonnan azokat már­cius 20-ig továbbítják az el­ső helyen megjelölt középfo­kú iskolába. Megjelent az érettségizők választásához, továbbtanulá­sához segítséget nyújtó, a felsőfokú intézményeket, a követelményeket ismertető könyv is. A felvételi kérel­meket a IV-eseknek február 15-ig kell benyújtaniok igaz­gatójuknak. Az általános- és középfokú iskolákban legközelebb ta­vasszal kerül sor hosszabb pihenésre: a tavaszi szünet első napja április 5-e, a szü­net utáni első tanítási nap pedig április 18-a, szerda lesz. A tanítás az általános is­kolákban legkésőbb június 20-án ér véget. A középisko­lák 48 ezer IV. osztályosa május 12-én, szombaton megy utoljára iskolába, s két nap múlva, május 14-én megkez­dődnek az írásbeli érettségik. A középiskolák I—II—III. osztályosai számára június 9-e, szombat az utolsó tanítá­si nap. A közös érettségi írásbeli-felvételik időpontja május 21—22. Az első félév jól sikerült! Legalábbis ez olvasható le a szol­noki Költői úti iskola kis negyedikeseinek arcáról az ellen­őrző könyvecske tanulmányozása közben. A félévi „bizonyít­ványt” tegnap vitték haza A z artista felugrott a csillár­ra, három ford-szaltót csinált, aztán spárgába lezuhant. Amikor felállt, azt mondta: Formában vagyok. — Óriási formában vagy — mond­ta az asszony, és megcsókolta, és hozzásimult. Imádta a férjét. Az artista felöltözött, kalapot vett, és elindult a felvételi irodába. Amikor bement a nagykapun, le­vette a kalapját, amikor bement a kis ajtón, köszönt és meghajolt: — Kérem szépen ... az igazga­tó... úgy tudom, a következő pro­dukció ... A titkárnő, aki valamikor lovarnő volt, egy párnázott ajtóra mutatott. — Bent — mondta, aztán felugrott egy aktatömegre, ami olyan magas volt, mint egy ló. Az artista megkopogtatta a párná­zott ajtót, de a párna nem kopogott. Illetlen dolognak tartotta, hogy az aj­tón kopogás nélkül lépjen be, ki­ment az utcára, és beugrott az ab­lakon. Amikor talpra esett és mosolygott, látta, hogy az igazgató egy nagy asz­talnál egy kis, karikalábú emberrel sakkozik. '— Jó napot’ — mondta halkan az artista és meghajolt, és meghajolva maradt. Az igazgató nem látta, nem hal­lotta az artistát, csak a bástyája mö­gött sakkozott. Az artista csendben kiegyenese­dett és leült a sarokba. Másfél óra múlva felugrott az igaz­gató, röhögve összedöntötte a sakk­figurákat, örömében a karikalábú mellét bokszolta, és kiabált: — Elvesztette, barátocskám ... ha­há!... elvesztette, barátocskám, hoz egy üveg konyakot! A görbe lábú ember elment, ho­zott egy üveg konyakot. Amikor ittak, és az igazgató a sa­rokba, a szemétkosárba akarta dob­ni az üres üveget, meglátta, hogy a szemétkosáron az artista ül. — Maga mit akar?! — kérdezte. Az artista felállt, meghajolt, úgy maradt, és azt mondta: — Kérem szépen, én szeretnék .. a következő produkció .. . Az igazgató felugrott egy falóra: — Mit tud? Az artista mosolygott, felegyenese­dett. ledobta felsőruháját, felugrott a csillárra, három ford-szaltót csi­nált, aztán spárgába lezuhant. Az igazgató a falovon elhúzta a száját: — Magasabbra nem tud? Az artista összeszorította a száját, hogy ne sírjon, hóna alá csapta a ru­háját és elment. Sietett haza, gyakorolni, hogy ma­gasabbra tudjon ugrani. Amikor már a csilláron is túlug- rott, egészen a plafonig, és lefelé négy ford-szaltót csinált, azt mond­ta a feleségének: — Cseréljük el a lakást. Tudom, hogy anyagi áldozat, de nekem ma­gasabb mennyezet kell. A felesége megértette a kérést, megcsókolta az artistát, hozzásimult, és elcserélte a lakást. Az artista szorgalmasan gyakorolt, már az öt métert is megugrottá, ami­kor megint kéréssel fordult a fele­ségéhez: — Tudom, hogy anyagi áldozat, de nézzük meg az új produkciót. Meg akarom nézni, mit tudnak a többiek. A karikalábú ember benne volt a H. Barta Lajos SAKK produkcióban. Nem csinált semmit, csak bohócsapkában a görbe lábát mutogatta. A közönség azért röhö- . gött. Az artista nem szólt semmit, csak elhúzta a száját, és aztán otthon még többet gyakorolt, hogy a következő felvételnél a legjobb legyen. Amikor elment a következő felvé­telre a következő produkcióhoz, az igazgató megint sakkozott. De most egy háromméteres emberrel. Az artista most már tudta, mi a dolga, nem köszönt, nem hajolt meg. csak csendben leült a szemétkosárra, és várta, hogy a sakkpartinak vége legyen. Két óra múlva lett vége, az igaz­gató nyert, és a vesztes, a hárommé­teres ember hozott egy üveg konya­kot. Amikor az igazgató megint felült a falóra, és megadta a jelt, az artis­ta elkezdte a produkciót. Felugrott a hatméteres szobában, beverte a fejét a plafonba, már öt ford-szaltót csinált a levegőben, és kézállásban végezte. Az igazgató a falovon elhúzta a száját. — Magasabbra nem tud? Az artista beleharapott a szájába, egy csepp könny a szempilláin rez- gett. — De kérem szépen — mondta halkan, meghajolva —, bevertem a fejem a plafonba. — Jó, jó — mondta az igazgató a falovon —, de az lenne az igazi, ha átütné a plafont. Az artista feleségé megint megér­tette a férjét, megint anyagi áldoza­tot hozott, és egy szobrásztól kibérel­tek egy tíz méter magas műterem- lakást. Az artista éjjel is gyakorolt, a csil­lár nyolc méter magasan volt, az öt szaltóból hat lett, és a végén kézál­lásból zuhant spárgába, és onnan is­mét kézállásba. Amikor már hibátlanul kidolgozta a mutatványt, az artista felesége megint anyagi áldozatot hozott: el­mentek, megnézték a második cir­kuszi produkciót. A második produkcióban a három­méteres ember is benne volt. Az ar­tista most már nem húzta el a szá­ját. csak összeráncolta a homlokát. Harmadszor, amikor elment a fel­vételi irodába, már nem ült a sarok­ba, a nagyasztal mellé húzta a sze­métkosarat. és nyakát nyújtva, min­den idegszálát megfeszítve figyelte, hogy az igazgató és egy kéz nélküli légtornász hogyan sakkozik. Az artista tisztán látta, pontosan megfigyelte, hogy az igazgató képte­len kombinálni, ha a lóval a gé hat­ra kellene ugrania, akkor gyaloggal az ef háromra megy. ha a gyalogot kellene a gé négyre húznia, akkor a királynővel fut. Az artista a szemétkosáron ülve azt is megfigyelte, hogy a kéz nél­küli légtórnász zseniális, sokkal job­ban sakkozik, mesterhúzásokat csi­nál a lábával, és mégis, mindezek el­lenére is, a játszmát elveszti, és hoz az igazgatónak egy üveg konyakot. Amikor az igazgató megitta a ko­nyakot, és megint felült a falóra, megint az artistára kiáltott: — Mit akar? — Semmit — mondta halkan, za­vartan az artista —, csak nézem a sakkot — és elment. Az artista, amikor hazament, le­szerelte a csillárt a tíz méter magas műteremből, egy húsz méter magas fára kötötte az udvaron, és most már a halálugrást gyakorolta. Arra gon­dolt, előbb sakkozik, aztán bemutat­ja az igazgatónak a halálugrást. Száz és száz járókelő bámulta az artistát, amikor a halálugrást gya­korolta. Az autóbuszok és a villa­mosok megálltak az utcában, és az utasok lélegzetüket visszafojtva néz­ték a halálugrást. Az artista naponta húsz órát gya­korolt, mutatványa mindig sikerült, könnyedén ugrott, és a felvételi iro­dába is jókor, korán érkezett, és le­ült az igazgatóval sakkozni, és nagy megerőltetésébe telt, hogy elveszítse a játszmát, de elvesztette, és hozott az igazgatónak egy üveg konyakot, és várta, hogy bemutathassa az igaz­gatónak a halálugrást. De az igazgató csak itta a konya­kot. és nem kérte az artistát, hoev mutassa be a halálugrást. De azért az artista a negyedik produkcióban benne volt. Sikert aratott. D e otthon már nem gyakorolt többé. Csak feküdt, elhízva, lomhán a heverőn — és mert tudta, hogy vi­lág körüli útra indul egy produkció —, csak azon gondolkodott: vajon a menedzser tud-e sakkozni?

Next

/
Oldalképek
Tartalom