Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-12 / 109. szám
I A magyar szénhidrogénipar fő szervezője: az OKGT , A szénhidrogének korában Az atomkorban élünk — mondják már ma is, pedig az atomkor, amikor a világon felhasznált energia túlnyomó része atomenergia lesz, még igen messze van. Ma a világ összes energiatermelésének még egy százalékát sem teszi ki. Ilyen értelemben viszont azt mondhatnánk: a szénhidrogének korát éljük, ugyanis a világon felhasznált összes energia kétharmadát nyerik a szénhidrogénekből. És ez az arány a közeljövőben méginkább eltolódik majd a kőolaj és a földgáz javára. Magyarországon a negyedik ötéves terv hozta azt a fordulatot, amikoris túlsúlyba kerültek az energiatermelésben a szénhidrogének, s a korábban szinte egyetlen energiaforrás, a szén a háttérbe szorult. Í973-ban már Magyarországon 1937-ben indult meg a kőolajtermelés, s azóta mintegy harmincnyolc millió tonna kőolaj került felszínre. A termelést az utóbbi években jelentősen fokoztuk, hiszen 1960-ban egymillió kétszáztizenhétezer, 1973-ban viszont egymillió kilencszáznyolcvankilenc- ezer tonna volt az évi termelés. Miközben a szénhidrogéntermelés fokozásáról beszélünk, azt is meg kell említeni, hogy sokáig már nem növelhetjük a mennyiséget, mert egyes olajtelepeink kimerülőben vannak. A legjelentősebb olajtelepünk: az algyői mező. Az 1965-ben lelötven százalékos volt a kőolaj és a földgáz aránya az energiaháztartásban, 1975-re pedig előreláthatólag eléri az ötvenöt százalékot. Ezek a százalékos mutatók pedig még keveset is mondanak, hiszen az ország össz-energia- fogyasztása évről évre lényegesen emelkedik, így a szénhidrogén-felhasználás növekedési üteme abszolút számokban kifejezve még nagyobb. A fokozódó igényeknek megfelelő mennyiségű kőolaj és földgáz felszínre hozása, illetve beszerzése, a vezetékek kiépítése, a nyers kőolaj és földgáz feldolgozása — ezek a fő területek, amelyek az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt tevékenységi körébe tartoznak. tárt lelőhely adja a jelenlegi termelés túlnyomó részét, így 1973-ban egymillió százharmincezer tonna olajjal részesedett az össztermelésből. Az algyőin kívül mintegy húsz mezőn termelünk ki kőolajat, ezeknek egy részén azonban csak jelentős külső beavatkozással lehet felszínre hózni az olajat. Például az egykor híres nagylengyeli olajmezőn tizenkétszeres víz- mennyiséggel sikerül a felszínre emelni az értékes szén- hidrogént. Az ország 900 olaj- kútjának ötvennégy százaléka mélyszivattyús módszerrel termel, naponta átlagosan 2,2 tonnát Óriási erőfeszítést igényel tehát a kőolaj felszínre hozása a magyar szénhidrogénipar dolgozóitól. Tulajdonképpen a jelenlegi termelés a lehetőségek felső határát jelenti, tehát sokkal többre a jövőben sem számíthatunk. A szakemberek becslései szerint a következő évtizedekben átlag 2 millió tonnás évi termelési szintet lehet majd elérni. A másik szénhidrogén, amely nélkülözhetetlen az ország energiaellátása szempontjából, a földgáz. 1960-ban még csak a zalai olajkutak kísérőgázának kinyerését jelentette a hazai földgáztermelés, s mennyisége évi négyszáz millió köbmétert tett ki. Ez az ország igényeihez képest csekély mennyiség volt. Lényeges változást hozott a hajdúszoboszlói földgáz-lelőhely feltárása, majd a békési, a szanki, 1965- ben pedig az algyői telep birtokba vétele. Azóta a földgáztermelésben is az algyői mező a legjelentősebb bázisunk. Mivel a magyar népgazdaság már 1974-ben 8,7 millió tonna kőolajat és öt és félmi lliárd köbméter földgázt igényel, megállapíthatjuk, hogy a hazai szénhidrogénbázis már jelenleg sem fedezi a szükségleteket. Az egy főre jutó olaj fogyasztás például 1950-ben még csak ötven kilogram. 1973-ban már nyolcszáz kilogram volt. Ha pedig a jövőbe nézünk, szinte fantasztikus mennyiségekkel kell számolnunk: közgazdászok számításai szerint az ezredfordulóra Magyarország kőolajfelhasználása ötven millió tonna, gázszükséglete pedig harminc milliárd köbméter körül lesz. Mindebből következik, hogy energiaszükségletünknek nagy részét importból kell fedeznünk. A hiányzó mennyiséget elsősorban a Barátság távvezetékeken hozzuk be, a Szovjetunióból. 1962 és 1973 között a Barátság csővezetékeken- huszonnyolc millió tonna kőolaj vándorolt a szovjet mezőkről Magyarországra. A földgáztermelés fejlődésének óriási ütemét tanúsítják a számok is: az 1960-as négyszáz millió köbméterről 1973-ig csaknem ötmilliárdra •ott a kitermelt földgáz mennyisége. A következő esztendőkben előreláthatóan ezt a szintet tudjuk tartani. Földgázból egyelőre csak kis mennyiségű importra szorulunk, de a jövőben ez is emelkedni fog. Épül már a Testvériség gázvezeték, amelyen -keresztül 1980-ban közel négy milliárd köbméter szovjet gáz jut máj hazánkba. Szükségleteink kisebbik hányadát a közel-keleti államokból fedezzük. Az arab k'olaj szállítására épül az Adria távvezeték, amely Ri- jekából kiindulva, Jugoszlávia, Magyarország és Csehszlovákia számára szállít kőolajat. Évente öt millió tonna arab olaj érkezik majd a vezetéken, várhatóan 1977-től kezdve. A nagy mennyiségű szén- hidrogének szállítása vasúton szinte lehetetlen Volna, ezért az OKGT a vezetékrendszerek kiépítése mellett döntött. A távvezeték-építés költséges és nehéz műszála feladat, de viszonylag gyorsan 'megtérül. Kincset érő ásványvagyon Utánpótlást hoz a Barátság és a Testvériség i! ' Emléktábla a Barátság n. kőolajvezeték építéséről
