Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-05 / 3. szám
1979. január 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jurij Ljubimov, a moszkvai Taganka Színház vezetője szerdán megtekintette a Szigligeti Színház Tangó című előadását, majd baráti beszélgetésen találkozott a színészekkel Nyugdíjban A harmincas évek elején a tizenegynéhány esztendős, gyenge fizikumú, kunhegye- si Kocsis Mihály szülői, testvéri sugallatra „könnyű” pályára, a tanonciskolába kerül, ahová hetente háromszor jár elméleti oktatásra. „— Akkortájt a szakemberképzés még rendszerint magánkereskedőknél folyt. A legelső naptól tíz órát dolgoztam, ennek ellenére szerencsésnek vallom magam, hogy a főnököm Bíró Lajos lett. Nemcsak kiváló ruházati kereskedő hírében állt, hanem jó ízlésű, pontos, rendszerető mester is volt. Nem vert, viszont megtanított a vásárló tiszteletére, a szakma fortélyaira. — Vegyes fűszerboltban folytatta. — Kevéske kölcsönnel a negyvenes évek elején nyitottam egy szerény, vegyes fűszerboltot. Közbeszólt azonban a katonaság, majd a háború, azután újabb behívó és a hadifogság. Mire hazatértem. 1948-at írtunk, és én ott folytattam, ahol néhány éve abbahagytam. 1951- ben hívtak a helybeli földműves szövetkezetbe, és én igent mondtam. Belépésem után üzemágvezetőnek neveztek ki. Az összes bolt ellátásáról nekem kellett gondoskodni, ami azokban az esztendőkben nem is volt olyan egyszerű. Mivel ruházati szakon végeztem, és az ötvenes évek vége felé kezdődött a speciális szaküzletek megszervezése, rögtön a kialakítandó ruházati bolt helyettes vezetője, majd rövid időn belül főnöke lettem. 1974. augusztus 20-án pedig átköltöztünk ebbe az új, korszerű, 25 eladót foglalkoztató. modern épületbe, és én már onnan kerültem nyugdíjba. — Ellenőrzések, hiányok? — Huszonegynéhány éves vezetői tevékenységem idején soha nem volt egy fillér különbözetem sem. Mondhatom, baráti kapcsolatokat alakítóiam ki a megyei „nagy- ker” illetékeseivel, de választékbővítés végett megyén kívüli beszerzőhelyekről is sűrűn hoztunk árut. Előfordult, hogy tévedésből öt paplannal többet küldtek a számlán feltüntetettnél, de másnap már felhívtam őket. így aztán egy idő után fordítva is így történt, és jóllehet, önmagukban mindezek apróságoknak tűnnek, bizonyára hozzájárultak ahhoz, hogy elfogadjanak. A nyugdíjazás után még néhány hónapig gazdasági tanácsadóként visszajártam, de ma már ezt sem csinálom. — Harag, sértődés miatt? — Szó sincs róla. utódaim valamennyien egykori tanítványaim közül kerültek ki. Számoltam a nyugdíjas évekkel is, és jóelőre úgy alakítottam ki környezetem, lakásom, hogy találjak elegendő elfoglaltságot. A kertészkedés a nagy és örök hobbim, bár a kertem alig 272 négyszögöl. Termőre fordult kétszáz tőke szőlőm, zöldségből, gyümölcsből minden megterem, ami a háztartásban kell, sőt még piacra is jut belőle. Barkácsműhelyemben fűrészgép, hegesztő, sok száz kézi- szerszám. Ha odakint zord az idő, idebenn bütykölök. Most például egy üvegházat. Hogy még véletlenül se unatkozzam, erről két nem messze lakó kis unokám napról napra gondoskodik. Egyébként a feleségem is szakmabeli, egy évvel hamarabb került nyugdíjba.” A vitrinben ott díszeleg a Munka Érdemrend ezüst fokozata, amelyet búcsúztatása alkalmából tavaly november elején vett át a budapesti SZÖVOSZ-székházban. Az indoklás szerint több évtizedes, a szocialista kereskedelemben, kereskedelemért kifejtett fáradozásáért. D. Szabó Miklós Budapestre érkezett a kubai nemzeti táncegyüttes Budapestre érkezett a Dan- za Nációnál De Cuba, a kubai köztársaság 55 tagú nemzeti táncegyüttese, amely — Sergio Vitier igazgató zeneszerző vezetésével — részt vesz a kubai kulturális napok január 9-től 17-ig tartó eseménysorozatán. A kubai forradalom győzelmének 20. évfordulója alkalmából sor- rakerülő rendezvényekre még számos előadóművészt, több népi- és modern ének-zenei, illetve táncegyüttest — több mint 200 kubai művészt — várnak hazánkba. A 8 napos rendezvénysorozat megnyitó gálaműsora január 9-én este, 7 órakor kezdődik az Erkel Színházban. Ezt követően — Budapesten és kilenc vidéki városban — egy héten át, 25 előádáson, illetve hangversenyen lépnek fel a kubai művészek és együttesek. A Danza Nációnál De Cuba társulata további két alkalommal — január 16-án és 17-én — a Madách Színházban és egy estén Székesfehérváron is fellép. A rendezvénysorozat másik kubai folklór együttese, a „XX. évforduló” nevet viselő, 34 tagú Ciego De Avila művészeti csoport latin-amerikai és kubai táncokkal, népdalokkal ugyancsak négy estén át szórakoztatja majd a közönséget: a kőbányai Pataki István Művelődési Házban sorra kerülő, január 11-i műsorukat Zalaegerszegen, Kecskeméten és Debrecenben is bemutatják. A kubai kulturális napok 11 hangversenyből álló komolyzenei programján az Oriente tartományban, a forradalom győzelme után elsőként megalakult művész- együttes, a 33 tagú Orfeon kórus egy-egy alkalommal a Zeneakadémián, a Budapesti Kertészeti Egyetem dísztermében, valamint Balatonfü- reden, Karcagon és Debrecenben ad hangversenyt kubai és latin-amerikai szerzők műveiből, valamint a nemzetközi kórusirodalom remekeiből. A kulturális napok „Kubai ritmusok” című könnyűzenei, szórakoztató műsorát Debrecenben, Kecskeméten és Zalaegerszegen is bemutatják. A 9 tagú kubai „Sinte- tis” pop-együttes koncertjét ugyancsak hallhatják a kecskeméti, debreceni és a zalaegerszegi fiatalok is. Meg kezdődött a második félév KIOSZTOTTÁK AZ ÉRTESÍTŐKET Az általános és középfokú iskolákban befejeződött a féli vakáció és a mintegy másfél millió diák tegnap ismét benépesítette az iskolákat. E napon kézhez kapták a diákok a félévi értesítőt is. Az iskola immár második éve egy fejlesztési szakasznak tekinti az 1. és a 2. osztályt. Erről szóló rendelkezés értelmében érdemjeggyel nem osztályozzák a kisdiákok teljesítményét. Az elsősök szüleit az elkövetkező napokban szóbeli, illetve írásbeli szöveges értékelés formájában tájékoztatják gyermekük eredményeiről, a 2. osztályosok félévi értékelése pedig „jól megfelelt”, „megfelelt” és esetleg „mulasztásai miatt nem minősíthető” bejegyzésből áll. A sokéves gyakorlatnak megfelelően nem kaptak osztályzatot az általános iskola 5. osztályosai sem, és nem osztályoztak a pedagógusok abból a tárgyból sem, amely- lyel az idei tanévben ismerkedtek először a diákok-. Ilyen tantárgy például a 3. osztályban a fogalmazás, a 6-ban a fizika, a 7-ben a kémia. A félévi értesítő nem egyedüli formája a gyermekek értékelésének. A nevelők megbeszélik a szülőkkel a diákok fejlődését, tanulmányi eredményét: az ezt szolgáló szülői értekezleteket e hónapban tartják meg, A végzős diákok szüleivel ugyancsak találkoznak még, az osztályfőnökök az elkövetkezendő hetekben: a személyes megbeszélések témája a pályaválasztás lesz. Az általános iskolákban az idén 119 ezer tanuló fejezi be tanulmányait, túlnyomó többségük — a korábbi évekhez hasonlóan — várhatóan tovább tanul. Választásukat segítik az Oktatási Minisztérium által kibocsátott és a gimnáziumi, valamint szakközépiskolai követelményeket és lehetőségeket ismertető tájékoztatók. A megfelelően kitöltött továbbtanulási lapokat a szülőknek január végéig kell benyújtaniuk az iskolában, ahonnan azokat március 20-ig továbbítják az első helyen megjelölt középfokú iskolába. Megjelent az érettségizők választásához, továbbtanulásához segítséget nyújtó, a felsőfokú intézményeket, a követelményeket ismertető könyv is. A felvételi kérelmeket a IV-eseknek február 15-ig kell benyújtaniok igazgatójuknak. Az általános- és középfokú iskolákban legközelebb tavasszal kerül sor hosszabb pihenésre: a tavaszi szünet első napja április 5-e, a szünet utáni első tanítási nap pedig április 18-a, szerda lesz. A tanítás az általános iskolákban legkésőbb június 20-án ér véget. A középiskolák 48 ezer IV. osztályosa május 12-én, szombaton megy utoljára iskolába, s két nap múlva, május 14-én megkezdődnek az írásbeli érettségik. A középiskolák I—II—III. osztályosai számára június 9-e, szombat az utolsó tanítási nap. A közös érettségi írásbeli-felvételik időpontja május 21—22. Az első félév jól sikerült! Legalábbis ez olvasható le a szolnoki Költői úti iskola kis negyedikeseinek arcáról az ellenőrző könyvecske tanulmányozása közben. A félévi „bizonyítványt” tegnap vitték haza A z artista felugrott a csillárra, három ford-szaltót csinált, aztán spárgába lezuhant. Amikor felállt, azt mondta: Formában vagyok. — Óriási formában vagy — mondta az asszony, és megcsókolta, és hozzásimult. Imádta a férjét. Az artista felöltözött, kalapot vett, és elindult a felvételi irodába. Amikor bement a nagykapun, levette a kalapját, amikor bement a kis ajtón, köszönt és meghajolt: — Kérem szépen ... az igazgató... úgy tudom, a következő produkció ... A titkárnő, aki valamikor lovarnő volt, egy párnázott ajtóra mutatott. — Bent — mondta, aztán felugrott egy aktatömegre, ami olyan magas volt, mint egy ló. Az artista megkopogtatta a párnázott ajtót, de a párna nem kopogott. Illetlen dolognak tartotta, hogy az ajtón kopogás nélkül lépjen be, kiment az utcára, és beugrott az ablakon. Amikor talpra esett és mosolygott, látta, hogy az igazgató egy nagy asztalnál egy kis, karikalábú emberrel sakkozik. '— Jó napot’ — mondta halkan az artista és meghajolt, és meghajolva maradt. Az igazgató nem látta, nem hallotta az artistát, csak a bástyája mögött sakkozott. Az artista csendben kiegyenesedett és leült a sarokba. Másfél óra múlva felugrott az igazgató, röhögve összedöntötte a sakkfigurákat, örömében a karikalábú mellét bokszolta, és kiabált: — Elvesztette, barátocskám ... hahá!... elvesztette, barátocskám, hoz egy üveg konyakot! A görbe lábú ember elment, hozott egy üveg konyakot. Amikor ittak, és az igazgató a sarokba, a szemétkosárba akarta dobni az üres üveget, meglátta, hogy a szemétkosáron az artista ül. — Maga mit akar?! — kérdezte. Az artista felállt, meghajolt, úgy maradt, és azt mondta: — Kérem szépen, én szeretnék .. a következő produkció .. . Az igazgató felugrott egy falóra: — Mit tud? Az artista mosolygott, felegyenesedett. ledobta felsőruháját, felugrott a csillárra, három ford-szaltót csinált, aztán spárgába lezuhant. Az igazgató a falovon elhúzta a száját: — Magasabbra nem tud? Az artista összeszorította a száját, hogy ne sírjon, hóna alá csapta a ruháját és elment. Sietett haza, gyakorolni, hogy magasabbra tudjon ugrani. Amikor már a csilláron is túlug- rott, egészen a plafonig, és lefelé négy ford-szaltót csinált, azt mondta a feleségének: — Cseréljük el a lakást. Tudom, hogy anyagi áldozat, de nekem magasabb mennyezet kell. A felesége megértette a kérést, megcsókolta az artistát, hozzásimult, és elcserélte a lakást. Az artista szorgalmasan gyakorolt, már az öt métert is megugrottá, amikor megint kéréssel fordult a feleségéhez: — Tudom, hogy anyagi áldozat, de nézzük meg az új produkciót. Meg akarom nézni, mit tudnak a többiek. A karikalábú ember benne volt a H. Barta Lajos SAKK produkcióban. Nem csinált semmit, csak bohócsapkában a görbe lábát mutogatta. A közönség azért röhö- . gött. Az artista nem szólt semmit, csak elhúzta a száját, és aztán otthon még többet gyakorolt, hogy a következő felvételnél a legjobb legyen. Amikor elment a következő felvételre a következő produkcióhoz, az igazgató megint sakkozott. De most egy háromméteres emberrel. Az artista most már tudta, mi a dolga, nem köszönt, nem hajolt meg. csak csendben leült a szemétkosárra, és várta, hogy a sakkpartinak vége legyen. Két óra múlva lett vége, az igazgató nyert, és a vesztes, a háromméteres ember hozott egy üveg konyakot. Amikor az igazgató megint felült a falóra, és megadta a jelt, az artista elkezdte a produkciót. Felugrott a hatméteres szobában, beverte a fejét a plafonba, már öt ford-szaltót csinált a levegőben, és kézállásban végezte. Az igazgató a falovon elhúzta a száját. — Magasabbra nem tud? Az artista beleharapott a szájába, egy csepp könny a szempilláin rez- gett. — De kérem szépen — mondta halkan, meghajolva —, bevertem a fejem a plafonba. — Jó, jó — mondta az igazgató a falovon —, de az lenne az igazi, ha átütné a plafont. Az artista feleségé megint megértette a férjét, megint anyagi áldozatot hozott, és egy szobrásztól kibéreltek egy tíz méter magas műterem- lakást. Az artista éjjel is gyakorolt, a csillár nyolc méter magasan volt, az öt szaltóból hat lett, és a végén kézállásból zuhant spárgába, és onnan ismét kézállásba. Amikor már hibátlanul kidolgozta a mutatványt, az artista felesége megint anyagi áldozatot hozott: elmentek, megnézték a második cirkuszi produkciót. A második produkcióban a háromméteres ember is benne volt. Az artista most már nem húzta el a száját. csak összeráncolta a homlokát. Harmadszor, amikor elment a felvételi irodába, már nem ült a sarokba, a nagyasztal mellé húzta a szemétkosarat. és nyakát nyújtva, minden idegszálát megfeszítve figyelte, hogy az igazgató és egy kéz nélküli légtornász hogyan sakkozik. Az artista tisztán látta, pontosan megfigyelte, hogy az igazgató képtelen kombinálni, ha a lóval a gé hatra kellene ugrania, akkor gyaloggal az ef háromra megy. ha a gyalogot kellene a gé négyre húznia, akkor a királynővel fut. Az artista a szemétkosáron ülve azt is megfigyelte, hogy a kéz nélküli légtórnász zseniális, sokkal jobban sakkozik, mesterhúzásokat csinál a lábával, és mégis, mindezek ellenére is, a játszmát elveszti, és hoz az igazgatónak egy üveg konyakot. Amikor az igazgató megitta a konyakot, és megint felült a falóra, megint az artistára kiáltott: — Mit akar? — Semmit — mondta halkan, zavartan az artista —, csak nézem a sakkot — és elment. Az artista, amikor hazament, leszerelte a csillárt a tíz méter magas műteremből, egy húsz méter magas fára kötötte az udvaron, és most már a halálugrást gyakorolta. Arra gondolt, előbb sakkozik, aztán bemutatja az igazgatónak a halálugrást. Száz és száz járókelő bámulta az artistát, amikor a halálugrást gyakorolta. Az autóbuszok és a villamosok megálltak az utcában, és az utasok lélegzetüket visszafojtva nézték a halálugrást. Az artista naponta húsz órát gyakorolt, mutatványa mindig sikerült, könnyedén ugrott, és a felvételi irodába is jókor, korán érkezett, és leült az igazgatóval sakkozni, és nagy megerőltetésébe telt, hogy elveszítse a játszmát, de elvesztette, és hozott az igazgatónak egy üveg konyakot, és várta, hogy bemutathassa az igazgatónak a halálugrást. De az igazgató csak itta a konyakot. és nem kérte az artistát, hoev mutassa be a halálugrást. De azért az artista a negyedik produkcióban benne volt. Sikert aratott. D e otthon már nem gyakorolt többé. Csak feküdt, elhízva, lomhán a heverőn — és mert tudta, hogy világ körüli útra indul egy produkció —, csak azon gondolkodott: vajon a menedzser tud-e sakkozni?
