Szolnok Megyei Néplap, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-10 / 291. szám

ISB8. december M. MESTM N8FLAF rOhz a lemjú(ára C«vitcnax»-bvrés mm «M ——— — —■ i ■ «An-S— ^ **— fS 8wVöre^mi®^p<OSaBi® Az ünnepi fenyő díszítése kedves időtöltés. Még éide- kesebb, ha szabadidőben magad is készítesz reá dí­szeket. Végy a papírbolt­ban egy kézimunka tasakot, amiben színes lakkpapír található. Egyik oldala fé­nyes, — arany, ezüst, a másik pedig ragasztós, A háztartási boltban pedig ezüst lamettaszálat vegyél. Rajzolj egy rajzlapra csil­lagot. Vágd ki, s ezt mint egy sablont használhatod a többi megrajzolásához. A fehér csillagot ragaszd ezüst és arany papírból ki­vágott csillagokkal, úgy, hogy a lamettaszálla] ösz- szetartozó csillagfűzért kapj. Meglátod, milyen szép. Egy-egy hosszabb ezüst­szálra tarka papírvirágokat lehet erősíteni. Kék lakk­papírból vágj ki két kör formát, és fehérből 10 cm hosszú csíkokat. A két kék papírkarika közé illesztett fehér csíkokból lesznek a virág szirmai. Ha ügyes vagy, a kettőt megtoldod a magad ötletei­vel. — SZ — Putí—Mcse Egyszer egy kis puli, mit gondolt magába? Elindul egyedül, messzi, nagyvilágba! Otthagyja szüleit, a jól ismert tájat, majd a nagyvilágban, sokkal szebbet láthat. Elindult, mendegélt, mégsem jutott messze, mert a korgó gyomra, hazáig kergette ló puli lett ő is, tereli a nyájat, és nem adná semmiért, a szép hazai tájat. • A ravasz nyúl NÉMET MESE Eljött a tél, és egy reggel a nyúl arra ébredt, hogy a kunyhóját teljesen elborí­totta a hó. Csak a kémé­nyen keresztül tudott nagy- hezen kibújni, s mit volt mit tennie, hozzákezdett a hólapátoláshoz. Arra volt dolga éppen a kecskének, aki megszólította mondván, hogy alighanem kellemetlen dolog a hóla­pátolás.,. — Nagyon tévedsz... — mondta a nyúl. — Ide ás­tam el a káposztát, azt aka­rom kiásni... Azzal félreállította a la­pátját, ő maga pedig be­ment a kunyhóba. Az abla­kon keresztül leste, mi tör­ténik odakinn. Hát volt mit látnia! A kecske nagy siet­ve lapátolni kezdte a havat, hogy megkaparintsa a ká­posztát. Na, jót nevetett ma­gában a nyúl, mert bizony a kecske ellapátolta mind a havat a kunyhó elől. — Köszönöm barátom, hogy ilyen segítséget adtál ne­kem...! — mondta a kecs­kének és most már a kecs­ke is látta, hogy kapzsisá­gának áldozata lett. téli C-vita*nín£orrásank. —* Étrendünkből nagyon ne­hezen nélkülözhetjük. Ké­szítése nagyon egyszerű, mégis többen kértek tőlünk tanácsot a jó ízű savanyú­káposzta készítéséhez. Egy kiló gyalult káposz­tához általában 3—4 deka sót kell keverni. A töltésre szánt fejek torzsáját kivág­juk, és a helyét sóval hint­jük be. Ízesítéséhez tetszés szerinti mennyiségben, használhatunk néhány da­rab babérlevelet, kömény­magot, szemes borsot, csö­ves, piros paprikát, esetleg kaprot. Nagyon finom illa­tot ad a káposztának a szeletekre vágott birsalma is. A lényeg az, hogy a ká- oosztát a kádban alaposan, jó erősen ledöngöljük, tó- mítsük. Fontos azután az erjesztése is. Erre nagyon ügyeljünk, mert ezzel e1 is ronthatjuk az ízét. A deszkával lefedett, lecsa­varozott, vagy kővel le­nyomtatott kádra tegyünk tiszta ruhát. Az erjedés­ben lévő káposzta habzó levet ereszt. Á habot 2—3 naponként feltétlenül szed­jük le, a ruhát mossuk ki, és úgy rakjuk vissza a deszkákra. A csavaron min­dig húzzunk annyit, ameny- 'nyit lehet. Ha a habot nem szedjük le rendszeresen a káposzta leve zavaros és nyúlós lesz, s kesernyés, rossz ízt kap. Receptek Savanyútojás-leves: — Zsírt forrósítunk, és kellő mennyiségű liszttel szép piros rántást készítünk. Ha megpirult, annyi vízzel eresztjük fel, ahány sze­mélyre készül a leves. Egy­két szál babérlevéllel, kis ecettel, ízlés szerint cu­korral jól felforraljuk; — majd lassú tűznél hagy­juk forrni, és a tojásokat vigyázva beleeresztjük, egyenként, úgy, hogy kü- lön-külön egymás mellé kerüljenek. Addig főzzük, míg a tojásfehérje telje­sen megkeményedik. ☆ Sólet: Elkészítés előt­ti este meleg vízben meg­mosunk 15 deka tarkaba­bot, Beáztatjuk. ugyan­csak meleg vízbe. Másnap a babhoz 25 deka árpa- győngyöt (gersli), teszünk: beleteszünk továbbá 25 de­ka sertésoldalast. 20 deka daeadót, 10—15 deka füs­töltszalonnát. 3 evőkanál kemény zsírt, sót, piros­paprikát. szemesborsot, s eey kőzenes nagyságú megtisztított vöröshagymát, co-ís-rben. Felöntjük más­fél liter vízzel, előmelesí- tctt sü*"be tesszük. és fcö- zenes lángnál főni hagy­juk. mí" a l°vét teljesen elfövi. Ha a leve már el­főtt és a bab teljesen nn- ba, lesülni haev«uk. míg a teteje is megsül. (5 sze­mérmek elegendő mennyi­ség.) Ez év végére sok érdekes új műanyagcikk került for­galomba. íme, néhány, a karácsonyi ajándékozás megkönnyítéséhez. 1. Kék-fehér vizeskészlet, sárga lapos és mély tá­nyér, szögletes kompótos tálka és műanyagnyelű evőeszköz látható a ké­pen. Műanyag a szett is, amivel terítettek. 2. A kaktuszgyűjtőkre gon­doltak, amikor ezt a kis virágállványt készítették. Picike, de ’hat. cserép kaktusznak ad helyet 3. Szemétlapát és portörlő kefe, — rózsaszín, na­gyon szép! (Foto: Csuzi Zsuzsi A savanyú káposzta amel­lett hogy sokféle ízes ételt főzhetünk belőle, nyersen fogyasztva az egyik legjobb Tanuljunk az öregektől Ki hozza a fenyőfát? Van olyan szülő, aki ragaszkodik a Jézuska-me­séhez. Különösen amíg a gyermek pici, s főként ott, ahol nagymama is van. Nem helyes mesével áltatni a gyereket a nemlétező Jézuskával illúziót kelteni ben­ne. A gyermekek igen figyelmesek: észreveszik a bol­tokban a fenyőfát, s látják azt is, hogyan vásárolják a felnőttek az ajándékokat. — Miért veszik? Nekik miért nem a Jézuska hozza? — kérdezik, s a szülő, aki ragaszkodik a me­séhez, belebonyolódik a magyarázatokba, akaratlanul is még inkább félrevezeti csemetéjét KACS.4SVTŐ M inden gyerek, — legyen az kicsi, vagy nagyobb, — várja a karásconyt, az ünnepet. Még ott is állítanak fenyőfát, ahol nincs gyermek, ám ahol van, ott elmaradhatatlan a karácsonyi fenyő. Sokhelyütt azonban vitatéma: milyen magyarázatot adjanak hozzá? Ha jól megnézzük ezt az agyagedényt, amit a kép ábrázol, rájövünk, hogy egy meglehetősen szűknyakú, szájával kicsucsorodió korsó hosszmetszete. Hossza 34, szélessége 21, mélysége 10 cm. Alja kissé lapos. Kívül ragyogó zöld mázas, belül vajszínű — volt hajdan — ma már ütött-kopott, ko­pogtatásra rekedten vála­szol. Valamikor vidáman sercegett benne a zsír, lá­gyan ölelte át a hízott ka­csát minden vájatával al­kalmazkodva a kacsa ido­maihoz, száján át óvatosan hagyta kiömölni a kacsa ki­sült, de meg nem égett zsírját. A húsát zamatosra bőrét ropogósra, pirosra sütötte. Eredetijét a századfordu­ló körül Gömör megyei fa­zekas árulta a rimaszom­bati piacon. Miért mutatom be ma? Etnográfiai különlegesség? Az is, de nemcsak azért. Mi lenne, ha valamelyik hírneves agyagipari Ktsz- ünk megpróbálkozna a gyártásával! ? Vagy üveg­gyárunk tűzálló üvegből készítené el. Bizonyára örülnének háziasszonyaink. A sütőtálban betálalható. Exportálni is lehetne. W míg a kisgyermek óvodás, karácsonyi meglepe­tésnek nevezhetjük a fenyőfát. Titokban készítsük el, hogy a meglepetés teljes, kellemes legyen, s mire fel­ébred a gyermek, az fogadja. Ha az óvoda a fenyő díszítéssel már megbízza a nagycsoportosokat, otthon is tegyük ezt. A kirakott szaloncukor, a csillogó dí­szek, s maga a fára aggatása sokkal színesebb élményt jelent a gyermeknek, mint a szülök által mondott Jézuska-mese. A közös díszítéssel, az ünnepre való együttes ké­szüléssel tehetjük igazán örömtelivé gyermekünk szá­mára a karácsonyt. M»4ry Katalin óvónő Műanyag újdonságok Keresünk felvételre vegyes kisipari szövetkeze­tünkhöz fémtömegcikKgyártó szerszámok készíté­sében gyakorlattal rendelkező szerszámlakafost Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés levélben: Jászladány, Vegyes Ktsz, Kossuth Lajos u, 108.

Next

/
Oldalképek
Tartalom