Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-22 / 117. szám

1974, május 22. SZOLNOK MEGFEJ NÉPLAP 5 Mit csinálnak a diákok szabad idejükben? Kiállítás Karcagon Meseklubok, bábcsoportok, képzőművészeti és fotószak­körök, kézimunkázó kislá­nyok. régibb népi használati tárgyakat összegyűjtő honis­mereti szakkör munkái, és sorolhatnánk még a minden­felől körülvevő tárgyakat. El­bűvöli a szemlélőt a sokré­tű, nagyon színvonalas kiál­lítás. Például a tehetséges Győrfi Lajos, akit felvettek már a képzőművészeti gimná­ziumba, nagyon szép szobrok­kal és olajfestményekkel sze­repel. Az egyik ú ttorőn vakkend ős fiút, Csemák Jóskát kérde­zem meg, hogy ő mit csi­nált az itt kiállított tárgyak közül? Büszkén mutat a te­repasztalra és a kisvasúira. A pedagógiai napok kere­tében a több mint tíz diák­otthon anyagából nyílt kiál­lítást Bertalan Imre. a me­gyei tanács vb művelődés- ügyi osztály csoportvezetője nyitotta meg tegnap a kar­cagi általános iskolai diákott­honban. Hangsúlyozta, hogy az iskolák tartalmi fejleszté­sének fontos feladata, hogy a közöttük levő színvonalkü­lönbségek megszűnjenek. Szolnok megyében sok a ta­nya, a tanyasi gyerek. Tíz éve kezdett - el működni a tanyasi kollégiumok hálóza­ta. A diákotthonok úgy vál­hatnak a családi otthont he­lyettesítő második otthonná, ha kis lakóinak lehetőséget teremtenek a szabad idő hasznos eltöltésére. — Hogyan töltitek szabad időtöket? — kérdezem Mezei Gyuszitól és Bárándi Lacitól. — A dterazenekarban ját­szunk. Itt tanultunk meg a hangszerrel bánni. Sok nép­dalt tanultunk mea eljátsza­ni, amit azelőtt otthon, a ta­nyán még csak énekelni tud­tunk. Mindkettőjük édesapja ál­latgondozó. Bárándi Laci egy humoros történetet mesél, bár — mint bevallotta — altkor csak a társai nevettek. — Egy kiállítás megnyitó­ján játszottunk. Én olyan iz­gatott voltam, hogy a penge- tőtoll kiesett a kezemből. A többiek játszottak, én pedig az asztal alatt mászkáltam, kerestem a pengetőt. Kormos Ambrus, a karca­gi általános iskolai diákott­hon igazgatója a gyerekek szabadidős tevékenységéről tartott előadást. A gyere­keknek sok lehetőséget kell adni a szabad idő eltöltésé­hez, hogy hajlamaiknak, te­hetségüknek megfelelően vá­laszthassanak. A karcagi kol­légiumról elmondta, hogy tíz éve indult el a nevelő mun­ka. Most százötven kisdiák lakójuk van. Tanulóik 65 százaléka a szervezett to­vábbtanulásba kapcsolódott be. Volt diákjaik közül van­nak már egyetemen, közép­iskolákban, sokan pedig a • termelő munkába léptek. Felnőttoktatás Segít a művelődési központ Országos közoktatási vizsgálat Sejtótájékoztató a Művelődésügyi Minisztériumban Hasznos volt-e a tananyag- csökkentés, maradjon-e a házi feladat, helyes volt-e az átlagosztályzat eltörlése, és mindazok az új közoktatási intézkedések, amelyeket az 1973—74. tanévben bevezet­tek. Ezekről a kérdésekről már korábban is sokat vitáz­tak, tárgyaltak a közoktatás szakemberei mi nden fóru­mon, minden szinten. Ez év márciusában tartott a Műve­lődésügyi Minisztérium álta­lános, az egész országra ki­terjedő vizsgálatot, amelybe a közoktatási központi intéz­mények munkatársai mellett nagyszámú gyakorló peda­gógust is bevontak. A vizsgálat során 749 ál­talános iskolát, 192 gim­náziumot, 171 szakközép- iskolát, 54 szakmunkás- képző intézetet ellen­őriztek. Az országos vizsgálat tapasz-' talatairól tartott tegnap dél­előtt sajtótájékoztatót dr. Gosztonyi János miniszter- helyettes. Mirit a miniszterhelyettes bevezetőjében elmondta, ne­héz tanév végéhez közele­dünk, mert az elmúlt évben egyszerre vezették be az új intézkedéseket. — A vizsgá­latból kitűnt, hogy a peda­gógusok túlnyomó többsége megértéssel fogadta a közok­tatási feladatok megoldására tett központi intézkedéseket, tudják, hogy ezek az oktatás korszerűsítéséhez vezető fo­lyamat fontos láncszemei. Ha ellenvélemény volt, ak­kor sem az intézkedések jogosságát, hanem a megva-^ lósítás módszereit, részleteit vitatták. A tananyagcsökkentés ha­tásáról kedvező tapasztalato­kat szereztek, különösen úgy GYULAI NYÁR (Jjabb történelmi dráma a Várszínházban Nemzetközi tudományos ülésszak Debrecenben Kétnapos nemzetközi tudo­mányos ülésszak kezdődött tegnap a Debreceni Agrártu­dományi Egyetemen. Dr. Ács Antal rektor üdvözölte a ta­nácskozás több mint négy­száz résztvevőjét, köztük a megjelent NDK- és NSZK- beli, a lengyel, a csehszlo­vák, a jugoszláv és az oszt­rák egyetemek, kutató inté­zetek tudósait. A plenáris ülésen Váncsa Jenő miniszterhelyettes tar­tott bevezető előadást. A debreceni tudományos ülés­szaknak. mint mondotta, az a célja, hogy bemutassa az elért tudományos eredmé­nyeket, hozzájáruljon a me­zőgazdasági termelési gyakor­lat fejlesztéséhez, megvitassa az alkalmazott tudományok konkrét eredményeit. A plenáris ülés után a ta­nácskozást négy szekcióban folytatták. A két nap alatt több mint 130 előadás hang­zik el. Példás vetélkedő Ha valaki arra gondol, hogy azért írok erről a ve­télkedőről, mert szolnokiak is részt vettek benne, csak az igazság egyik felére ta­pint. A rádió Országjáró út­törők című műsora ugyanis a vetélkedők között is ran­gos helyet foglal el. Az ex­pedícióőrsök honismereti ve­télkedőjét Vajek Róbert, a szerkesztő-játékvezető és Vass Károly rendező sok öt­lettel és frisseségel tudták megtölteni. A kérdezz-fele- lek száraz egyhangúságát si­került feloldaniuk azzal, hogy megszólaltattak érde­kes embereket; azzal, hogy nem a játékvezető tett fel minden kérdést, hanem ri­portok résztvevői faggatták a pajtásokat; azzal, hogy mi rádióhallgatók is úgy érez­tük, szinte résztvevői va­gyunk a műsornak. Nagy előkészítő munka fekszik ebben a műsorban, de magérte. A székesfehér­vári Videotonban, a martfűi cipőgyárban, a szolnoki Szig­ligeti Színházban, az agárdi Gárdonyi Géza Múzeumban — hogy tovább ne is sorol­juk _ kellett megfordul­niuk a rádióriportereknek, hogy a műsor lebilincselően érdekes lehessen. De a változatosságot nem­csak ez jelentette. A kérdé­sek is sokrétűek voltak. Volt, amelyik a történelem­hez kapcsolódott, vizsgázni kellett a gyerekeknek arról, mit tudnak iparunkról, me­zőgazdaságunkról és voltak kérdések költőkről, írókról, zenéről. , Végül, de nem utolsó sor­ban élmény volt az is. ahogy ezek az általános iskolás gyerekek a bizony nem könnyű kérdésekre megkapó magabiztossággal válaszol­tak. Kiérzett, mekkora fel­készülés áll mögöttük. Hi­szen nemcsak saját megyé­jükről kellett sok mindent tudniuk, de szinte az egész ország ismeretéről számot kellett adni ulc. A három megyét, Fejért, Pestet és Szolnokot egy dunaújvárosi, egy ceglédi és egy szolnoki őrs képviselte. Azt, hogy ezek a gyerekek milyen ko­molyan vették a vetélkedőt, az mutatja legjobban, hogy végül a finisben a ceglédi és a szolnoki pajtások azo­nos pontszámmal különve- télkedőre „kényszerültek”. (Az elsőséget — tizenegyes rúgásokhoz hasonlóan — pótkérdésekkel döntötték el.) A szolnoki gyerekek mind­össze egyetlen válasszal ma­radtak a ceglédiek mögött, így eg — aho»v a sportban mondják — egy győzelem­mel is felért. Szivárvány Az idő. A múló idő. amely — mint a műsor egyik résztvevője mondta — pon­tosan mérhető, mely minden teljesítmény mutatója. Való­ban? E tétellel vitatkozik a Va­sárnapi Magazin. Boros Já­nos műsora. Könnyedén, már-már fesztelenül, mégis elgondolkodtatóan. Az idő körül forgó összeállításból példaként csupán két ripor­tot: az egyikben a minden percben a jelen s a jövő, a munka lázában égő híres színésznő, a másikban hóna­pos tétlenségre kényszerült tüdőbetegek szólalnak meg. Ijesztő a dolgok viszonyla­gossága. — tröinböczk.v •— A karcagi Déryné Mű­velődési Központ 1973- ban a város huszonegy nagyobb üzemében felmé­rést végzett, ami ötezer­egyszáz személyre terjedt ki. Vizsgálták az isko­lázottság szántjét, és fel­mérték az igényeket. Ada­taik szerint a megkérde­zettek csaknem 34 száza­léka nem végezte el az általános iskola nyolc osz­tályát Legrosszabb a helyzet a mezőgazdasági üzemekben. A művelődé­si központ lehetőséget akart teremteni a dolgo­zóknak az általános mű­veltség megszerzésére, ezért kihelyezett tagoza­tok indítására tett javas­latot. Sajnos az üzemek elég passzívan fogadták Tornaterem összefogással Példamutató kezdeménye­zés indult a napokban Tisza- jenön. A község vezető tes­tületéiben úgy határoztak, hogy az általános iskola mel­lett még az idén fel kell épí­teni egy 22x12 méter alapte­rületű tornatermet a hozzá tartozó kiszolgáló helyisé­gekkel együtt. Szervezésből kitűnőre vizs­gáztak. mert minden „össze-» jött”, ami az építéshez szük­séges. A községi tanács 200, a helybeli Tiszamenti Tsz 100. a Míra Gyógyáruértéke­sítő Vállalat 40. az ÁFÉSZ 20 ezer forintot ad, s a me­gyei tanácstól is ígéretet kaptak 200 ezer forint támo­gatásra. A szolnoki Városi Tanács szanált épületek anyagát adja, a bontásban és a szállításban társadalmi munkát vállalt a Míra, a tsz és a község lakossága, szak­ipari munkával csatlakoztak az akcióhoz a község kisipa­rosai. kezdeményezésüket, en­nek ellenére azonban szü­lettek eredmények. A ti­lalmasa Állomj Gazdaság dolgozói közül már le­vizsgáztak huszonötén a 7. osztály anyagából, a 8. osztályt pedig ősszel kez­dik. A Déryné Művelődési Központ kezdeményezte magánvizsgára előkészítő tanfolyam Indítását Is. Ennek keretében most vizsgázott a Volán Vál­lalat harminc dolgozója az 5. és a 6.. illetve a 7. és a 8. osztály anyagából. A művelődési központ folytatni akarja megkez­dett munkáját, és ehhez a város üzemeinek foko­zottabb támogatását re­méli. C gyik ismerősöm meg- *■“ kért, hogy intézzek« el neki valami apróságot. — Mi az neked ? — kérdezte. — Csak egy telefon. Egy perc az egész. Egy perc telefon? Ha csak rágondolok, rögtön elfog a görcsös kacagás. Még hogy egy perc Bruha-ha! — Bruha-ha! Jaj, fogjanak le he-he! öntsenek egy pohár hideg vizet a fejemre! Ezt nem lehet kibírni. Betegre nevetem magam. Ha valaki manapság csúcsidőben egy oerc alatt 'lebonyolít egy te­lefonbeszélgetést, hát annak szobrot állíttatok a főtéren, glóriával a teje fölött. Hallgassák meg, mi tör­tént. Hívom a megadott in­tézményt. — Természetesen mással beszél. Néhány perc múlva újra tárcsázok. Még mindig foglalt. De ezt. már megszokhattam. A Böhönve Giziké is állandóan foglalt, és mással beszél. Mégse szó­lok egyetlen rossz szót se, peóig őt imádom. Nos. fő a türelem. Kicsit kifújom magam, teszek-ve- szek valamit, s egy idő múl­tán úira a telefonkagyló után nyúlok. Elvégre az egy perc telefon, az egy perc telefon! Nem tarthat évekig, nem igaz? Kicsöng. Rekedtnek és na­gyon távolinak tűnik a hang, de kicsöng. Szívem a tor­komban dobog. Valaki csak fölveszi. Kis kattanás. Ér­ces férfi hang: — Tessék, itt Tüzéo. Elnézést kérve men­tegetőzöm. Ügy látszik, rosz- szul tárcsáztam. Üj vonalat kérek. A számlapra mere­dek. Csak nyugodtan és pon­tosan, nehogy eltévesszem a számot. Most a Gyöngyvirág eszpresszó jelentkezik. Ked­ves női hang. Magyarázko­dás, mentegetőzés. Az intéz­mény egy másik telefonszá­mával is kísérletezem. Ezút­tal a temetkezési vállalat jön l>e a vonal másik végén, pe­dig még nincs rá szükségem. Magyarázkodás helyett — most már csak nyögdécselés- re futja az erőmből. A foga­mutatkozott ez meg, hogy a felszabadult órákat a kész­ségek fejlesztésére tudják felhasználni. Természetesen e körül is voltak viták, kü­lönösen a csökkentés módját illetően. A pedagógusok vé­leményét továbbra is figye­lembe veszik, újabb tan­anyagkorrekciókat hajtanak végre. Nagy gondot okoz, hogy a tanyagcsökkentést nem követte új tankönyvek kiadása, de — bár ez jo­gos igény — egyelőre technikai okok miatt nem lesz tankönyvcsere. Ezen a gondon úgy segítenek, hogy a pedagógusok részére módszertani útmutatókat, el­vi eligazítókat adnak ki. Sok vita kísérte a házi feladat kérdését is. Az írásbeli fel­adatok csökkentésével a pe­dagógusok többsége egyetért, de azon még tovább folyik a vita, hogy ezt mennyiben szükséges központilag sza­bályozni. Az átlagosztályzatok eltör­lésével kapcsolatban kedve­ző tapasztalát, hogy az egyé­ni érdeklődés és hajlam en­nek hatására jobban érvé­nyesülhet, a szakközépisko­lákban pedig nagyobb ösz­tönzést ad a szakirányú to­vábbtanulásban. Az ellenvé­lemények abból a — szintén valóságos — tapasztalatból indulnak ki, hogy a korai iskolai „szokosodás” a többi tárgy elhanyagolását is ered­ményezi. Ennek a felkészültségnek a fel­oldására szükség volna más, az osztályzással egyenrangú értékmérők bevezetésére, amellyel a gyerekek tanuláshoz való viszonyát értékelik. Felszabadulásunk harmin­cadik jubileumát ünnepük az idén a Békés megyei vá­rosok. E nevezetes évforduló jegyében rendezik a „Gyulai Nyár 1974” kulturális ese­ményeit. Az idén is az is­métlődő programok képezik az eseménysorozat gerincét. Ezek közül külön figyelemre méltó az eszperantó nyári egyetem, amelynek minden évben fíz-tizenkét országból van hallgatója és a Várszín­ház programja. Ez az intéz­mény túljutott a tizedik ju­bileumán. s az évek során országszerte figyelmet kel­tett. A Várszínház szezonja jú­lius 5-től augusztus 4-ig tart. Az eredeti koncepcióhoz bi- ven ismét egy magyar tör­ténelmi drámával és egy klasszikus vígjátékkal jelentkezik. Száraz György A nagyszerű halál című tor­mát csikorgatom. Háromszor körbeszaladom a szobát. — Közben mániákusan föl-föl- nevetek. A munkatársak ösz- szecsődülnek a folyosón a kísérteties kacajra. De nem mernek bejönni hozzám. Nem. nem vagyok ideges. Újra tárcsázok. Magánlakás. Káposzta Ibolyka beszél. — Űjabb telefon. Újra Ibolyka. Harmadszorra, vagy negyed- szerre még mindig Ibolyka. Nagyon kellemes hangia van. Már úgy beszélgetünk egy­mással, ahogyan., régi isme­rősök szoktak. — Ismét én vagyok, Ibolyka. Ugye, nem zavarom ? Apuka otthon van ? Teljesen egyedül? És mit csinál? Nem volna kedve meginni egy kávét? Hát mégis szép az élet! Üsse kő a telefont, és az is­merősöket! — Akkor egy perc múlva találkozunk — búgom Ibolykának. — Tart­son a bal kezében, közvetle­Ősszel a Köznevelés ha­sábjain nyilvános vitát ren­deznek a tanulók szorgalmi munkájának értékeléséről. — (Szolnokon, a Kassai úti is­kolában egyébként épp e té­mában eredményes kísérle­teket folytatnak.) A sajtótájékoztatón foglalkoztak még az Is­kolai rend és fegyelem kérdésével, az iskolai de­mokratizmus fejlődésé­vel is, melynek során megállapították, hogy az ifjúsági mozgalomnak fokozott szerep jut a demokratizmus megva­lósításában. Hasznos volt például az út­törőtanácsok jogainak kiszé­lesítése, de azt is meg kellett volna határozni, mely jogok­ból mit gyakorol a csapat­vezetőség és az úttörőtanács. Sokat foglalkoztak a peda­gógusok helyzetével is, s megállapították, hogy az intézkedések nem csökkentették a túlterhe­lést, ezért az 1974—75-ös tanév tennivalói között első helyre került a pe­dagógusok élet- és mun­kakörülményeinek to­vábbi vizsgálata, melyet a Pedagógus Szak- szevezettel közösen végez­nek el. Ugyanitt esett szó arról is, hogy megvizsgálják a pedagógusok szabad szom­batjának bevezetését is. — Ugyancsak kiemelt feladat­ként szerepelt az oktatás korszerűsítésének elenenged- hetetlen feltétele, a pedagó­gusok továbbképzése, s ezen belül külön foglalkozni kell a pedagógusok oktatástech­nikai továbbképzésével is. ténelmi drámája a szabad­ságharc leverésének 125. év­fordulóján az aradi vértanúk közül azokra emlékezik, akik kivégzésük előtt Gyulán raboskodtak. A szerző a he­lyi vonatkozások mellett igyekszik a nézőt hozzásegí­teni történelmünk jobb meg­értéséhez. A művészeti rendezvények sorában egyébként szerepel várhangverseny, s Tirso de Molina A zoldnadrágos lo­vag című műve bemutatása mellett táncegyüttesek és népművészek produkciója is. A Dürer-terem Kohán György Kossuth-díjas festő­művész hagyatékából új vá­logatással jelentkezik. A nyári programot gazdagítja a Székely Aladár Országos Fotópályázat és Kiállítás, több országos jellegű tanács­kozás és több figyelemre méltó kiállítás is. nül a szíve fölött egy hófe­hér telefonkészüléket, ne­hogy eltévesszem. Én a leg­újabb kiadású telefonköny­vet lobogtatom majd a ke­zemben. S kicsit rángatózni fog a jobb szemem. Talán a telefonközpontot is elviszem a találkozóra, de ezt még meggondolom... Valami azonban továbbra is nyugtalanít. Hová tűnhe­tett az az átkozott intéz­mény? Talán bizony ellopta valaki? Elhessegetem ma­gamtól ezeket a kínzó gon­dolatokat. Miért éppen most izgatnám magamat, amikor már csak a találka helyét kell megbeszélni? Ebben a pillanatban kat­tan a telefon. A vonal meg­szakad. Gyorsan hívom az előbbi számot. Ibolyka még le sem tehette a kagylót. — Igen, azt hiszem, még vonalban van. — Ó. drágám, én vagvok — fuvolázom. — Mit szórakozik, maga telefonbetvár — dörgi egy kemény férfihang. — Mégis csak egy komolv állami in­tézménnyel beszél, nem pe­dig a nénikéiével!... Eőssí Kiss Sándor Egy perc telefon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom