Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-10 / 237. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. október 10. Novemberben kezdődnek Tanfolyamok munkaügyi döntő bizottsági tagoknak A Magyar Jogász Szövetség — a Munkaügyi Minisztérium és a SZOT felkérésére — Budapesten és a megyei székhelyeken az 1973—74-es oktatási évben is megszervezi a munkaügyi döntőbizottságok tisztségviselőinek továbbképző tanfolyamát. Mivel a munkaügyi viták intézésének szabályai 1973-tól megváltoztak, a rendezőszervek indokoltnak tartják, hogy a most induló oktatáson valamennyi munkaügyi döntőbizottság elnöke, elnökhelyettesei, tagjai is részt vegyenek. Jelentkezhetnek nem döntőbizottsági tisztségviselők is, főként azok, akik munkajoggal, munkaüggyel foglalkoznak. A tanfolyam novemberben kezdődik és 1974. júniusában fejeződik be. Jelentkezni október 31-ig lehet a Magyar Jogász Szövetségnél. Jelentkezési lapot a munkaügyi döntőbizottságok elnökénél lehet kérni. Ősz a Mecsekben A Mecsek erdei különös látványt nyújtanak ezeken az őszi napokon: mintha rozsda borítaná a fák alját. A rozsdabarnára száradt páfrányok tömege kelti ezt a benyomást. S a jelenség előidézője a szokatlanul száraz őszeleje. A Mecsek vidékén immár hetven napja tart az igazi mediterrán időjárás és ez idő alatt nem volt számottevő csapadék. Emiatt a nedvességet kedvelő erdei növények — különösképpen a hűvös, nyirkos helyeken diszlő páfrányok — teljesen elszáradtak.' Más években a tél beálltáig megőrizték üde zöld színüket. \ propagandistáknak ajánljuk A munkásosztály-ma Évek óta a politikai és tudományos élet egyik központi vitatémája a munkásosztály problematikája. Mind tőkés, mind szocialista viszonylatban ugyanis olyan változások történnek a társadalom szerkezetében amelyek átformálják a munkásosztályról alkotott hagyományos képünket, fogalmainkat. A termelőerők rohamos fejlődése, a tudományostechnikai haladás és ennek a társadalmi struktúrára gyakorolt hatása, a magántulajdon megszüntetése és az új tulajdonviszonyok kifejlődése a szocialista országokban — e folyamatok magasabb szintre emelik a munkásosztályt, bővítik határait, módosítják kapcsolatát, viszonyát a többi dolgozó oszályhoz, réteghez. Változó és «Kandó elemek Hazánk immár küszöbén áll a tudományos-technikai forradalom néven ismert folyamatnak. Napjainkban részesei és tanúi vagyunk fejlődésünk extenzív szakasza lezárulásának és az új intenzív fejlődés kibontakozásának. Már érezhető, hogy a meginduló technikai átalakulás, az ipar, a közlekedés korszerűsítése, új, modem iparágak megteremtése, a fejlett technológiák alkalmazása és az fparszerű munkavégzés meghonosodása a földeken, átformálják a dolgozók tevékenységét. Mind magasabb szakmai követelményeket támasztanak, s bővítik tevékenységükben a közös elemet a szellemi igénybevételt. Valósággal kitágítják a munkásosztály határait, és- új rétegeket vonnak be az osztály Körébe a mezőgazdaságból, a hagyományos értelmiségi munkakörökből és az úgynevezett harmadik szektorból. Ez utóbbihoz tartozó ágazatok (kereskedelem, közlekedés, szolgáltatások) részarányának növekedésével egyre nő azoknak a száma a munkás- osztályon belül, akiknek tevékenysége közvetlenül nem kapcsolódik az anyagi termeléshez. Az állami tulajdon mellett a szövetkezeti csoporttulajdon uralkodóvá válása és a két alapvető tulajig István Király Múzeumban J Centenáriumi kiállítás Érdekes kiállítás nyílik a Fejér megyei múzeumi hónap keretében október 14- én ,a székesfehérvári István Király Múzeumban: az intézmény egyévszázados kutató-, gyűjtőmunkájának legfontosabb eredményeit, leleteit láthatja a közönség. A tárlatot a múzeum centenáriuma alkalmából rendezik, száz éve alapították ugyanis az István Király Múzeum jogelődjét, a „történelmi és régészeti egylet”-et. A lelkes kutatókból álló társaság hely- történeti, régészeti, numizmatikai és néprajzi tárgyakat gyűjtött. Ezeket a megyeházán őrizték. Először 1879-ben, a székesfehérvári országos ipari és mező- gazdasági kiállításon láthatta a közönség a gyűjtőmunka eredményeit. A kilencszázas évek elején a megyeház két szobájában nyílt meg az első állandó kiállítás. A mai múzeum 1929-ben épült fel, az István Király Múzeum jelenleg az ország második legnagyobb gyűjteményét mondhatja magáénak: 700 000 darabból álló régészeti, numizmatikai, néprajzi tárggyal rendelkezik. donforma szüntelen fejlődése pedig elindította a munkásosztály és a parasztság közeledésének, az osztály- határok lebomlásának hosz- szú történelmi folyamatát. A társadalmi fejlődésnek ezek az új tényezői itthon és határainkon túl is heves vitákat váltottak ki. E vitákban jó néhányan, sokszor megfeledkezve a társadalmi rendszer fundamentumát jelentő állandó elemekről. inkább a társadalmi-gazdasági fejlődés változásait hangsúlyozták. Ezen az úton nem egy vitázó végül eljutott a munkásosztály létének tagadásához is. Feltétlenül szükséges a fejlődés új jelenségeit, a társadalmi struktúra változásait a lehető legteljesebben es legpontosabban felmérni, és számolni hatásaival. Ez elengedhetetlen az objektív folyamatok és tendenciák reális megítéléséhez, a helyes politikai döntések kialakításához — vagyis a valóságismereten alapuló cselekvéshez. A változásokra figyelve azonban nem szabad megfeledkezni a munkásosztály állandó vonásairól, amelyek minden változás mellett folyamatosan jellemzik a társadalom, e nagy csoportját. Éppen a‘* munkásosztály lényegét kifejező fő törvény- szerűségek elhanyagolása vezetett és vezet sok esetben az osztály egész létének megkérdőjelezéséhez. Erre irányította a figyelmet legutóbb a szocialista országok pártjainak varsói elméleti konferenciája is, ahol elvetettek minden olyan nézetet, amely kétségbevonja a munkásosztály létét és egyre növekvő szerepét a társadalmi irányításban, a társadalmi feladatok megoldásában. A nagyüzemi nmnkáwg szrrepe Balatonszárszón dolgozik Halasy László fafaragó iparművész. A 35 éve alkotó művész munkáit itthon és külföldön is ismerik Mai viszonyaink között melyek a munkásosztály karakterét meghatározó főbb vonások? Az osztály legfontosabb jellemzője, hogy tevékenysége — miután a termelés legfejletebb területén, az ipari nagyüzemben dolgozik — alapvető jelentőségű a társadalom egész fejlődésében. Ez az objektív alapja társadalmi helyzetének, alapvető érdekeinek, szervezettségének, fegyelmének, koncentráltságának, s mindannak, ami a munkásosztályt a legfőbb politikai erővé emeli a proletárhatalom védelmében, a szocialista rendszer továbbfejlesztésében. A munkásosztály léte és tevékenysége az össznépi tulajdonhoz kapcsolódik. Ezért a leginkább érdekelt a szocializmus eszméinek, erkölcsi normáinak érvényesítésében, a munka szerinti elosztás megvalósításában, a kispolgári eszmék, és felfogás elleni harcban a kollektivizmusnak, a gazdasági integráció gondolatának képviseletében. Ebből fakad a munkásosztály forradalmisá- ga, amely a társadalom gyökeres átalakításában, a szocialista építés mindennapi gyakorlatában jut kifejezésre. A szocialista építés fontos tapasztalata — ezt pártunk 1972 novemberi határozata is kiemelte —. hogy bár a társadalom egésze, az egyes osztályok és rétegek egyaránt érdekeltek a haladásban, a szocializmus építésében, az érdekeltség foka és közvetlensége mégsem azonos. Még a munkásosztályon belül sem! A munkásosztályon belül, leginkább a nagyüzemi munkásság számára magától értetődő a szocialista átalakulás folyamata, mert e réteg létfeltételeivel állnak a legszorosabb kapcsolatban a szocialista építés konkrét követelményei. Ugyancsak e * réteg öntudata, politikai aktivitása fejezi ki leginkább a munkásosztály egészének valóságos érdekeit. Következésképpen a pártnak az osztály Vezető szerepe érvényesítésekor célkitűzéseinek megfogalmazásakor elsősorban a legöntudatosabb és legaktívabb rétegre, a nagyüzemi munkásságra kell támaszkodni! Ma alapvető kérdés számunkra, hogy a szocialista nagyiparban dolgozó nagyüzemi munkásság megfelelő súllyal vegyen részt államunk irányításában, döntő mértékben hallassa szavát az ország a munkahely ügyeiben, és anyagi értelemben is mindjobban legyen élvezője az ország gyarapodásának. Azonos é*i eltérő érdekek Olykor jóindulatú emberek is — akik meg vannak győződve arról, hogy osztályalapon állnak — beleesnek az osztályálláspontot tagadó hibákba. Ez manapság többnyire úgy jelentkezik, hogy szélsőségekben gondolkodnak, nem mérik fel reálisan a társadalom különböző osztályainak, rétegeinek a szocializmus viszonyai között kibontakozó egységesülési folyamatát. A társadalmi integrálódás létező folyamat, amelynek lényege az egyes osztályok és rétegek viszonyaiban mutatkozó nagyobb eltérések, illetve különbségek fokozatos kiegyenlítődése és ennek talaján az alapvető érdekek közelítése. A tulajdonviszonyokban lezajló változások és a mezőgazdaság nagyfokú gépesítése, a falusi életmód rohamos „városiasodása” alapján ma már a társadalom főbb osztályai és rétegei az alapvető érdekek síkján találkoznak. Ugyanakkor látni kell, hogy még mindig lényeges különbségek vannak az egyes osztályok, rétegek létfeltételeiben. Ezt fejezik ki a sajátos érdekek, az érdekeltérések. sőt összeütközések. Ha túlbecsüljük a társadalmi különbségek kiegyenlítődését s nem veszünk tudomást a meglevő osztály- és szociális különbségekről, akkor akar- va-akaratlanul háttérbe szorítjuk a munkásosztály vezető szerepének objektív alapját, azaz formálissá tesz- szük vezető szerepének tényét Éppen a szövetségesekhez fűződő kapcsolat szilárdsága és állandó erősítése követeli azt, hogy a munkásosztály a tényleges gazdasági helyzetéből adódó politikai' vezető szerepet foglaljon el, és ez társadalmi elismerést is nyerjen. Pártunknak fontos tapasztalata, hogy csak akkor életképes szövetségi politikája, ha az szorosan ösz- szekapcsolódik a munkásosztály vezető szerepével. n. i. képernyője ELŐTT Űjabb kellemes „tárlatlátogatás” a Színészmúzeumban, megemlékezés az immár 15 esztendős Körszínházról. idézve néhány kiemelkedő előadás jeleneteit — a Színházi Album külön száma — tisztelgés méltó módon a húsz éve elhunyt Szép Ernő előtt, ismerkedés a Tv-galériájá- ban a belső építész munkájával, s magával a foglalkozási ággal, találkozás az 1812-es év című, Can- nes-i különdíjas film alkotójával, majd két új sorozat premierje, a táplálkozás kérdéseit taglaló Megmérettünk és nehéznek találtattunk, valamint Grigo- rij Csuhraj életműve a képernyőn — ezek az események jelentették az elmúlt hét figyelemre méltóbb programjait. És természetesen az újabb magyar krimi, a kétrészes Különös vadászat, amelyben az alkotók kísérletet tettek a bűnügyi históriák politikus tartalommal való megtöltésére. „Lilla fűre dl" vadászat A kérdéses film forgató- könyve hozzáértő bűnügyi szerzők könyvéből készült, hisz Pintér István és Szabó uászló jól isrrreri a műfaj csínját-bínját és a magyar bűnüldöző szervek tevékenységét, a bűnüldözés mechanizmusát. Nincs okunk tehát Tamás-módra hitetlenkednünk a filmre vitt történet fordulatainak hitelességén, ebben a témában ők szavahihető szerzők. A határon átdobott ügynök igyekezete, hogy a már jól kiépített hálózat segítségével fontos hadititok birtokába jusson, reális elképzeléseket tükröz. A film mint módszert, érdekes megoldást választott. Egyszerre kísérhettük figyelemmel a bűnös ténykedését és a bűnüldözés manővereit. Szinte lépésről lépésre követhettük Sipos Tibor minden megmozdulását, s ugyanakkor „együtt léphettünk” a nyomában járó rendőri szervekkel. Olyan volt ez, mint egy sakkjáték, ö lép, mi lépünk. S bár kimért pályán folyt a küzdelem, azért kombinációra, mérlegelésre bőven akadt lehetőség. Így a nézőnek is jutott az élvezetekből. Némi nyugati ízt t azonban felfedezhettünk ebben a magyar krimiben. Elsősorban a professzornak öltözött, a nyomozást vezető Pálos őrnagy beállításában, aki talán némi túlzással, Arséne Lu- pin-t megszégyenítő leleménnyel és furfanggal tartotta kezében a szálakat. A film javára kell írnunk viszont kitűnő ritmusát, a gyorsan változó események válóban minden pillanatban biztosították a nézőnek az élvezethez szükséges izgalommennyiséget. A második részben azonban nemcsak az események sűrűsödtek, de minthogyha az alkotók túl is bonyolították volna a szálakat és itt-ott kiütközött a történet némely elemének erősza- koltsága is. S?ép Ernő kávéházában Tévedés ne essék, Szép Ernőnek aligha tellett volna arra, hogy kávéházat tartson fenn, viszont igen jól ismerte e tipikus „fővárosi intézmény” világát, törzsközönségének hangulatát, gondolkodásmódját, hisz életének jó részét maga is kávéházban töltötte. Onnan nézte, szemlélte már-már gyermeki áhítattal és fáradt sóhajtozások- kal a kívül zajló, zajgó életet. Ezért a most bemutatott novellák keretéül választott kávéházi miliő nem is hatott idegennek, sőt stílusosan illeszkedett Szép Ernő írói világához. A képernyőre átültetett novellák a százade’eji Pest hangulatát idézték; színésznők, or- feumi táncosnőcskék, szerkesztők és újságírók világába pillanthattunk be. Érdeklik Szép Ernőt a kisemberek apró tragédiái, — lásd a Táncosnők jelenete — továbbá a szerkesztőségek álmos, meddő atmoszférája — Makaó — de hogy nemcsak holmi csip- csup szerelmi ügyekig, aprócska tragédiákig visz a fantáziája, hanem a társadalom szociális viszonyaira is fogékony, ezt tükrözte a most látott összeállításban a Felvonásköz és az Űri emberek vagyunk. Sőt az öld meg magah is ebbe a körbe tartozik. A rendezés igyekezett ezt az opálos, áttetsző, Szép Emő-i világot lírai módon közvetíteni, egyrészt a kamera finom mozgatásával, másrészt lágy áttűnések közbeiktatásával. A színészek közül letűnő volt Psota Irén és szinte felfedezhettük magunknak Szirtes Ádámot, aki szokatlan szerepkörben, egy bölcs védőügyvéd szerepében egészen új oldaláról mutatkozott be, színészi intellektusának új vonásait villantotta fel. Valamit azért szívesen hallgattam volna meg a novellákra épülő műsorban akár az elején, akár a végén. ■ Egy költeményt, egy verset, amelyben a poéta Szép Ernő is megszólalhatott volna. De talán nem lett volna ünneprontás az sem, ha az egyik legszebb és eléggé mostohán elfeledett kisregényéből hallhattunk volna részleteket. Ha az 1944-es esztendő szörnyűségeit bemutató Emberszag című kisregényből is került volna valami a képernyőre. Ezzel talán közelebb került volna Szép Ernő a mai nézőhöz is, mert úgy érzem, ez a műsor a nézőben csak tovább konzerválta azt, ami benne régies, úgyis mondhatni szá- zadeleji. Röviden Csuhraj neve egybeforrott a megújhódó szovjet filmművészet hírnevével, sikereivel. A Ballada a katonáról nemcsak újszerű ábrázolása a már avultnak hitt háborús témának, magának a háborúnak, hanem egyben világsiker is. Csuhraj filmjeinek líraisá- ga, mélységes humanizmusa közismert. Most szerencsénkre alkalmunk nyílik életművének végig kísérésére. A televízió sorozatban mutatja be — éjszakai előadásban — valamennyi filmjét. S ezúttal a bevezetőket is maga Csuhraj mondja, személyes találkozássá varázsolva az alkalmakat, a filmjeivel való találkozás alkalmait. Elsőként a Negyvenegyediket láthattuk, amely a képernyőn is kitűnően „állta meg a helyét.” Öröm volt ismét találkozni Rózsahegyi Kálmánnal, a felejthetetlen humorú, derűs, bölcs Kálmán bácsival, de az idézett filmrészletek egyben tanulságot is sugalltak. Hogy lám az idők múlásával a színészi játék bizonyos stílusa is elöregedhet. Bármennyire ízes is volt a maga idejében Rózsahegyi kicsit gö- regáboros játéka, ma már el sem tudnánk képzelni mai színpadon, vagy egy mai filmben. V. ÖL
