Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-27 / 197. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. augusztus ¥l. 1939 szeptember 1: támadás Lengyelország ellen I. Mi történt a színfalak mögött? Az obersalzbergi értekezlet Propaganda ürügy kell = ^KEPERNY&IE O ELŐTT Véglegesen A világtörténelem legszörnyűbb háborúját Hitler és a nemzeti szocialista Németország tervezte, és robbantotta ki előre megfontolt szándékkal. A nyugati hatalmak — mindenekelőtt Anglia és Franciaország — kormányai gyengeségből és megalkuvásból nem tudták és bizonyos fokig nem is akarták megakadályozni Hitler hatalmának növekedését. A nyugata hatalmak müncheni kapitulációja természetszerűleg felbátorította Hitlert 1939. márciusában a náci csapatok — müncheni egyezményben vállalt garanciák ellenére — megszállták Csehszlovákiát, majd a Lengyelországgal szemben támasztott területi követelésekkel megkezdődött az öt hónapon át tartó politikai világkrízis, amely végül is Lengyelország lerohanásához vezetett. Mielőtt a nácik elkezdték rablóhadjáratukat, még egy utolsó, undorító színjátékot rendeztek, amely végül is a végső ürügyet szolgáltatta Hitlernek Lengyelország megtámadásához. Harminc esztendő telt el azóta, de annak az emlékezetes szeptemberi napnak a valódi története hosszú-hosz- szú évekig rejtve maradt a világ közvéleménye előtt. Ez alkalommal fellapozzuk a nürnbergi nemzetközi bíróság jegyzőkönyveit, a támadás előkészítésében résztvevők vallomásait és’ emlékiratait, hogy választ kapjunk: hogyan is támadta meg Hitler Lengyelországot. Németország már 1939 tavaszán megkezdte a Lengyel- ország elleni támadás katonai ég diplomáciai előkészítését. Hitler 1939. március 22-én azt követelte, hogy Lengyelország adja át Németországnak Danzigot, továbbá _ engedélyezze egy ex- teritoriális jogú (területemkí- vüli) német autóút és vasútvonal építését a lengyel kirrodoron keresztül. Lengyelország ellen a német sajtóban nyílt és féktelen hadjárat indult. Április 28- án Hitler felbontotta a német —lengyel megnemtámadási szerződést, valamint az angol—német flottaegyezményt. A lengyel kormány nevében május 5-én Beck külügyminiszter válaszolt Hitlernek Elutasította a náci követeléseket, de kijelentette: a lengyel kormány kész tárgyalásokba bocsátkozni. A találkozások és tárgyalások rövid sorozata következik Lipski berlini lengyel nagykövettel, amelyeken a náci tárgyaló felek nem a megegyezésre; hanem annak bizonyítására törekedtek, hogy a konfliktus békés rendezése lehetetlen. 1 £ német vezérkar ugyanis inár Jő ideje kidolgozta a lengyel ország elleni hadműveletek tervét (Ball Weiss), amelyet Hitler már április H-én jóvá is hagyott; 1939. augusztus 22-én a nád hadsereg vezetőinek obersalzbergi értekezletén Hitler ismertette a német főparancsnokság intézkedéseit a Lengyelország elleni háborúra. ^Legelőször — Jelentette ki p Lengyelországot zúzzuk izét. a cél az élőerő megsemmisítése, nem pedig valamely meghatározott földrajzi vonal elfoglalása... A háború elkezdéséhez propaganda ürügyről gondoskodom. Nem fontos, hogy ez való- szerű lesz-e, vagy nem. A győzőt később nem kérdezik meg, igazat mondott-e. Amikor háborút kezdünk és viselünk, tisztában kell lennünk azzal, hogy nem a jog. hanem a győzelem a fontos...* (A nürnbergi per anyaga L kötet 339 oldal). 1939- szeptember 1-én minden német újságban az eted oldalon adták hírül: „A lengyelek megtámadták a glei- witzi rádióállomást”. A közlemények szövege pedig így hangzott: „A NÉMET TÁVIRATI IRODA JELENTI BRESLAU, AUGUSZTUS 31. Ma este körülbelül 8 órakor a lengyelek megtámadták és elfoglalták a gleiwitzi rádióállomást, a lengyeleknek, miután erőszakkal behatoltak az épületbe, sikerült felolvasniok lengyelül és részben németül egy, a la■ kossághoz szóló felhívást. Néhány perccel később azonban a gleiwitzi rádióhallgatók által figyelmeztetett rendőrség megrohamozta és szétverte őket. A rendőrség kénytelen volt fegyverét használni, A támadásban részt vevő lengyelek közül többen életüket vesztették”. „A NEMET TÁVIRATI IRODA JELENTI. OPPELN; AUGUSZTUS 31, A rádióállomás megtámadása minden valószínűség szerint jeladás volt a lengyel partizánok általános támadására német terület ellen. Sikerült megállapítani, hogy a lengyel partizánok ezzel egyidejűleg két másik helyen is átlépték a határt. Ezekben az esetekben ugyancsak nehéz- fegyverekkel ellátott osztagokról van szó, amelyeket nyilván lengyel reguláris egységek támogattak. A határ szolgálatot teljesítő biztonsági rendőrség egységei harcba szálltak a betolakodókkal. A heves harcok fóly- tatódnak”. Ez volt tehát a Hiöer által előre beharangozott „propaganda ürügy”, amelyre Hitler kiadta a narancsot a támadásra. De mi is történt valójában. Ismeri a szandi mandit ? A film Gyarmathy Lívia első filmje. A kezdő művész mindig félig ígéret, sejtés Nincs még módunk analizálni egyéni fejlődését. A film ugyanakkor témaválasztásával is annyira úttörő, hogy elődeire csak áttételek árán utalhatunk. Miről is szól tulajdonképpen — a már címével is kérdező film? Munkások hétköznapjait és vasárnapját tárja elénk, legalább annyira újszerű es meghökkentő módon, mint pár évvel ezelőtt Fejes Endre Rozsdatemetője. Ez a füm azonban jóval több, mint a munkások egy bizonyos típusának a felvázolása. Nincs is főhősre korlátozva a cselekmény, — így a laza. epizodikus szerkezet szélesebb teret nyit az általánosításhoz. A sokféle jellem — a naít bakfistól a sokat tapasztalt nő figurájáig, a vezérigazgatótól az üzem szoknyavadász fiatalemberéig — közős abban, hogy életük unalmasan egyhangú. Személyiségük nem teljesedhet ki még a vasárnapok hobbyjában sem. A munkához való emberi viszonyt vizsgálja a rendező, aki tudatosan vallja; filmje filozófiai mű. A modem vegyi üzemben senki nem tudja, hová vezet a csővezeték, mi folyik azokban. A rotaméter előtt szundikáló munkás, a csetlő, botló diáklány figurája illusztrálja talán a legközvetlenebbül a kérdést; mi az ember szerepe egy automatizált üzemben? A kérdésre ironikus választ számunkra a csőrepedés ad, amikoris az ultramodern üzemben ósdi faékkel zárják el a kiömlő kén- sav útját... Az emberi kapcsolatokat is meghatározza az egysíkúvá válás. Mindaz, ami a fűm szereplőivel az üzemen kívül történik, tulajdonképpen e gyári munka vetülete. Az apa otthon sem tudja. serdülő lánya mivel tölti vasárnapját. hiszen ő is — mint o többiek valamennyien — hobbysának ÖL Kétségtelen.:, Gyarmathy Lívia mondanivalója érdekében leszűkíti a munkások világát- Mégsem érezzük ezt a tudatos szűkítést itt bántónak. Nem csupán azért, mert a rendező maximálisan, (néhol talán erőltetett módon is) kihasználja a képi nyelv lehetőségeit. A filmkockákon átüt a személyes élmény ereje, mindvégig élethüek a figurái. (A művésznő maga is praktizáló vegyészmérnök volt!) Az irónikus — pesz- szimista hang pedig talán épp annak a szándéknak a megvalósulása, hogy a film elsősorban kérdezni akar, és nem válaszolni. — ob —i Ha az elmúlt hét megbízható és többnyire színvonalas műsorából valamit ki kellene .emelnem, szívem szerint két helyszíni közvetítésre esne a választásom: az augusztus 20-ra és az Üsző Európa Kupa közvetítésére. Egyszerű oknál fogva: olyan eseményeken vehettem részt, amelyekre lehetőségeim birtokában nem juthattam volna el. Már csak azért sem, mert az ember két helyen egyszerre nem tud lenni. Erre csak a televízió teheti képessé. Így lehettünk ott a debreceni virágkameválon, a Parlament előtti ünnepélyes tisztavatáson és a dunaparti víziparádén S ha még gyakorlott és felkészült riporterek is közreműködnek, a tévénéző még azoknál is beava- tottabbá válhat az eseményekbe, akik a nézőtéren vagy a lelátókon foglalnak helyet Mindkét közvetítéssorozat riporterei derekasan állták a sarat, s csak dicsérettel szólhat a néző munkájukról. Külön is dicséretes, a Vitray—Szőnyi kettős igazán harmonikus és ritmusos együttműködése a szép eredményekkel zárult sportuszodái közvetítés során. Szorgalmas felvilágosításaikkal és tömör riportjaikkal még azokat a nézőket is belelkesítették, akik a sportnak ebben a nemében, eddig járatlan kívülállóknak bizonyulták. Ezért nem lehelt eleget és elégszer hangoztatni: a néző számára a televízió ma is legvonzóbb műfaja a helyszíni közvetítés. A jó helyszíni adásból sosem lehet elég! Annál inkább a rossz filmekből! Mint például a csütörtökön látott francia tévéfilm, az Akit nagyon szeretnek. Sem a film szerkezeti modemkedése, sem a népszerű Michele Morgan dekoratív megjelenése, mi több, kifejező színészi játéka nem takarhatta el előlünk, hogy a szépséges varrónő és az általa gazdag családos bankárnak hitt szerető szenvedélyes szerelme velejéig szentimentális, és az arról szóló film pedig egyszerűen tucatfilm. Micsoda szerelem! Erre mondják: Meg kell a szívnek hasadni. A szemre- való férfi bankárnak adja ki magát, csakhogy meghódítsa szíve szerelmét S amikor a hazugság kiderül? Egy kolostor kertjében vezekel. Ez túlzás: nyavalyog. Éppúgy, mint szerelme tette, a szépséges és hűséges varrónő. Mert ugye szeretni, csak szenvedve jó; tipikusan kispolgári szemléletmód. Bizony jobban tette volna a televízió, ha a Morgan rajongók érdekében is, no meg igényességből is, egy jobb Mor- gan-filmet tűz műsorára. Vagy talán éppen azért vette elő a francia tévének ezt a filmjét, hogy jobban értékelhessük a mi televíziónk hasonló jellegű erőpróbáit? Ezt , tapasztalatot örömmel engedtük volna eL (Folytatjuk) Kovács Jenő Műláb sérüli versenylónak Az Audace nevű francia versenylónak egy baleset következtében amputálni kellett sérült lábát. A versenylovakat ilyen körülmények közt agyon szokták lőni, de az állatgyógyászat fejlődése és az állati művégtagok kipróbálása miatt ez a francia versenyló életben maradt. A kísérlet nem pusztán „állatbaráti” cselekedet, mert a kitűnő tulajdonságú állatoknál ilyen módon lehetséges az utódok biztosítása. Anyu lebukik Kovácsék vacsora után vannak. Kovács újságot olvas, Kovácsné kardigánt köt, kislányuk, a hét éves Évi, a heverőn bar bájával játszik. Kovácsné egyszeresek megszólal: — Bódáiknak kisfiúk van. Ma reggel™ — észreveszi, hogy Évi figyeli, igy folytatja: —a ...hozta a gólya. Kovács egy pillanatra előbukkan az újságja mögül. — Tegnap reggel még láttam Bo- dánét tejért menni. — Igen. előbb... = megint Évire néz, — hozta, mint számították. — Na, Boda most nagyra lesz a fiával. — Pedig Bori lányt szeretett volna, Kis szünet után Évi szólal meg: — Hát akkor miért nem hért kislányt a gólyától? Kovács hirtelen visszabújik az újságja mögé. Kovácsné kénytelen vállalni a választ: — Az nem úgy van, Evikém, hogy lehet rendelni fiút vaay lányt. Évi felháborodik. — Szóval azt hoz. amit akar? — Bizony azt. Dehát az mindegy is. Egyik éppen olyan kedves, mint a másik. Évike nem nyugszik meg. — És akkor hozza, amikor ő akarja? — Hát persze. Egy ideig csend van. Kovácsné örül, hogy nem kell több kérdésre felelnie. Évi is elmerül a babájával, való játékban, de aztán hirtelen anyjához fordul: — Mondd, anyu, a Horváth Pistit is a gólya hozta? — Hát persze. — Érdekes — mondja Évi. — Mi érdekes? — kérdezi Kovács- né. — Hát csak az, hogy Horváth Pistinek januárban van a születésnapja, és télen nincsenek itthon a gólyák. Kovácsné hirtelen felugrik. — Hozok neked egy kis süteményt! Évi is felkel a heverőről, apjához megy, megkocoa- tatja az újságját, s mikor az előbukkan az újság mögül, ráhunyorít az apjára, úgy mondja: — Jól lebuKtat- tam anvut. (v. i.) A Sárga róx*a Az Alkotmány ünnepének előestéjén mutatta be a tévé Zsurzs Éva rendezte, s mint a Rádióújság jelezte, színesfilm formájában készült eredetileg. A képernyőn feketefehér változatban láthattuk, s bizonyára ez is oka, hogy a Sárga rózsát, Jókai romantikus szerelmi történetét halványabbnak, erőtlenebbnek éreztük. Nem élvezhettük az alföldi folklór parádés színeit, pedig Zsurzs Éva láthatóan sokat adott a színes látványban rejlő művészi lehetőségekre. Erre vallanak a díszes kosztümök, a látványosan komponált jelenetek* táncok stb. És minthogy a szemkápráztató látvány a képernyőn nem valósulhatott meg, jobban kiütköztek a rendezői felfogás egyéb gyengéi; Például hiányzott a vérre menő párharcból, De- csi Sándor és Lacza Ferkó párharcából az a túlfűtött drámaiság, ami Jókainak ebben a kései remekművében olyannyira megtalálható. Lehet persze, hogy az erőteljesebb dráma kibontakozását Aranylakodalom A menyasszonyt éppúgy cicomázzák, mintha húsz éves lenne; a vőlegény is pontosan úgy készülődik. Pedig mindketten túl vannak már a hatvanon. Unokáik is vannak a násznépben. De Gurmai Lászlónak és Gyenge Zsófiának ez az első lakodalma, az 50 év előtti elmaradt. Most készül a sok jó eledel, hordóban áll a bor, szól a zene, s itt vannak a régi harcostársak. Ök a megmondhatói, miért nem ülhetett nászt akkor 1920- ban a Gyurmái házaspár. Kende Márta dokumentumfilmje választ ad rá; pontosabban azokból a történetekből kapunk választ, amelyeRejtett A Szépművészeti Múzeumban két újabb jelentős kiállítás előkészítésén dolgoznak az intézmény munkatársai. Szeptemberben — a 22. nemzetközi művészettörténeti kongresszus alkalmából — a múzeum grafikai osztálya legszebb rajzaiból gondos válogatásban csaknem 200 lapot mutat be Az anyag felöleli a rajzművészet fejlődését az 1400 körüli időktől a 19. század végéig. A „rejtett kincsek’; ugyancsak éppen azok a dalok akadályozták meg, amelyek önmagukban szépek talán, de itt nemhogy nem tudták növelni a dráma érzelmi tartalmát, sőt helyenként egyenesen komikussá tették egy-egy jelenet hatását A dalok általában nem illeszkedtek szervesen a dráma szövetébe, inkább a drámai cselekményre ráaggasztott külső dísznek tűntek. így ez is a népszínmű felé tolta el Jókai józan romantikával megformált történetét. Ebbe az irányba mutatott 3 színészi játék is. Különösen Piros Ildikó színes szőttesbe illő Klárija; afféle hortobágyi Carmen helyett, aki tüzes pillantásaival felforralja a férfiak vérét, csak díszes virág volt, kertbe illő, illatozó. Ugyanakkor Koncz Gábor igazmondó, egyeneslelkű csikósa és Kozák András sunyi okoskodású gulyása azt is mutatták, milyen lehetőségek vannak íélekábrázolásra ebben a hiteles világra épülő Jókai műben. két az akkori idők hősei, mai legendás öregek adnak elő zamatosán, olykor kissé zaftosán. A történelmet idézik, s a film készítői maguk is áhítattal hallgatják őket. Eddig ha a televízió képernyőjén szóhoz jutottak, a tisztelet ünnepélyes hangulata vette körül az egykori hősöket, most a vidámság, a derű közegében szólaltak meg felszabadultan. Jó ötletnek bizonyult tehát az aranylakodalom, s gazdagította is azt a képet, még hozzá új színnel, amelyet a televízió műsoraival alakított ki bennünk a Tanács- köztársaság idejéről. V. M. kincsek szeptemberben nyíló kiállításán mintegy száztíz képet mutatnak be. A tárlaton sok olyan kiemelkedő alkotást láthat majd a közönség* amely eddig még nem szerepelt nyilvánosság előtt. A régi képtár mintegy 1500 festménye az úgynevezett ta^ nulmányi gyűjteményben kapott helyet, amely — csakúgy, mint külföldi nagy képtárakban — csak tudományos kutatók részére hosj
