Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-28 / 150. szám
4 1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. június 28. „Az ember, aki a lovat hordta" Milo Barus német artista 1930 és 1935 között hatszor nyerte el a hivatásos artisták között a „világ legerősebb embere” és a „fantasztikus erőmutatványok mágusa” címet Mutatványai még ma is fantasztikusnak tűnnek; egyetlen rántással szakított szét 135 kártyát; Spanyolországban puszta kézzel ütött le egy bikát; Buenos Airesben két katonai repülőgépet akadályozott meg a felrepülésben; vasláncokat tépett szét és patkókat tört ketté. De legkedvesebb attrakciója az volt, hogy félkézzel tartott a vállán egy 17 fokos létrán álló lovat. hö A LEVEGŐBEN..: A ma 66 éves Milo Barus, azaz Emil Bahr így emlékezik vissza erre a mutatványára: — Ezt a számot többször ismételtem. A ló 350 kilogramm volt, egyik kezemmel tartottam a vállamon. Azt hiszem ilyen mutatványt egyhamar nem láthat a közönség. Barus fénykorában két és fél óra alatt 60 attrakciót mutatott be; még az ötvenes években is kitűnő erőben volt, amikor a lipcsei Aeros cirkuszban két személyautót fogott le úgy, hogy azok nem tudtak elindulni. Ge- rában egy villamost emelt le a sínekről és a thüringiai Eisenberg közelében fogaival húzott fel egy utasokkal telt autóbuszt a dombra. Mindezeket a mutatványokat iratok és hiteles tanúk igazolják. A BŰCSÜ — ES A KEZDET Aztán egy napon elkövetkezett az utolsó mutatvány A lengyel—szovjet együttműködés az atomenergia békés felhasználásában nem korlátozódik a lengyel szakemberek állandó munkájára Dubnában, valamint a tudományos konferenciákra és szimpozionokra, hanem egész sor tudományos berendezés lengyelországi építésében is megnyilvánul. A lengyel Magkutatási Intézet sugárhatáskémiai laboratóriumában most folyik a munka a lineáris elektrongyorsító beindításán." A gyorsítóberendezést a Magkutatási Intézet a leningrá- di „Jefremov” Elektrofizikai Berendezések Intézetétől rendelte meg. A gyorsító szerelésében és beindításában a leningrádi szovjet Tizenötödik alkalommal nyíltak meg a KISZ önkéntes ifjúsági táborai. 1972- ben öt turnusban 30 250 egyetemista főiskolás, középiskolás és szakmunkás- tanuló vesz részt a 39 központi szervezésű építőtábor munkájában. Az elmúlt 14 évben a táborozási mozgalom országos jelentőségűvé vált. A népgazdaság egyes területei nem nélkülözhetik a fiatalok munkáját. A táborok népszerűek az Ifjúság körében, 1958-ban 3780, 1971-ben pedig 51651 fiatal dolgozott bennük. 342 km csatorna megépítésével 47 000 kát. hold területet tettek mezőgazdaságilag hasznosítható- vá. Elkészítették 87 km út építésének illetve javításának földmunkáit, megépítettek 18 km utat. A mezőgazdaság munkáját is segítették, leszedtek 1 270 000 mázsa zöldséget és gyümölcsöt, — TERRA —. — búcsú az arámétól; a jól megérdemelt nyugalom. Kis házba költözött Weissborn- ban, a thüringiai Mühltal egyik festői helyén, ahol feleségével együtt penziót tart fenn. Látogatóinak szívesen beszél mozgalmas életéről, amelynek éveit nem csak erőmutatványok töltötték ki. Szülőhelyén, Weidenau- ban tanulta ki a molnár mesterséget; fiatal korától mázsás zsákokat emelt, hurcolt. Aztán henteslegény lett és fél ökröket cipelt. 1922- ben téglagyárba ment dolgozni. Ott tornász-klubot alakított. Sporttevékenysége mellett részt vett a szak- szervezet munkájában. A szakszervezeti titkár akkoriban Klement Gottwald volt, a Csehszlovák Köztársaság későbbi elnöke. A HITLERI BÖRTÖNÖKBEN..: Milo Barus a vendégszereplések során sok országban élénken támogatta az antifasiszta ellenállókat. A Hitler-uralom öt évi börtönre ítélte. Erről az időről a következőket mondja: — „Tevékenyen vettem részt a német munkások harcában; az Artista Szövetség szakszervezeti titkára voltam. Röplapokat osztogattam külföldön a hitleri diktatúra ellen.” Németországban emiatt letartóztatták. A „Weidenaui óriás” öt évet töltött Moabit és Brandenburg börtöneiben; később rendőri ellenőrzés alá került. Harcolt továbbra is — úgy ahogy lehetett — a fasizmus ellen: például szűköshez segített két szovjet hadifoglyot. szakemberek szorosan együttműködnek lengyel kollégáikkal, átadják nekik taKUTYÁK ÉS MINIATŰR HÁZAK Weidenau felszabadulása után a helység rendőrfőnöke lett Ebben az időben a biztonsági szerveknek átadott egy Kubica nevű náci parancsnokot, aki az utolsó pillanatban felrobbantotta a weidenaui hidat. Később, amikor Barus — már ismét artistaként — a Német Szövetségi Köztársaságban vendégszerepeit, ez a Kubica egyszercsak feltűnt és üldözni kezdte. 1952. december 19-én Barus átköltözött a Német Demokratikus Köztársaságba, ahol végre otthont, nyugalmat talált. Hatvanhatéves korára az „erő embere” nem foglalkozik már mutatványokkal. Szívesen elbeszélget vendégeivel és megiszik velük olykor egy-egy üveg sört. Kedélyes lakása falán sok okirat tanúskodik sokrétű társadalmi munkásságáról. Szíve a sporté. Nagy csodáló ja Alekszej Waszilijnek, a szovjet súlyemelőnek, a világ mai legerősebb emberének. De legnagyobb tisztelete mégis áz ejtőernyősöké. „Ez jelenti számomra a bátorság legnagyobb jelét”. Ha valaki az iránt érdeklődik, van-e különös kedvtelése, kivezeti a kertbe és megmutatja kutyáit és az általa fabrikált miniatűr házakat. A még most is mindig jókedvű és egy jó tréfára mindig kész 110 kilogramm súlyú, majdnem két méter magas artista arca kissé .el- komorodik, ha a múlt nehéz éveiről esik szó. Szívesen idéz ilyenkor egy mondást, amelyet az életéről szóló könyvből („Az ember, aki a lovat hordta”) emel ki: „Véleményem szerint az embernek fel kell hagynia legveszélyesebb távedésével, azzal a hiedelemmel, hogy az életben minden magától oldódik meg.” pasztalataikat, ismereteiket. Az említett berendezés a legnagyobb lineáris gyorsító nemcsak Lengyelországban, hanem valamennyi szocialista országban is. A magkutatási célokon kívül a gyorsítóberendezés felhasználást nyer még az orvosi műszerek és gyógyászati eszközök Sterilizálási technológiájának kidolgozásában, a gyógyászati célokra szükséges anyagok gyártásában (a sugárzástechnikát többek között az átültetésre kerülő szövetek és szervek csírátlanításánál fogják alkalmazni), valamint az élelmiszeriparban. A lineáris elektrongyorsító beindításán a munka javában tart. Szellem szi get a Balaton felett Szigliget, ez a Balaton- menti-kis község, — az Irodalmi Alap Alkotóházában dolgozó megannyi íróval, néhány képzőművésszel, zeneművésszel, valamint alkalmi üdülővendégekkel, tu-- ristákkal egyetemben — másfélezer főt alig számlál. Beírta viszont nevét máris a magyar irodalomtörténetbe. A szigligeti alkotóház csendes szobáiban, a legnyugodtabb körülmények között, könyvtárnyi mű: — költemény, elbeszélés, regény, dráma és tanulmány — született. A nem egészen fiatal írók még emlékeznek rá, hogy két évtizeddel ezelőtt Bölöni György, (Ady Endre barátja és harcostársa, „Az igazi Ady” szerzője) mutatta be nekik a volt Esterházy kastély termeit, a csaknem 20 holdasi természetvédelmi parkot, amely — elsősorban az ő érdemeként — azidőtől fogva lett az író-társadalom csendes birodalma, alkotó területe. Bölöni György — aki kilencvenedik évében jár ma — volt a nem sokkal korábban alakult Irodalmi Alap igazgatója. < 1968-ig három művésteti alap működött, önállóan. 1968. január 1-el az alapokat — kormányrendelettel — egyesítették. Az egységes művészeti alapon belül a volt irodalmi alap önálló szakosztályként, a szakosztály élére állított igazgató- helyettessel dolgozik tovább. A Művészeti Alap igazgatóhelyettesével, az irodalmi szakosztály vezetőjével László Gyulával beszélgetünk Szigligetről. — A Művészeti Alap irodalmi szakosztályának 610 tagja 19an. Mintegy fele veszi igénybe rendszeresen a 28 szobás szigligeti alkotóházat, hosszabb-rövi- debb időre — mondja. Az alkotóház kihasználtsága évről évre növekszik. A legutóbbi két évben évenként 12 ezer beutalási napra vették igénybe' — elsősorban alkotásra, kisebb részben üdülésre. Időnként természetesen egyezmény keretében, külföldi íróvendégeink is igénybeveszik. — Ez év májusában a szigligeti alkotóházban első ízben adtuk át a művészeti alap irodalmi szak- osztálya részéről az első kötetes prózaírók és költők számára kiírt dijat, Kiss Anna költőnönek és< Marosi Gyula prózaírónak. A jövőben minden év tavaszán nyújtunk majd át itt, irodami műsor keretében dijat az arra érdemeseknek. IS éves a KISZ önkéntes ifjúsági táborozási mozgalma <8ü> ÍVJ102 ./V •nr Duna Nagymaros Egerfarmos j x; i.*Tata« Csill6b%i XV. kerületit JfföélSó \ tAXt$tBudakesZi/f^“rÜla,ÁÍ<r XJ^ÍTörökbálint I. II.,BUDAPEST S Ai'Martonvásár* RHalásztelekXi$£ •Kisújszálla l Uí Nagykőrös#**** Balatons liga Xíf Izsák- •* .LÍkitelekXtf Balazspuszta «HelvéciaXit latonújhely \(zsák* •JakabszállásXit .J' X*Zánka< Balalonederic * ? Császta* Lengyel tó ti Xjjii V a» alatonboglárXIÍ J^Í*Kiskőrös-TabdiXiít Kiskunhalas-TajóAij? « Kisk unhalas-Kígyóspuszta Xlj? állás ÁVi .r . 50Vm xáSszúhfgy1* * •Kiskunhajas-Balbtaszállás Bg-Mátéháá: WM' 1 « a * /ßaja-Vaskut -Villany-Greczpuszta X-*** &.VK. Áíf ••VjJlSSyA.li ____^_____________________________ F iútábor Leánytábor Koedukált tábor Vasútépítés Útépítés Csatornaépítés Építőipar KISZ-beruházás Növényápolás Zöldségszedés Cyümölcsszedés Együttműködés az atomenergia felhasználásában KEPERNV9JE ELŐTT Dózsa a képernyőn A televíziót aligha érheti vád, hogy a Dózsa-évfordu- lónak nem szentelt kellő figyelmet, hogy nem buzgol- kodott kellőképpen a nagy parasztforradalmár emlékének ápolásán. Az elmúlt héten rendkívüli adásnapon sugározta felvételről a szegedi szabadtéri Dózsa-előa- dást, Illyés Gyula drámáját, helyszíni közvetítésben számolt be a ceglédi országos ünnepségről, versműsorral hódolt Dózsa szellemének. És egy új sorozatot is útjára indított, amelyben azt a 60 esztendőt kívánják bemutatni a sorozat alkotói, amely a XVI. század második felétől a mohácsi vészig telt el. Az Alattvalók és királyok kortörténetet kíván nyújtani a legújabb tudományos felfedezésekkel is gazdagítva a kérdéses korról kialakult képet. Amikor a műsorok meny- nyiségét tekintve elismerően szólok a Dózsa-hagyomány televíziós ápolásáról, az átgondolt szerkesztői munkáról, ugyanakkor nem titkolom el hiányérzetemet sem: a szegedi előadás kissé erőtlen, gyengén sikerült felvétele helyett vajon nem lehetett volna-e egy eredetileg is a televízióra készített alkotást bemutatni, nem lett volna-e ildomos valamelyik Dózsáról készült drámát, akár Illyés művét is, de még inkább talán a kissé elfeledett Sárközi-drámát tévéfilm formájában bemutatni. Elképzelhetőnek tartottam volna az alkalomra akár egy szépirodalmi mű, mondjuk Szabó Pál történelmi regényének, A nagy temetőnek televíziós bemutatását is. Mert, hogy példával is éljek, ahogyan az aradi vértanúk emléke megérdemelt egy televíziós alkotást — forgatókönyvét Nemeskürthy István írta, aki egyébként Dózsa korának is kitűnő ismerője — akként a születésének évezredes évfordulójához — kiemelt jubileum — érkezett' parasztforradalmár emlékének is kijárt volna hasonló művészi áldozat. Illyés Gyula kissé szabadtéri látványossággá szélesített drámájának közvetítése ugyanis, jóllehet Besenyei Ferenc robusztus, erőteljes, vasból öntött Dózsája emlékezetes színészi alakítás, csak úgy ahogy tudta megéreztetni velük a nagy történelmi konfliktus felízzé emberi drámáit, forradalmi szenvedélyeit. Sajnos, a vasárnap esti Hódolat versműsor Dózsa György tiszteletére, — a jól válogatott költemények és a hű tolmácsolás ellenére — sem volt mentes bosszantó hibától. A vizuális élmény erősítésére szolgáló, „háttérként” alkalmazott művészi ábrázolások, melyek Dózsáról készültek vagy éppen Dózsa korát fejezték ki, a néző számára ismeretlenek maradtak; abban az értelemben, hpgy a képernyőn semmiféle utalásból vagy felírásból nem szerezhettünk tudomást alkotójuk kilétéről. A rádió és tévéujság szerencsére zárójelben felsorolja a képzőművészeti alkotások szerzőinek nevét, Borbás Tibor, Kampfl József, Szöllősy Enikő, egy- egy művükkel ők szolgáltatták a „hátteret”, de miért nem lehetett a nevüket a műsorban is közölni. .Miért hagyták, hogy a képzőművészetben kevésbé járatos néző „a sötétben tapogatózzék”. Más esetben is találkozhattunk már hasonló, felületességre valló feledé- kenységgel. Most azonban különösen feltűnő volt, hiszen a képzőművészeti Dózsa ábrázolások a versekhez kapcsolódva hangsúlyos szerepet kaptak. Finis előtt a Ki mit tud? Kamaraadás és középdöntő — egymást váltogatják a képernyőn. Jó-e vájjon ez a Ki mit tud-os „erőltetett menet” a képernyőn? Nem válik-e tőle a néző közömbössé idejekorán? Talán ez a túladagolás is hozzájárul ahhoz, hogy bár a vetélkedő, a versengés egyre inkább közeledik a finishez, ennek arányában a nézők körében mégsem növekszik az izgalom. Csak egy- egy mozzanat tud fellelkesíteni bennünket, maga a verseny alig. Legfeljebb a versenyzők egyike-másikán ütköznek ki feltűnően a vetélkedés izgalmai. Legutóbb például a bűvészek esetében vált már-már vészessé a túlzott indiszponáltság. Néhány érdekesség a második középdöntőből: Forgács Gábor, a magyar jódli-iroda- lom „megalapítójának” — Pernye András illette ezzel a titulussal — kiugró sikere; egy külön kategória születése, a „prófétakategória” — Major Tamás keresztelte el így — amelyet a cigányverseket küldetésszerű- en mondó Daróczi Ágnesnek teremtett a bölcs zsűri, és a könnyűzene „kivonult” képviselőinek, a régi Ki mit tud-osok műsort színesítő előzsürizése. A csütörtöki kamaraadásban megyénk is indult. Barcsa Ferenc jászberényi versenyző, a pol- beat kategóriában szerepelt, a szolnoki Kőtövis pedig az irodalmi színpadok versenyében állt rajthoz. Egyik produkció sem jutott ugyan a döntőbe — valljuk be Ba- csa Ferenc szövegében eléggé sematikus és hatásában is gyengécske dala nem is VQlt valami szerencsés választás, ennél a herényi diák jóval többet tud, és főleg őszintébben tud vallani magáról és a világról — a Kőtövis viszont szépen búcsúzott el a képernyőtől. Csak viták közepette maradt alul az egyénileg jóval képzettebb versmondókból álló szegedi egyetemistákkal szemben. Szereplésük mindenképpen tanulságos: újszerű témával, érdekes do- kumentális anyaggal még közepes szinten álló gárdával is hogyan lehet tisztes sikert aratni, szépet és figyelemreméltót. Röviden Nyolcvanötéves lenne, ha élne; ebből az alkalomból emlékezett a televízió Karinthy Frigyesre Illés Endre televíziós krétarajzával, gondosan felépített műsorával. Karinthy életműve még mindig számtalan titkot és rejtélyt tartalmaz. Aligha mondhatjuk el, hogy igazán ismerjük. Az elhangzott művek, köztük a Kacsapecsenye című novella Hau- mann Péter csodálatos előadásában alighanem újabb vonásokkal bővítették a „furcsa műfajok mesterének” portréját. A nagy buli jó televíziós buli volt szombat este. A bolondos bűnügy, a fejét krimiírásra adó. becsületes metrókalauz furcsa komédiája — Bourvil felejthetetlen alakításával — legalább olyan siker lett a képernyőn, mint volt annakidején a moziban. Nem első eset, hogy a televízió célba veszi az újmódi kivagyiság fitogtatásá- nak káros szellemét- Nem is oly régen egy szolnoki riporttal kezdte, s most a státusz szimbólumokról szólva folytatta V. M.
