Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-26 / 71. szám

1974. március 2«. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Olajbányászok között (1.) \ Szélkergelte homokon Szétszórt tanyák közt fák­lyaként lobog a fény. A ko­ratavaszi szél, mint sivata­gon kergeti a homokot. Ahol tegnap a gyalogút még kita­posott volt, ma már jeltelen. Kerékpárral csak a köves, vagy a szikeltúton lehet köz­lekedni. Toronyiránt viszont gyalog. Valamikor az ükapák ültették az első bokrokat, fa­sorokat, homokfogóra. Na­gyon szegény volt ez az is- tenhátamögötti vidék. Egyik része Királyhalom — úgy mondják a buzogányhoz ha­sonló tüskés gyomról kapta nevét — a másik pedig Átok­háza. Az elszórt tanyák egy­kori tulajdonosai bölcsőtől a sírig harcban álltak a termé­szettel. Küzdeni kellett a be- tévőért, a fekete rozskenyér­ért, a kukoricáért, a napra­forgóért. Az utóbbiból olajat sajtolták, s azt használták fő­zéskor. Hányszor meg hány­szor megtörtént, hogy a Já­nos vetette rozsot, Gergő aratta. Gyökerestől vitte át a szél, ez a mindig süvöltő márciusi szél. a főtt, avagy a tejféle nyár­időben megromlik. Rettentő­en tüzel itt a nap, észrevét­lenül romlik az étel. Csak kis hűtőszekrény kellene és akkor... — Hódi Attila csoportve­zetőnk képviseli érdekeinket, igen jól. Elmondja az a prob­lémánkat mindig, néha túl harciasán. Csillapítják, azt mondják várjunk sorunkra egyszer majd ránk kerül a sor... Tanulni lehet — Ábrahám Miska, Te­mesvári Jóska, meg még né- hányan nemrég végeztük az általános iskolának a nyolca­dik osztályát. Németh Jóska, Tanyáról a tankállomáshoz Aki csak tehette menekült e vidékről. Ehhez azorfban pénz, és pénz kellett. Fedél a tej fölé — lakást találtak. Így hát maradt- a vándorbot — munkábajárás nap, mint nap a közeli vagy távoli munkahelyekre. A madzag­vasút másfél óráig zötyögött Szegedig, s legalább fél óra kellett toronyiránt a süppe­dő homokban az állomásig. — Ezt a napi ingázást a holt fáradtságot cseréltem fel — vall Csehó József olaj­ipari szakmunkás a király­halmi tankállomás egyik dol­gozója. — A kilyuggatott földből, kibuggyant az olaj, meggyújtották a fáklyákat, s mi akkor már tudtuk; mun­káskézre lesz szükség. Keres­tek és kaptak. Sok mifelénk az olyan ember, aki munkás szeretne lenni. Nem valami nagy a fizetés, kevesebb, mint amit Szegeden kapnak. Mindez nem baj, lényeg, hogy közel van a lakás. Alig hét kilométer ide Ásottha­lom, s csupán köpésnyire a tanyánk. Motoron negyedóra, gyalog se több félóránál míg ideérek. Az órabér? Nekem már tíz forint. A többieknek Elképzeléseiket, problémái­kat azonban mondják el ők maguk. — Azzal biztattak bennün­ket, hogy mindig lesz munka, kell nagyon a munkáskéz. A görényezéshez, a tömbsze­lencék nyitásához, vagy zá­rásához azonban elég kettő vagy három — vélekedik Mi- tyók János. Nekem soha nem volt földem. Gyermekkorom óta dolgozom, hol itt, hol ott. Ez a munkahely szerencsés, mert közel van. Elmenni azonban messzebbre nem sze­retnék. Csak Ásottha­lomig jár az olajos­busz, odáig gyalog más­fél óra. Nem sokat keresek, alig kétézret havonta. Bízok benne, hogy ezért maradha­tok. — Szocialista brigádunk 1968 óta minden évben telje­sítette vállalását. Segítet- t 'nk egymáson, de munkál­kodtunk a köznek is — ma­gyarázza Gárgyán Mihály. A községi könyvtár környéké­nek rendbe tétele a vállalá­sunk. Ott voltunk a busz­megálló építésénél is. — Ha nem hívnak akkor is megyünk — vég közbe Te­mesvári József. — Reméljük, hogy élőbb-utóbbi meghall­gatnak majd bennünket ola­josokat is. Nem volt itt ké­rem évekig ivóvizünk sem. Néhány hónap óta három szódásballon már megoldja a problémát. De a mosdási le­hetőség. .. lavór kell, s bele ásottkútvíz, hozzá pedig szappan. A mi vizünkben pe­dig nem habzik a szappan. Aki pedig úgy megfürdik az olajban, hogy ruhát kell vál­tania, annak befűtöttek egy napra. Tartálypucolás, sze­parátor. .. mind piszkos munka. Utána megmosdunk, ahogy tudunk és... ez van, kibírjuk valahogy estig. • — Újságból olvastuk, még a rádió is mondta, hogy az algyői olajosoknak könnyebb keveáebb. Tizenkilencen va­gyunk, váltjuk egymást há­rom műszakban. Mind ide-y valósiak. Közülünk hárman már letették a szakmunkás vizsgát. A többi pedig... Szégyenkezés nélkül mond­ják, hogy előbb az általános iskola hiányzó osztályait kell pótolni. Kinek ennyit, kinek annyit — nem ritka a négy év sem. Különben ezt már nyolc évvel ezelőtt elvállal­ták, amikor brigádot alapí­tottak, s célul tűzték ki a szocialista brigád cím elnye­rését. És ahogy tanulták a családban úgy is tettek. A pusztai ember állja szavát. A bádog bódéfalán egymás mellett sorakoznak a zászlók, rajtuk a dátum a cím meg­szerzésének éve. Hatszor egymásután megszakítás nél­kül minden év. ők mindent megtettek, ennek ellenére bizonytalanság érződik sza­vukból. Nemsokára megkez­dődik a távvezeték építése, tankállomás lesz automata mérő műszerekkel és akkor partinkint nem kell az 5—7 ember. Elég lesz akkor ket­tő, jobb esetben három. az élete, vannak már hideg melegvizes fürdőkocsik. De hol vannak? Ott ahol keve­sebb a piszok. Hisszük is nem is, mert mi még egyet sem láttunk. — Jó lenne egy kicsi hűtő- szekrény is. Nem is olyan drága, de már nélkülözhetet­len. A konzervek, melyekből a délelőttösök meleg ételt készítenek jól vannak az öl­tözőszekrényben. A délutá- nosnak meg az éjszakásnak is enni kell. A hazulról hozott, Kozák Pista elment kazánfű­tő tanfolyamra. Aki akar az tanulhat. Az órabér azon­ban. .. 19 685 forint volt az évi keresetem., Pótolni kel­lett a háztájiból, hogy jól él­jen a család. — Van szakszervezetünk is, érdekvédelmi szervünk. Adjuk a tagdíjat pontosan, ki tizenhét, ki húsz egyné­hány forintot. Hogy mit kap­tunk eddig cserébe? Ketten kaptak segélyt, kettőnk gyer­meke odavolt diáküdülésen... más talán nem is. Azt mond­ják ők is, hogy kevés a pénze a vállalatnak, biztatnak, hogy majd megoldódik min­den. Dolgozzunk becsülettel, teljesítsük vállalásunkat, s akkor... Tényleg van már ivóvíz, lehet fürödni lavór­ban, ásottkút vizében, tanul­tunk szakmát is, csakhát.. A tankállomásón ott a Vil­lany, az URH rádió adóvevő. Az olajjal együtt jött a mo­dern technika. Az újdonsült olajbányászok tanulnak, dol­goznak ritkán panaszkodnak. Az állandó lobogó fáklya fé­nye biztatást jelent. Talán majd nyárra minden másként lesz. A délutánosok és, éj­szakások is kapnak majd konzervet meleg ételnek, s teljesül immár az évtizedes vágyálom: istenigazából tisz­tára fürödhetnek a munka­helyen is... az istenhátamö- götti szélkergette homokon... (Folytatjuk) Förgeteg Szilveszter Az Építőipari Minőségvizsgáló Intézetben Európában egye­dülálló klíma kamrát hoztak létre, A vizsgáló berendezés­ben különböző nedvességtartalmak mellett mínusz 20 Cel­sius foktól plusz 55 fokig állítható a hőmérséklet és így Földünk szinte valamennyi éghajlati viszonya előállítható. A klíma kamrában az egyre jobban elterjedő könnyűszer­kezetes épületelemek hő- és páratechnikai tulajdonságát vizsgálják /VBunkaiíJő alatt? Magyar vállalatok sikere a szabadkai vásáron A szegedi ipari vásár igaz­gatósága tegnap sajtótájékoz­tatót tartott Szabadkán, a szombaton megnyílt Pannó­nia vásár magyar résztvevői­nek ottani szerepléséről, il­letve a két testvérváros mind szorosabb együttműködéséről. Dr. Csikós Ferenc, a szegedi ipari vásár igazgató tanácsá­nak elnöke elmondotta az újságíróknak, hogy soha eny- nyi magyar vállalat nem vett részt a nemzetközi Pannónia vásáron, mint most: a hu­szonöt ipari és mezőgazda- sági nagyüziem több mint félezer négyzetméteres terü­letet foglal el a szabadkai vásárcsarnokban. Máris érdeklődés mutatko­zik egyebek között a Fővá­rosi Finommechanikai Válla­lat gabona, textil- és fane<3- vesség mérő műszerei, to­vábbá az új magyar szaba­dalom alapján gyártott, el­lenőrző gyújtógyertyái iránt, amelyekkel ellenőrizhető a' benzin—levegő keverék he­lyes aránya és biztosítható a motor legjobb hatásfokú üze­meltetése. Sok érdeklődő ve­szi körül a Hidasháti Állami Gazdaság televízióval irá­nyított, automatizált ter­mény-gyorsszárító berendezé­sét is, amelynek képernyőjén a munka egész folyamata fi­gyelemmel kísérhető. Amint a szegedi Városi Tanács titkára a sajtótájé­koztatón elmondotta, hasonló céllal meghívták és várják a szabadkai, illetve vajda­sági vállalatokat a július 19-én nyíló szegedi ipari vásárra, amely mintegy fő­próbája lesz az 1976. évi cen­tenáriumi — vagyis a száza­dik évfordulóját ünneplő — szegedi vásárnak. Erre már több mint 150 magyar, s ugyancsak minden korábbi­nál több jugoszláv vállalat jelentette be eddig részvételi szándékát Egyik nagyvállalat néhány műszaki, gazdasági tisztvise­lője hetenként két alkalom­mal reggel hét órakor r|m ül íróasztala mellé. Kis te­remben gyülekeznek, ahol« különböző, az audio-vizuális nyelvtanulást segítő berende­zések várják őket. A nyelv­tanár legalább olyan szi­gorúan ellenőrzi a pontos munkakezdést, mint a mun­kahelyi főnök. Lazsálni nem lehet, egyfolytában birkóz­nak az orosz nyelv tanulásá­val, heti kétszer négy órán át A fáradságos tanfolyam elvégzése után vizsgázniok kell, hogy hivatalosan is megállapíthassák és tanúsít­hassák, ki mennyire hasz­nálta ki ezt a lehetőséget az idegen nyelv megtanulására. Ez aztán a vállalat! — gondolhatja most az olvasó. Munkabért fizet dolgozóinak, hogy azok idegen nyelvet ta­nuljanak, hozzásegíti őket a nyelvvizsgához, amely után természetesen pótlékot is fizet, a fennálló rendelkezé­sek szerint. Ehhez még hoz­zátehetjük: a vállalat fizeti a tanfolyam díját is. Nem fényűzés ez? Csöppet sem. Van ugyanis egy zára­dék a vállalat és dolgozói kö­zött megkötött szerződésben. Akinek a nyelvvizsga • nem sikerül, az saját zsebéből fi­zeti a tanfolyam díját, és vissza kell térítenie a tanu­lás idejére felvett munka­bért is. Így már tiszta a já­ték, a vállalat dolgozója az üzleten nyerhet is, veszíthet is. A siker, vagy sikertelen­ség kizárólag tőle függ. Nyilvánvaló, hogy a tan­folyamot nem divatból vagy valamiféle „emberbaráti sze­retettből” rendezték. A vál­lalat nagyarányú rekonstruk­ció előtt áll, amelyet szovjet fővállalkozó végez. A vál­lalat termékeinek nagy ré­sze a szovjet piacon talál gazdára. Lépten-nyomon tár­gyalni kell a szovjet part­nerekkel, s a vállalatnál ke­vés az oroszul tudó alkal­mazottak száma. Ez a napi munkában egyre nagyobb ne­hézséget okoz. Ezért vált szükségessé megfelelő szá­mú, intenzív nyelvtanuló cso­portok szervezése, ezért tart­ják munkaidő alatt a tanfo­lyamok Nem vállalati kegy tehát az ingyen tanulás, és a dol­gozók sem tesznek szívessé­get senkinek, hogy beirat­koztak a tanfolyamra. Akj' nem jelentkezett, holott mun­kakörének jó betöltéséhez szükséges lenne a nyelvtu­dás, az saját magának okoz nehézségeket. Nem kell különösebb jós­tehetség ahhoz, hogy a ma még viszonylag ritkaságnak számító esethez hasonlók egy­re gyakrabban történnek majd más vállalatoknál is. A gyors gazdasági fejlődés kö­rülményei közepette nem mindig várhatja meg a vál­lalat, míg munkatársai szé­pen lassan egytől egyig fel­nőnek a változó feladatok­hoz. Sarkallni, sót olykor kö­telezni kell a dolgozókat a vállalatnak szükséges új ismeretek megszerzésére, le­gyenek ezek idegen nyelvek, vagy akár üzemszervező, esetleg munka- és környezet­védelmi szakmérnöki isme­retek. A vállalat hosszú tá­vú tervének kidolgozói jó- elöre megmondhatják, mi­lyen képzettségű munkatár­sakat Igényel majd ekkor vagy akkor a vállalat fejlő­dése. A vállalat vezetése szükségszerűen előbbre lát, s ösztönzi a dolgozókat, hogy a fejlesztési iránynak meg­felelő szakismeretekkel bő­vítsék tudásukat Persze a vásár kettőn áll, amelyet köl­csönös érdekek, előnyök alap­ján érdemes megkötni. ! M i ■ ■>: i G. J. Acélvitorlák a Tisza alatt A Tisza II. erőművében befejeiéshez közeledik a turbina-generátor főgép­csoportok szerelése. Az első gépnek most tartják a „szá­raz” próbáit, — vagyis egye­lőre még víz nélkül vizsgál­ják, rendjén van-e minden. A hatalmas szerelőcsar­nok, avagy főépület — mi­nek is nevezzük — tetején még ott sétál a két, 50 ton­nás bakdaru. Már a negye­dik áramfejlesztő gépet se­gít szerelni. Cipekedhet hozzá — de inkább már ezt is múlt időben kell monda­ni — mert a gépek legsú­lyosabb alkatrésze 78 tonna. Megfogta, „elballagott” ve­le, letette, ahová kellett. Nem ilyen egyszerűen per­sze, de a lényeg mégis­csak ez. Az erőmű bejáratánál két hatalmas, gyűszű formájú „valami”. Simon József mérnök erőmű-vezető es Mészáros Imre mérnök ma­gyarázzák: „ez, kérem két tercier transzformátor”. 120 ezer volt „muzsikál” ben­nük. Ezekbe jön majd fel a víz alól a négy áramfej­lesztőgép által termelt ener­gia is. A kapcsolótérben már „csak” 20 ezer volt van. Si­mon József — szinte „gye­rekember” még, de tudása, felelősségérzete bizonyítja: nem a kor számít — ránk parancsol: hozzá ne érjünk valamihez! Nem is... Az emaletek között — és egyáltalán mindenütt — karvastagságú vezetékeket húznak a szerelők. Fúr~-m vijjog, szegecselő pisztoly csattog, daru nyikorog, áram zizeg, fehér csillagpor hull a hegesztőív nyomán, műszereket szeréi egy szőke legény. —» és íütyörészik. — Hány szakma dol­gozik itt még mindig? — Könnyebbet kérdezzen. A cégeket is nehéz lenne felsorolni: GANZ-MÁVAG, KGMTI, ERŐTERV, VILA- TI. GANZVILL. Nem is be­szélve francia—magyar ko­operációról, és a kisebb al­vállalkozók .légióiról... Jöjjön „alászállunk”. Nyol—tíz méteres kes­keny vaslétrán ereszkedünk le az egyes géphez. A vas­létra egyre hidegebb lesz. Az áramfejlesztőgép — az egyszerűség kedvéért ti­tuláljuk így a félelmetes nagyságú gépcsoportot — főtengelye 75,55 méter ma­gasan van az Adria szintje felett. A felvíz szintje pedig jelenleg 87.50 méter. No­csak! Ezek szerint kb. 12 méter mélyen vagyunk a Tisza alatt! Elvileg igen, de a fel- és az alvizi támfalon még nem nyitották meg a hatalmas vízelzáró lemeze­ket. Milyen parányinak érzi magát itt az ember, a hide­gen csillogó gépóriás mel­lett. A francia Neyrpic cég és a GANZ MÁVAG kooperá­ciójában készült csőturbina járókerék átmérője 4,3 mé­ter; a turbinákkal közös tengelyre építve négy darab Alsthom — GANZVILL gyártmányú generátor ... A csodálatos acéltest többszörös, áramvonalas bu­rokban van. Ezt már alulról láttuk. Simon mérnök ugyanis egy zseblámpa fé­nyénél még „lejjebb szállt” velünk. Itt már nincs elekt­romos világítás, itt már dü­hönghet a betonhordóba fo­gott Tisza. A víztér ugyanis óriási betonhordóhoz hason-. lit, ebben forog majd a ha­talmas „acélvitorla”, vagyis a járókerék. Középen, ma­gasan a fejünk felett a fő­gépcsoport több méter át­mérőjű, bomba-alakú bur­kolata. Óriási páncélszekrény — ajtókon megyünk át. Fi­gyelmeztető táblák; „A víz­záró ajtó illetéktelen kinyi­tása az épület elárasztását okozza. Kinyitni tilos'.” Egyelőre még lehet, de ha beengedik a vizet, akkor ide ember talán soha többé be nem teszi a lábát. Ez a víztelenítő alagút, több mint 15 méter mélyen a Tisza jelenlegi szintje alatt! Felmegyünk a vezérlőte­rembe. Útközben kísérőim gratulálnak Jakus László­nak, a Vertesz Vállalat ki­rendeltség-vezetőjének. — Mihez? — Semmi. i í Csináltuk és csináljuk pontosan amit kell. A műszerfal jó tízméte­res, a skálák, a jelzőlámpák százaival. Egyetlen gomb­nyomásra megindulnak a víz alatti gépek. — Mit adnak? — Egy-egy gép 7 mega­watt teljesítményű, tehát 28 megawattot, — s ami főleg lényeges: olcsó energiát. Hozzávetőlegesen nyolc—tíz Szolnok nagyságú város elektromos-energiaellátását fedezik majd ... Előreláthatóan az év vé­gétől, a jövő év elejétől. Ez lesz a Tisza újabb, kikény- szerített ajándéka. ti — Ha fürödni lehetne ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom