Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-20 / 92. szám

1968. április 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Befejezte tanácskozását a Hazafias Népfront kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) hetősége van a bátor véle­mény nyilvánításra, a nép­front fórumain. E területen szorosan együtt kell működ­ni a szakszervezetekkel is. Erőteljesen hangsúlyozták: a népfront-mozgalomban nem hagyhatók figyelmen kívül a munkások széles rétegei. Darvas József, a Magyar Írószövetség elnöke felszó­lalásában ugyancsak kitért erre. Mint mondotta; a gyors iparosodás folytán a mun­kásosztály népes rétegekkel bővült. Érthető, hogy közöt­tük vannak a közügyek iránt kevésbé érdeklődő, sőt kö­zömbös emberek is. Ez te­hát növeli a Hazafias Nép­front kötelezettségeit, amely­nek valamennyi dolgozó em­ber vagy csoport aktivizálá­sára is feltétlenül ki kell terjednie. Az elmondottak szorosan illeszkedtek Darvas József felszólalása egészének gon­dolatmenetéhez, amelyben ismét hangsúlyt kapott a Kádár János kongresszusi felszólalásában hangoztatott változatlan politikai vonal- vezetés és a felmerülő prob­lémák iránti érzékenység együttes fontossága. A nép tehetsége és kibontakoztatása A nép tehetsége, alkotó- készsége vissza-visszatérő téma volt a tanácskozáson. Többen hangsúlyozták a Pe­dagógusok, elsősorban az ál­talános iskolai tanítók, ta­nárok felelősségét, akiknek kezében kifejlődhetnek, de el is sikkadhatnak ,a tehetségen. Ha más vonatkozásban is, de ugyancsak a nevelés je­lentőségéről beszéltek, azok a küldöttek is, akik a ter­melőszövetkezeti életben is nagy fontosságot tulajdoní­tanak ennek. Fontos ismer­tetni és megszerettetni az ifjúsággal a mai paraszti, mezőgazdasági munkát. Ezt igyekeznek megvalósítani a tsz-ek szocialista brigádjai­ban: azonban a fiatalság egé­szét jobban kell tájékoztat­ni a mezőgazdaság alapjában megváltozott helyzetéről, hogy a falu a mezőgazdaság megfelelő szakember után­pótláshoz jusson. Ez is nép­front-feladat — hangsúlyoz­ták. Vitazáró és határozathozatal Erdei Ferenc főtitkár fog­lalta össze a vitát és vála­szolt a felszólalásokra, ja­vaslatokra. Elégedetten álla­pította meg, hogy a felszó­lalók között a különböző tár­sadalmi szervezetek képvise­lői, de mindenekelőtt Kádár János, a párt Központi Ei- eottsága nevében nagy el­ismeréssel szóltak a Hazafias Népfront szerepéről, felada­tairól. Társadalmunknak — mondotta — szinte minden kérdése felmerült ezen a ta­nácskozáson. Jól bevált az a módszer, hogy a legfonto­sabb problémaköröket külön bizottságok a kongresszus tanácskozásával párhúzamö- san vitatták meg. A bizott­ságokban mélyreható vita alakult ki és az erről szóló jelentések már a kialakult egységes véleményt tolmá­csolhatták a kongresszusnak. Az általános helyesléssel fogadott főtitkári vitazáró után következett a határo­zathozatal. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa előterjesztését, a hatá­rozatokat és a főtitkári vá­laszt Ugyancsak elfogadta a Hazafias Népfront műkö­dési szabályzatának módosí­tására benyújtott javaslatot, amelyek nem változtatnak a népfront-mozgalom eddigi szervezési és működési el­vein, csupán mozgalmi jel­legét juttatja méginkább ki­fejezésre. A kongresszus ha­sonlóképpen jóváhagyta a három munkabizottság által kidolgozott dokumentumokat. Ezután dr. Zsigmond László a jelölőbizottság nevében ja­vaslatot tett a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának tagjaira, számszerint 174 sze­mélyre. Megjegyezte, hogy a javasoltak csaknem egyhar- mada eddig nem volt tagja az Országos Tanácsnak, ami új erők bekapcsolását jelenti, s egyben nagyobb számban szerepelnek a javasoltak kö­zött munkások, és nők is. A kongresszus megszavazta az Országos Tanács tagjaira tett előterjesztést. Ezután az új vezetőtestület összeült, hogy megválassza az elnök­séget és a tisztségviselőket Az Országos Tanács el­nöke: Kállai Gyula, az Or­szágos Tanács főtitkára: Er­dei Ferenc. Az elnökség tag­jai: dr. Bakos József, Barto- lák Mihály, Benesik István, dr. Bognár József, Borov- szky Ambrus, dr. Erdey Grúz Tibor, dr. Földi Mihály, Har­mati Sándor, dr. Ijjas Jó­zsef, Lonoczi Pál, Madarász Lajos, dr. Mihályfi Ernő, Ná- nási László, dr. Nemecz Er­nő, Pióker Ignác, Somogyi József, Somoskői Gábor, Sü­megi János, Szabó János, Szabó Kálmán. Vas Wittek Miklós, Varga Gábomé, Ve­res Péter. A Hazafias Népfront IV. kongresszusa ezzel befejezte munkáját. Versenyben a nagyüzemekkel A tanulók előlépnek Tavaly ötmillió forint volt a Tószegi Vegyesipari Ktsz termelése. Az álig több mint félszáz fizikai munkással dolgozó szövetkezetben ez kimagasló eredmény. Az egy szövetkezeti tagra jutó átlagkereset is meghaladta 1967-ben a 22 ezer forintot. Olyan helyen viszont mint Tószeg, ahonnan Mart­fű és Szolnok nagyüzemei vonzzák, csábítják a mun­kaerőt, nem is lehet pénz­telenül dolgozni. Csak úgy életképes a szövetkezet, ha állandóan fokozza eredmé­nyeit. Ehhez pedig állandó­an nyitott szemmel kell jár­ni, ismerni az igényeket és Mi érdekli az olvasót? ahhoz idomítani a szolgál­tatást. Kereslet „van . , is bőven, mert a szövetkezet egyelőre három másik községben is vállal különböző ipari szol­gáltatást. Idén a tavalyinál is egymillió forinttal na gyobb termelési eredmény el­érését tervezték. Ez új, tele­vízió és rádiószerelő, üve­ges — részlegek szervezését is szükségessé teszi. A laka­tos, a villanyszerelő és az építő részlegeket pedig bő­vítik. Elsősorban a község­ből szerződtetett. végzős ipari tanulókat léptetik elő szövetkezeti tagokká. Telephelyét tekintve is nö­vekszik a szövetkezet, mert saját erőből vettek 1100 négyszögöl telket, amelyre néhány éven belül korszerű üzemházat építenek. Mikor lesz nyereséges a Nagykunsági Állami Gazdaság? Evek óta veszteséggel zárt a Nagykunsági Álla- mfi Gazdaság. A deficitet csak az Állami Biztosító té­rítése csökkentette. A kötött, szikes, lefolyástalan földe­ken igen nagy kárt okozott a belvíz. Tavaly 8,6 millió forint — 100 forint terme­lési értékre 16 forint — volt a veszteség. Szabó Ferenc főkönyvelő ironikusan je­gyezte meg: az „olimpiai években” gazdálkodtunk csak nyereséggel. Érthető, hogy a gazdaság vezetőit, munkásait elkese­rítette az elemi erőkkel való hasztalan küzdelem. A jó adottságú gazdaságokban Márialakát „elnyelte“ a kátyú A fuvar óriási költségeket emésztett itt fel. A máriala- ki kerület központjában az elázott talaj teljesen elnyel­te a kövesutat. Itt 15—20 erőgép — közte lánctalpas traktorok — hordtak esős időben a takarmányt. A kötelező tervszámok minden gazdaságot sújtottak, ám a rossz adottságúakat még jobban. Előírták a ve­tésszerkezetet, az állat- te­hénlétszámot. Még tavaly is kötelező volt a kenyérgabo­na (az most is, de már nem baj), a cukorrépa, a napra­forgó vetésterülete, és a hús értékesítése- A magas állat­Egyszerűsítették a vetésszerkezetet évek óta egy havi fizetésnek megfelelő nyereséget kaptak a dolgozók, a vezetőknek több tízezer forint prémium járt. Azonos munkáért, ta­lán kisebb erőfeszítésért. Pe­dig ezer ember dolgozik itt. Nagykunsági Állami Gaz­daság címe; Kenderessziget, Ecsegfalva. Ez már Békés megye területén fekszik, a 16 500 katasztrális hold föld­jük fele úgyszintén. Szem­léltető adat; a gazdaság át­lója 54 kilométer. A határa benyúlik a szeghalmi és a szarvasi járásba. Karcag, Kisújszállás, Túrkeve vá­rosokba, továbbá hat köz­ségbe. létszámnak nem termett elég takarmány. Tavaly 1160 hold átlagában 4,6 mázsa kuko­ricát takarítottak be. (A jú­niusi csapadék kiölte.) A gazdaság vezetői, szak­emberei régóta keresik a ki­vezető utat. Tavaly az álla­mi gazdaságok megyei fő­osztálya agronómusokból. közgazdászokból álló bizott­ságot küldött ki segítségül a Nagykunságba. A többhe­tes elemző munka után ké­szített tervben rögzítették a gazdaság feladatait. Kimun­kálták: hogyan lehet gaz­daságosan termelni e mosto­ha körülmények között is. Megszűnt a „vegyeskeres­kedés”. Az idén már önál­lóan terveztek, előzetesen meghallgatták a három ke­rület dolgozóinak, szakem­bereinek véleményét is. Az ossz szántóterület felén ka­lászost (búzát, rizst, árpát) termelnek. A búza — külö­nösen az új árakkal — gaz­daságos növény lett,. A ter­méshozama is magas, 16 mázsa felett ván. A cukorrépa 300-ról 97 holdra csökkent, s mindösz- sze 600 holdon lesz kukoricá­juk. Kikapcsolták az el­avult rizstelepeket, s a te­rületet 800 holdra csökken­tették. Az itteni szikes talajok vízgazdálkodása igen rossz. Nem tudják tárolni a csapa­dékot, a víz megáll a föl­deken. Ezért jelentős össze­geket fordítanak belvízrende­zésre és a rendszeres altalaj- lazításra. A gazdaság fő növénye a pillangós takarmány lesz. Tavaly 29 mázsa lucerna- szénát takarítottak be hol­danként. Az itteni viszonyok között ez ió eredménynek számít Az 1550 hold mellé most újabb 870 hold lu­cernát telepítettek. A pillangósokat hagyomá­nyos módszerekkel nem le­hetne biztonságosan betaka­rítani. A csapadékos idő­ben megrohadna az értékes fehérjét és karotint tartal­mazó takarmány. Épp ezért nagyteljesítményű, férróle- vegős lucernaszárító üzemet építenek jövőre Kenderesszi­geten. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár ál­tal szállított üzem óránként 8 —9 mázsa lucernalisztet állít elő. A nyersanyagot az öntözött, futószalagszerűen betakarított táblák folyama­tosan biztosítják. A 6,3 mil­liós beruházás költségeit bankhitelből fedezik. Az évenkénti 250 vagon takar­mány felét maguk használ­ják fel (abrakpótlásra), a másik felét a társgazdasá­goknál értékesítik. Ez 500— 600 ezer forint nyereséget hoz évente. A központi gazdasági szer­vek is jól ismerik a Nagy­kunság mostoha körülmé­nyeit. Itt nagyobb ráfordí­tással, kevesebbet lehet ter­melni. Ezért két évre szóló­an a gazdaság 15 százalékos, 1970-ben 13 százalékos ár­támogatást kap az értékesí­tett termékei után. Ez 9 mil­lió forintos dotációt jelent évente. Méltányos segítség a gazdaságnak. Az átszervezés nyomán erő- és munkagépek váltak feleslegessé a gazdaságban. Sok erő- és munkagépet, kombájnt kiselejteztek' A géppark a vetésszerkezet­nek megfelelően változott. Ezzel az amortizációs költsé­gek évi 1,5 millió forinttal csökkentek. Fekete Sándor főagronó- mus elmondotta: felszámol­tuk a tanyás állattartást. Számos szétszórt, az úttól távoleső régi ’^adalmi is­tállót, illetve baromfitelepet megszüntettek. Ezekben ke­vés állat fért el, s fenntar­tásuk igen költséges volt. Márialakát kiemelték a kátyúból. Ű.í, körforgalmú betonút, tejház, a munkások részére fürdő, ebédlő,: kor­szerű brigádszállás épült. Az utóbbit szépen szerelték fel. n háromágyas szobákban re- kamiékat helyeztek el. Ti­zenöt millió forintot ruház­tak be e kerület központ­jában. A tehénlétszám kétszázzal csökkent. Öballán. már tbc negatív állomány van, Má- rialakán az idén alakul ki az ötszázas tbc-mentes tehe­nészet. A felszabaduló istál­lókban hízómarhákat nevel­nek. A juhászat csak Óbal- Ián, sertéstenyészet és hiz­lalda Kenderesszigeten ma­radt. Az átszervezés máris biz­tató eredményeket hozott. Jelentősen csökkentek a juhászaiban és tehenészetben a költségek, a főkönyvelő így 'mondja: a műszaki gár- ' da között sikerült meghono- . sítani a gazdaságossági szem­léletet. A pártszervezet kezdeményezésére mindenütt kimunkálták az egyszemélyi felelősséget. Növelték az anyagi juttatást, de a ter­vele teljesítéséért a vezetők a fizetésük egy részével is felelnek. Az idén még szerény, 520 ezer forintos nyereséget ter­veztek a Nagykunsági Álla­mi Gazdaságban. Tehát megszűnik a krónikus defi­cit. Erre következtethetünk az átszervezés tapasztalatai­ból. Máthé László Járulni fog a rezetékes gázkészülék ellátás — Miért nem kapható ve­zetékes gáztűzhely és miért nem vásárolhat a propán- bután gáztűzhely tulajdonos tömlőgumit a kereskedelem­ben? — kérdezték olvasóink a közvéleménykutató íven. Első utunk a szolnoki tűz­hely és faáru üzletbe veze­tett. Vezetékes gáztűzhelyet valóban egy darabot sem találtunk, de reménytkeltő ígéretet igen. S hogy vajon megalapozottan biztatott-e az eladó, a gáztűzhelyután­pótlás iránt a Szolnok me­gyei Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat áruforgalmi ve­zetőjétől is érdeklődtünk. A kapott tájékoztatást röviden így foglalhatjuk össze: — A kereskedelem több­fajta gáztűzhelyt is forgal­maz, aszerint, hogy milyen gáz használatával üzemelhet. Más égőfej kell a szanda- 6zölősi és más a hajdűszo- boszlói gázhoz. Az évenkénti igény egy-egy fajtából vi­szonylag minimális, a ter­melőgyár a kis szérianagy­ság miatt csak ritkán foglal­kozik vele Emiatt néha a ».kínálat” az alkalmanként növekvő „kereslettől” elma­rad. Ez történt az elmúlt két-bárom hónaidban is. A VASÉRT Nagykereskedelmi Vállalat nem tudta ellátni az üzleteket, a vezetékes gáz­tűzhely hiánycikk lett. De minden valószínűség szerint 2—3 hét múlva már kapható lesz a megye üzleteiben. A gáztüzelésű háztartási főző és fűtőtestek „gyér” kí­nálatára a Bács—Szolnok megyei Vas-Műszaki Nagy­kereskedelmi Vállalat is fel­figyelt. A jobb ellátás biz­tosítása érdekében ők is felvették a kapcsolatot a gyártó vállalatokkal, s ez év első felére 100 vezetékes gáz­tűzhelyre kötöttek már szer­ződést. Ezután a kiskereske­delmi vállalat és az fmsz- ek már tőlük is igényelhet­nek gáztüzelésű alkatrésze­ket. A PB tömlőgumi problé­mára még e^vszerűbb a vá­lasz: a gáztűzhelyek és gáztüzelésű testek beszerelé­séért, illetve üzembe helye­zéséért kizárólagosan a földgázszolgáltató vállalat a felelős. Tűzhelyeket csak vizsgázott szakemberek sze­relhetnek feli a meghibáso­dott tömlőgumit is csak ők cserélhetik ki a nyomássza­bályzóval együtt. Ezért egyé­ni vásárlók, fogyasztók ré­szére a tömlőt a kereskedel­mi forgalomban nem árul­ják és biztonsági okokból a jövőben sem fogják. (A hi­bás felszerelésből ugyan's komoly, halálos kimenetelű balesetek is keletkezhetnek.) K. Rúzskor G. Hanyin: Hát ezt ki intézte el? Mikor munkám végeztével hazatér­tem, a feleségem ugrott a nyakamba. Megmerevedtem. Ekkora kedvesség csak két dolgot jelenthetett: vagy mé­gis megvette a mosógépet részletre, vagy ismét vendégségbe jön a nénikéje három gyermekével Pavlodarból. A dolog azonban sokkal komolyabb­nak bizonyult. Feleségem az előszobá­ban álló asztalkára mutatott. Ott állt, — na, mit gondolnak? — egy telefon! — Hát ezt ki intézte el? — Senki, —‘ felelte nejem. — Egy­szerűen jött a szerelő, fúrt az ajtó fö­lött egy lyukat és bekapcsolta a ké­szüléket. — S te nem érdeklődtél, hogy ki küldte? — Természetesen a telefonközpont. — Természetesen? — Megsemmisítő tekintetet vetettem a feleségemre. Hiszen ö aztán nem olyan bolond,, hogy ne ismerné a vastörvényt: sem­miféle előny nem születik csak úgy, szolgálatot csak szolgálatért lehet vár­ni. Néhány ellenőrző kérdést tettem fel nejemnek. » — Mielőtt elkezdte a munkát a sze­relő, senkitől sem adott át üdvözletei? — Senkitől. — Munka közben nem emlegette az élet nehézségeit? — Nem, — Semmit sem értek! És mikor el­ment, nem hivatkozott senkire? — Egyáltalán senkire. — És te nem próbáltad valahogy meghálálni neki? — Természetesen megpróbáltam. — Erre ő? — Azt mondta: „Semmi szín alatt! Ez nekem kötelességem." „Kötelesség..." Hát ez mit jelenthe­tett? Lehet, hogy valamiért lekötele­zettem? Bár az is lehet, hogy egy olyan valakinek, aki valamiért az én lekö­telezettem. De kinek? Egész éjjel nem aludtam. Egy ív papirost két Vészre osztottam és elké­szítettem az utolsó év mérlegét: balra írtam azokat, akiknek én vagyok va­lamiért lekötelezettje, jobbra kerültek azok, akik nekem. Mikor kölcsönösen mindegyik megsemmisítette a másikat kiderült, hogy nekem csupán hetven rubelt kell befizetnem a KST kasszá­ba, a sógorom azonban már egy éve tartozik nekem két rubellal. De a tele­fon... Éktelen fejfájással mentem reggel dolgozni. A gépkocsitelep diszpécser irodájában ahol dolgozom., két telefon áll az íróasztalon. Én azonban egész nap a harmadikra gondoltam — arra az átkozottra, amit otthon szereltek fel. Ennek eredményeként három teher­kocsit Minszk helyett Mozsajszkba küldtem, egy zongoráért pedig billenős platójú kocsi indult. Az igazgató hama­rosan hivatott az irodájába és így szólt: — Magunk között vagyunk. Barátian kérlek: na, fújd ki magad! Fújtattam, majd rémülten kérdezte: — Mi van veled? Este az asszony kihívta a körzeti orvost. Figyelmesen megvizsgált. Meg­jegyeztem, hogy a strandidény végére tudnék neki adni egy jó kis másfél ton­nás kocsit, hogy a víkend házból a cuccait bevihesse a városba. Elutasítóit, de azért kiírt betegnek. Különben, va­lóban munkaképtelen voltam. Egy hét alatt gyorsan gyógyultam... Mikor aztán éreztem, hogy az erő tel­jesen visszatér belém, eltökéltem, hogy felhívom a telefonközpontot és becsü­letesen mindent bevallók. Tárcsáztam a számot és közöltem: — Tegyenek velem amit akarnak, de nekem otthon van egy telefonom. Megmondtam a számot, címet és a nevem. Egy közönyös hang megkér­dezte: — Mit akar? — Tudni akarom, miféle alapon sze­relték fel nekem? — Hogyhogy, mifélén? Az ön mík- rokerületének telefonnal való ellátása alapján... Mostmár teljesen egészséges vagyok, s holnap kiíratom magam. Mindezt az orvosságoknak köszönhetem. Most is van az éjjeliszekrényemen egy kis ampulla, valamilyen ritka gyógyszerrel. Most egyáltalán nincs rá szükségem, mégis érdekelne, hogy hát ezt az or­vosságot ugyan lei intézte el? Molnár Sándor fordítás*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom