Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-19 / 222. szám

, r SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! XXVII. évf. 222. sí. 1976. September 19., vülárnop A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEÍTANÁCS LAPJA Hétszázhetvenhat küldött, kétszáz meghívott Megkezdődött a népfront kongresszusa Az európai szocialista országok küldöttségei a tanácskozáson A kongresszus 87 tagú elnökségében foglalt helyet Kádár János az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára és Gáspár Sándor a Politikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára is­Tegmiap reggel összeült a Hazafias Népfront VI. kong­resszusa. Az esemény tiszteletére Budapesten ünnepi díszt öltött az építők Rózsa Ferenc művelődési háza: a kongresz- szusi teremben azt hirdetik a feliratok „egységben a fejlett szocializmusért”, „nemzeti programunk a szocializmus és a béke.” Kétnapos programja van a kongresszusinak, amelyen 800 küldött, 200 tanácskozási jogi meghívott vesz részt. Je­lien vannak a tanácskozáson hét európai szocialista országban működő tesitvérszervezetek és — mozgalmak képviselői is: Jevdokija Petrovna Karpova, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság alelnöke, Zdravko Mitkovszki, a Bolgár Hazafias Front Országos Tanácsának titkára, Fedor Gulla, a Csehszlovák Nemzeti Front Köz­ponti Bizottságának tagja, a Szlovák Nemzeti Front főtitkára. Mar­ján Rozics, a Jugoszláv Dolgozók Szocialista Szövetsége választmá­nyának titkára, Józef Ozga-Mihalski, a Lengyel Nemzeti Egységfront alelnöke, dr. Manfred Mühlmann, az NDK Nemzeti Frontja Orszá­gos Tanácsának elnökhelyettese és Tamara Dobrin, a Román Szo­cialista Egységfront Országos Tanácsának alelnöke. A kongresszus elnökségének tagjai: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal,, az országgyűlés elnöke, az MSZBT elnöke, Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának főtitkára, Sarlós István, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Pullaá Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke. nyugdíjas, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának el­nöke, Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese. Katona Imre, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára, Márta Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Szentistványi Gyuláné. a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Trautmann Rezső, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának , helyettes elnöke, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke, dr. Alberth Béláné, a Ha­zafias Népfront Hajdú-Bihar megyei Bizottságának titkára. Bartha Tibor, a tiszántúli református egyházkerület püspöke, a zsinati ta­nács lelkészi elnöke, a Hazafias Népfront Országos' Tanácsának tagja, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Elnökségének tagja, nyugdíjas. Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth-díjas. kiváló művész, a Madách Színház tagja, Borovszky Ambrus nyugalmazott vezérigazgató, a Vasas Szakszervezet elnöke, a Hazafias Népfront Országos Elnökségének tagja. Cseres Tibor Kossuth-díj as író. Csuhaj Sándor bányász, a Hazafias Népfront egercsehi Községi Bizottságá­nak elnöke, Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottságának titkára, Deák Gábor, a KISZ Központi Bizottságának titkára, Dojcsák János, a Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatója. Fekete Károlyné munkás, a Budapesti Pamutnyomóipari Vállalat dolgozója. Földvári Aladár, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke. Futó Lajosné termelőszövetkezeti tag, a Hazafias Népfront tárkányi Községi Bizottságának titkára, Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára, Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke, a Hazafias Népfront. Országos Elnökségének tagja, dr. Hársfalvi Péter, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola főigaz­gató-helyettese, a Hazafias Népfront Szabolcs-Szatmár megyei el­nökségének tagja, Horváth Endre bányász, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának tagja, dr. fjjas József kalocsai érsek, a Hazafias Népfront Országos Elnökségének tagja, Izsgum Istvánné, a tolnai Textilgyár dolgozója, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottsá­gának tagja, dr. Kárászi Benő főorvos, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottságának elnöke, Kiss Lajos vezérőrnagy, a Magyar Honvédelmi Szövetség főtitkára, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának tagja. Kovács Gézáné bőrdíszműves kisiparos, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja. László Andor, a Magyar Nem­zeti Bank nyugalmazott elnöke, dr. Lengyel Zsuzsa, a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem tanszékvezető docense, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja. dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, prímás, a Katolikus Püspöki Kar elnöke, Losonczi Mihályné óvó­nő, a Hazafias Népfront Körzeti Bizottságának alelnöke, Győr. dr. Mol­nár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke. Nagy István termelőszövetkezeti elnök, a Hazafias Népfront Csongrád megyei Bizottságának elnöke. Nagy Istvánné darukezelő, a Hazafias Népfront jászberényi Városi Bizott­ságának tagja, Nagy József agrármérnök, a Hazafias Népfront Bé­kés megyei Bizottságának alelnöke, Nagy Józsefné nyugdíjas, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, Nánásl László, a SZÖVOSZ Felügyelő Bizottságának elnöke, a Hazafias Népfront Or­szágos Elnökségének tagja, Nemecz Ernő, a Veszprémi Vegyipari Egyetem rektora, a Hazafias Népfront Országos Elnökségének tagja, a Veszprém megyei Népfrontbizottság elnöke, Nyíri Béla. a Terme­lőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökhelyettese, Ortutay Gyula akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke. Papp Lajos államíitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának el­nöke, a Hazafias Népfront Országos Elnökségének tagja, Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának tagja, Pethő Tibor, a Magyar Nemzet főszerkesztője, a Ha­zafias Népfront Országos Elnökségének tagja, Pióker Ignác 'nyug­díjas, Kossuth-díjas gyalus, a Hazafias Népfront Országos Elnöksé­gének tagja, Radóczi Antal termelőszövetkezeti elnök, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja. Réger Antal, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára. S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Sebestyén Nán- dorné, az Országos Béketanács főtitkára, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának tagja, Szabó Ilona termelőszövetkezeti tag, a Haza­fias Népfront Zala megyei Bizottságának tagja. Szabó Kálmán egye­temi tanár, a Hazafias Népfront Országos Elnökségének tagja. Szabó László, a Magyar Hajó- és Darugyár dolgozója, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke. Szemők József, az izsáki termelő- szövetkezet elnöke, a Hazafias Népfront Országos^ Tanácsának al­elnöke, Tóth Béla határői* százados, Veiczi Ferenc nyugdíjas, Zsebők Zoltán Kossuth-díjas egyetemi tanár, az Országos Béketanács alel­nöke. a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elmöke nyitotta meg a tanácskozást. Kállai Gyula megnyitója Bevezetőben üdvözölte a küldöttségeit. Javaslatára a megjelenteket, a baráti or- résztvevők elfogadták a fcoog- szágok testvérszervezeteinek resszus napirendjét. A VI. kongresszus napirendje: 1. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának beszámolója az V. kongresszus óta végzett munkáról és a mozgalom fel­adatairól; javaslat a kongresszus állásfoglalására. Előadó: Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának fő­titkára. 2. Az Országos Tanács és a pénzügyi ellenőrző bizottság megválasztása. Ezt követően a küldöttek megválasztották a kongresszus munkabizottságait: a szerkesztő bizottságot, a mandátum­vizsgáló bizottságot és a jelölő bizottságot. Megemlékezett Kállai Gyu­la a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának 1972 óta elhunyt tagjairól, akik emlé­kének néma felállással adóz­tak a kongresszus résztvevői. Valamennyien a Népfront országos és helyi testületéi­ben a legnagyobb egyetértés­sel munkálkodtak a nemzeti egység erősítésén, a szocialis­ta társadalom építésén. Kállai Gyula ezután így folytatta: Minden kongresszus szám­vetésre, elmélyült önvizsgá­latra kötelez. A négy eszten­dőivel ezelőtt megtartott V. kongresszus óta nagy esemé­nyek történtek országunk bel­politikai életében. Jóleső ér­zéssel állapíthattuk meg, hoigy a sikerek kivívásában a Hazafias Népfront is nagy feladatokat vállalt magára, s jelentősen hozzájárult or­szágépítő munkánkhoz, a szocialista hazai felvirágozta­tásához. Tanácskozásaink iránt nemcsak az országon belüli mutatkozik nagy ér­deklődés ; tevékenységűinkre és tapasztalatainkra határa­inkon túl is figyelmet szen­telnek. 1936 júniusában, éppen negyven esztendővel ezelőtt a kommunisták magyaror­szági pártjának vezetősége határozatában kijelentette: „széles körű népfrontmozgal­mat kell létrehozni, amelybe be kell vonni minden pártot, szervezetet, csoportot és egyes elemeket is, amelyek mozgó­síthatók a harcra a reakció és a fasizmus ellen, a Ma­gyar Demökratikus Köztár­saságért.” A magyarországi népfront- mozgalom akkor kezdett ki­bontakozni, amikor az or­szág függetlenségét a fasiz­mus, és az egész nép életét újabb, a korábbinál is pusz- títóbb világháború fenyeget­te. Harc a reakciós elnyomó osztályuralom ellen, harc a fasiszta megszállók ellen, harc a rombadőntött ország újjáépítéséért, az új Népi Demokratikus állami és tár­sadalmi rend megteremtésé­ért. majd a legszélesebb tö­megek szervezése és mozgó­sítása a szocializmus alapjai­nak lerakásáért — ez a ma­gvar népfrontmozgalom tör­ténelmi útja. így jutottunk el a fejlődésnek abba a szaka­szába, amelyben a fejlett szo­cialista társadalom építése egész népünk minden hazafi által elfogadott és büszkén vállalt feladata lett. A magyarországi példa is tanúsítja: a népfront nem al­kalmi tömörülés — mondot­ta a továbbiakban Kállai Gyula. — Szerepe nemcsak a fasizmus és a háború ellen, nemcsak a hatalomért, hanem a szocializmusért vívott harcban is nélkülözhetetlen. Sőt: amilyen mértékben elő­re haladunk a szocializmus építésében, az egység egyre inkább az ország egész lakos­ságát átfogó szocialista népi­nemzeti egységgé erősödik. Bizonysága ennek, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt XI. kongresszusi hatá­rozatait, útmutatásait, alap­vető társadalmi céljait moz­galmunk magáévá tette, nem. zeti programmá emelte. Ezután Kállai Gyula hang­súlyozta: a népfrontmozga­lomnak nemcsak múltja, je­lene, -hanem jövője is, még­pedig ígéretes jövője van — mondotta a továbbiakban. — A jövőről azért beszélhetünk ilyen határozottan, mert, nem kell javaslatokba bocsátkoz­nunk: a perspektívák felvá­zolásakor a Magyar Szocia­lista Munkáspárt állásfogla­lásaira támaszkodhatunk. A kongresszuson elfogadott programnyilatkozat ismétel­ten kimondja, hogy a párt vezetésével a Hazafias Nép­frontban testesül meg társa­dalmunk osztályainak és ré­tegeinek politikai szövetsége, a kommunisták és a párton- kívüliek, a különböző világ­nézetű, a materialista és val­lásos meggyőződésű állam­polgárok együttműködése. A nyilatkozat ismét leszögezte, hogy e szövetségi politikát érvényesíteni kell a szocializ­mus építésének egész törté­nelmi szakaszában. A népfrcm-tmozgalom jövő­je tehát az alapvető célokat illetően meghatározott, de minden részletében távolról sem kijelölt. Kongresszusunk megtisztelő feladata, hogy az elért eredményekre támasz­kodva meghatározza további tennivalóinkat. Meggyőződésem, hogy a Hazafias Népfront VI. kong­resszusának tanácskozása senk hasznos útmutatást ad a már megalakult népfromtbi- zottságoknak, a sok lelkes aktivistának, a megválasz­tandó országos testületeknek. Hagyományainkhoz híven újabb százezrek, népünk mil­lióinak mozgósításéval! mél­tó -módon kívánunk részt ven­ni a fejlett szocialista társa­dalom építésében — mondot­ta befejezésül Kállai Gyula. Azután Sarlós István, fő­titkár tartotta meg referátu­mát kiegészítésiként az Or­szágos Tanácsnak az V. kongresszus óta végzett mun­káról és a mozgalom előtt álló feladatokról szóló jelen­téséhez. amelyet — a nép­front fő munkaterületein végzett tevékenység elemző an-yaigaival: együtt — a rész­vevők előzetesen írásban kéz­hez kaptak. A jó állampolgári közérzet alapja a párt következetes, elvhű politikája Sarlós István főtitkári beszámolója Tisztelt Kongresszus! — Csaknem négy és fél esztendő telt éli a -Hazafias Népfront V. kongresszusa óta. Most a VI. kongresszus tanácskozásainak az a célja, hogy számot adj-u-nk a meg­tett útról, arról, hogyan tel­jesítettük az V. kongresszu­son vállalt feladatokat, s kijelöljük a soron következő évek teendőit. A küldöttek rendelkezésé­re bocsátott dokumentumok­ból kiderül1, hogy mozgal­munk eleven kapcsolatban áll a hazáink fejlődését elő­segítő minden törekvés­sel, de ismerjük a fej­lődés útjaiban álló ne­hézségeket isi. Amint ed­dig téttüb, a jövőben is arra törekszünk, hogy jelen le­gyünk -mindenütt, ahol szük­ség van a társadalom erői­nek a közreműködésére. Te­endő van bőven; s a mi mun­kánkat is dicséri, hogy ma már sok olyan állampolgár ól e hazában, aki erejét és tudását szívesen a közérdek javára bocsátja. Ma a párt XI. kongresszu­sa határozatainak megfelelő­en a fejlett szocializmus épí­tése van napirenden. Az ezzel kapcsolatos elképzelé­seket és terveket az orszá­gos tanács nemzeti program­ként fogadta el, s most arra kérem a kongresszust, hogy erősítse meg ezt az állásfog­lalást. E munka során tovább változik az ország képe, s változunk mi, most élő em­berek, akik tudjuk, hogy a ma elvégzett munka a jövő­nek is szól, s hogy tetteink súlyát és hatását az utá­nunk következő nemzedé­kek állapítják majd meg. Felelősségteljes feladatra kell! felkészülnünk, s e cél érdekében mozgósítjuk a tár­sadalmi erőket. Tapasztala­taink szerint állampolgáraink és az államigazgatási szervek egyaránt igénylik a -népfront bizottságainak jelenlétét, számítanak a mozgalom által elvégezhető .munkáira. Ezek a tapasztalatok erősítik maga­biztosságunkat és -teszik le­hetővé, hogy új feladatokra vállalkozzunk. A nemzetközi helyzettel foglalkozva Sarlós István hangsúlyozta: — A békés egymás mellett élés pjolitikájámak megszilár­dítása a különböző társadal­mi rendszerű államok közötti kapcsolatokton mind fonto­sabb szerepet játszik. Az eny­hülés tartósan érvényesülő folyamattá vált. A világhely­zet alakulása a haladás és a reakció, a forradalom és az ellenforradalom közötti erő­viszonyok fejlődésétől függ. E vonatkozásban kedvező a helyzet, hiszen a szocializ­mus és a társadalmi haladás erői a nemzetközi élet fej­lődésének meghatározó té­nyezőivé váltak. A szocialista közösség or­szágainak tervszerű és egy­séges fellépése bizonyítja, hogy a politikai feszültsége­ket csakis tárgyalások útján lehet feloldani. Ugyanakkor készségünk arra. hogy az egyenjogúság szellemében a viliág 'bármelyik kormányá­val -tárgyaljunk, lehetőséget teremt a két és sokoldalú együttműködésre. Nyilván­való, hogy a -megkülönbözte­tésektől mentes, kölcsönösen előnyös gazdasági és keres­kedelmi kapyesolatok kiszéle­síthetik azt a bázist, ame­lyen tovább lehet építeni a nemzetközi kap>csolatakat. Ma a nemzetközi enyhülés folyamatának erősítése, az ellene ható erők leleplezése, elszigetelése a haladó politi­kai erők feladata. A vietna­mi nép 'győzelme az amerikai betolakodók ellen, a portugál és a görög fasiszta rendszer felszámolása, angola népé­nek eredményes függetlensé­gi harca jelzi az utóbbi évek sikereit. A -megvalósulás szakaszá­ba jutott az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott 'bé­keprogram. Elég utalni a szovjet—amerikai kapcsola­tokat érintő megáillapodá­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom