Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-15 / 88. szám

1971. április 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A színész Uaíász Kötött a divat Vannak színészek, akikről már a pálya kezdetén az el­ső sikerek-tapsok közepette sajnálkozva és fejcsóválva állapítja meg a bennfente­sek tábora: nincs perspektí­vájuk. Hamar kinövik a fi­gurájukat; néhány, igen gyorsan elröppenő év után már nem játszhatják el azo­kat a szerepeket, nem for­málhatják meg azokat a hő­söket, amelyeknek színpad­ra állítására alkatuk, egész lényük predesztinálja őket. Halász László is ilyen típus. Naturbursch, vagy inkább férfi-naiva. De szerencsére nem csak ez. Színész. És mint minden igazi művész, 5 is fittyet hány azoknak a jóslatoknak, amelyeket al­katának előlegeztek. Ahe­lyett, hogy kinőne-kikopna szerepköréből, egyre újabb és újabb területeket hódít meg művészetének, egyre jelentősebb egyéniséggé nő a színpadon. A hangja. Ván valami a beszédében, ami szinte lehe­tetlenné teszi, hogy negatív figurát bízzanak rá. Nem tiszta ez a hang, nem érce­sen csengő, inkább valami­lyen tájszólás visszfényeként őriz magában valamiféle sa­játos ízt, különös zamatot: az egyszerű, a természetes, az őszinte szavak szólalhat­nak meg így. Az évad elején bemutatott szovjet darab, A delfin hátán egyik epizódjá­ban, csak a hangjával képes volt a váróterem padján ol­vasgató matróz egész egyéni­ségét, sőt, egész életútját elénk idézni. Szinte még semmit sem mondott ez a matróz, már megszerettük, már odafigyeltünk rá, mert a színész az elmondandó szavaknak, okos általánossá­goknak és szívből jövő köz­helyeknek is előlegezte az emberi és művészi hitelt. amelyeket a teljes hosszúsá­gú kellék feltételezése mel­lett talált ki a rendező. Hi­bátlanul. A söprűnyél való­sággal megnőtt a kezében. Okozhat- e problémát egy olyan színésznek, aki pusz­tán játékával képes egy kel­lékről is elhitetni, hogy két­szer akkora, az átlagosnál nagyobbnak láttatni saját füleit..? A Csongor és Tünde Bal­gájaként a maszkmester ha- i ^talmas füleket ragasztott rá. Kézenfekvő eszköze ez a jel­lemzésnek. De a nézőtéren ülve, hallgatva a Halász László teremtette Balga mondatait úgy tűnt — feles­leges. A színész a szavak, a hangok mágiájával is el tud­ta volna érni a hatást; hang­súlyai, ízes-zamatos szó­formálása hatására a nézők, szemében külső segítség nél­kül js megnövesztette volna a füleket. A Fehér akácok című Dunajevszkij-operett egyik előadásán eltört a ke­zében annak a söprűnek a nyele, amellyel végig kellett játszania az egész jelenetet. Halász László először el­játszotta sajnálkozását, bá­natát a partvis eltűrése fe­lett, úgy, hogy a nézők egy pillanatig sem gyaníthatták, hogy ez a kis intermezzo nem tartozik bele az elő­adásba. Utána pedig a tö­rött nyéllel eljátszotta mind­azokat a játékos ötleteket, A mozgása. A Fiúk, Iá nyok, kutyák c. darab rend­őrfelügyelője attól lett élet­tel teli, mulatságos figura Halász László megformálásá­ban, hogy a színész képes volt egy jellem minden fo­nákságát, minden, tulajdon­képpen egyáltalán nem ro­konszenves vonását akroba- tikusan groteszk mozdula­tokba sűríteni. Olyan moz­dulatokba, amelyek egyszer­re leleplezik és nevetséges­sé teszik a figurát, de va­lahogy rokonszenvessé is: nem lehet rá haragudni. Azokban a lépésekben, amelyekkel ez a rendőrfőnök végigment a színpadon, ab­ban a hirtelen mozdulatban, ahogy felhúzta magát a gyű­rűhintára, és produkálta ma­gát, benne volt az alkoholba pácolódott ember magamu­togató kakaskodása, és fö­lényeskedése mellett való­ságos fölénye is: a játék, a macska—egér játék a fiúk­kal, akiknek látszólag hisz, hogy azután minél váratla­nabbá diadalmaskodhassék. Bár hangjával, mozdula­taival tökéletesen bánik, nem énekes—táncos színész. Nem érzi, nem is érezheti magát otthon az operettek és zenés vígjátékok világá­ban, hiszen sem énekhangja, sem tánctudása nem verse­nyezhet e műfaj igazi mes­tereivel. Mégis, az operett­színpadon is, a Mágnás Mis­ka, vagy a Fehér akácok elő­adásában is megérdemelten aratott emlékezetes sikert Játékával kárpótol az éne­kes, a táncos esetleges hi­báiért. Mert színész. Igazi színész. Csik István 1972 divatját láthatták az újságírók a HODIKÖT ter­mékbemutatóval színesített szerdai sajtótájékoztatóján, a Fészek Klubban. Hogy a kétévtizedes múlt­ra visszatekintő hódmezővá- «árhelvi divat kötö'tá'ugyár- han jelenleg négyezren dol­goznak é« 1970 ben 500 mil­lió forintos t-rmelés>‘ érté­ket állítottak elő. Telephe­lyein — Hódmezővásárhe­lyen kívül Csongrádon. Ma­kón. Békéssé msonon és Csorváson — összesen 5f>0 rendeli téczült. amelyekből 120 belföldre a többi pedig exnnrtra kerül. Ügy tervezik, hogy 1975-ig a jelenlegi termelést 34 szá­zalékkal növelik. Ennek ér­dekében 288 millió forintot ruháznak be.. Egyre nagyobb mennyiség, ben használják fel a kiváló minősítésű, márkázott, kül­földi szintetikus alapanya­gokat. 1971 őszére tervezik azt a divatbemutatót, ame­lyen felvonultatják a leg­korszerűbb termékeket, jól mosható, gyorsan száradó, forma- és színtartó, lágyan omló, vasalá"t nem igénylő kötött ruházati cikkeket. / Uj székhazat kap a Győr megyei tanács Gvő- kö7uon<nhan épül a 700 éves város legnagyobb Iro-’aé-üWe. A fü-eönyfa’ rend. szerű kettős énül “then a M-gyef Tanács és a Vízügyi igazgatóság kap majd he­lvet Az é"iPet előít földaia'ti avt^na-kírozőt is építenek, száz génkoc«? részére. Az épület átadását 1971 júniusára tervezik. (MTI foto — KS) Ellenség az alkohol Tegnap délelőtt a megyei főügyészségen tartott bűnül­dözési operatív értekezleten az erőszakos és garázda jel­legű bűncselekmények sze­repeltek témaként. A ta­nácskozáson terítékre kerül­tek a garázdaságok okai, az erőszakos cselekmények in­dítékai, és szinte oldalakat töltene meg az a sok-sok ja­vaslat, elemző értékelések, amelyek a délelőtt folyamán elhangzottak. Dr. Farkas Sándor, a Leg­főbb Ügyészség főosztályve­zetője elmondta, hogy az erőszakos cselekmények számának emelkedése nem „nemzeti _ specialitásunk”. Egy világjelenség hullámai érték el hazánkat és bár az elmúlt évben megyénkben háromszáztizennyolc erő- szakoskodót kellett elítélni, nem biztos, hogy ezzel tető­zött a „bűnár”. A garázdaságok okairól A garázdák megfékezésé­re mozgósítani kell az ed­digi békés szemlélődőket — mondta a főügyész — ehhez azonban feltétlenül biztosí­tani kell a beavatkozók vé­delmét. Ha egy kissé erőtel­jesebb a beavatkozás, emiatt ne a rendcsinálásban segéd­kező kerüljön bajba. Váczi Sándor, az MSZMP megyei bizottságának titkára szintén a lakosság bevoná­sát sürgette a jelzésbe és megelőzésbe. Véleménye sze­rint a tanácstagok sokat te­hetnek azért, hogy a körze­tükben rend legyen. Ismerik szomszédaikat, az utcák megrögzött rendbontóit, Így a rendőrség segítségével megelőzhetik az erőszakos cselekményeket. Az önkéntes rendőrök kiválogatása révén is minél nagyobb területet hálózzanak be a közbizton­ság szervei. Aztán az Ifjú Gárda tagjai is jobban ügyeljenek a fiatal rend­zavarókra. Az erőszakos cselekmények 70 százalékát ital hatása alatt követik el, így a ven­déglátóiparban dolgozók fe­lelősségét sem lehet eléggé hangsúlyozni — mondta Váczi Sándor. Az alkoholizmus elleni fel­lépéssel szinte valamennyi hozzászóló foglalkozott. Fo­dor Mihály megyei tanácsi vb-elnök, az alkohol túlzott reklámozását helytelenítette. M. Szabó István ezredes, a BM Szolnok megyei Rendőr­főkapitányság vezetője sze­rint is az alkoholellenes pro­paganda szinte teljesen el- vész az italok reklámozásá­ban. Dr. Kuhnyár László érde­kes statisztika tükrében ele­mezte az erőszakos bűncse­lekmények okait. Ezek elkö­vetőinek 92 százaléka 40 év alatti és sajnálatos, hogy minden ötödik elítélt 18 éven aluli. Érdemes meg­vizsgálni a műveltségi szin­tet is, az elmúlt évben 6 érettségizett és mindössze egy főiskolát végzett garáz­da állt a bíróság előtt. A nők 4 százalékos aránnyal képviseltetik magukat ebben a szomorú statisztikában. Dr. Iglói József megyei főügyész a tanácskozás vé­gén ismertette azokat a ja­vaslatokat, amelyek a köz­rend és a közbiztonság ál­lapotának javítását vannak hivatva szolgákul. Jókai Mór túrkevei vendége Vasutas újítók A vasutak újító mozgal­mának helyzetéről ég bőví­téséről tanácskoztak szerdán az Országos Találmányi Hi­vatal és a MÁV szakembe­rei. legiobb újítói és a vas- utas sz' Szervezet képvise. lői. Szűcs Zoltán, a MÁV ve­zérigazgató helyettese elő­adói beszédében elmondotta, hogv a vasútnál az 1960-as évek eleiéhez kénest az el­múlt öt évben visszaesett a2 úiítói tevékenység. Illetve csökkentek eredményei. Az 1988-os 7008-cal szemben, ta­valy csak 4S29 újítást nvúi- tottak be. Ennek többek közt az az oka, hogv 1967 végén szűkítették az újítás fogal­mát. addig uevanis az ügy­viteli iavaslatokat is újítás­ként keze’ték. most csupán a műszaki és üzemszervezési javaslatok minősíthetők an­A harmadik ötéves terv­ben a mintegy 6 000 vasutas újító 27 603 újítási javaslatot nyújtott be, ebből 9697-et el­fogadtak és 8362-t már meg is valósítottak. Ezek és az Országom Találmányi Hivatal által elfogadott öt szolgálati találmány 245 millió forint évi megtakarítást eredmé­nyez. A MÁV például 1,2 mill’ó forintot takarít meg azzal, hogy a vasúti személv. kocsikat vi'lamosfűtési hő­fokszabályozóval szerelték flel. Ugvancsak sokat. 2,4 millió forintot takarítottak meg a táwál a szaros tele­fonhálózat kiépítésével. A hálhat lehetővé teszi, hogy például egv sonroTii vasutas közvetlenül be^zélboRqo^ egv zéb„nv;val. A talA’nrt^pvo*'­Irözfll n WR1.W 10 —Ülté fo-intot falrnrít meg az a műsz-lr? rnovMrléR pna—Ív le­hetővé te^zi p dermedt ola­jak feloldását és átfejtését, Tűrkeve neves szülöttei­nek sorában tartjuk számon a regényíró Kupé Árpádot, a korai munkásmozgalom egyik emlékezetes alakját. Szülővárosából kiinduló vál­tozatos élete során, mint Vándorló asztaloslegény ve­tődött fel a 70-es évek kö­zepén Budapestre, ahol rö­videsen bekapcsolódott az akkortájt lendületbe jött munkásmozgalom szervező munkájába. Nevét a Nép­szava megindításával és az első asztalossztrájk meg­szervezésével kapcsolatban örökítette meg a munkás- mozgalom története. Afc irodalom iránti élénk érdeklődése már kora ifjú­ságában felébresztette írói készségét. Első versei a munkáslapokban láttak nap- világqt, ugyanott, ahol fi­gyelmet ébresztő munkás- védelmi cikkéi is sorra meg­jelentek. A 80-as évek elején el kel­lett hagynia Budapestet és hazatelepült szülővárosába, ahol mint asztalosmesternek, később, mint megyei útbiz- tosnak egymás után jelennek meg novellái, regényei. Ne­ve lassanként ismertté vált az irodalmi körökben is, és ismeretséget kötött számos kimagasló egyéniséggel: Eötvös Károllyal. Tóth Bé­lával. Hermann Ottóval. De bizalmas baráti viszonyba került a század utolsó évti­zedében magával Jókai Mór­ral is. Kupa Árpádnak a szinte hihetetlen bizalmas kapcso­latát a nagy magyar re­gényíróval megmagyarázni nem tudjuk, csak tudomásul vesszük. Néhány évvel ez­előtt érdekes adat került tu­domásomra, amikor Szolno­kon élő idős nagybátyámat betegágyán meglátogattam. A 90. évéhez közeledő öreg festő, ifjú korában jó barát­ja volt Kupa Árpádnak, megfestette az arcképét is. Szerettem volna néhány adatot megtudni Kupáról. A családtagok nem sok re­ménnyel biztattak, hogy a már szinte agonizáló aggas­tyánt szóra tudom bírni. De amikor Kupának nevét meg­említettem előtte, mintha mosolyra derült volna arca és kevés unszolás után lá­nyának biztatására halkan, vontatottan elmesélte érde­kes találkozását Jókaival. Mint fiatal festő nemrégen került haza akkoriban Münchenből. ahol Hollósi Simon tanítványa volt. Bu­dapesten az iparrajziskolá- ban kapott állást. Egyszer betoppant hozzá Túrkevéról Kupa Árpád azzal a különös kéréssel, hogy kísérje el őt Jókaihoz. Ugyanis az öreg Jókai meghívta őt svábhegyi villáiéba szüreti vacsorára. Ö még sohasem forgolódott olvan előkelő társaságban, amilver. ott lesz a vacsorán, azt sem tudla mit. hogv an tegven. Jő lenne, ha ilyen vllágot-látott ember kísérné el oda. Nagybátyám szabadkozott; hogyan jön ő ahhoz, hogy hívatlanul menjen ilyen elő­kelő helyre? Hosszas rábe­szélés után végül is rálett és valóban elkísérte Kupa Árpádot a svábhegyi Jókai- villába. Becsengetésükre maga az öreg Jókai nyitott ajtót Meglátva Kupát felvidult arccal fogadta. — Isten hozott. Árpád öcsém, örülök, hogy eljöttél! Hát ez a fiatalember kicso­da? — kérdezte az öreg író. — Fiatal festő barátom, aki most jött haza München­ből. Bocsánatot kérek, hogy elhoztam magammal hívat­lanul — mentegetőzött Kupa. — Nem tesz semmit — fe­lelte Jókai. — Elfér a többi közt. A villa kertjében díszesen megterített asztalnál már ott ültek a vendégek: a tu­dományos és művészi világ kimagasló egyéniségei. A házigazda bemutatta a két fiatalembert a társaságnak. A fiatalok megilletődve fog­laltak helyet az asztalnál. A vacsora alatti elfogódottsá­guk mindinkább feloldódott, különösen amikor borozgatás közben a társaság hangulata emelkedni kezdett. Nemso­kára vidám nótázásuk hang­ja törte meg a svábhegyi kertek csendjét, . . .. ____„ E gymás után kerültek sop­ra a nóták, népdalok, ame­lyek között a legnagyobb tetszést a Kupa által kezde­ményezett túrkevei nóta aratta: „A túrkevei leányok, cina• cin-cin. Azért olyan soványok, Elmentek a huszárok, rína, cin-cin.” Az egész társaság rögtön átvette ezt a bizonyára fül­bemászó dalt és ezt dalolta sokáig. Az idő előre haladt és az öreg Jókai engedelmet kér­ve a társaságtól, gyenge egészségére és orvosai taná­csára hivatkozva felkelt az asztaltól, bement a villába lepihenni. Kérte azonban a társaságot, hogy csak ma­radjanak nyugodtan, mulas­sanak tovább, míg ő vissza­jön, csak egy kicsit pihenni kell neki. A társaság való­ban jó hangulatban danolá- szott tovább szinte kivilágos kivirradtig. Már derengeni kezdett Pest felől, amikor nvílott a villa ajtaja és ki- léoett rajta mosol vgó arccal Jókai Jobb kezének mutató­ujját füle mellett billegetve dúdolta a dalt: ,A túrkevei leámjok, rína. cin-cin..." —• Amint bevallotta, éjjel so­káig ez járt az eszében és ezzel a dallal ébredt. így fejezte be visszaem­lékezését öreg nagvbátvám, akinek arcáról ezzel el is tűntek örökre a derűs vona­lak szótlanul befordult a fal felé Harmadnapra emlé­keivel együtt ő maga is a sírba szállt ^ Zm,. U. P*° GySíify Irikjftti "

Next

/
Oldalképek
Tartalom