Szolnok Megyei Néplap, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-21 / 275. szám
1965; november 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 ECV EMLÉKTÁBLA SZÜLETÉSE Éppen búcsúzni készültem dr. Németh Ferenciéi, megköszönve a segítségét, hogy elkalauzolt Székely Mihály jászberényi emlékei között. Ekkor gyűjtöttem ugyanis össze a világhírű operaénekes és a szülővárosa, Jászberény közötti kapcsolatra vonatkozó adatokat. Már esteledett, de a főtér ostomyeles lámpái egy kicsit megcsalták az időt. — Szívesen ápolom a város kulturális és történelmi hagyományait, valamilyen formában minden jászberényi emléktábla felállításában segítkeztem — mondta dr. Németh ügyvéd. — Hamarosan megszaporodik talán a főtér emléktábláinak a száma is. Javasoltam a népfront bizottságnak, hogy állítsunk egy emléktáblát a demokratikus magyar hadsereg I. hadosztálya megalakulásának tiszteletére. — Kevesen tudják, hogy itt Jászberényben, — a járási pártbizottság volt székházában alakult meg a demokratikus magyar hadsereg. — Mikor történt ez az esemény? — 1945. március végén. Itt a jászberényi főtéren ünnepeltük meg először Magyarország felszabadulását is. 1945. április 6-án, vagy 7-én. Pontosan már nem emlékszem, — néhány nap kellett hozzá, míg tudatoközponti iskola igazgatói irodájában találtuk. 1945- ben az L hadosztály nevelési és kulturális osztályának helyettes vezetője volt, — Pontosan 1945. március 21-én alakult meg hadosztályunk Jászberényben A budai önkéntes ezred és a herényi hadifogoly-tábor katonáiból. A budai önkénteseket a fővárosért vívott harcok után ide vezényelték vissza, hogy feltöltve soraikat, újjászervezzék az alakulatot. 1945. április 4- én a Jászságban egy nagy újonctoborzás volt. Április végén indultunk útnak a frontra, feltöltve jászsági önkéntesekkel. Egy teljes hadosztály: három gyalogezred, egy tüzérosztály, egy híradós és egy utász zászlóalj. — Milyen harcokban vettek részt? — Ausztriába vezényeltek bennünket. A front mögötti SS-bandák felszámolásában vettünk részt. Május 8-án, Wienerneustadt után Strelzhoffban jutottéi a hadosztályhoz a háború befejezésének a híre. Ezután visszavezényeltek bennünket Magyarországra. Pápán volt a hadosztály parancsnoksága. majd később határőrszolgálatot teljesített Én nemsokára leszereltem és visszajöttem ide tanítani. — Kik voltak a parancsnoki kar tagjai? vai Mihály Itábornagyra. — Ki volt a hadosztály első parancsnoka? — A nevére, sajnos, nem emlékszem — mondta «IBéres Jenő igazgató, az L hadosztály „veteránja”. gondolkozva Béres igazgató — pedig Jászberényben a nagygyűlésen 5 tartotta az ünnepi beszéde', Hogy később má történt vele, nem tudom, A jászberényien emléktáblával akarnak megemlékezni az L hadosztály megszületéséről, arról, hogy a magyar katonáit fegyverrel Is harcoltak a hitien fasizmus ellen. Mielőtt ezt az anyagot kősodott bennünk ez a nagy esemény. Ez a főtéren folytatott beszélgetés felkeltette az érdeklődésemet. Elhatároztam, utána járok, hogy mi lett Németh dr. javaslatának sorsa, megpróbálom nyomon követni egy emléktábla születésének útját. A Hazafias Népfront Bizottság javaslatot terjesztett a városi tanács elé, amelyben az emléktábla felállítására hívta fel a figyelmet. — Tessék! Itt a szeptember 29-i vb-ülés anyaga — tesz elém egy vaskos dosz- sziét Bárdos István a városi tanács vb-titkára. — Ezen az ülésen foglalkoztunk az emléktáblával is. A vb olyan határozatot fogadott el, hogy az eseményről részletes adatokat kér a hadtörténelmi intézettől és a Hazafias Népfront javaslatát ezekkel kiegészítve elfogadásra ajánlja a tanácsülésnek. Az emléktábla megvalósításában szeretnénk a Képzőművészeti Alap segítségét is kikérni. Valamilyen domborműves megoldásra gondoltunk. — Szeretnék egy „veteránt” találni, aki akkor tagja volt az I. magyar hadosztálynak. — Úgy hiszem, ilyen is akad itt a környéken. Ha jól tudom, Béres Jenő, a jászdózsai iskolai igazgatója az I. hadosztályban teljesített katonai szolgálatot Béres Jenőt a jászdózsai — Az első, zavaros időben meglehetősen vegyes társaság volt Voltak olyanok közöttük, akikre ma is szívesen emlékszem, mint például Variházi Oszkárra, aki később a hadosztály parancsnoka lett, vagy SzalA salemi boszorkányokban Kozák András a megbetegedett Tallós Endre szerepét vette át. Az ugyancsak gyengélkedő Simon Kázmér szerepébe pedig a színház fiatal rendezője, — Bor József ugrott be. Tallós Endre betegsége még egy beugrást követelt meg. Kozák András eredeti szerepét, Cheever bírósági jegyzőt Horváth Sándor játszotta. Mindhárom „beugró” művész sikerrel oldotta meg ezt a színész számára különösen nehéz feladatot Horváth Sándor teljesítményének értékét még a? a körülmény is növeli, hogy egy, a bemutatón kitűnően megoldott epizód figura értékeit kellett megőrizve átmenteni alakításában, egy számára teljesen új produkcióban. A tehetséges fiatal színészt, Kocák Andrást nemzöltük volna, a hadtörténeti intézethez fordultunk segítségért. Az intézet kérésünkre közölte a hadosztály első parancsnokának a nevet is — Szalai Tibor, alezredes. Rideg Gábor csak a tökéletes biztonságú szövegtudás és színpadi mozgás dicséri — amely ilyen nagy és nehéz szerep esetében már önmagában bravúros teljesítmény —, hanem erejéből arra is futotta, hogy egyéni színekkel gazdagítsa Danfort főbíró alakját. Játékában elsősorban a főbíró figurájának intellektuális vonásait hangsúlyozta. Örömmel tapasztaltuk, hogy a bemutató óta az előadás egésze is fejlődött, még egyenletesebbé, össze- hangoltabbá vált. Megnyugtató módon oldotta meg az együttes mindazokat a problémákat, amelyeket a bemutatóról írott kritikánkban szóvá tettünk. A salemi boszorkányok utolsó három előadásán egyébként Danforth szerepét újból a felépült Tallós Endre játszotta. — reRivaldafényben Hármas beugrás A salemi boszorkányok előadásán Politizáljunk bátrabban z elmúlt években a * ® politizálás fogalma új tartalmat kapott. A politizáló ember már régen nem azonos azzal a gyanús személyiséggel, aki valami huncut úri rafinériára adta magát Azok a sallangok is elkoptak már, amelyek a politikában elkövetett egynémely hibák miatt magát a politizálást is disz- kreditálták. Lassan elfelejtjük azt az időt, amikor a politizálás követelménye alatt előregyártott lelkesítő szövegek felmondását, mindenre magyarázatot adó kincstári optimizmust kellett érteni. Az elmúlt évtízed pártpolitikájának hallatlanul nagy eredménye ez. Annak bizonyítéka, hogy marxista —leninista párthoz méltóan, s lehető legkomolyabban fogjuk fel a szocialista demokrácia követelményeit, érett felnőttekként kezelve az embereket. Ma már történelmi tapasztalatnak tekinthető, hogy minden helyzetben, minden időben a legfőbb dolog a néppel való őszinte beszéd — a kommunisták ezt értik politizálás alatt. Ez volt minden eddig elért sikerünknek a legfőbb forrása a* elmúlt évtizedben. Nagy történelmi tapasztalat ez, s most különösen időszerű erre a tapasztalatra a figyelmet felhívni. Az általunk teremtett demokratikus légkör, a régen tapasztalt politikai aktivitás eredménye, hogy a népgazdaság mai, fejlettebb fokának megfelelő gazdasági mechanizmus kialakításáról vitatkozik a fél ország; sokakat foglalkoztat mindaz, amit a „szocialista demokrácia szükséges kiszélesítése" címszó alatt foglalhatunk össze; egy-egy kultúrpolitikai, irodalmi, művészeti esemény felett olykor tömegméretű, országos vita kerekedik. Mindezt egyértelműen pozitív jelenségnek kell felfogni. Ugyanis ez a helyzet, a politizálásnak ez a demokratikus légköre — amely kívánságaink szerint való — rendkívül kedvező ahhoz, hogv agitá- ciónk ne tűzoltásszerűen folyjon, s szabaduljon meg esetenkénti defenzív jellegétől. Pontosabban szólva ez most fontos követelmény is. A most kibontakozó politizáló légkör nemcsak lehetővé, hanem kötelezővé is teszi, hogy a kommunisták hangja ezekben a vitákban a legerősebb, a legmesszebb hangzó és egyben a legmeggyőzőbb Vegyen. Jk közélet legkülönböw " zőbb fórumain szélesen gyűrűző vitákban nem minden álláspont egyezik a miénkkel. Olyan vélemény, javaslat is akad, amely távol áll a marxizmustól. Tapasztalható a kispolgári türelmetlenség, a kritika túlhajtása, olykor a „kíbicnek semmi sem drága” elve alapján, az előkelő kívülálló pózából való kritizálgatás, eredményeink lekicsinylése is. E disszonáns hangok hatására sem hallgathatunk azokra, akik ijedtségükben túl nagy szabadságról beszélnek, sopánkodva: jaj, mi lesz velünk, hová jutunk, ha ez így megy? Egyértelműen felelhetjük erre, előbbre jutunk. Mégpedig az eddiginél is gyorsabban és kevesebb hibát elkövetve, ha jól felhasználjuk a most tapasztalható közéleti aktivitást. A közelmúltban megtartott taggyűlések, pártnapok és más vitafórumok tapasztalatai azt igazolják, hogy találkozhatunk ugyan a kritika túlhajtásával, de a bírálatok nagyrésze nem ilyen. Találkozhatunk pesz- szimizmussal is, de az emberek többsége talán soha nem volt ilyen optimista a szocializmus építésének ügyét illetően, mint most. Hogy mit kell tenni a kommunistáknak ebben a helyzetben? Semmiképpen és sehol nem szabad a vitaszellem ilyen vagy olyan korlátozására gondolni. — Most végre igazán lenini módon, a néppel megbeszélve közös gondjainkat — politizálhatunk. A lenini módon való politizálás korántsem egyenlő mindenfajta vélemény, javaslat, kritika elfogadásával. A hibás szemlélettel ne értsünk egyet Igazítsunk ki minden tévedést. Küzdjünk igazunkért kitartóan és következetesen, hisz megtehetjük ezt, mert eszménk igaz, politikánk nyílt, őszinte. Most nem kéri senki a kommunista öntudatra apellálva, hogy korgó gyomorral az élet- színvonal emelkedését bizonygassuk — de megköveteli kommunista meggyőződésünk, hogy az igazságot mindenkivel szemben meg- védjük. Mert igazság, hogy életünk — ha olykor szerényebb mértékben is — évről évre, folyamatosan Javul, s minden megelőző történelmi Időszakkal szemben most szebb, tartalmasabb, boldogabb. Ne szégyenkezzünk erről a korunkat meghatározó alapvető igazságról beszélni. A kommunista módon való politizálás fogalmába az is beletartozik. gyesek azt mondják, hogy ideológiai, szemléleti, világnézeti kérdésekben a kommunisták defenzívába szorultak. Ez természetesen nem igaz. csupán néhány ijedős ember rémlátása, vagy éppen ellenségeink vágyálma. A valóság ugyanis az, hogy éppen mi magunk vetjük fel a gazdasági élet, a politika, a közélet vitás kérdéseit. Mi magunk vittük a párttagság, a pártonkí- vüliek széles fóruma elé gazdasági problémáinkat, amikor az 1964. decemberi határozatokat nyilvánosságra hoztuk, ugyancsak magunk tártuk az idológiai irányelvekben a nyilvánosság elé a szellemi-, a kulturális élet problémáit. Magunk tájékoztatjuk a részletekbe menő alapossággal az ország közvéleményét a nemzetközi élet, a nemzetközi munkásmozgalom helyzetéről — nehézségeinket, problémáinkat sem haügatva eL Ha már katonai műszóval kell fogalmazni, nem defénzíva ez, hanem offenziva. Eszméi offenziva, amely mind széle* sebb területen bontakozik ki, s ahol az irányitó vezérkar maga a párt, amely kezdeményezője es érlelője a mai pezsgő szellemi életnek, a közéletet átfogó vitáknak. Probléma azért van. A kommunisták nem szorultak defenzívába, de a párttagság egy része — valljuk be — nem elég harcos. Nem áll ki mindig igazunk mellett, nem érvel, nem vitázik. Tapasztalható egyfajta szellemi tunyaság. S ha íogosan vagyunk szenvedélyesen kérlelhetetlenek a vitáiktól beijedő, azt elfojtani kész dogmatikus, szektás szemlélettel, vagy a re- vizionizmussal rokon kispolgári pesszimizmussal szemben, úgy mondjuk meg azt is, hogy mj sem idegenebb a kommunistáktól, mint az opportunista száj- tátiság, a fejbólintó jános szerepe, a langyos belenyugvás, a szellemi restség és tunyaság. politikai harcokban sok tapasztalatunk van. Hirdettük igazunkat az illegalitás körülményei között is, majd bámulatosan rövid idő alatt, nyílt politikai vitákban győztük meg a magyar nép többségét arról, hogy a felemelkedés egyetlen járható útja a szocializmus. Azután — a helyzet részletes elemzése nélkül utaljunk rá — olyan évek jöttek, amikor elszoktunk az őszinte vitáktól. Nem volt ez jó. Nemcsak azért, mert mint utaltunk már rá a cikk elején, magát a politizálást is lejáratta. óhatatlan volt. hogy elvtársaink egy része, akik abban az időben kerültek be a pártba, ne úgy, azoknak az időknek megfelelő módon tanuljanak meg politizálni. Azóta azonban eltelt egy évtized, amely e tekintetben is hallatlan nagy politikai iskola volt — de mégis, ide is visszavezethető, hogy egyesek félnek az igazi politikai vitáktól, mások kényelmességből nem vállalják. Annak bizonyítására viszont, hogy ez mennyire idegen a kommunisták szemléletmódjától, engedtessék meg személyes tapasztalatra hivatkozni. Taggyűléseken vagy más alkalmakkor nincs hálása bb dolog, mint a kommunisták e fontos kötelességéről — a harcos politizálás igényéről — szólni. Többen elgondolkodva, mások önbírálattal el is mondják: tényleg előfordult az utóbbi években, hogy erről megfeledkeztünk. Ilyet tapasztalva, jogos a bizakodás. A kommunisták harci szellemével nincs baj? Építhetünk rá nyugodtan. Annak, hogy a kommunistáik szívesen politizáljanak, hogy mindig vitaképesek legyenek, hogy az ő szavuk legyen a legerősebb és a legmeggyőzőbb, van egy fontos feltétele. A politikai tájékozottsági Ezt ismerte fel a pórt, amikor határozatot hozott a közelmúltban a tájékoztatás megjavításáról. Azóta érezhetően javult a helyzet. Több, alaposabb, teljesebb a párttagság szóbeli tájékoztatása, javult a sajtó- szervek munkája. Nagy örömmel fogadja ezt a kommunisták többsége és politikai tájékozottságát fel is használja. De azért itt js van még tennivaló. Azokban is fel kell kelteni a jói tájékozottság iránti igényt, akikben ez még nincs meg. Végül — anélkül, hogy Ideológiai fejtegetésekbe bo- wájtkoznánk — mondjuk ki ■zt is, hogy tulajdonképpen a politizálás iránti megnövekedett igény az usztályharc adott történelmi szakaszával függ össze. Az az eszmei harc, amelynek a kellős közepében vagyunk, forradalmi feladatot jelent akkor is, ha nem közvetlenül a hatalom megszerzésének, vagy megtartásának fegyveres harcával egyenlő. (Bár közvetve, hatásában, a munkásosztály hatalmának megszilárdulá. sát eredményezi!) Ez a forradalmi harc azonban »w bonyolultabb körülmények között megy végbe, s más harci eszközöket kíván. hhoz, hogy a gazdasági, politikai, társadalmi élet egyes kérdéseiről folyó vitákban, az eszmei har-ban a kommunisták szava legyen a legerősebb, a legmeggyőzőbb, hogy minden kérdésben a kommunisták igazsága kerekedjen felül, magasfokú 'ideológiai felkészültségre, műveltségre, tájékozottságra van szükség — e nélkül ma senki nem lehet fórra dalmár! — de arra is, hogy a rég bevált fegyvereinket, a harcosságot, a párt ügyéhez való hűséget ne hagyjuk rozsdásodni. Legyen ez a harcunk is olyan magas hőfokú és lendületű, mint amikor a néphatalom meghódításáért vagy védelméért indultunk rohamra. Varga József Ebbea az épületben alakult meg a demokratikus magyar hadsereg.
