Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-19 / 221. szám
1971. szeptember 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Dosztojevszkij művei 21 nye. en Az első 2 kötetes Dosztojevszkij válogatás 1860-ban került ki a nyomdából, amikor az író hosszas számú-2- tés és katonáskodás után visszatért Pétervárra. 1870- ben új gyűjteményes kiadás készült írásaiból, ezúttal 4 kötetben, s itt publikálták először a Bűn és bűnhődést. A következő, 14 kötetes kiadást Dosztojevszkij halála után felesége rendezte sajtó alá 1883-ban, s ebben már szerepelt a Karamazov testvérek című regénye is. Dosztojevszkij műveinek szovjet kiadásai és az író életművét elemző könyvek, monográfiák tekintélyes könyvtárat tesznek ki, annál is inkább, mert nemcsak oroszul és a Szovjetunió más népeinek nyelvén, hanem idegen nyelveken is megjelentek ezek a kiadványok. 1971. január 1-i adatok szerint Dosztojevszkij műveit 252 alkalommal adták ki 1917 óta a Szovjetunió népeinek 21 nyelvén, ösz- szesen 15 millió 700 ezer példányban. Ezek zöme természetesen az eredeti nyelven jelent meg, az orosz nyelvű kiadások száma 168, összpéldányszáma pedig 14 millió 469 ezer. A Szovjetunió más népeinek nyelvén 67-szer jelentették meg írásait 926 ezer, idegen nyelveken pedig 17 alkalommal, összesen 305 ezer példányban. Érdekes képet mutat például a Bűn és bűnhődés kiadásainak statisztikája. Ez a regény a Szovjetunióban 42 kiadást ért meg eddig 9 nyelven, 2 millió 946 ezer példányban. Dosztojevszkij műveinek már első szovjet publikációi is magas kiadói kultúráról és a sajtó alá rendezés igényességéről tanúskodnak. ^acÍ918-ban például Leonyid Grosszman irodalomtörténész két új kötettel bővítette az író összegyűjtött műveinek addigi 22 kötetét, s ezekben Dosztojevszkij „elfeledett és ismeretlen írásait” adta közre. 1926 és 1930 között adták ki 10 kötetben Dosztojevszkij összes műveit, 2 kötetben megjelent az író teljes naplója és egy kötetbe gyűjtötték össze az 1845 és 1879 között írott cikkeit. Az újabb 10 kötetes gyűjteményes kiadás 1955—58 között került ki a nyomdából 300 ezer példányban, olyan kiváló irodalomtörténészek szerkesztésében, mint Leonyid Grosszman, Arka- gyij Dolinyin, Vlagyimir Jer- milov, Valerij Kirpotyin. Ehhez a kiadáshoz járult Dosztojevszkij életrajza (adatok, dokumentumok) és történelmi-irodalmi bibliográfiai jegyzetek. Rendkívül jelentős az az 1963-ban megjelent, minden korábbinál teljesebb bibliográfia, amely Dosztojevszkij műveit és az íróról szóló publikációkat foglalja össze. Ez a bibliográfiai összeállítás arra vall, hogy Dosztojevszkij életműve Oroszország legkiválóbb elméire hatott: forradalmárokra és publicistákra, írókra és tudósokra, művészekre és muzsikosokra, rendezőkre és színészekre. Irt Dosztojevszkijről Lenin és Plehanov, Gorkij és Lunacsarszkij. Jelenleg a Szovjet Tudományos Akadémia kiadójának, a Naukának a lenin- grádi részlege dolgozik egy akadémiai kiadás előkészítésén. Az előkészítés alatt álló 30 kötet magában foglalja majd Dosztojevszkij minden írását, beleértve a töredékeket, a művek vagy részletek különböző variánsait, gazdag levelezését és egyéb dokumentumait Toldalagi Púi: cÁ t'é'ii Ldtti Emlékeiben elkalandozott, s időnként arra felfigyelt, hogy a történtek, tettek, emberek mögött valahol ott van az a kert, ifjúságának kertje mindig, frissen és készen arra is, hogy felüdítsen; a magas hó és az árvácska egyként mind azt jelentik: „Mindig is szeretnénk, hogy közeledben, benned éljünk, hátha ez megerősít, vagy vigasztalásra szorulva felderít”. Az éden á régi kert volt számára; a szégyen róla ilyenkor lefoszlott, és újra elindult megváltozva, megújulva. Fazekas Magdolna rajza Téti agy Sándor: Szülelírna fiadta A félelem, az iszony ne ásson arcodra árkot, legyél a kivételes: ahogy születtél, úgy maradj Álmot, hitet pazarló erőd: glóriás ifjúság: örökké-húszévesen ragyogtasd magad, míg csak élsz Legyél a kivételes: magad megadni képtelen — Szemeket hunyorogtass: ámuljon ellenséged is. SZABÓ ENDRE VASÁRNAPI RIPORTJA /ló’zsaJáftdo-s (tét éleit A tanyák világában és a városi otthonokban, klubhelyiségekben, de még a baráti társaságokat befogadó kiskocsmákban és presszókban is néhány hete gyakori beszédtéma lett Rózsa Sándor. Az ok kézenfekvő: vasárnap esténként megjelenik a képernyőn a Móricz Zsig- mond által valóságból és legendákból gyúrt alakja, s vele együtt a magyar nép elnyomatottságának egy szomorú korszaka. Nem életrajz a Móricz-i mű, — nehéz egy ember életét tárgyilagosan megjeleníteni, akiről túl sok adat sem maradt fenn, de kinek minden lépését úgy körülfogja a mese és költészet, mint éppen — Móricz szavaival — „a hirhedt alföldi rablóvezér életét”. Amire Móricz törekedett az volt, hogy egy hatalmas freskóvá fogja ösz- sze azt a kort vagy korszakot, amelyben még a betyár is felmagasztosul. Beszédtéma lett tehát napjainkban a betyárvilág, s benne Rózsa Sándor személye. Azonban úgy összekeveredik ezekben a valóság a hamis állításokkal, a legenda a rémtörténetekkel, hogy indokoltnak látjuk foglalkozni a kérdéssel. Az eligazodásban dr. Csongor Győzőt, a szegedi Móra Ferenc Múzeum helyettes igazgatóját, a kérdés kiváló szakértőjét kértük, legyen segítségünkre. — Életéről mit tudunk dokumentálhatóan? — Rózsa András és Kántor Erzsébet gyermekeként Sándor — a szegedi ferencesek Liber Baptisatoriumá- ban található feljegyzés szerint — 1813. július 16-án született. Szülei sem voltak makulátlanok: apja bűnlajstromán is 12 ló meg csikó ellopása szerepel, — az utolsóért életével fizetett, az anyja bosszú áldozata lett. Sándor korai árvasága miatt iskolába sem jár, írni- olvasni sohasem tanul meg, de a lovat szőrén üli sihe- der társai nem kis irigységére. Húsz éves, amikor Kajla János szegedi gazda szolgálatába áll, mint csikósbojtár. Két évre rá elköveti élete első tehénlopását, amiért a törvény elé kerül. Másfél évi börtönnel meg negyedévenként 25 botütéssel bünteti a város. A börtönből 1837 február 10-én megszökik, s ezt követően sorozatos bűncselekményeket követ el. — Tudunk arról, hogy családalapításra gondolva, rendes életre akar térni... — Dokumenátlhatóan. Osztrovszky József szegedi ügyvéddel kegyelmi kérvényt írat 1844-ben. Ezt a szegedi tanács urai azonban elutasítják, pedig ha akkor bocsánatot nyer, talán jó útra tér, hiszen a szép Bodó Katával családalapításra is gondol. „Selymös”-sel a pap nem adja össze őket, s hogy időközben született két gyermekét eltarthassa, folytatja eddigi életmódját. Vagyongyűjtés nem áll szándékában, de amire szüksége van — pénz, ökör, ló, gödölye — megszerzi a gazdáktól, az uradalmaktól. — Bocsánat: a periratok nemcsak ilyen „ártatlan betyárkodással’’ emlékeznek Rózsa Sándorra... — A hitelt érdemlő periratok, egyéb dokumentumok több mint 30 emberélet kiirtásával vádolják, akik között volt haramia, orgazda, pandúr avagy olyan betyár- kodó legény, aki a nevével visszaélt vagy vele szemben kakaskodott. Hadd említsünk itt meg egy érdekes dolgot: a betyár, a rabló, a haramia között tartalmilag, naev különbség van. Tükröződik ez más népek, például a török nyelvben is. Náluk sem egy a betiar, a basmacs, a harombasa. A már említett 30 gyilkosságért minden teketória nélkül felakaszthatták volna, ám még az uralkodó osztály egyik hivatalbéli védelmezője, Edvi Illés Károly az aradi törvényszék ügyésze, aki Rózsa Sándor 1857-es bűnperében a vádat képviselte, azt állapította meg „eltévedt, de nem minden erény nélküli embertársunk”-ról: „.. .nem zárkózva el annak az igazságnak megállapítása elől, hogy mindaz a gonoszság, mely cselekedeteiben megnyilatkozott, nem csupán az ő bűne, hanem vele együtt nagymértékben terheli a kort és társadalmat, amelyben élt.” — Kossuth emlékezetes menlevele sem fordított életén? — A megzsarolt, meglopott és megszégyenített gazdák, uradalmak képviselői, a városi urak közt túl sok volt az ellensége ahhoz, hogy a szabadságharc után Tari Pál szegedi tanyáján, mint csikós rendes életet élhessen. A Bach-korszak politikai üldözöttje is lett. íme az 1853-ban, a cs. és kir. katonai és polgári kormányzóság fejére 10 000 pengő vérdíjat kitűző három nyelvű, országra szóló körözőlevelének szövegrészlete: „Most az e honban rablógazdálkodás vezérére, Rózsa Sándorra, ki a fölforgató párt által már a vészteljes forradalom alatt műeszközül volt kiszemelve, s kinek kétségbeesett gonosztevők maradványaival ismét a Kossuth-féle utóbbi terveket kell vala elősegíteni, hogy az országban újabb bátortalanságot terjesszen.” A lagersdorfi csata guerilla hősének nincs bocsánat... — Hiteles fényképek vannak Rózsa Sándorról, mint a kufsteini börtön rabjáról. Hogyan került oda? — Mint fentebb már erről szó esett, 1857-ben nem is annyira a volt bűntárs és orgazda, Katona Pál lelövé- séért vádolják, mint inkább a szabadságharcban való részvételért. Ekkor kerül elsőízben a szegedi várbörtönbe. A budai törvényszék tárgyalja ügyét és 1859 február 22-én halálra ítéli, de kegyelmet kap, s életfogytiglani börtönbüntetésének letöltését Péterváradon kezdi, majd a theresienstadti és a kufsteini várbörtönben folytatja. Nehéz vasban kilenc évet „húz” le, amikor császári közkegyelem révén szabadul. A már nem fiatal betyár ott folytatja, ahol abba hagyta. Egy vonat kirablására vállalkozik, ami után 1869-ben — Rádayék fondorlata révén — ismét a szegedi vár kazamatáinak egyikébe kerül. — Közkézen forog egy egykori rajz a délceg, subás, nagykarimájú kalapos betyárról, amint büszkén lépdel a börtön felé. Mennyi ebben a romantika? — Nem kevés. Ügy vélem, hogy még a fiatal Rózsa Sándor sem volt olyan délceg, mint Sobri, vagy Bogár, az öregedő férfi meg pláne nem. Rádayék valóságos színjátékot rendeztek elfogatására. Csendbiztcsi állást ígérnek neki, szekerekre betyárruhába bújtatott persekutorokat raknak, s így csalogatják tőrbe a vénülő betyárt, s amikor az a cella ajtajához ér, berántják, földre teperik, megvasalják a puszták fiát. Innen kerül végül a szamosújvári — egykori Martinuzzi kastélyból alakított — fegyház- ba. Itt hal meg 1878 november 22-én. Az intézet igazgatója értesíti haláláról a szegedi tanácsot, gondolván, hogy érdekli a közismert betyár halála, de választ nem kap. Ekkor hántolják el a fegyház temetőjébe, ahol sírját még ma is mutogatják. m A betyárélet nemcsak mérges gyomokat, hanem színes virágokat is termett. Emberek voltak ők is, akik ettek, ittak, szerettek, cívód- tak, a megélhetésért loptak, raboltak, a meghurcoltakat segítették és a gonoszokat büntették. Ez az alapja a betyárvilág romantikájának, a hőssé magasztosulásnak, a „böcsület” újabbkori lovagvilágának. A népköltészetben, az irodalomban ebből az anyagból fogalmazódik meg Rózsa Sándor második élete. — A népiélek fogékony az érdekét szolgáló tetszetős dolgok iránt. Ez talán az egyike a Rózsa Sándorról született dalok, versek indítékainak, rugóinak? — Minden bizonnyal, hiszen egyedi jelensége az Alföld déli tájainak. Szúrós szemű, parancsoló szavú, aki szeme egy rándulásával igazságot oszt, védi a szegényt, bünteti az igazságtalan gazdagot, mint az igazi romantikus hős. — íróink is szívesen fordultak személye — sorsa felé... — Elsőként a kortárs Jókai, aki — visszaemlékezései szerint — kétszer is találkozott vele — noha igazolhatóan csak egyszer —, a „Lélekidomár” című regényében nem bocsájtja meg Sándornak, hogy kétszer is visszakapott szabadságát nem becsüli meg. A szegedi népi írók — Palotás, Cserey, Bé- kefi — pusztai hőseinek sorából is kiemelkedik Rózsa alakja. Tömörkény István nagyapja elbeszéléseiből ismeri meg a futóbetyárt, aki „igaz jósággal” fizet jóságért, szívességért. Móra Ferenc három évtizeden át gyűjtögette a betyárvezérről szóló történeteket, s az ő általa megfestett Rózsa Sándor népszerűségének titka éppen az, hogy a zsákmány-- ból az ő része azoknak jutott, akiket szeretett és akik őt becsülték. Ezek az embe-; rek jelezték számára a gé- meskút állásával, mikor tiszta a levegő... Krúdy Gyula is regényt szánt a legendák hősének. És amint Krúdy, úgy Móricz is tanul-- mányozta életét, környezetét, a nép akkori viszonyait; a kor társadalmi helyzetét; beszédmódját. Ezáltal szélesedik ki a Móricz-mű látóhatára, melyben a valóság mélyen ötvöződik a legen-; dákkal, a hagyományokkal,' s a „lovát ugrató” és a „szemöldökét összevonó” Rózsa Sándor mögött a tanyai nép ekkori élete lüktet. Irodalmunk pótolhatatlan vesztesége, hogy a Móricz-ter- vezte trilógia utolsó kötete nem íródott meg, s így örök titok marad, miként bonyolította volna Sándor sorsát — haláláig. E Két Rózsa Sándort ismerünk tehát: az élőt és a költöttet. E népi hős igazi — tudományosan feldolgozott — arca még várat magára. Ehhez nyújtana segítséget az a kutató munka, amely révén előkerülnének azok a hiteles törvényszéki periratok, jegyzőkönyvek, melyeket Edvi Illés is felhasznált 1891-ben írt emlékirataihoz. Az ő nagy érdeme már az is, hogy a betyárvilágról tanúskodó irathalmazokat jogászi szemmel vizsgálva rámutatott létrejöttének okára, s eme akta dzsungelben szereplő kapcabetyárok mögött az embert is érzékelte, akiket az akkori társadalom szült és táplált. Az olyan tragikus figuráét is, mint a Sándor gyereké, aki „rörH- csináló” csendbiztos szeretett volna lenni, mégis betyár vált belőle. Míg ez meg nem történik, addig nem igazi tettei és eszközei, hanem a hozzáfűződő emlékek sorozata alánján emlékezünk és ítélkezünk felette. Már pedig ezek megszénített alakiát az egész néo előtt a valóságból a költészetbe emelik. S vajor olyan nagy hiba ez?] Pogányné, Sebők Margit rajza
