Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-13 / 160. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. Július 18. A pilonok már álltak, a drótkötelek délutánra megfeszültek a két part között A szél furcsa zenét pengetett az óriás búrokon. A szerelőkocsiba húzódott be a brigád, s mert kint voltak az igazgatóságtól is, nyitva hagyták az ajtóig hogy kicsavarodjon a nehéz kék cigarettafüst. Igaz, pu- fajka volt rajtuk, az igazgatósági elvtársakon meg télikabát. Foga volt már az időnek, reggel bizony deres volt a vas, odaragadt az ember tenyere, ha gyorsan el akarta venni a kötélről. Habos legutoljára maradt és mivel amúgy sem fért volna már be, a kocsi falépcsőjére ült le. Kifelé nézett, a víz felé és unott mozdulatokkal szedte elő a keménydobozos cigarettát, egyet kipöckölt és úgy harapta ki a többj közül a fogával. Utánozhatatlan volt az ilyesmiben, sokszor napokig mondogatták neki, ha effélét produkált. A gyufát a körmére égette, rányalt az ujja hegyére, megfordította a görbülő szálat s elégette a csonkját is. Bent közben a tizenhét embertől körülvéve az ütemtervet értékelte a két igazgatósági elvtárs, — az egyik a műszaki, a másik a csúcstitkár —, s a felajánlásokra is rátértek. Az embereket ez érdekelte, mert idő előtt állították fel a pilonokat és tudták, hogy az ünnepre jócskán lehet jutalom is. Az öreg Bretus félfenékkel ült a sebtiben lócának kiképzett deszkán és markába fordítva hagyta kojtolni méregerős cigarettáját. Ujjal őrökké be- görbülten álltak, dagadtak és Vizenyősek voltak. Minden, rendben lévőnek látszott, elégedettek voltak a központban is a teljesítményükkel. A titkár aztán kiszólt a, személygépkocsi sofőrjének, hogy hozza az üvegeket. Három-három üveget vitt oda a sofőr a két karja alá szorítva. Az emberek bevették a kocsiba Habos feje felett s a titkár elé állítgat- ták a satupad letisztogatott deszkájára. Az meg azt mondta: lássanak csak hozza, megérdemlik, tíz nappal előbb állnak a pilonok, csak így tovább, nem kell a jeges folyón dolgozniuk a csövekkel, s ez újabb nyereségetje« lenthet. Ezzel mindenki egyetértett! Benyomták ujjal a dugókat és sorra adták az üveget. Három ember vett birtokba egy-egv üveget. Az öreg Rzűcsről mindenki tudta, hogy kortyot sem iszik, s a műszaki elvtárs is csak egy kortynyit kért a zsebéből előszedett műanyag pohárba, Habosra meg nem gondolt senki. Habos ajkára fitymáló mosoly telepedett s kipöckölte a csikket messze a fű közé. A titkár kérdezte meg: — Hát ez a fiatal elvtárs nem iszik? — Ja, a Habos? A fene se tudja ennél. — Kell bor, Habos? — bökte mej? az egyik hegesztő Habos vállát. Habos úgy húzta el a vállát, mint aki azt akarja mondani: mit nyúkélnak itt a vállához. Erre még a titkág is nevetett. Éppen nála volt az üveg, felállt és odaügyesked- te masát a lábak közt Habos mögé: — Tessék, elvtársam, húzza meg... Maga is megérdemli. Igaz, elvtársak ... ? Én legalábbis nem hallottam, hogy a brigád bármelyik tagja is elmaradt volna. — Itt mindenki megtette a magáét ... — Kösz — mondta Habos. Válla fedett feltartotta a kezét, anélkül, hogy a titkárra nézett volna, elvette az üveget es telecsurgatta a száját. Legalább egy arasznyira volt a szájától az üveg. 's nem ment abból mellé egy csepp se. — Ritka gyerek ez, kérem! — mondto az öreg Bretus elismeréssel — Hogy ez miket tud produkálni! — Marha jól — neveteti egv mánk ember s maga a titkár is. — Ivaz hogy csak külső brigádtoc de .-rra is jó. hopv elnézze az ember ,.. ingyen cirkusz... — kezdte a tréfamester Szabó. — Hagyd te! — szólt rá Bretus, — mit akarsz tőle? De aztán a titkár is megkérdezte: mit jelent az, hogy külső brigódtag? Ügy, válaszolták, hogy Habos nem akart brigádtag lenni. Tizenhét tagú a brigádjuk, de a csoport Habossal és az éjjeliőrrel együtt tizenkilenc. Az öreg sincs benne a brigádban, ami persze érthető. Ennél meg mindegy, ez olyan extra, mint a belsőfüles bili. Megint csak nevettek. De már a bor is beszélt belőlük. — Ez, nem is tudom, hogy kaphat-e a prémiumból — mondta valaki. — Hisz nem vállalt semmit. Azt mondta, hagyják őt békén a marhás- kodássaL Mit ajánlgatnak? Nincs más bajuk? A titkár tulajdonképpen nem lepődött meg, úgy látszik, volt már dolga efféle legényekkel, a műszaki meg egyebet sem tett, mint hallgatott. Bretus védelmére kelt a fiúnak: igaz, ő nem vállalt, de rendesen elvégrí a munkáját A pénzét megérdemli. — Miért hívják Habosnak? — kérdezte a műszaki. — A haja miatt — mosolygott az ifjabbik Szűcs —, hát kérdezte Habos tőle, mért, mi a fenéért nem káromkodik előtte, hát micsoda ő, kislány? Bretus legyintett: eleget káromkodhatott teveled az apád. Ügy, hát Bretus erí is tudta. Habos szívta a fogát, de attól kezdve nem lehetett levakarni az öregről. Elakadt az egész, most már mindenki előtt nyilvánvaló volt Bretus kiszállt a kosárból és a lépcsős átkötésen lement az alsó kötélre. Beakasztotta a csigát s csak úgy egy tenyérnyi ronggyal fékezve magát visszacsúszott középig. A biztosító hevedert csak most dobta át a drótkötélen. Már látta Habos is, hogy mi a baj, az öreg a levegőben lógva közelítette meg a kiugrott csigát s beleakasztotta a fogóját Jól látszott. hogy a dróton síkosra olvadt a dér, s hogy a villás szájú fogó nem tud megkapaszkodni semmiben. Habos éppen el akart indulni* hogy segít valamiképp az öregnek, amikor nagyot pen- dült a kötél, — talán amikor helyreugrott a csiga és métereket meglódult a cső. Eszeveszett ingásba lendült minden, Habos ijedten kapaszkodott a kosár szélébe, s látta, hogy az öreg Bretus válla fölött a soron következő kengyel szétnyírja a hevedert A két duzzadt kéz rákapcsolódott a síkos köCSONTOS GÁBOR: Kötelek a víz nézze» »fi, micsoda grfnyf- feje van. Csak épp a lő kéme alájau Erre már felállt Habos, nyújtózkodott egyet s arrébb lépdelt. Teljességgel úgy viselkedett, mintha nem róla lett volna szó, vagy mintha rajta kívül senki az égvilágon ott nem volna.«. Másnap reggelre kiféhé- redtefc a drótkötelek. Pengett a fagyban a két ívelő húr. Amikor dolgozni kezdtek a csővel, úgy porzott a nyakukba a fehérség, mintha havazott volna. A hegesztett csőkígyót a két autódaru emelte meg, lépésről lépésre tolta a víz irányába, ahol az emberek egymásután akasztották alája a kengyeleket. Fent a csigákat az öreg Bretus akasztotta és biztosította. Habost parancsolta maga mellé a szerelő kosárba, az adogatta neki a szerszámokat s kezelte a telefont, amivel a túloldalra a csörlőnek adott utasítást az öreg. Habos kivörösödött orrai és elkékült kezzel tartotta a mikrofont és ha az öreg szólt, odadugta a szája elé. Jól haladtak, két óra alatt már a víz közepe fölé értek, citerázott alattuk és felettük a drótkötél, apró tűként szúrt az arcukba a porzó dér. Nem volt még tizenegy óra, amikor Habos észrevette a két személygépkocsit. Megjöttek hát csodát látni ma is az elvtársak, gondolta, de nem tudott odafigyelni, mert Bretus mellett egy pillanatra sem bámulászhatott. — Hé, mi van már? Nem hallottátok? — kiáltott Bretus a telefonba. Habos végignézett a drótköteleken és nem értette, mi a baj. Szabályos közökben a kengyelek s mindenütt egy-egy biztosított ember. Elől pedig mint a kapitány, az öreg Bretus. De mintha csakugyan megállt volna az a finom, libegő előremozgás, amj eddig közelítette őket a túlsó part felé. Habos nem hallotta, mit válaszoltak vissza a csőriéről, csak Bretus káromkodását. Natívon szelíden tudott káromkodni az öreg. Egvszer rzt mondta neki. látod. azért veszlek magam mellé, mert ekkor nem jár el a szám. Irtó pocsék szám tud nekem lenni. Akkor megfelett isim; tie már ott te w>R néhány araszra a kővetkező kengyel. — Álljon meg a csörlő! Azonnal leállni! — üvöltött Habos a kagylóba. De úgy látszik, megszaladt a kötél, mert lassan ugyan, de úszott a cső, himbálózva húzta Bretus félé a következő kengyelt Habos egy pillanat alatt úgy tett. mint az előbb az öreg. Lesiklott az átkötésen és könyök hajlatát beakasztva a drótba, esúsznj kezdett az öreg felé. Koccanás nélkül érte él, hallotta nehéz lélegzését Az öreg szeméből folyt a könny az erőlködéstől, a két lila kéz már csak a begörbült ujjhegyekkel kapaszkodott a kötélbe. Habos a lábával kapaszkodott meg, saját övét bekapcsolta az Öreg karikájába s fent is átkulcsolta a drótkötélen. — Eleresztheti — lihegte az öreg fülébe. Az behunyta a szemét es furcsán billenve előre esett. Ügy maradt majdnem vízszintesen lógva a levegőben. Épp akkor ért oda a kengyel, de csak Habos térdét lökte meg. Habos nézA divat nemcsak öltözködésűinkre, viselkedésfarmáinkra van nagy hatással, hanem nyelvhasználatunkra is. A feleslegesen gyakran haszált szavakat nem véletlenül divatszóknak is sízoktuk nevezni. Ezek az unos-unta_ lan előforduló szavak, kifejezések lassan sablonossá válnak, megkopnak. Miért szólunk a sablonos nyelvi elemek, az agyonhasznált divatos szavak ellen? Elsősorban azért, mert több jó. szemléletes és kifejező magyar szó helyét bitorolják. Idézzünk néhány jellemző példát is bizonyításul. Feleslegesen gyakran használjuk pl. az átütő szót is. Éppen divatos használata miatt nem kaphatnak szerepet az alábbi változatosabb és kifejezőbb nyelvi formák: k'robbanó erejű. elsönrő, döntő. nagy. komoly, jelentős számottevő, tetemes stb. Nagyon tolakodóvá vált a seint szó is nyelvhasználatunkban. A földszint összetételből elvonással keletkete még az öreget, aztán kiakasztotta a lábát, függött egy pillanatig, majd meglendítette magát, mint valami tornász és a második előrelendülésnél eleresztette a kötelet. Szép ívben kerülte el a csövet s talppal esett a vízbe. Rém hideg volt a víz, egész testét ropogva szorongatta, de rögtön a felszínre tornázta magát és nagy tempókkal úszni kezdett a part felé. Mire leszedték róla a vizes göncöt s pokrócba csavarva befektették a szerkocsi sarkába, lehozták az öreget is. Kisérték vagy öten, támogatták, kérdezgették, s pálinkával itatták. Az öreg a derekát fájlalta, nyögve kucorgóit mellette, de a szénáé mosolygott — Na, Habos, ezt megcsináltuk — mondta. Habos csak pislogott a pokrócok közül, égett a feje, zsibongott az egész teste. Félóra múlva átért a cső, hallották a kiáltozást. Aztán a víz loccsant, nem nagyot, hiszen finoman engedik a csövet a meder aljára, de az ő fülük megismerte a neszeket Egymásra mosolyogtak. Harmadnap volt az utolsó munkanapjuk az ünnep előtt, már a túlparton táboroztak; Itt állt egy csónakház. befű- tötték, abban tartották meg az ünnepséget Habos csak a fizetésért jött, mondták neki, maradjon. Nem szólt semmit, csak akkor bólintott, amikor Bretus la azt mondta: maradjon. Az orvos telenyomta pirulákkal, égett a szeme, de amúgy nem érezte magát rosszul. Habos csak arra figyelt fel, hogy az öreg Bretus megy ki az apró asztal elé, átvesz egy borítékot és nagy taps csattan. Aztán azt mondta a titkár, hogy hősies magatartásáért, életmentéséért és lélekjelenlétéért, amellyel megakadályozta az egész munkát megsemmisítéssel fenyegető üzemi balesetet, fi, mármint Habos, — persze a rendes nevét olvasták fel a papírról — külön prémiumot kap és örökös tagjává választják a brigádnak. H* lehet, még nagyobb volt a taps, mint az előbb, Iökdösték hátulról, hogy menjen az asztalhoz. — Na, Habos, nem hallod? Rólad van szó! — mosolyogtak rá mindenünnen. Habosnak azonban mégj óbban égni kezdett a szeme és amikor felállt, nem az asztal elé lépett, hanem az ajtót célozta meg. Zokogott, azt még hallották; Kint kiáltozni kezdett: — Nem kell nekem kitüntetés! Nem kell! Nem azért csináltam... Én nem vállaltam semmit, nekem nem kell semmi! Az öreg Bretus ment ki érte, a vállát átfogva kísérte be. Habos bodros feje ott nyugodott az öreg fakult pu- fajkáján, de már nem sírt. Leült és ivott a borból, hagyta, hogy mindenki a kezét rázogassa. — Hát nem olyan, mint Zrínyi? — mondta széles gesztussal az öreg Bretus, — csak éppen a lp hiányzik alóla. Nevettek. Persze másként, mint egy hete, amikor Habos ott ült a műhelykocsi, lépcsőjén. B3SS ÄTTBÜSs KSM>ÖÉ SXW* MÁK DIZDASt BALLADA Bs szóltam hozzá: Mi van a kilenc kapuval? Mi vem a küene ágyasszob&oaS? Mi van a kilenc ládafiával? Mi van a kilenc tstkospecséttef? 8* szólt a längs A. kilenc kapót ktngttottaam, Agyasszobába benyitottam, Kilenc ládafiát felnyitottam. De IS- De be.. De fel Szíved Pecsétjét Nem törhettem. Nekiadtam a Utol: fcalcsát Ujjongott örömében: Ni, zSld lombban rebbenő madár! Ni, zöld madár, felhőbe' szárnyaló! Néztem, néztem, de nem láttam. És szólt a lány: A kilenc titka A Hattyúlány titka — Nos, érj utói! Sólyommá vAUoztam, De a Hattyú eltűnt ■ A felhőn túli tartományba, Ahol a sólyomszem ‘megvakul... Dudás Kálmán fordítása Mák thzdsr bosnyák költő. Született 1917-ben Sztolácom Hét verseskotebe jelent meg. A szarajevói „Zivot” (Élet) főszerkesztője. Lapja gyakran közöl szemelvényeket a magyar lírából. Divat a nyelvhasználatban zett színt hangsor természetesen jól teljesíti szeaepét a magasság a mélység, az eredmény, a mérték és a színvonal megnevezésére szolgáló szint utótaggal szerkesztett összetételekben: emelkedik a vízszínt, jó a termelésszint, teljesítette az olimpiai szintet, az árszintet a bérszinthéz igazítjuk stb. Nem tartjuk helyesnek azonban azokat a nyelvi képleteket, amelyekben merészebben önállósította magát a szint szó. és feleslegesen tolakodik más jó kifejezések helyére. Járványszerűen terjednek el már a társalgási nyelvben is a következő, eleinte csak a bürokratikus nyelvből, a hivatali zsargonból ismert kifejezések, összetételek: meghívás csalt igazgatói szinten, gépírói szinten kötelező tanfolyam, újságszinten kapott kritikát, csak személyzeti szinten vizsgálták meg kérését, ifjúsági szinten hirdették meg a pályázatot stb. Az egyértelmű és a világos fogalmazást akadályozó szint szót feltétlenül szorítsuk vissza. Éljünk a válogatási lehetőséggel. . s a cikkünkben rostára tett példák helyett használjuk ezeket a H felezéseket: A géntróknak kötelező n tanfolyam — Az ifjúság részére hirdettek pályázatot. — A személyzeti osztály vizsgálta meg kérését. — Az újságban jelent meg róla kritika. Szakmai körökben s a hivatalok szobáiban valóságos járványszóvá vált a „kérdés” hangsor is. Erre ,,a kérdésre” senki sem vár feleletet, választ, mert nem is közvetít érdeklődést, tudakozódást. Ilyen példákat idézhetünk: „Á vízellátás problémás kérdést okoz.” — „Problémák jelentkeznek a szakmunkás kérdésben”. — „Hivatalból” egyeseknek nem elég hivatalos ez a mondat sem: „A gvű- lésen beszéltünk az önköltségről is”. Szerintünk hivatalosan így kell fogalmazni: „Beszéltünk az önköltség kérdéséről is”. A sok „kérdés” miatt nem kaphatnak nyelvi szerepet az ügy, teendő, feladat, kötelesség szavak. A divat változik, s ami ma divatos holnap elavul. Rémé1 hí i, ezt a sorsot érik meg a rostira tett kifejezések Isj s ki hullanak a nyelvhasználatból. Dr. Bakos József fPJMtfpm-—r~s vLZ-WYELVMŰ¥ELES)
