Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-05 / 234. szám

1977. október 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az ünnepi színház héten már láthatta a közönség a Szigligeti Színház előadásában rendezett színháztörténeti értékű fotókiállí­tást, - amely az október 7-i bemutatóval újra megnyitja kapuit. A fényképeken - túlnyomó többségük Nagy Zsolt felvétele - a miagyar színművészet sok kiválósága látható, a Szigligeti Színház emlékezetes előadásaiban. Színház­történet képeken Nem a pénzen múlik, de... Értelmiségi klub albérletben A meghívókat szívességből, túlórában írják a gimnázium esti tagozatosai. A borítékok­kal a diákok szaladnak szét a városban. A szerény ven­déglátás költségeit a „kilen- cek” vállalják. Az előadó tiszteletdíja a város üzemei­nek jelképes ajándéka. A pinceklubban, ahol havonta találkoznak egymással és po­litikai, tudományos életünk reprezentánsaival — csupán vendégeik. Ök fordítottak a sorren­den. Nam azon vitatkoztak hónapokig, hogy előbb helyi­ség kellene (bérelt vagy vá­sárolt — de miből?), hogy valamennyi induló tőkére is szükség lenne (de kik adják, és mennyit?). Nem morfon­díroztak belépőn, tagsági dí­jon. Sajátos módon alakítot­ták meg népes értelmiségi klubjukat. Nincsenek még hagyományok 1977. szeptember. A Jász­berényi Lehel Vezér Gimná­zium pinceklubja zsúfolásig megtelt. A hallgatósággal szemben dr. Berend T. Iván kandidátus, a Közgazdaság- tudományi Egyetem KosSuth- díjas rektora. A kisváros pinceklubjában egész estét töltött el a világgazdaság és gazdaságpolitikánk kérdései iránt érdeklődő jászberényi­ek között. (Csupán mert megkérték rá.) — Hogyan csináljuk? Mi a szokás? Kérdeznek és vála­szolok, vagy... Látom, rám bízzák. Nincsenek még ha­gyományok, amelyeket meg lehetne sérteni. — A pro­fesszor hangos töprengésével és találó megjegyzésével kezdődött az előadást követő kerekasztal-beszélgetés. — Első kísérletünk volt ez egy újabb lehetőség megte­remtésére, hogy akik akar­nak, kötetlenebb formában is szót válthassanak a tudóssal, — mondta Izsó Gyuláné, a gimnázium igazgatója, az ér­telmiségi klub vezetőségének 'egyik tagja, miután a késő estébe nyúló beszélgetés vé­get ért. Véget ért? Fogjuk rá. Mert ha a kérdésekből kifogyhatatlan jászberényie­ken múlik, lehet hogy reg­gelig tart. — Kísérlet a kísérletben, — vetette közbe dr. Székely András, a városi népfrontbi­zottság elnöke. — Még a klub is alig jutott túl a kí­sérlet stádiumán. Ott tar­tunk csupán, hogy létjogo­sultságát már bebizonyította. — Igen, de kérdés, hogy minimális anyagi fedezet nélkül meddig marad életké­pes. Egy esztendő múltával azért nem árt, ha az anyagi oldalát is alaposabban szem­ügyre vesszük. — Izsó Gyu­lának, az Aprítógépgyár ke­reskedelmi igazgatójának aggálya pillanatok alatt pa­rázs vitát váltott ki az igaz­gatói irodában, ahol a pro­fesszor búcsúztatása után né­hány klubtag még maradt. Voltak akik azzal érveltek, hogy eddig sem a pénzen múlott. Ha kocsit kellett kül­deni az előadóért, a városi tanács megtette. Kezdetben, amikor nem volt még ifjúsá­gi klub (Jászberény üzemei­nek dolgozói alakították a gimnázium pincéjében) és te­rem kellett, akkor is segítet­tek. Nincs pénz bélyegre, bo­rítékra, ajándékra, a tiszte­letdíjról már nem is beszél­ve? Eddig is megoldották. Az akadémikus Holló János, a szívspecialista Várgedő Ala­dár, politikai vezetők, főisko­lai tanárok, eddig is készsé­gesen eleget tettek a meghí­vásuknak. Nem kaszinó — S hány neves előadóje­lölt van még a talonban, dr. Kulin György csillagász, dr. Kun Miklós pszichiáter, dr. Sass Elemér fizikus, dr. Marx György akadémikus, — erősítette meg az optimis­ták érveit dr. Székely And­rás. — Gondoljunk csakvisz- sza, hogyan kezdődött tavaly novemberben. Előbb csak ba­ráti körben vetődött fel, mi lenne ha...? Ki mondta, mindegy. Többen. Azután a népfrontelnökségi ülésen folytatódott tovább a közös töprengés. A megyében a la­kossághoz viszonyítva a mi városunkban a legmagasabb az értelmiségiek aránya. Vannak szakmai (klubok, tár­sulások, de a mámöknek fo­galma sincs arról, mit csinál a pedagógus, az orvos, a jo­gász, jóllehet nem is isme­rik egymást, hiába van meg­számlálhatatlan közös pont­ja az érdeklődésüknek. Ha akarják a herényiek a közös találkozásokat, ha van ér­deklődés, igény arra, hogy neves szakembereket hallgas­sanak, kérdezzenek tőlük, akkor legyen klub. Nem ka­szinó, nem is a klasszikus ér­telemben vett szűk közösség. Háromszáz taggal, mert most már ennyien vagyunk, nem is lehetne az. Bárki csatla­kozhatott, nem a diploma volt a belépés feltétele. Bizonyítani akarunk És ahogy az már ilyenkor lenni szokott, a szervezéssel, a klub ügyeinek intézésével vezetőséget bíztak meg. Tag­jai kilenc munkahelyet, ki­lenc szakmát képviselnek, ök voltak a vállalatuknál, intézményüknél a klub pro­pagálói. Nem vitás, sikerrel. Ez a siker alapozta meg az újabb terveket, pontosabban ma még egy kicsit merész­nek tűnő elképzeléseket. Hol lehetne gyakrabban találkoz­ni a klubtagoknak? Csak úgy maguk között lenni, vitatkoz­ni. Vagy a szakma helyi ki­valóságait egy-egy esti be­szélgetésre meghívni. Mind­erről egyelőre nincsenek még a gyakorlatban is kivitelez­hető határozott elképzelések. Ügy tűnik, talán könnyebben megoldható a másik gond­juk, annak a bizonyos mini­mális anyagi bázisnak a lét­rehozása. — Eddig egyetlen vállalat­hoz sem fordultunk segít­ségért, mondván, előbb bizo­nyítani akarunk, — kezdte a logikus érvelését Vincze Ár­pád, az Aprítógépgyár gaz­dasági igazgatója. S az ötlet, amit felvetett, elgondolkod­tató, még akkor is, ha nem az egyetlen megoldás. — A tagsági díj gondolata fel sem ötlött bennünk. Hát akkor miből legyen pénzünk? Azt már senki sem vitatja, hogy régóta meglévő szellemi igényt próbáltunk a klub megalakításával kielégíteni. Az is bebizonyosodott, hogy népszerűek ezek a kellemes agy tornával egybekötött ta­lálkozások. Aligha hiszem, hogy van olyan vállalat a városban, amely elzárkózna attól, hogy szociális, kultu­rális alapjából szerény kere­tek között hozzájáruljon a klub anyagi alapjához. Még akkor is szükségünk van erre a kis segítségre, ha vall­juk, hogy a klub élektépes- sége nem a pénzen múlik. K. K. 0 közönség érezze, hogy kapott valamit A jászalsószentgyörgyi mű­velődési ház „Kiváló” címe úgy tűnik igazolja, hogy a négy és félezer lelket szám­láló községben jól dolgoz­nak a népművelők, elisme­résre méltó eredményeket ér­nek el. — Persze nem sopánko- dással — jegyzi meg Tóth János művelődési ház igaz­gató. — Ezt. a munkát nem lehet íróasztal mellett vé­gezni, és arra várni, hogy bekopogjanak az emberek. Ellenkezőleg: nekünk kell felkeresni őket, munkahe­lyeken. iskolákban. Jó segí­tőtársak is kellenek. Nálunk nyolc pedagógus vezet kü­lönböző szakkört, az értel­miségiek közül sokan TIT- előadásokat tartanak. Eh­hez az együttes munkához, azonban tudni kell, mit akarunk, miért dolgozunk és hogyan tudjuk azt megvaló­sítani. — Ez „naprakész” szakmai tudást igényel, kulturális _____politikánk t eljes ismeretét követeli. — Az ismeretszerzés kizá­rólag rajtunk múlik. Hogy a magam példájával érveljek: munka mellett elvégeztem a főiskolát. A könyvek, a na­pilapok, a folyóiratok, a fil­mek ide is eljutnak. Egy fa­lu határában sincs sorompó, ami bármilyen szellemi ér­téket elzárna az embertől. — Jászalsószentgyör­gyi születésű? _______ — Nem, elég messziről, egy Vas megyei horvát nem­zetiségű faluból, Szentpéter- fáról jöttem. De már min­den idefűz: a családom, a munkám, az emberek. Tizen­egy éve élek Jászalsószent- györgyön, ez idő alatt ren­Beszélgetés Tóth Jánossal, a jászalsószentgyörgyi művelődési ház igazgatójával geteget fejlődött a község. Ha az utcákon végigmegy egy idegen, nem hiszem, hogy az „isten háta mögött” erezné magát. — Én sem ér­zem úgy, hogy „ittragad­tam”. — Mi késztetheti az embereket arra, hogy gyarapítsák a művelt­ségüket? — Például az, hogy az anyagi jólét bizonyos fajta biztonságot ad, ehhez azon­ban meg kell szerezni a tu­dás adta biztonságot is A községből az idén hatvan­ötén járnak a szakmunkások középiskolájába, a konzul­tációkat a művelődési ház szervezi. A népművelőnek a tudás megszerzését kell se­gítenie, nem a „költségve­tésért” gazdálkodnia ... — Azt azért nem ta­gadja, hogy a művelő­dés is pénzbe kerül? — Ez természetesen így van. De az emberekkel való kapcsolattartáshoz, a beszél­getésekhez, a szervezőmun­kához, alig-alig kell pénz. Egy műsorhoz közönség kell, közönség nélkül hiába van akár 100 ezer forint is a zsebemben. A közönség, ha kilép a művelődési házból, érezze, hogy kapott valamit, akkor nem a belépőjegy árá­ra gondol. — Bukott már meg műsor J ászalsószent- györgyön?______________ — Egyszer egy „hakni bri­gád”. Abból is tanultam és még a művelődési ház ráfi­zetését sem bántam annyira. Rájöttem ugyanis, hogy a „blődli” már nem kell, az ilyenfajta szórakozáson már túl van a közönség. Amíg azonban idáig eljutnak, vp- gig keli járni az igényesség­hez vezető utat. Amikor megkaptuk a „Kiváló” cí­met, az öröm mellett az jutott eszembe, hogy hogyan tovább. Most például együtt­működési szerződést szeret­nénk kötni az eddiginél több munkahellyel — sok helyen van már erre jó példa —de úgy, hogy az anyagi támoga­tással ne merüljenek ki ezek a kapcsolatok. — Nem lenne teljes a kép, ha nem tennénk hozzá, hogy a községi KISZ-bizottság titkára. A KISZ-vezető munkája mennyiben segíti a nép­művelőét? — Négy éve vagyok nép­művelő, s hogy mertem vál­lalni ezt a feladatot, az a KISZ-munka során szerzett tapasztalataim, emberisme­retem következménye. A fiatalokkal való kapcsolat ma is nagyon sokat segít. Egy-egy KISZ-rendezvény például jó alkalom arra is, hogy a fiatalok elmondják, mit szeretnének látni, halla­ni a művelődési házban, mi a véleményük a legutóbbi rendezvényekről. Néha di­csérnek. néha nem, de a vélemények meghallgatása mindig hasznos, tanulni le­het belőle. Török Erzsébet Október 10—20. Csepeli napok a Jászságban Csepel múltjával, jelenével ismerkednek a jászsági tele­pülések lakói a csepeli na­pokon, melyet a megyei ta­nács vb jászberényi Járási Hivatala és a jászberényi Városi Tanács művelődés- ügyi osztálya október 10. és 20. között rendez meg. A „Csepeli napok a Jász­ságban” tíznapos rendez­vénysorozat ünnepélyes meg­nyitójára október 10-én 18 órakor kerül sor Jászberény­ben a Déryné művelődési központban, ugyanekkor nyí­lik meg a „Csepel története az őskortól napjainkig” cí­mű kiállítás is, melyet októ­ber 15-ig látogathatnak az érdeklődők. A kiállítást ok­tóber 17-től Jászkiséren te­kintheti meg a közönség. A csepeli Rideg Sándor művelődési és ifjúsági ház képzőművész körének és fo­tószakkörének munkái lát­hatók majd azon a kiállítá­son, melyet október 12-en 18 órakor a jászalsószentgyör­gyi József Attila művelődé­si házban nyitnak meg. A csepeli napok következő programja ifjúsági klubta­lálkozó lesz, a jászszentand- rási művelődési házban. A találkozó október 16-án dél­A múlt év decemberében a Népművelési Intézet több in­tézménnyel közösen orszá­gos Ady Endre vers- és pró­zamondó versenyt hirdetett a költő születésének 100. év­fordulója alkalmából. Az elődöntőket és a döntőt a Magyar Rádió és a televízió egyenes adásban közvetíti. A verseny televíziós lebonyolí­tásáról Hárs György, a Ma­gyar Televízió ifjúsági és ok­tatási főosztályának szerkesz­tője tájékoztatta az MTI-t. — Már hagyománnyá vált, hogy a Magyar Televízió — a rádióhoz hasonlóan — köz­után fél négykor kezdődik, a csepeliek mellett jász- szentandrási és jászjákóhal- mi fiatalok vesznek részt rajta. A klubok közös szel­lemi vetélkedőt rendeznek a Szovjetunió fejlődéséről. 16-án más színhelyen is folynak" a csepeli napok ese­ményei. A jászfényszarúl Petőfi Sándor művelődési ház előtti téren a csepeli Utcaszínház mutatja be mű­sorát, délután fél négykor. A bemutatót találkozó köve­ti a Fortuna irodalmi szín­pad tagjaival. A jászkiséri művelődési házban 17-én délután 5 óra­kor Bolla Dezső a Hazafias Népfront XXI. kerületi bi­zottságának titkára Csepel történetéről tart előadást. A csepeli napok rendezvényei 18-án szintén Jászkiséren folytatódnak. MSZBT-tagcso- portok találkozójára kerül sor délután két órakor a MÁV Építőgépjavító Üzemé­ben. „Vörös Csepel vezesd a harcot” címmel Zelinka Ta­más műsora lesz a csepeli napok utolsó programja, a jászladányi József Attila mű­velődési házban október 20- án este 7 órakor. vetítést ad az országos sza­valóversenyekről, így az Ady Endre születésének 100. év­fordulója tiszteletére meg­rendezett vers- és próza­mondó versenyről. A rendez­vényen a 14. életévüket be­töltött amatőr versenyzők in­dulhattak, akiknek 10 Ady- műből, valamint a XX. szá­zadi európai és az egész ma­gyar irodalom 10 alkotásából kellett felkészülniük. A hat elődöntőn — amelynek első adása október 8-án lesz — összesen 48 versenyzőt lát­hatnak és hallhatnak az ér­deklődők, U népművészeti formákból merítek Hátai Mihály vallomása munkáiról — Milyen érzés vissza­térni a szülővárosba? — Boldog és felemelő. Áll még a gyerekkori ház, rokonok is akadnak. Bár a fővárosban és Kecske­méten lakom, úgy érzem hazajöttem. — Tűzzománc techniká­val alkot... — Én a vidéknek, a kis-" városoknak, a falvaknak dolgozom. Ügy érzem kö­zeledem a kunsági művé­szethez. A kunbaba motí­vum és szobor hajdan is ott állt a kurgánok táján, útkereszteződéseknél. Csil­lagképeim: Orion, Tejút, Göncöl. Fiastyúk; virágso­raim a népmesék, pásztor­faragások egykori motí­vumai. Hiszem, hogy job­bára a paraszti művészet őrizte legtovább a népi kultúra örökségét. — Milyen műfajban dol­gozik? — Műfajok közöttinek vallom magam. Hajlok a plasztika felé, festek is. Munkáimon a kunsági motívumvilág állandó jel­leggel szerepel. — Min dolgozik jelen­leg? — Kecskeméten a me­gyei tanács megbízásából furcsa dologhoz kezdtünk. Térbeli utcatábláimat min­tázunk. a régi cégérekre hasonlító tájékoztató és az utca jellegére is utaló alkotásokat. A megszokott számozás mellé ez is fel­kerül a falakra. Kátai Mihály karcagi születésű művész tűzzo­mánc technikával készí­tett plasztikáit, festménye­it már a megnyitás nap­ján kétszáznál többen lát­ták a Győrffy István Mú­zeum kistermében. A tár­lat október 10-ig tekinthe­tő meg. D. Szabó Egyenes adásban a tévében Az Ady-verseny előtt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom