Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-06 / 31. szám

im, február ft. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tarsolyukban a mar A. házigazda, Semsei Lász­ló KISZ-titkár szobájában arról beszélgettünk; milyen a jó tiszt? Övatoskodásnak, dogmatikus k íny da kozásnak nyoma sincs szavaikban. Szigethy: szakmailag jól képzett, következetes ember a jó tiszt. Jákó: Együtt él az embe­rekkel. Türelmes, politikailag szilárd. Erdei: Fia hibáztam, le­gyen bátorságom szembenéz­ni azzal. Szeressem amit csi­nálok, a gépet, az anyagot és elsősorban az embert. Semsei: Alta’ánosan mű­velt, jó pedagógus. Egyet mondanak, mégis vi­tatkoznak. Egy kis elvi'ske- dés érződik szavaikból. Fon­tosnak tartják a sorrendet S mig szó, szót követ, új fo­galmakat. célokat mondanak eL Észre sem Veszik, hogy a vita „munkaértekezletté” alakul át. Visszapergetik ho­gyan is kezdték a munkát, milyen segítséget kaptak, be­szélnek terveikről. — Tele volt a fejünk, ami­kor kikerültünk a főiskolá­ról. Tele voltunk tervekkel. Munka közben jöttünk rá, hogy a fiatalos hév, az elmé­leti tudás kevés. A gyakorlat sokkal nehezebb mint azt el­képzeltük — emlékezik visz- sza Jákó Gyula. — Nehezebb? Emberekkel, fiatalokkal kell foglalkoz­nunk — szövi tovább a gon­dolatsort Szigethy Péter. — Olyan parancsnokokat kell nevelnünk, akik egy év után maguk is formálói lesznek fiatalok jellemének. Mindenki tiszta tar pul Dicsérik katonáikat. Ta­nulékonyak, kiváló eredmé­nyek elérésére képesekn k, szakmailag — jólképzettnek tartják őket. — A többi már a mi dol­gunk — veti közbe Erdei Kálmán. Véleményem, hogy a sokféle akaratú, jellegű fiatalokból lehet jó kollek­tívát kovácsolni, csak- meg kell ismerni őket. — Itt mindenki tiszta lap­pal kezd — summázza az el­mondottakat Semsei László. Boldogok, hogy tisztek let­tek. Hármójuk diplomáján szinte alig száradt meg a tinta, irtáris a tanulásról be­szélnek Katonai akadémiára szeretnének kerülni. Egvelő- re természetesen az alakulat kívánta követelmény’knek kell eleget tenni. Ez sem más, mint tanulás. S ha to­vábbra is tarják fiatalos len­dületüket. vágyuk is teljesül: elvégezhetik a katonai aka­démiát, főt’sztek lehetnek. Rajtuk múlik, tarsolyukban a marsallbot. — mj — író—olvasó— művész találkozó Február 6 és 14 között Összesen tizenkét alkalommal lép föl a megyében Ambrus András színész és író, aki Petőfi műsorából mutat be részleteket. Első alkalommal Tisza- sülyön lép a közönség elé az irodalmi presszóban, ma este 7 órakor, holnap pe­dig Szapárfalun a klubköny- tárban mutatja be műsorát. Később Szolnokra is elláto­gat. A MÁV Járműjavító művelődési házában és a Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskola diákklub­jában találkozik a közön­séggel. Farsangi kiállítás Több mint százféle hideg- konyhai és cukrászati ké­szítmény látható és vásárol­ható Debrecenben az Arany­bika Szálló üvegtermében, a VI. Hajdúsági' Farsang keretében. Pénteken meg­nyílt kiállításon a szakácsok és cukrászok parádéján be­mutatták speciális készítmé­nyeiket a farsangra Debre­cenbe érkezett külföldi gasztronómiai szakemberek is. A kiállítás központjában másfélméter magas „óriás­torta” emelkedik. A farsan­gi rendezvények látogatói között sorsolják majd ki. 1971 MÁJUS cA Uépzőrmlah zeit eöoid(ilmek mái&dik izemiíje Szolnokon Ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Elnöksége Szolnok még nem feszti­válváros, de képzeli: hát le­het. S aki az elkövetkezendő május hónapi rangos kultu­rális események programját Ismeri, annak a fesztivál jelző korántsem tűnik csu­pán képzelet dolgának. Ugyanis az immár hagyo­mányos Szolnoki Néptánc Fesztiválon kívül és a Kato­nai Főiskolák Művészeti Fesztiválján túl, velük közel egyidőben, májusban kerül sor a képzőművészeti rövid­filmek szemléjére is. A rö­vidfilmek hazai seregszemlé­je szerényen, egyelőre csak szemlének nevezi magát, de a most kialakított, sokrétű elképzelések és színes ter­vek alapján — melyeket a szemle intéző bizottsága feb­ruár 3-án fogadott el — jog­gal számíthatná magát akár a honi ráncosabb fesztiválok sorába is. Erre enged követ­keztetni már a szervezeti elővételek körültekintő megteremtése és erre utal­nak az alapos előkészületek is. A képzőművészeti témájú rövidfilmek hazai szemléjé­nek elsődleges célja olyan jelentős képzőművészeti al­kotásokat népszerűsítő fil­mek megméretése, amelyek e tárgyban a szocialista vi­lágnézet erősítését kívániák szolgálni. A szemlére száz nappal előzőén kell a filme­ket benevezni, amelyeket — főleg a televíziós kisfilmek esetében — előzetesen szak- zsüri fogja megrostálni. Minthogy ezúttal már ver­seny is a szemle, nem csu­pán seregszemle, éppen ezért a bemutatott mozifil­mek, valamint a tévéfilmek kategóriájában három-há­rom díj odaítélésére kerül sor. A díjak a szolnoki mű­vésztelep művészeinek alko­tásaiból kerülnek ki, mlnt- egv ezzel is kifejezve, a két művészet testvéri rokonságát és összefonódását. A zsűri elnöke a neves filmrendező, Ranódv László, aki egvben a Művészeti Dolgozók Szak- szervezetének elnöki tisztét Is betölti. A 7—13 tagú zsű­ri a város társadalmi és ál­lami szerveink kémlelőiből tevődik össze, valamint a filmszakma meghívott képvi­selői vesznek részt munkájú­iban. A háromnapos filmszemle alkalmat ad majd a szakem­bereknek alkotó eszmecseré­re is; ez alkalommal a nép­művelés és a képzőművészeti filmismeretterjesztés kérdé­sei kerülnek „szőnyegre.” A szemle rendezői a közönség számára vonzó filmcsemegé­ről is gondoskodnak. Ezért a bérletes rövidfilm-előadáso- kon túl éjszakai előadásban egy külföldi film magyaror­szági ősbemutatóján is részt vehetnek az érdeklődők. In­formációs célokból meghí­vott külföldi vendégek — angol, szovjet, francia filme­sek — egy-egy kisfilmjét is bemutatják a szemle alkal­mából. Előreláthatóan a té- véfitmeken kívül az elmúlt két év képzőművészeti film­terméséből 18 alkotást vár­hatni a szemlére. A rangos rendezvény egyik ünnepi eseménye lesz a szol­noki művészek Tavaszi Tár­latának megnyitója, amelyen ünnepélyes keretek között adják át a szemle díjait A két rokon művészi terület, a vizuális művészetek alkotó művelői egyébként baráti ta­lálkozók során cserélnek majd véleményt, valamint az igények szerint ellátogat­nak a város üzemeibe és munkásszállásaira is. Ennyit röviden a tervvé összeállt elképzelésekről. amelyek eleve rangosabbnak ígérik a második májusi szemlét, mint amilven az első, az 1968-as kísérlet volt A ter­vek végrehajtásának rész­letes kimunkálására még bő­ven van idő. A gondolkodás­ra is, meg a cselekvésre is. De a rendező szerveknek már az előkészületek során sem szabad megfeledkezniük arról, hogy ez a szemle nem korlátozódhat csupán a mű­vészek, bár fontos és nemes, belső ügyévé csupán, hanem széles körben kell szolgálnia a város, a lakosság művészi ízlésének formálását, a vi­zuális kultúra megszeretteté­sének ücvét; s épnen ezért ki kell munkálni gondosan a szemléhez kapcsolódó töme­ges akciók láncolaté* Is. Csak így kerekedhet valóban ran­gosán hasznos rendezvénnyé az érdekesnek ígé’-kező Ti­sza parti háromnapos film­szemle. V. M. A Hazafias Népfront Or­szágos Elnöksége pénteken ülést tartott. Kállai Gyula elnöki megnyitója után tíu- gár Jánosné főtitkárhelyettes előterjesztette a titkárság javaslatát azokra a felada­tokra vonatkozóan, amelyek a népfront-mozgalom előtt állnak a párt X. kongresszu­sa határozatainak megvaló­sításában. Az elnökség megállapítot­ta, hogy a pártkongresszus által kitűzött célok az egész magyar nép érdekeit szolgál­ják. Ezért a hazafias nép­front-mozgalomnak úgy kell tevékenykednie, hogy tovább erősödjék az egész nép ösz- szefogása a határozatok vég­rehajtása érdekében. Az elnökség megvitatta és jóváhagyta a népfrontmunka különböző területeire vonat­kozó javaslatot, s úgy hatá­rozott. hogy azt megküldi minden népfrontbizottságnak. Fölkéri a testületeket, hogy Befejeződtek a felsőokta­tási intézményedben a nap­pali. az esti és a lev"lezőta- gozatokon az első félévi vizs­gák. A különböző tagozato­kon együttvéve mintegy 80 ezer egyetemista, főiskolás adott számot felkészü'tségé- ról, az új vizsgaszabályzat előírásai szerint. Az első gyorsmérleg szerint a hall­gatók többsége általában jól felkészülten jelentkezett vizs­gára. Alaposabb, változatosabb, és sokrétűbb vizsgáztatási módszerekkel kísérleteztek a félévi számadás s^rán több egyetemen, illetve karon. Az volt a célkitűzés, hogv olvan módszereket alakítsanak ki. amelyek mindinvébb kizár­ják a számonkérésből az esetlegességet, a véletlen — elemeket. Érdekes úiításkéot a Veszp­rémi Vegyipari Egvetem né­hány ötödéves vegyés’—ér- nök hallgatója számítógépek a helyi adottságok alapján ha­tározzák meg a tennivalókat. Ugyanakkor az országos elnökség úgy döntött, hogy napirendre tűzi a nép leg­szélesebb rétegeit érintő tár­sadalmi kérdéseket, megje­löli a megoldásukat előmoz­dító népfront-feladatokat. Bencsik István főtitkár ja­vaslatára az elnökség úgy határozott, hogy február 18- ra összehívja a Hazafias Népfront Országos Tanácsát. A két előterjesztés vitájá­ban felszólalt: dr. Bakos La­jos, Bartolák Mihály, dr. Bog­nár József, Borovszki Amb­rus. Erdei Lászlóné. Losonczi Pál. Madarász Lajos. dr. Mi- hályfi Ernő. Nánási László, dr. Nemecz Ernő, dr. Ortutay Gyula. Pióker Ignác, dr. tar­lós István, Sümegi János, Szabó Kálmán, dr. Traut- mann Rezső és Varga Gá- bomé. Az ülés Kállai Gyula elnö­ki zárszavával ért véget. segítségével vizsgázott. Az „Odra—1013” típusú e’ektro- Pikus számítógép az ötöd­éves hallgatók petrolkémiai laboratóriumi gyakorlatához kapcsolódó elméleti ismere­teket kérte számon. Az ösz- szeállított 300 kérdésből a hallgatók 20—20 feladatot kaptak. A Telex kiírta a hall­gatók elé az első kérdést, és a hozzátartozó három, sor­számozott választ. A vizsgá­zó az egyes, a kettes, illető­leg a hármas számjeggyel el­látott billentyűk valamelyi­kének leütésével válaszolt Ezután a gép kiírta az újabb kérdést A húsz kérdés meg­válaszolása után a komputer azonnal értékelte és közölte az eredményt. Egy hallgató teüe? fe1 el eta k^r”1 belül húsz perret vett igénybe. A vizsgázók töhh«őge ked­vezően f-ezdtá az új mód­szert, és szívesen venné, ha azt szélesebb körben is be­vezetnék. Befejeződtek a félévi vizsgák az egyetemeken, főiskolákon Minifőnökök játékai A legkülönbözőbb mániau I»... _ iC el k.úri­ként, gyorsabban, mint va­lami fertőző betegség. Meg­figyeltem néhány ilyet s nem tudom, bosszankodni, vagy nevetni keli-e rajta, melyiket érdemesebb. Bi­zonyos uborkafán csüngő emberek rangkórságanak egynémely új tünetéről van szó. Ilyen például a telefon — titkárnő, kapcsolom — nem kapcsolom játék új variá­ciója: Női hang jelentkezik, „X elvtárs keresi önt, tes­sék várni.” Várok. Utána sajnálkozva: „Ne tessék ha­ragudni, közben hívták a másik vonalon, még mindig várni kell...” Várok. Végre jelentkezik. Nem kér elné­zést, amiért ő akar velem tárgyalni, és mégis nekem kellett rá várni — csak el­kezd beszélni. Hangja ener- vált, fáradt — szerintem reggelenként gyakorolja, ahogyan az operaénekesek skáláznak a fellépés előtt — ezzel is érezteti, milyen ha­talmas teher van a vállán, mennyit dolgozik. Ismerem. Ez egyszerűen nem igaz. Van dolga, de nei» lehet megfeszülni bele. Ö így játssza a fontos embert. A titkárnőknek általában jelentős szerepe van ezek­ben a játékokban. A minap kerestem egy igazgatót, így szólva a telefonba: „Az igazgató elvtárs odabent van?” Az oktató hangsúlyt észlelve szinte láttam, ho­gyan akad fenn a szeme a titkárnőnek, amint mondja: „Nem kérem, a direktor úr házon kívül van.” Mert náluk így használatos. Di­rektor is, meg úr is. Meg kell a szívnek szakadni. Hát nem gyönyörű? Egyébként a titkárnő lélektanát is értem. Mennyivel jobban hangzik, rangosabb egy direktor úr tit­kárnőjének lenni, (általában az ilyen minihivatalokban bújtatott státuszok ezek, egyszerű, sima gépírónőkről van szó) mint egy igazgató elvtársnak? Egy másik ilyen uborkáién Ka^as-kodö is­merősömmel beszélek. Lenne egy órányi tárgyalásunk. Kérdem, mikor ér rá. Egy pillanat, mondja és elkezdi az agyonfirkált naptárát né­zegetni: „Nem, ezen a héten már egy szabad percem sincs, jövő hét, jövő hét, ta­lán pénteken három és há­romnegyed négy között.” Pi­rultam. Istenem, milyen je­lentéktelen kis senki va­gyok, én e nagy férfiú mel­lett. Már a jövő péntekre is óra-percre be van osztva az ideje. En meg csak úgy rá­vágtam az ő érdeklődő kér­désére, hogy „nekem mind­egy öregem, amikor te is ráérsz." Mit tegyek? Ne­vessem ki, ahogyan fontos-, kodik, mert tudom, hogy el­foglaltsága mellett szinte bármikor tudna egy órát szakítani a tervezett tárgya­lásunkra, ismerem jól a munkáját. Vagy tegyek én is úgy, mint ő? Lehet, hogy vele megteszem majd ón is legközelebb, hadd nézzen már komoly embernek en­gem is. Ennél még cifrább, ami­kor az a bizonyos naptár a titkárnőnél van. Az ismerős alfőnöknél ülve szóba kerül egy dolog, sünit később meg kellene beszélni. Kérdem, hogy mikor. (Megint én ug­rottam be...). Erre ő be­csengeti a titkárnőt: „Giziké, nézze meg, mikor lesz a jö­vő héten egy szabad órám?” Giziké nézi és megmondja. Mert a főnök csak vezet, dönt, intézkedik, elhatároz, de a felelősség rengetegben ilyen apróságokra már nem figyelhet, ö már nem ura az idejének. Ez Giziké dol­ga. Es Giziké intézi. Azon­kívül még a főnök OTP- jét, lakbérét, telefonját, a vízcsapjavítást, a gyerekét a bölcsődében, a sofőrrel bevásároltat, pont tízkor fehér tálcán tízórait visz be és pirossal bekeretezi a reggel; lapokból azt a cik­ket, amit a főnöknek el kell olvasni... Igen, van ilyen is. Valahol olvasta az alfó- nök, hogy nyugati mamrnut- vállalatok igazgatói ezt így csinálják, azóta ó is így tesz. A másik vezetöcske: Éppen eierte azt a szintet, ahol már szolgálati gépkocsi is akad. S azóta minden reg­gel a lakása előtt beül, el­viteti magát a négyszáz mé­terre lévő munkahelyére, este pedig vissza. Egy má­sik példám hőse — lehet vagy harminc—negyven be­osztottja — kiírta az ajtajá­ra: fogadóóra kedden és pénteken négytől ötig. Hogy egész héten mit csinál, ami­től nem ér rá a néhány munkatársát „fogadni” — azt a jóisten tudja. Minden­esetre egy ilyen tábla rop­pant előkelő dolog. Nem a valóban elfoglalt emberek ellen ágálok. Van­nak ilyenek, s csak tisz­telni tudom ókét, ahogyan a nap minden percéért meg­küldenek, sokszor az éjsza­kával is megtoldva azt. Ne­kik jó, szinte áldás az olyan titkárság, ahol rendet tesz­nek mindenben, a keze alá dolgoznak, segítik, hogy ide­je hasznosan teljen, s lehe­tőleg semmi olyannal ne kelljen foglalkoznia, amit mások is el tudnak végezni. Az ilyenek kevesebben van­nak, s valóban fontos veze­tő tisztet töltenek be. Én az uborkafára kapasz- kodottak nagyzási mániájá­ról szólok, az ellen dohogok, s nem is csak a fentebb le­írt kisded játszadozásokért. Inkább a gondolkodásmó­dért. Mert a nagyzási má­nia könnyen párosul gőggel, mások, a vélt alacsonyabb rangúak, a beosztottak le­nézésével, az emberektől va­ló elszakadással. Ez már ve­szélyesebb, mert az adott te­rületen a munka haté­konyságát is befolyásolhatja, de a közszellemet, a hangu­latot mndenképpen rontja. Egyébként azért bosz- szanto az i.yen jelenség, mert oly sok derék — min­den frázis nélkül mondva — szocialista típusú vezető van, akitől példát-vehetné­nek. E cikkem témájáról be­szélgetve egy barátom azt mondta: „hagyd az egészet. Elöbb-utóbb az ilyeneket úgyis elzavarják a saját munkatársai." Mégis meg­írtam. Hátha okulnak be­lőle, mielőtt tényleg elza­varják őket. V. J. Ételmérgezés Pécsett Pécsett csütörtökön a ké­ső esti órákban ételmérgezés gyanújával tíz személyt szállították a mentők kór­házba. Négy beteget pedig a mentőknél helyeztek el. A rosszullétre panaszkodók va- lamennvien az erőmű régi területén — a Mecsekvidéki Üzemi Vendáelátó Vállalat kezelésében — lévő étterem­ben étkeztek: a megállapítás szerint borsostokányt tész­tával, illetve mákos tésztát ettek. Az étteremben 800 ember étkezik, egyelőre vizsgálják, mi okozta a cso­port megbetegedését. Dr. Ratkóczy Károlynak, a KÖJÁL pécsi igazaatójnna!. péntek reeseli táiek-'-^'őása szerint az ételmérgezés sze­rencsére enyhe lefolyású volt. Üjabb meeh^te^^ ről nem érkezett hír. akik pedig kórházba kerültek, jól vanr-k és rövidesen vala­mennyien hazatérhetnek. Az ételmérgezés okát vizs­gáljak. . 4 . Milyen a jó íiaxt ? pesti, mindig a gépek és a járművek érdekelték. — Az autóközlekedési technikumot négyes állaggal végezte, ma műszaki tiszt. A föisko árt társa, barátja volt Erdei Kál­mán, aki hazajött. Szolnckl születésű. Még csak annyit a bemutatkozáshoz, hogy jeles eredménnyel végezték el a főiskolát. / Vidámak, csinosak, fiata­lok. A tiszti csillag nemré­gen került a vállukra. Erdai Kálmánnak, Jákó Gyulának alig fél, Szigethy Péternek pedig három éve. Szakasz­parancsnokok és hadnagyok. Szigethy Péter Simontor- nyáról közvetlen az érettségi után került a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára, majd Szolnokra. Jákó Gyula buda-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom