Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-14 / 38. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1*71. február 14. Mini szafirák KÖNYVÉ JDONSÁG Egy élelmes New York-i könyvkiadónál „Hogyan rongálhatom eredményesen a szomszédaim idegeit?” címmel jelent meg új könyv. Többek között ezt ajánlja: ,.Ha késő éjszaka a szomszéd lakásból áthallatszó zene zavarja meg álmát, úgy reggel ötkor hívja fel őket, és köszönje meg a nagyszerű hangversenyt.” SEGÉLYKIÁLTAS „Itt OK 123 — nincs több benzinem ... mit tegyek?” — vette az oslói repülőtéren egyik tanítványának adását a tanfolyam vezetője. „Őrizze meg nyugalmát és készüljön fel a kényszerleszállásra” — utasította, halálsápadt arccal, a tanító a pilótát. „Határozza meg a helyzetét, és közölje, hogy milyen magasságban van.” A válasz; „Még itt vagyok a kifutópályán” — hallatszott a vevőkészülékből. CSALÁDI BÉKE A tadzsu néptörzsnél (India, Sikkim tartomány) leg- többnyire béke uralkodik a kis házakban. Az ok: a néptörzs férfi- és nőtagjai másmás nyelven beszélnek. MI VÁLTOZOTT? A közlekedési szakértők megállapították, hogy a múlt század végén az egy lovas bérkocsik mintegy 9 kilométeres óránkénti átlagsebességgel közlekedtek Párizs utcáin. A centrumban az autók átlagsebessége jelenleg óránként 7 kilométer! Az újságírók megkérdezték, hogy akkor hát mi változott? A közlekedési szakértők véleménye szerint: „Rosszabb lett a levegő”. HATÉKONY RENDSZABÁLY Glasgow nyomornegyedeiben rendkívüli módon elharapódzott a patkányveszedelem. Josephine Collins lefényképezte a patkányok egy támadását, és a megrázó képet elküldte a közegészség- ügyi hatóságoknak. Válasz a tiltakozásra: „Kitűnő fényképét a levéltárban való megőrzés céljából továbbítottuk az országos természet- tudományi központba.” (Jókai cAtma : SZÉP DÉLUTÁN Állt a mosogatódézsa előtt, s mint minden nap, vigyázott, bele ne bukjon a lébe Tizenöt éves koráig a tanyán dolgozott, a szüleinél. Azután behozták a szövőgyárba. Negyven év alatt kilencvenhatezer kilométert futott le a gépe mellett. Kétszer is körülsétálta a földet, mégse látott belőle mást, mint Nyergespusztát, Budapestet és egyszer a Balatont, 1958-ban, szakszervezeti beutalóval. A férje nem jött vissza a háborúból. Talán meghalt, vagy szerzett magának valahol egy kövér, vidámabb feleséget. A három gyereket azért felnevelte, úgy- ahogy, egyedül. öt éve nyugdíjas. Most a Maca lányára főz, mos, takarít. Délutánonként labdákat varr egy szövetkezetnek. Éjjel nem tud aludni. Forog az ágyban, mint a búgócsiga. | — Eridj innen... menjetek a szobába! — kiáltott az ikrekre, s fenyegető, csosszanó mozdulatot tett a lábával. Hamar abbahagyta. mert lüktetett a püffedt talpa. Dudus és Dodi nevetve hömpölyögtek kifelé. — A macskát is! — szólt utánuk szigorúan. — Azt a dögöt is vigyétek, ha már anyátok megtűri... A macskára fröccsentett a mosogatóviz- bőt. Az rávicsorított és kirohant. Az ajtó persze nyitva maradt. „Huzat van — gondolta — a huzat árt nekem”. De nem mozdult. Sikálta a lábas fenekét, csak úgy csikorgóit a kefe. Maca megint moziba ment. Mozgó figurák. Mire jó? Ez a szutykos konyha. Kó- kadt petrezselyem, vízbe áztatva. A szomszédban megint leégett a hagymás rántás. Émelyítő, kibírhatatlan szagok. Ha nyitva van az ablak, megfullad az ember a bűztől. Ha meg becsukja, nincs levegő. És mennyi edény! A tűzhelyre pislogott. Tejeskávé. „De feltétlenül megegye, mama..." Mintha az olyan egyszerű lenne. Valami mellékíze van és a zsömlye se olyan, mint régen. A délutáni nap elérte az ablakot. Besütött, egyenesen a dézsába. így még undorítóbb. Ételmaradékok, zsíros mócsin- gok. A sarokban rongyok, meg a tű, „Minek csinálja, mama...?” Valamit csak kell csinálni. Ha mát nem jó sem a kávé, sem a túrós bukta. A tévé a legidegesítőbb. Túl gyors a hang, a kép is összefolyik. Mit lehet ezen élvezni, ezen az egészen? Az unokák! Két vadember. Folyton nevetnek. Ez már betegség. Most is nevetnek. Ennyit tudnak csak, hároméves korukra. ,^.zért nekem is lehetne — gondolta sóváran és belecsapta a szivacsot a mocskos lébe — nekem is lehetne egyszer, egy szép délutánom.” Összekulcsolta göbös ujjait a dézsa fenekén. — Egy szép délutánt, uram — mondta félhangosafi, meggyőződés nélkül. „Maga folyton nyűgösködik. Azt se tudja már, mit akar...” — hallotta Maca fölényes, ingerült hangját. „Egy szép délutánt. Nekem is kijár.” „Magának semmi se jó. Karácsonykor sír, szilveszterkor veszekszik. Nyáron melege van, télen az ízülete szaggat, tavasz- szal a feje fáj, és ősszel mit tudom én...” Talán nincsenek is szép délutánok. Boldog fiatalság. Derűs öregség. A könyvekben. „Könyvet nekem ne adjatok. Nem szeretem a hülyeségeket.’’ Végzett a mosogatással. Megtörölte a kezét a konyharuhában. Gyanakodva a kávé fölé hajolt. — Ha az a dög megint belelefetyelt... egyszer úgyis agyonütöm. Tizenkét tányér ragyogott egymáson. Fogta őket, emelte a legfelső polcra. Akkor a két karján végigfutottak a láthatatlan kések, átvágták az izmokat. Egy pillanatig még tartotta a fehér tányérokat maga előtt, mint az ostyát úrfelmutatáskor, azután kinyíltak1 az ujjai. Az óriás csörömpölésben, a bal füle mellett, ferdén, fejébe hasítJtt a szokott fejszecsapás. Csak egy kicsivel erősebben, mint máskor. De elmúlt. ö meg állt a cseréphalom között. — No — motyogta — Nona... Nem tudta, mi ez. Mintha kiment volna az ajtón és letett volna odakünn valamit. Hihetetlenül oldalt lebbentette kezét. félkörben forgatta fejét. Majd bordáihoz kapott, nyomkodta őket a hüvelykujjával. Nincs többé fájdalom. Az asztallap műanyag-burkolata hirtelen harsogó kéken megfényesedett. Tágra- nyitotta szemét. A sárga sugarakat nézte, a rubinpiros mázat az edények oldalán. A zöld üvegpoharakat, szivárványcsíkkal hasukon. Az aranybama fényben remegő ajtóküszöböt. A cukortartóban a millió kristályszemet. Ilyet még sohase látott. Miféle színek? Miféle világ? Átlépett a cserepeken. Óvatosan tette egymás mellé a lábát, de mintha vajra lépett volna, lágy volt a kő a talpa alatt. A szekrényhez ment, tört a cipóból. A székhez vitte, leült. A falatot a szájába tette. Micsoda ízek! Külön-külön érezte: ez a só, ez meg a búza... Ivott egy korty vizet, izgatottan, az üvegpohárból. „Érdekes. A víznek is van illata — gondolta s ezen elcsodálkozott. Babrált a petrezselyemmel. — És milyen friss ez a petrezselyem. Milyen /tiszta növény...” Ujjait a napfénybe tartotta, jeleket húzott. „Hihetetlen. Nagyszerű” — suttogta, mintha felfedezett volna valami rendkívülit. A nyitott ablakon besurrant a macska. De nem a régi. Nem a gyűlölt tejivó. Fekete, lüktető életdarab. S ahogy elhul- lámzott mellette, meleg áramot sugárzott. Enyhén szédült. tJgyis olyan puha a kő, lefeküdt rá. A macska melléállt, nézte, vibráló karikákkal a szemében. „Igazi szép délután” — gondolta elégedetten, s mosolygott. Hagyma- és jácintszag borult az arca fölé. Elvezettel beszívta. Kicsit szúrta a koponyáját a színek káprázatos ragyogása, ezért félig leeresztette pilláit. De azért látta még őket együtt, békésen remegve a fényben: a macskát, a petrezselymet és az üvegpoharat. Hallotta a nevetést is. Milyen édesen nevetnek! Nevetett ő is, ugyanúgy. Azután kellemes sötétség jött, és két egyre növekvő tüzkarika. Amulva figyelte csukott szemhéja mögött. A karikák egymásbakapszkodtak, majd rángatták őket jobbra-bcUra, hogy finoman belerendült a teste. De ez is megoldódott. Egyszerre — mint a bűvészkarikák — egy lehelet, és szétváltak puhán, zajtalanul. Lehet, hogy még látott utána valamit. Az ikrek — amíg anyjuk haza nem jött — hintáztak a kilincsen. Mihail Romm 70 éves A szovjet filmművészet ezekben a napokban három jelentős évfordulót ünnepel; 40 éves a MOSZFILM — a szovjet filmgyártás központját 1931. február 9-én avatták; 75 éve született Dzsiga Vertov, a szovjet filmhíradó és dokumentumfilm megalapítója és klasszikusa; végül Romm születésének évfordulója. A szovjet filmművészet nyugtalan, mindig újat kereső alkotóját, rendező nemzedékek kiváló pedagógusát — tanítványai közé tartoznak Csuhraj, Tar- kovszkij, Abduladze, stb. — a magyar közönség is ismeri. Az Egy év kilenc napja és a Hétköznapi fasizmus nálunk is nagy siker volt. Az előbbit a televízió pedig tegnap mutatta be éppen. Az évforduló alkalmából gazdag alkotó életének egyik érdekes epizódját elevenítjük fel: MÉLYREHATÁS A hívők pénzadományaival elégedetlen Barnou főtisztelendő, Laririe Sur Sabre községben (Franciaország) a prédikációját a következő szavakKal fejezte be: „Ne akadjanak fenn az én szavaim a ti füleitekben, hanem nyomuljanak mélyebbre, az agyatokba és onnan szánjanak le a szívetekbe, és nem látom be, miért ne hatolhatnának még mélyebbre, a pénztárcáitokba, ti fösvény zsugoriak!” DANTE POKLA Tiltakozásul a sok olaszországi Kórházban uralkodó viszonyok ellen, több helyen alakultak, nagyrészt orvosok vezetése mellett „Dante-Klu- bok”. Ahogyan az egyik klub szóvivője elmondta, azért választották ezt a nevet, „mert Dante a pokol leírásának hátborzongató részleteit gyakorlatilag csakis egy olaszországi kórházban való tartózKodásból meríthette”. flE. A művészetekben, főképpen a színház és a film területén, a siker gyakran a véletlen dolga. A művész élete a legkülönbözőbb feltételek függvénye. Nem tudom, vajon Saljapin a híres Saljapinná vált volna-e, ha véletlenül nem találkozik GorKijjal. Életem során én is sok jelentős egyéniséggel találkoztam, akiknek valójában köszönhetem, hogy emberré váltam. Közülük mindenekelőtt a legjobb embert szeretném elsőként említeni: az apámat. Azután szívesen emlékezem vissza bátyámra, majd Konenkov- ra és Golubkinára, a híres szovjet szobrászokra. Azután egy egyszerű katonára a szovjet hadseregből, akinek sokat köszönhetek: ő kény- szerített rá, hogy cselekedeteimet analizáljam. Természetesen a jelentős egyéniségek közé tartozik Szergej Eizenstein és Borisz Scsukin. és még sokan mások. Amikor visszanézek a már megtett útra, ott látom mindig a mestereimet, aKiknek életem, lelkem egy-egy darabját köszönhetem és főképpen a filmhez kötődő szerelmemet. Közülük most csak egyetlen egyről fogok beszélni, Nyikolaj Sengelajá- ról. Nagyon szép ember volt, tele humorral; temperamentumos egyén, röviden: nagyszerű ember. Megvolt minden tehetsége, de főként a filmhez volt különös érzéke. Őszintén szerették kiváló emberi tulajdonságaiért. Mint filmes fiatalabb voltam, mint ő, jóllehet — azt hiszem — egykorúaK voltunk. Én elég későn érkeztem a filmhez. 33 éves koromban készítettem első filmemet. Jóformán még a kezdet kezdetén jártam, amikor ő már híres, befutott rendező volt. Még a némafilm idején készített egy ragyogó filmet, az Eli- szot, amelyik egyszeriben a legnagyobb alkotók közé emelte. Én akKor még kezdő forgatókönyvíró voltam és segédrendező. Hogy ki volt Romm, azt csupán a szakmabeliek szűk köre tudta. Eayik nap a Gnyezd- nyikovszkij utca híres házában jártam, ahol a film nagyságai adtak találkozót egymásnak. Abban a házban, amelyben a „hetedik művészet” annyi győzelmet aratott és oly sok bukást ért meg. A rendezőm küldött, hogy keressek egy szerkesztőt. Egy kissé eltévedtem, ahogy keresgéltem, s egy nagy vetítőteremben találtam magam, ahol éppen Sen- gelaja egyik új filmjét mutatták be. A szovjet film színe-java ott volt, a némafilm valamennyi jelentős mestere; feleségükkel és barátaikkal egyetemben. Jelen volt Sengelaja is hitvesével, Vatsanadze színésznővel. Grúzia legcsodálatosabb asszonyával. A Huszonhat komisszár című filmet vetiPALICZ JÓZSEF RAJZA STEPHEN SPENDE T: REGUM ULTIMA R4TIO Puskák írják a pénz végső bölcsességét ólombetűkkel a tavaszi hegyoldalba. A fiú azonban, aki halottan fekszik az olajfák < túlfiatal volt és túlegyügyü ahhoz, hogy fontos szemük észrevegye. Jobb lett volna, ha egy csók veszi célba. Míg élt, sohase szólították hatalmas gyárszirénák, éttermek üvegajtajai se perdültek előtte, hogy belebegtessék, a neve nem jelent meg soha az újságokban. A világ őrizte hagyományos falát a halottak körül, kiknek kútmélyre süllyedt az aranya, miközben az ő élete kint hányódott, tapinthatatlanul, mint egy tőzsdetipp. Óh, túlkönnyen dobta el sapkáját, egy nap, mikor szirmokat rázott a fákról a szél. Puskákkal rügyezett a virágtálan fal; gépfegyver-düh kaszálta gyorsan a füvet; zászlók és ágak hulltak kezekből és ágakról; a tvid-sapka a csalán közt rothadt. Mérlegeld az életét, amely munkáltatói szakkifejezések, szálloda-főkönyvek és hírrovatok szerint értéktelen volt. Mérlegeld azt is, hogy csak minden tízez. Ük golyó öl. S tedd föl a kérdést: indokolt-e ennyi kiadás egy fiú haláláért, aki oly fiatal volt és együgyű és aki most az olajfák alatt nyújtózik, óh világ, óh halál? (Szabó Lőrinc fordítása) tették. Egy saroKba rejtőzködve néztem végig az egészet. Nekem nem tetszett. Hidegnek tűnt, tele hamis lelkesedéssel és rosszul szer- kesztettnek éreztem. Kétségkívül, nem is volt valami jókedvem, hisz aznap még egyetlen falatot sem ettem. A vetítés, után igen meglepődtem, amikor se vége, se hossza nem volt a hízelgő dicséreteknek. Bizonyára, mert mindenki nagyon szerette Sengelaját és nem akart fájdalmat okozni neki. Engem mindez rendkívül zsenírozott, ugyanis én nem ismertem őt. Ahogy a dicséretek szaporodtak, bennem úgy növekedett az elégedetlenség és a harag. Hirtelen, számomra is egészen váratlan módon szót kértem. A jelenlévők rám néztek, szinte tiltóan; a tekintetükben ott ült a kérdés, vajon ki ez az alak? Csak Eizenstein ismert, ő felém fordult, ajkán ironikus mosollyal. Rögtön megértette, hogy ízekre akarom tépni ezt a filmet. Kő köv:n nem maradt, úgy elintéztem. S mindezt éles hangnemben, röviden, de szerintem meggyőző módon. Halálos csend következett. Én felemelkedtem, aztán lassan kijöttem, majd rögvest rátaláltam a szerkesztőre, aki nekem kellett. Ő is ámélkodva jött Ki a teremből azok hallatán. amit én mondtam. Megegyeztünk a közös ügyben és én eljöttem. Ahogy a nevezetes házból kiléptem, az utcán találtam az egész társaságot. Akik bent voltak, valamennyi ükét. Kissé megrémülve elhatároztam, hogy elrejtőzöm, amikor hirtelen meghallottam Sengelaját, aki megszólított: „Hova, hova fiatal bárátom? Miért rejtőzködik el? ön az imént sokKal bátrabb volt, amikor szólt. Nos, tartson velünk”. — És hova? — „Majd meglátja!” Követtem őket. Nevettek, fecsegtek és én kissé zavarban voltam. De nem volt semmi mód, hogy leszakadjam mert Sengelaja időről időre hátra fordult, hogy megnézze, vajon ott vagyok-e még közöttük? A Metropol vendéglőbe érkeztünk, ahol egy grúz módra rendezett nagy es*ebéd kezdődött. Sengelajáról egy tószt hangzott el, majd meg- választottáK az asztal főnökévé. Grúziái szokás szerint az asztalfőnek tósztot kell mondania minden egyes jelenlévő személyről. És Sengelaja el is kezdte mondani a tósztokat ragyogó humorral, vidáman, anélkül, hogy ismételte volna magát, mindig megtalálva azt a kifejezést. amelyik éppen odaillett. A vacsora már négy óra óta tartott, de hozzám még egyetlen icike-picike tószt sem szólt.. Már kezdtem aat
