Szolnok Megyei Néplap, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-05 / 287. szám

L 10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. december 5. Hazaárulók a dollár zsoldjában Találkozás az icarus-szal 1968-ban Hogyan él ma a nyugati fasiszta emigráció MÁSODIK HOLDJA IS LESZ A FÖLDNEK ? — Ml LESZ HA ÖSSZEÜTKÖZÜNK? — ATOMRAKÉTÁFAL KELL LELŐNI? Nincs abban semmi cso­dálkozni való, hogy Király Béla, a • Nyugaton élő ma­gyar emigráció egyik „ve­zéralakja”, aki Nyugat-Né- metországban tölti napjait,. amióta 1956 novemberében elhagyta Magyarországot, ismét az Egyesült Államok­ban járt. A Nyugaton mű­ködő különböző „magyar szervezetek” vezetőinek út­ja időről-időre az USA-ba vezet. Király Béla is több­ször járt már ott, mostani látogatásának nyíltan be­vallott célja, hogy részt- vegyen az ottani „magya­rok” „szabadság-teáján”. — Az Amerikai Egyesült Ál­lamok évente sok százmil­liót költ a népi demokrati­kus országok ellen irányuló kémkedésre és diverzióra. Király az Egyesült Álla­mokban megfelelő súlyú amerikaiakkal is tárgyalt. Természetesen a kulisszák mögött. És természetesen a pénzről, amelyre a Király Béla vezette „Magyar Sza­badságharcos Szövetség”- nek égető szüksége van, hogy amúgy is lecsökkent működése ne szűnjék meg teljesen. A Király Béla vezette „Magyar Szabadságharcos Szövetség” azonban csak egy a számtalan kisebb-na- gyobb, — magát magyarnak nevező — egyesület közül, amely amerikai pénzen, az amerikai kormány hi­degháborús céljainak szol­gálatában működik. Ez a szervezet 1956 végén ala­kult. Vannak azonDan oda­kint sokkal régebST szer­vezetek is. Itt van például Zákó András volt horthysta hír­szerző tiszt, — a végén vezérőrnagy — magát „Ma­gyar Harcosok Bajtársi Szö­vetségéneid' nevező egyesü­lete. Az MHBK nem sokkal a háború után alakult, a mai Nyugat-Németország területén (vagyis a három nyugati hatalom, az ame­rikaiak, az angolok és a franciák által megszállt szektorokban), azokból a „magyar királyi” tisztekből, akik a szovjet csapatok elől nyugatra menekültek, és saját érdekükben nem mertek hazatérni. S mert a világon semmiféle békés foglalkozáshoz nem értet­tek, igyekeztek „katonai tudásukat” hasznosítani. Az MHBK csaknem két évti­zedes tevékenysége során egymást követték a botrá­nyok. Zákót társai — teljes joggal — újra és újra meg­gyanúsították azzal, hogy azokat a pénzeket, amelye­ket az amerikaiaktól, s a nyugatnémet kormánytól kapott (mert a Német Szö­vetségi Köztársaság a ma­ga, az amerikaiaknál vala­mivel szerényebb, de azért korántsem jelentéktelen eszközeivel szintén hoz „anyagi áldozatokat” az emigráns szervezetek javá­ra) elsikkasztotta, illetve nem „rendeltetésének meg­felelően” használta fel. Egy 1960-ban lezajlott botrány során egészen nyíltan beszéltek róla: az MHBK által beszervezett, kiképezett, s Magyarország­ra átdobott kémek azért buktak le teljes számban, mert Zákó a felszerelésük­re kapott pénz nagy részét a saját céljaira fordította, s így a kémeknek kevés jutott belőle. Maga Zákó sem tagadja (nem is tagad­hatja), hogy szervezete tu­lajdonképpen semmi más, mint a CIA és a nyugat­német Gehlen szervezet kémrezidenturája. — Az MHBK fő feladata, hogy a Nyugatra került magya­rok közül kiválogassa a kémnek alkalmas anyagot s a „tehetségeseknek” ta­láltakat beszervezze, az amerikai és a nyugatnémet hírszerző szolgálattal egyet­értésben kiképezze, s aztán átdobja Magyarországra. Zákó, aki ma München­ben lakik (egy ideig Auszt­riában élt, de az osztrák hatóságok lehetetlenné tet­ték további működését, s így jobbnak látta átköltözni a számára szabadabb Né­met Szövetségi Köztársa­ságba), személyesen irá­nyítja az MHBK kémtevé­kenységét. Szorosan együtt­működik a Szabad Európa rádióval. Ez is bizonyítja, hogy ez utóbbi nemcsak egyszerűen uszító rádióadás, amely az úgynevezett „lé­lektani hadviselés” szak­embereinek precízen kidol­gozott módszereivel akar Magyarországon, s a szo­cialista fejlődés útjára tért többi országban propagan­da hatást kelteni, hanem egyben szoros kapcsolatban áll a különböző hírszerző szervekkel is. Akadnak a Német Szö­vetségi Köztársaságban olyan szervezetek is, ame­lyek összejöveteleiken ugyan csak Magyarországról be­szélnek, de nem magyar­nak, hanem „magyarorszá- gi”-nak vallják magukat. A háború után — a szövet­ségesek közötti egyezmény értelmében — több ezer svábot telepítettek ki Ma­gyarországról Németország­ba. Azok a magyarországi németajkú polgárok, akik a mai Német Demokrati­kus Köztársaság területére kerültek, hamar beleillesz­kedtek az építő munkába, s ma megelégedett, békésen dolgozó emberek. A Német- Szövetségi Köztársaságban élő volt magyarországi svá­bok esetében azonban a bonni állam gondoskodik róla, hogy ezeket az embe­reket szüntelen nyugtalan­ságban tartsák, s ha lehet felhasználják a Magyaror­szág elleni propagandára és akciókra. A volt magyar­országi svábok az úgynevezett „Magyar- országi Németek Szövetsé­gébe” tömörülnek, amely­nek olyan prominens ve­zetői vannak, mint például dr. Goldsmidt, aki annak idején a hirhedt Volksbund, a magyarországi német nép­csoport vezetője volt — magas SS tiszti rangban. Közismert, hogy a Volks­bund talán legfontosabb ré­sze volt a nácik magyar- országi ötödik hadoszlopá­nak. A Német Szövetségi Köztársaságba áttelepített volt magyarországi svábok jelenlegi vezetője annak idején vezető szerepet vál­lalt abban, hogy a német- ajkúakat a magyarság el­len hangolja, s a hitleri politika szolgálatába állít­sa. A háborús bűnösök kö­zé sorolták, de sikerült megmenekülnie a büntetés­től: az amerikai megszálló hatóságok megvédték, nem adták ki a magyar igazság­szolgáltatásnak. A bonni állam pedig magas beosz­tásban alkalmazta őt az úgynevezett áttelepítésügyi minisztériumban. Itt Gold- schmidtnek megfelelő pénz­összeg és apparátus áll ren­delkezésre, hogy hideghá­borús célokat szolgáló egyesületeket szervezzen és tartson fenn. A nagyobbaknak számító emigráns szervezeteken kí­vül egész sor kisebb-na- gyobb fasiszta és jobbol­dali magyar emigráns egye­sülés működik a „szabad világban”. A szervezetek nagy száma azonban nem jelenti azt, hogy nagy len­ne a befolyásuk is a Nyu­gaton élő magyarságra. A hazánktól távol élő honfi­társaink legnagyobb része fütyül ezekre a szövetsé­gekre, hazaárulónak tartja őket, és pontosan tudja, hogy fennmaradásukat csak az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztár­saság hatalmas pénzössze­geinek köszönhetik. Mos­tanában különösen csökkent e szervezetek befolyása. — Egyre többen látogatnak haza Magyarországra, és mind többen győződnek meg arról, hogy az emigráns vezetők hazudtak. Magyarországon a helyzet és az egész élet más, mint azt a jobboldali emigráns lapok feltüntetik. És mit tesznek ilyenkor az ellenség zsoldjába sze­gődött szövetségecskék? Megpróbálják a kiterebé­lyesedett utazást, rokonlá­togatást a visszájára for­dítani. A Bécsi Magyar Híradótól kezdve a Sao Pauloban megjelenő Dél- Amerikai Magyar Hírlapig arról cikkezik a jobboldali emigráns sajtó, hogy a ha­zalátogatók ne higgyenek „a kommunista propagan­dának”, vagyis a saját sze­müknek, viszont igyekez­zenek itthoni látogatásukat a „szabad világ” szolgála­tába állítani, s itthon ter­jesszék a nyugati életforma dicséretét és világnézetét. Vannak hazalátogatók — igaz, csak egy töredék —, akik úgy gondolják, hogy ez hasznos tanács, s esze­rint is cselekszenek. Sok babért azonban nem arat­nak, legfeljebb egy-két hi­székenynél találhat tápta­lajra az elvetett konkoly. Az Egyesült Államokban és a Német Szövetségi Köz­társaságban hibásan kalku­lálnak. Alaposan ráfizetnek erre az üzletre... A Mars és a Jupiter pá­lyája között az aszteroidák gyűrűje található. Az asz­teroidák a naprendszer nagy bolygóinak törpe test­vérei. Ez idő szerint más­fél ezernél többet isme­rünk közülük. A legnagyob­bak, a Ceres, átmérője kö­rülbelül 800 kilométer. De van egy kilométernél kisebb átmérőjű aszteroida is. Egyik-másik annyira el­nyúlt pályán kering a Nap körül, hogy napközeiben megközelíti a Merkur pá­lyáját, naptávolban pedig messze túllépi a Jupiter pályáját is. Baade ameri­kai csillagász a Palomar csillagvizsgáló intézet óriá­si távcsövével 1949-ben fel­fedezte a mindössze l‘/j ki­lométer átmérőjű Icarus aszteroidát, amelv napkö­zeiben 27 millió kilométer­re megközelíti a Napot. Mint kiderült, ennek az aszteroidának 12 évenkint a Föld közelében kell elha­ladnia. Elektronikus számí­tógépekkel kiszámították, hogy az Icarus minimális távolsága a Földtől 1968. jú­nius 15-én mindössze 7 mil­lió kilométer lesz Nem vet­ték figyelembe azonban a számításnál, hogy előzőleg az Icarus-nak el kell ha­ladnia a Merkur közelében, s ez a bolygó némileg el fogja téríteni az aszteroida pályáját Nehéz volna még abszolút pontos számításo­kat végezni, de mindeneset­re az eredetileg számított­nál kisebb lesz az Icarus távolsága a Főidtől a ta­lálkozás pillanatában. Az összeütközés lehetőségét sem lehet kizárni. Ez az amerikai csillagászok véle­ménye. Sztanjukovics professzor, a neves szovjet csillagász véleménye szerint legvaló­színűbb, hogy az Icarus lát­csővel sem lesz látható, ak­kora távolságban halad el majd a Föld—Hold-rend­szer mellett. Az arányokat szemléltető hasonlattal él­ve, két teknősbéka föld­résznyi területen gyakorla­tilag nem ütközik össze, bál ez sem egészen kizárt do­log. Egyesek szerint, ha r»z Icarus túlságosan közel ke­rül a Földhöz, annak máso­dik Holdja lehet, s ebben az esetben, mint A. Stern­feld szovjet fizikus java­solja, fel lehetne használni kozmikus „repülőgépanya- hajónak”, amelynek fedél­zetéről lehetne űrhajókat indítani a Vénusra, a Mer­kúrra, a Marsra és a Jupi­terre Sztanjukovics pro­fesszor úgy gondolja, hogy az Icarus természetes úton nem válhat a Föld máso­dik Holdjává, mert ahhoz túl nagy a sebessége pályá­jának földközeli szakaszán. Mi történne, ha az aszte­roida mégis összeütközne a Földdel? Vajon katasztrófa lenne-e ez az emberiség számára? A szovjet csillagász vé­leménye szerint, ha a több mint 10 milliárd tonna tö­megű Jcarus esetleg több mint 30 kilométeres másod- percnyi sebességgel össze­ütközne a Földdel, irtóza­tos erejű robbanás követ­kezne be. Egy másod per- cenkint mindössze négy-öt kilométer sebességgel hala­dó test egy pillanat alatt végbemenő lefékeződése esetén is kb. annyi energia szabadul fel, mintha a test dinamitból volna. Körülbelül 70 százalék a valószínűsége annak, hogy összeütközés esetén az asz­teroida az óceánba zuhan. A robbanás ebben az eset­ben is bekövetkezne. Egy pillanat alatt óriási víztö­meg válna gőzzé, s menny­dörgés és villámlás köze­P. I. Ősi küzdelem Földfoglaló parasztok Olaszországban „Drága Feleségem! Leve­ledből értesültem, hogy oda­haza a parasztok megkezdték a földfoglalást- Ennek őszin­tén örülök! Mondd meg ne­kik, hogy mi, emigránsok is akarunk földet kapni- Ha ne­künk is adnak, összes itt élő olasz bajtársaimmal együtt haladéktalanul hazaindulok- Vissza akarunk térni az asz- szonyhoz és a gyerekekhez; családunkkal együtt akarunk élni. Támogasd a parasztokat az én nevemben is”. Ezt a levelet Calogero So- ribanonak küldte a Palermo- tartományban lévő Valledel- mo-ba férje, aki Nyugat-Né- metországban dolgozik. — A Calogerához hasonlókat ..fe­hér özvegyeiknek” hívják Dél- Olaszországban. — Százezer- számra vannak ilyenek. Idén ősszel új lendületet kapott az olasz parasztok mozgalma a földért, az élet jogáért- A „fehér özvegyek” számára ez a mozgalom nem­csak a földért vívott harcot jelenti, hanem azt is, hogy férjeik hazatérjenek a csa­ládi tűzhely mellé­„Idén ősszel a parasztok harcának egyik sajátos voná­sa az asszonyok széleskörű részvétele. — írja az Unita- — Számukra a föld sok esetben azt jelenti, hogy teljes lesz a család, amelynek tagjait az otthonmaradottaktól könyör­telenül elválasztotta a kapi­talista emigráció”. Ennek következménye, hogy az asszonyok, sőt a gyerekek is állandó résztvevői az olasz felesbérlők és napszámosok küzdelmének. Az elmúlt idő­ben híre 1ött Palermóból. Edi­nából, A grl gon tóból és Ca- taniából, hogy a parasztcsa­ládok megszállják a nagybir­tokosok földjeit­A lapok megemlítették, hogy hajdanában, 1920-ban, éppen Marirao birtokán bontakozott ki a parasztok harca, akik az olasz parasztmozgalom törté­netében először megszállták a földesurak birtokait. Richard krónikája fngem, Guarduvain lo- vágót, ki Csonkalábú­nak is neveztettem, s a ne- mesifjak hadijátékaiból ki­maradván unalmamban magas származásom ellené­re elsajátitám a betűk ve­tésének tudományát, azzal a megtisztelő hivatással ru­házott fel Richard, ki vi­lágraszóló tetteiért méltán viseli az Oroszlánszívű mel­léknevet, hogy most, midőn olyan nagy diadalt ülve a pogányon, s oly sok vált­ságdíjat fizetve a szövetsé­ges keresztény királyoknak, Isten kegyelméből hazaté­ré, írnám meg életének krónikáját. Ki e néven elsőként ül Anglia trónján, minden lo­vagi eszménynek megteste­sítője, szentséges vallásunk tántoríthatatlan védelmező­je, az Úrnak 1157. eszten­dejében látá meg a napvi­lágot, s már születésével tanújelét adva messzete- kintő bölcsességének. Meg­mutatkozott ez már abban is, hogy — egészséges és erős csecsemőként — vajú­dó anyját, kit pedig oltha- tatlavul szeretett, szülőágy­ban megölé. Inkább lemon- da a becéző anyai szívről, csakhogy ne szülessék fi- testvére. ki mnAdan meg­osztottá a nemesurak húsé­gét és véres harcokba ker­gethetné a nemzetet a ko­ronáért. Nem rajta múlt — hiszen még csecsszopó volt ekkor —, hogy felséges aty­ja mégiscsak nemzett to­vábbi utódokat, nem is cse­kély számban. A gyermek Richard le­győzhetetlen vala a bajví­vásban, s nem akada kora­beli nemes, ki legyőzte vol­na, mert aki azt megkísé­relő, szolgáival és apródai- val taníttatá meg leendő királya erejének tisztele­tére. Kora ifjúságától szinte állandóan összeesküvéseket, merényleteket és lázongá­sokat szított mélységesen szeretett és tisztelt édesap­ja. II. Henrik ellen. Gyer­meki szíve vérzett, vala­hányszor megtudta, hogy főnemesek összefogtak ki­rályuk ellen s 6 kénytelen vala élükre állni; már elő­re mélységes gyászba boru- la nemes lelke, ahányszor méregpoharat nyújtott át telséaes nemzőiének. De számára a haza üdve min- devekfelett való törvény vala. s elméiében tudd, hogy ez üdv kiviráaoztatá- sára nem az atyát, hanem a fiút hivatá el a mennyei akarat. Aztán elérkezett a nap, i Richard ott álla könnyes pefcte emelkedne az égnek. Az óceánt övező szárazföl­dek partjaira szökőár zú-i dúlna. A rengéshullámok egész bolygónkon körbefut­nának a földkéregben. Bolygónk felszínének 30 százaléka szárazföld, 3 je­lenleg ennyi a valószínűsé­gé annak, hogy az Icarus összeütközés esetén száraz­földre zuhanna. Itt a rob­banás három-három és fél kilométer mély, s 15—25 ki­lométer átmérőjű tölcsért vágna. A léglökés a tölcsértől kb. 200 km távolságig min­dent megsemmisítene. Ter­mészetesen a Szaharában, vagy a szinte lakatlan Észak-Szibériában, s még inkább az Antarktiszon en­nék következményei mini­málisak lennének a Föld la­kosságára nézve. Sztanjukovics professzor meggyőződése szerint azon­ban az emberiség már most meg tudná akadályozni az Icarus összeütközését s Földdel, ha egyelőre még nem is tudná letéríteni az aszteroidát végzetes pályá­járól. Amennyiben az Icarus pályaadatainak panto9 ki­számítása után kiderülne, hogy elkerülhetetlen az ösz- szeütközés, az aszteroidát a Földtől több tízezer vagy többszázezer kilométer tá­volságban fel kellene rob­bantani. Természetesen nem egy­szerű dolog felrobbantani egy másfél kilométer átmé­rőjű testet a kozmikus tér­ben. Ehhez nagyerejű atom­töltetre van szükség, a nem könnyű ilyen nagy tá­volságban rakétával elta­lálni egy ilyen viszonylag kis célpontot. De a modern szovjet technikának mind­ehhez megvannak a lehe­tőségei. A felrobbantott aszteroida szétszóródott szi­lánkjainak egy része ártal­matlan és szemgyönyör­ködtető meteoresőként hul­lana a Földre. Tehát a Föld találkozása az Icarus-szal mindenkép­pen veszélytelen az emberi­ség számára. szemmel a fontevraudi apátságban atyja ravatala mellett. Ám kénytelen volt erőt venni érzelmein és ló­halálban a Westminster apátságba sietni, hogy fejé­re tegye a koronát, mielőtt bárki bitorló megelőzhetné. Akkoriban, minden hí­vő léleknek legnagyobb fájdalma vala, hogy a Szentföld megszentelt rö­gein, hitetlen pogányok uralkodnak, puszta jelenlé­tükkel is meggyalázva a magasztos kegyhelyeket. — Hogyan is ne töltötte volna el efelett mérhetetlen fáj­dalom a legkeresztényibb lelket, ki valaha is e szi­getországban élt, hallván, miként áldoznak hitvány bálványaiknak a bibliai he­lyeken a pogányok, s mint rabolják ki ez ország kin­cseit a német és a frank keresztesek? Szívében hát szent elhatározás született: keresztesháborúba vonul maga is, megtisztítja Pa­lesztinát a pogányoktól, s megmenti mind az ott ta­lálható kincseket az egye­düli méltó birtokos, qg an­gol király kincstára szá­mára. m sakhogy egy ilyen nagy hadjárathoz sok, nagyon sok pénz kel­lett, s joggal érezte úgy, hogy méltatlan len­ne ezt a pénzt arra az ügy­re, amely az egész keresz­tény világé, egyetlen em­ber. az anaol király pénz­tárából előteremteni. Nem vehette ezt a pénzt a ne­mesektől és a főnemesektől, egyrészt, mert úgy sem ad-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom