Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)

1975-02-16 / 40. szám

1975. február tfl. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 1 VÖRÖS CSILLAG KATONÁI 2 Kuncsorba alait, jár­tak a lovasok. Óva­­■ tosabban, lassabban léptettek. Acsádi a súlyzárra tette a kezét. Biztatóan szóit társának. ■ — Kismiska -ügy ez a bá­láihoz. — Az nagy szám volt hal­lod «— nevetett csendben a másik. Akkoriban történt, ez még, mikor felszereltek. Üzentek a Bálái Állami' »- Gazdaság­ból: segítsenek a Vörös Csil­lag katonái, eUenforradai­­rnárok gazdálkodnak a ma­jorban. Fáztak tőle. —r Gyertek. — mondta Acsádi. — Kimegyünk. Ka­tonaruha van rajtunk, nem tydják kik vagyunk. A leg­­hangosáhbat. kiemeljük, az­tán a többi csendben lesz. Kimentek. Azt az embert keresték, aki elkötött egy lo­vat a gazdaságból. — Maga velünk jön, meg­értette. Bevitték Túrkevére, ott megkapta az útbaigazítást. Több panasz nem jött Bálá­ról. ■ár Kutya rohant elő a kun­­csorbai tanyából, ahová be­tértek. A csaholásra előjött a tanya lakója is. _ Mérges tekintetű, nagydarab ember. Vasas biztosított, Acsádi le­ugrott a nyeregből. — A Csillag lovaiért jöt­tünk. A mérges ember nem, yolt ijedős. — Nálam csak a saját lo­vaim vannak. Ahhoz semmi közötök. Egyáltalán kiféle vitézek vagytok? — A Vörös Csillag Tsz ka­tonái — vágta oda önérze­tesen Acsádi. A gazda nem szeppent meg. Különösen, hogy a szomszédos tanyákon is fel­ugattak a kutyák, kivilágo­sodtak az ablakok. Gyorsan, időt nyerve kellett csele­kedni. — Vezesse ki a szövetke­zet lovait! Jászberényben,' a Vörös Csillag Tsz-ben számos olyan intézkedést tettek az utóbbi években, amelyek a szövetke­zetben dolgozó nők élet- és munkakörülményinek javí­tását szolgálták Az ezzel összefüggő feladatokat a szö­vetkezet vezetősége a nőbi­zottsággal egyetértésben ha­tározta meg A nőbizottság — amelynek képviselői rend­szeresen részt vesznek a tsz­­vezetőség ülésein — tesz ja­vaslatokat a szociális alap képzésére és felhasználására. Az elmúlt évben 50 ezer fo­­•rint összegű szociális alapot képeztek a szövetkezetben. A nőbizottság javaslatára te­remtették meg a nődolgozó­kat foglalkbztató gyümölcsös telepen öltözők, hideg-meleg vizes mosdók, pihenő-étkező helyiségek'Tétrehozásával a kultúrált tisztálkodási és ét­kezési lehetőségeket. A nőbizottság is kezdemé­nyezője volt annak az intéz­kedésnek, amelynek nyomán a szövetkezet autóbusza hetenként egyszer végig járja a közúti forgalomtól távol eső tanyai településesket Díjta­lanul a rendelőintézetbe és Szegeden kiépült az olaj­mező szomszédságában a hatezer lakásra tervezett Tarján városrész, A terve­zettnél több, hat és fél ezer lakás épült a korábban jó­részt szántóföldekből, ker­tekből álló területen. Csak-Míntha nem is hallotta volna a felszólítást, vissza­kérdezett: — Mi az, hogy a Vörös Csillag katonái ? A kormány­nak sincs most katonasága, ném még egy téesznek. — Hát a miénknek van, idenézzen — kotorta elő a géppel írt megbízólevelet Acsádi. 1 Olvasta ... „teljesít szolgá­latot azzal, hogy a téesz mindennemű vagyonát meg­őrizze, mely a tsz tulajdonát képezi...” Az udvarra kiszűrődő lám­pafénynél nenj lehetett ki­venni a bélyegzőről, hogy az csak a tsz pecsétje. Az alá­írásról se, hogy a Bíró Já­nosé és nem a hadügymi­niszteré. A tanyás ember elbizony­talanodott egy pillanatra. Acsádi annál határozottabb lett. — Vezesse ki a lovat! Nyomatékül igazított a fegyverén. ■ír Visszafelé jöttek. Vasas kuncogott. — Na, ezt jól csináltuk. Bíró nagyot néz reggel, ha viszontlátja a lovakat. Acsádi gondterhelten szólt: , — Nem voltam túl erő­szakos ? — Ne félj, nem jársz úgy, mint Nagy Jóska. Nagy Jóskának, pár na­pos társuknak, nem ez volt a valódi neve. Talán har­madnapra, hogy felszereltek, raportra hívta mind a né­gyüket Bíró. — Te meg hogy visel­kedsz fiam? — mutatott a társukra? — Lesz itt még, akit ütni kell, de nem most, és nem a mieinket te. Add át a felszerelésedet. Nem volt mese. Nagy Jós­ka tényleg nagylegénynek és lóháton érezte magát az egyenruhában. De a saját szövetkezete tagjai ellen is. A két Lajos most is saj­nálta, de belátták, meg kel­lett válni tőle. vissza viszi az orvosi keze­lésre rászorulókat Nagy megelégedéssel fo­gadták a nők azt az intézke­dést is, amely a nődolgozók részére adott illetményföld­juttatást szabályozta. A szö­vetkezetben, ahol hatvanhá­rom nő dolgozik, negyvenöt éves korig 150, utána pedig 100 ledolgozott tízórás mun­kanap után jogosultak illet­ményföldre. Ez jelentős ked­vezmény, az alapszabály sze­rint ugyanis a férfi dolgozók ötvenéves korig 180, ötven éven felül 150 teljesített mun­kanap után kapnak háztáji földet Másik jelentős intézkedés volt a szülési segély rendsze­resítése, összegének megálla­pítása. Az a szülő nő, aki a szülést megelőző esztendőben teljesítette a kötelező mun­kanapokat, 5 hónapon át kap­ja napi keresetének 75 száza­lékát. Különösen a sokgyer­mekes édesanyák fogadták örömmel azt az intézkedést, hogy minden évben tanszer­vásárlási segélyt kap — gyer­mekenként 500 forintot — az a nődolgozó is, akinek a férje nem a szövetkezetben dolgo­zik. nem 25 000-en költöztek a szegedi házgyár paneléiből készült új lakásokba. Tarján szomszédságában máris megtették az előké­születeket az újabb, több mint háromezer lakásos vá­rosnegyed építésére. — Azóta már a nyakunk­ra hozta volna az ország minden ellenforradalmárát ■— hagyta helyben Acsádi. Kiértek a dűlőútra. Meg­álltak. Acsádi fordított a ló fején. — Menjünk még ki a Nagy Sándor tanyájára, járjuk be a raktárakat. A Szelesi ha­tárt is megnézzük reggelig. Tudod, hogy szól a megbí­zólevél: a tsz minden va­gyonáért felelünk. Társa szó nélkül követte. Ölmos eső kezdte csapkodni a határt, és a lovasok arcát. — Vihar után jön a jó idő ■— tekintett az égre a tehe­nész. Vasas megértette. — Most már hogy a Ká­dár kormány megalakult, nekünk is könnyebb lesz. Reggelre értek be a köz­pontba. Acsádi nagyot né­zett. A kapu fölött vörös zászló lengett, a homlokzat­ra visszailiesztették a vörös csillagot. — Akkor a sapkára ‘ is visszatesszük — intett a komájának Acsádi. Bucsi Er­zsiké jött velük szembe: — Lajcsi, most már bé­lyegünk is lesz hamarosan — újságolta. ☆ A Vörös Csillag Tsz Túr­­keve és az Alföld hírneves közös gazdasága ma is. A munkásőr szakaszt úgy is hívják a városban: a szövet­kezeti szakasz. Sokan alapí­tó, csupa kiváló munkásőr. Acsádi Lajos a tehenész is, Bíró János, a mezőőr is az. A tehenész meg a mezőőr jól érzi magát a kollektívá­ban. Azért sincs harag, ha a foglalkozások Szünetében odaszólnak nekik: — Hogy volt az Jani bá­csi, mikor te egyik napról a másikra elnök lettél? Hát az meg, mikor a tsz kato­nája voltál Lajcsi? Ilyenkor aztán mindketten jókedvvel mesélnek. Ezt a históriát, ami a szövetkezeti mozgalom, még a Munkás­őrség történetének is szép emlékű eseménye. Borzáfe Lajos Nem maradtak magukra Racskó István azon az ok­tóberi napon is ugyanúgy búcsúzott el a családjától — feleségétől és négy gyerme­kétől — mint máskof. Biza­kodva, mert kedvére való munkahelye volt, az ÉMÁSZ gyöngyösi szerelő osztályán, és reménykedve, hogy este a jól végzett munka örömé­vel térhet haza Jászdózsára. Este azonban nem ő, hanem a szomorú hír érkezett: a huszonnégy esztendős Racs­kó Istvánt vonalszerelési munka közben halálos bal­eset érte. A tragikus ese­mény nehéz helyzetbe so­dorta a családot. Négy kis­gyermek — köztük a leg­idősebb is csak hét éves — nevelésének gondjai zúdul­tak hirtelen Racskóné vál­lára. Szertefoszlott a család régóta dédelgetett álma is, hogy egyszer majd saját la­kásukba költözhetnek. Azután jött a másik ér­tesítés, ezúttal jó hír. Az ÉMÁSZ gyöngyösi üzem­­igazgatósága értesítette az özvegyet, hogy a szerelési osztály dolgozói elhatároz­ták: házat építenek volt munkatársuk árváinak.1 Vál­lalásukhoz csatlakoznak az ÉMÁSZ gyöngyösi kiren­deltségének dolgozói és a jászberényi kirendeltség Bé­ke szocialista brigádjának tagjai. A jászdózsai Községi Tanács példás gyorsasággal határozott, hogy háztelket ad térítésmentesen. A há­rom részleg mintegy száz dolgozója már csak a jó időt» várja. Szándékuk, hogy ősz elejére — még a rossz idő beállta előtt — volt munka­társuk családját a kényel­mes, egészséges új lakásba költöztetik.- ülés — JÁSZBERÉNYBEN A nőbizottság javasolta, a termelőszövetkezet megvalósította ÜSHteser IfflíI««8£3fflíS ßj Körasrisz SStaz te egeden Szőlőmunkások között A téli metszés sem rosszabb... Régen azt, tartották a sző­lősgazdák, hogy télen nem lehet metszeni, mert ha ki­bontják a földdel takart tö­két, elfagy a vessző. A kor­szerű nagyüzemi gazdálko­dás azonban megdöntötte ezt az „elméletet.” A „sokszor 100” hektáros szőlőskertek metszését másképp már nem is lehet idejében befejezni. Ezért a Jászsági Állami Gaz­daságban is kihasználják a jó időt, hogy a több mint 400 hektár szőlő metszésével leg­később április végére, május elejére elkészüljenek. — Van már annak 8 éve is, hogy szőlővel bajlódolc — mondja Mukri József —, de az állami gazdaságban 17 éve vagyok. Amíg ide nem he­lyezték a keretészetbe, addig rakodó voltam, és alkalmi­lag a motorfűrésznél is dol­goztam. A szívem azonban ide húzott. A szőlő szeretető szinte a veremben van, hi­szen az édesapám is szőlős­gazda volt. — Van különbség a régi és az új metszésmód között? — Most könnyebb. Maga­sabban van a vessző, mint a hagyományos, úgynevezett csapos fejműveiésnél. Keve­­sebbett kell hajolni. De még az egyes szőlőfajták között is nagy a különbség. Most éppen a kövidinkát metszők, és ez könnyebb, mint példá­ul a rizlingé, mert ez utóbbit teljesen összefonja a kocsá­­nya. — Ügy tudom, teljesít­ményben dolgoznak. Mennyit tud megmetszeni óránként? — Átlagban 40—50 tőkét — hol többet, hol keveseb­bet, naponta 8»3—100 forintot keresek. — Néha felmegy az még többre is — kapcsolódik a beszélgetésbe Földházi .Ja­nos, aki 21 eve dolgozik az ailami gazdaságban. Világ­életemben szőlőmunkái vol­tam. Nyolc éves lehettem, mikor azt mondta az édes­apám: „Na fiam a szőlőt mar te is be tudod kötni, me­gyünk napszámba”. A háború után meg bérelt földeken kínlódtam, még visszaemlé­kezni is rossz arra az időre. Mindig a munkám után él­tem — de most már sokkal könnyebben. Még egy városi ház építésére is tellett. Bú­csút mondhattam a tanyasi életnek. Már több mint 10 éve, hogv Jászberényből já­rok ki dolgozni, és 4 évvel ezelőtt az OTP-kölcsön utol­só részletét is kifizettem, pe­dig csak 1980-ra kellett vol­na. Nem szeretek tartozni. A feleségem és a fiam is dol­gozik. — A fiú is a szőlőben dol­gozik? — ö már nem folytatja az én munkámat. Sokkal jobban érdeklik a műszaki dolgok. Esztergályos lett. Most még technikumba is jár. De csak tanuljon, a fejlődéssel lé­pést kell tartani. — B. Z. — Óneseppek Mivel takarékoskod­hat háromszázharminc munkásnő, akik egész műszakban a telefon­­központok sávválasztó berendezéseinek vezeté­keit forrasztják? A vá­lasz kézenfekvő — a forrásztőónnal. A kunhegyest BHG gyáregységének szakem­berei kiszámították, hogy egy „sáv” teljes elkészítéséhez 15—20 dekagramm forrasztóón szükséges, amelyet Ang­liából importálnak — igen drágán, valutáért. Évenként 700 kilogram­mot használnak ebből az anyagból, s előzetes felmérés szerint a vál­lalással 50 ezer forintot takaríthatnak meg. Az összeg nem kevés, hi­szen egyetlen gyáregy­ségről van szó, ha csak ezt vesszük, már akkor is megéri. Hogy is mondta egy munkásnő az elguruló apró Ón­­cseppekről: sok kicsi..., de hát ezt mindenki tudja.- hj -290 «kislakás A Mecseki Ércbányászati Vállalat fizikai dolgozói­nak, bányászainak 60 millió forintos ' beruhá­zással 200 lakásos, öt épületből álló lakótele­pet építtet. A lakásokat már az idén november­ben átvehetik a Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozóL Karikaprivel az iskolapaiaa — Általában éjszaka ta­nulok, akkor jut rá időm, ha az alvástól rabolok. Reg­gel 8-től 2-ig iskola, roha­nás haza másfél kilométer­re, 3-ra vissza a suliba, mert KISZ-vezetőségi tag vagyok, mert énekkarra járok, pa­­dagógiai szakkör, könyvtár, vöröskereszt, ifjú gárda... Mindig van valami. Este 6— 8 óra körül kerülök haza, szüleim mindketten dolgoz­nak, segitek a ház körüli munkában, nagymamám be­tegen fekszik otthon, ápolni kell. Tanulásra csak ezután gondolhatok. És közeledik az érettségi... Bézi Katalin, a kisújszál­lási Móricz Zsigmond Gim-, názium negyedikes diákja jeles tanuló. Ujján karika­gyűrű. — Augusztusban férjhez megyek. . — Ez nagyon határozottan hangzott. — Legtöbbször határozott vagyok. — Például? —r Már általános iskolá­ban hallottam az Ifjú Gár­dáról, akkor is azt forgat­tam a fejemben, hogy belé­pek. Amikor a gimnázium­ban másodikos voltam, ak­­kezdték szervezni itt a gár­dát, bekapcsolódtam, s a leányrajnak én lettem a párancsnoka. Ezt a rajt vö­röskeresztes szakrajnak ké­peztük ki. Később három rajból álló szakasz alakult iskolánkban, ennek életre­­hívásában is részt vettem, plakátok, felhívások, iskola­rádió. .. Sikeres volt a szervezés. Szakaszparancs­nok lettem. A városban ak­kor három szakasz volt. Szolgálatot teljesítettünk felvonulásokon, nagygyűlé­seken, városi ünnepségeken, kulturális rendezvényeken. Tavaly ötödikek lettünk a megyei szemlén, Sajnos, (1974 őszén a 120 elsősből szinte senki sem akart be­lépni közénk, és. mivel sok ifjúgárdista végzett az isko­lában, alig maradt embe­rünk. Üjból kezdtük a pro­pagandamunkát, szinte min­den elsőssel beszéltem. Az eredmény annyi, hogy most egy rajunk van, de február közepére összeáll a szakasz is. Ügy szeretnék az Isko­lámtól elbúcsúzni, hogy ezt a munkát rendben hagyjam az utánam jövőkre. Erre kötelez a KISZ VB dicsérő oklevele is, amit ősszel kap­tam a gárdában végzett munkámért. — Dolgozott a Vöröske­resztben is. — Érdekel a biológia és az egészségügy, ezért kap­csolódtam be az iskolai vö­röskeresztes mozgalomba másodéves koromban. Rög­tön titkárrá választottak. 1973-ban a Vöröskereszt or­szágos kongresszusán az ifjúsági szekció munkájában vettem részt, majd egy év­re rá kiküldtek Romániába, a nemzetközi vöröskeresztes táborba. Constantától 50 ki­lométerre, Navodariban, a tengerparton voltunk össze­sen 14 országból. Megismer­kedtünk a más országbeliek munkájával. Volt egy gya­korlati verseny, nekünk a vízből mentést kellett bemu­tatnunk. Mi nyertük meg az egyik első helyet, öten vol­tunk kint Magyarországról. Ez a vöröskeresztes munka fontos nekem, hiszen ebben az irányban szeretnék to­vábbtanulni levelező úton. A KÖJÁL-nál vagy mentőál­lomáson szívesen dolgoznék. Ma még rohan, szervez, tanul, dolgozik, csendben fi­gyel az iskolapadban a ka­rikagyűrűs lány, de ezekben a padokban megtalálta élet­hivatását is. Kisújszálláson maradnak, úgy tervezik. K. U

Next

/
Oldalképek
Tartalom