Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-13 / 36. szám
i9M. február 13 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Dróthálóra permetezett hőálló vegyszer-réteggel emelnek gátat a bányatűznek Nagyjelentőségű bánya- biztonsági találmány széleskörű bevezetését kezdte meg a Nehézipari Minisztérium. A mélyben dolgozó bányászok biztonságát fenyegető egyik legnagyobb veszély köztudomásúlag a bányatűz. A védekezés hatásos módja a vágatban gyorsan emelt gát, amely megakadályozza a lángok tovaterjedését. Az ismert tűzgátak azonban nem egyesítik mindazokat a tulajdonságokat, amelyeket a biztonság megkövetel. A Bányászati Kutató Intézet háromtagú ku atócsoportja tavaly olyan tűzgáttalál- mányt jelentette be, amely minden követelménynek megfelel: jó légelzáró könnyű anyag, gyorsan elkészíthető, a legerősebb hőhatásnak is ellenáll. A találmány lényege, hogy a vágatbiztosító elemekhez, vagy bélésükhöz, erősített dróthálóra, illetve az arra kifeszített fém szitaszövetre porlasztóval kél-három centiméter vastagságú tűzálló anyagkeveréket, nát- riumszilikátot és kálcium- kloridot fúvatnak. Ha az anyagok a helyszínen vannak, a gát körülbelül negyedóra alatt elkészíthető. Élettartama legalább két hét. A vegyszerek tárolására két tartály szolgál, a porlasztáshoz szükséges sűrített levegőt az ismert palack szolgáltatja. A 2—4, illetve 5—6 atmoszféra nyomással permetezett vegyszeroldatok a fémszitán elkeverednek egymással és kémiai reakció következtében pár perc alatt kemény réteget képeznek a drótvázon. A találmányt tavaly Dorogon próbálták ki üzemi Könyvespolc HÚSZEZER VEGYÉSZETI SZAKCIKK Szervetlen kémia, szerves kémia, fizikai kémia, fiziológiai kémia, biokémia, gyógyszertan, gyógy szerkémia, kémiai technológia, ásványtan, kőzettan, geokémia, kolloidkémia, kémia- történet, több mint egy tucat tudományág. Még felsorolni is sok, hát még a legfontosabb fogalmait ismerni? Olyan szédületes ütemben fejlődik a vegyészet, hogy a felsorolt szakterületek alapfogalmainak ismeretei is rangos teljesítmény. Ezért is olyan fontos az az eligazítás, melyet a Műszaki Kiadó nyújt a vegyészeti fogalmak útvesztőjében, amikor kiadta az első magyar nyelven megjelenő kézikönyvet, Hermann Römpp Vegyészeti lexikonét. Az amper rövidítésétől a zsugorított vasig, több mint két és félezer oldalon, húszezer szakci leket tartalmaz a mű, melynek nemrégiben jelent meg a harmadik, befejező kötete. A magyar átdolgozok rendkívül hasznos kiegészítő munkát végeztek azzal, hogy a nagy nemzetközi sikert elért kézikönyvet kiegészítették a hazánkban és a szocialista országokban gyártott fontosabb gyógyszerek, műanyagok, növényvédő és egyéb vegyszerek, továbbá a vegyipari vállalatok ismertetésével, foglalkoznak híres magyar vegyészek életével és felvetik a vegyész- és gyógys erészoktatás problémáit is. körülmények között, majd a Borsodi Szénbányászati Trösztnél, valamint Oroszlányban is sikerrel alkalmazták. Az eredményes üzemi kísérletek után a Nehézipari Minisztérium az idén széleskörűen bevezeti a bányászok biztonságát fokozó találmányt. Egymásután valamennyi trösztöt ellátják a gyors tűzgát- építésre alkalmas anyagokkal és felszereléssel. (MTI) Kertészeti tanácskozás Szabolcs megye mező- gazdasági szakemberinek, kertészeinek és agronómu- sainak részvételével szerdán tanácskozást rendeztek Nyíregyházán, amelyen megvitatták a kertészeti termelés fejlesztésével, korszerűsítésével és a járulékos beruházásokkal kapcsolatos problémákat. Dr. Fejes Sándor Kossuth-dí- jas, a Földművelésügyi Minisztérium kertészeti főosztályának vezetője vitaindító beszédében elmondotta, hogy a második ötéves terv első három esztendejében az ország különböző vidékén 750 hold gyümölcsöst telepítettek, s 1964. tavaszára újabb nyolcezer holdra elegendő csemetekészlet áll rendelkezésre. A további fejlesztés érdekében meg kell oldani a szaporítóanyag problémát is. A jövőben minden egyes tájkörzet maga szaporítja el a legjellegzetesebb gyümölcsfajt. A nagyüzemi telepítéshez szükséges szaporítóanyag mellett gondoskodni kell a háztáji gazdaságok igényének kielégítéséről is, s fokozatosan pótolni kell a házi kertek faállományát. — (MTI) Akik jól állták a sarat Mire futja egy pártszervezet ereiéből Vállalatunkat a múlt évi gazdasági- és műszaki tervfeladatok végrehajtása próbára tette. Négyszáztizennyolc tehergépkocsinkkal 2 70.9 000 tonna súlyt kellett elszállítani. Ezt a tervünket 4.4 százalékkal túlteljesítettük. Sőt a vállalat egész évi bevételi tervét is megtoldottak. Figyelemre méltóak a minőségi mutatóink is. A gépjármű kihasználásában országosan a legelsők között szerepelünk. Ezek az eredmények nem önmaguktól adódtak. Nagyon is jól szervezett irányító tevékenység kellett hozzá, amit rendszeres politikai munkával is párosítottunk. A pártszervezet a munkáját nem tartja rendkívülinek. Csupán azt a törekvésünket látjuk megvalósulni, hogy javítsunk a pártmunka tartalmán. Főfeladatként a tervteljesítést állítottuk magunk elé. Megvalósításának eszközéül pedig az emberek politikai, szakmai és ideológiai nevelését tekintettük. Bár többnyire közismert dolog, mégis megemlítem, hogy a múlt év első. felében a rendkívüli időjárás nagyon gátolta a tervük teljesítését. Az első negyedévben csak kőből több tízezer tonnát nem tudtunk elszállítani rendeltetési helyére. Utána a megyére zúduló árvíz tetézte a bajokat. A védelmi munka reánk váró részében nagyon derekasan helytálltak ugyan a gépkocsivezetőink, de a más területen vállalt kötelezettségünknek nem tudtunk eleget tenni. Mondhatom tehát, hogy a legküzdelmesebb időszakban tűztük napirendre azt, hogy az éves tervünket mindenképpen teljesíteni kell. Ekkor kezdtük meg az addiginál alaposabb és tartalmában is jobb felvilágosító munkát. Az év harmadik negyedének végén még 106 ezer tonna súly elszállítása hiányzott a tervből. Ezt az elmaradást november közepére eltüntettük. Ugyan ebben az időszakban eleget kellett tennünk az őszi szállításoknak is. * Ezt a munkát a szokásos, az addig ismert tempóval képtelenek lettünk volna elvégezni. Ezért közös intézkedési tervet készítettünk a vállalat vezetőségével. Ez főleg arra irányult, hogy megszervezzük a vasárnapi műszakokat. A próbálkozás gépkocsivezetőink, szerelő és rakodó dolgozóink megértő és segítőkész magatartása alapján várakozáson felüli sikereket hozott Volt olyan vasárnap, amikor 360 gépkocsi is üzem-, ben volt, s körülöttük öt- hatszáz ember dolgozott. Volán mellé ültek ezekben a napokban azok a szakmai, párt és szakszervezeti vezetők is, akiknek jogosítványa van. Egyetlen vasárnap se volt. amikor a vezetők nem lettek volna ott a munkásokkal együtt, ahol legjobban szükség volt a gyors tettekre. Ezekben az időkben volt alkalmunk meggyőződni arról is, milyen hallatlan nagy ereje van a kommunista példamutatásnak, a szocialista brigádok felelősségérzetének. Voltak brigádvezetők — Káplár József, Ficsor István, Dénes Tihamér gépkocsivezetők, — akik ha éppen úgy kellett, maguk rakodtak, és vezettek. — Ugyan ilyen szorgalmasak voltak a szerelők is. Nekik sem számított a vasárnap, az ünnepnap. Javítottak, , szereltek ha úgy kellett, s megnyújtották a munkanapot, ha segíthettek. Nincs szándékomban elhallgatni azt sem, hogy nem mindenki volt egyformán megértő. De nem vitás, hogy dolgozóink többsége jól állta a sarat és közös erővel sikreült a terv teljesítése. A mozgósító munka mellett pártszervezetünknek arra is futotta az erejéből, hogy könnyítse az egyik legnagyobb gond, a gumiellátás megszervezését. Még a nyáron társadalmi bizottságot alakítottunk, amely felmérte a helyzetet és megállapította a legszükségesebb tennivalókat. Ugyanezt mondhatom el az anyag és alkatrészellátásról. A legnagyobb takarékosságot tapasztaltuk azok részéről is, akik a meglévő, vagy beszerzett anyagokkal gazdálkodtak. Erre az évre is felkészültünk. Januárban összevont párttaggyűlésen több pár- tonkívüli szocialista brigádvezetővel együtt vitattuk és határoztuk meg azokat az eszközöket, módszereket, amelyekkel ez évben is sikert remélünk. S ezekben ott van a múlt év gondjainak, eredményeinek tapasztalata. Csatári József párttitkár 7. sz. AKÖV, Szolnok Még a körmösökre is szükség van A Jászberényi Gépállomás jászárokszállási üzemegységét a G—35-ös traktorok javítására specializálták. A brigád javító- műhelyébe vonták össze a gépállomás területén működő körmösöket. Együttesen harmincegy erőgép javításáról kell gondoskodniuk. A régi, korszerűtlen műhelyben teljesen szétszedik az erőgépeket, alkatrészeiket gondosan megmossák. A hibásakat felújítják vagy újakkal cserélik ki. A tizenöt tagú javítóbriglód eddig huszonhárom traktor javításával végzett. A többiekkel a megadott határidőre, február 20-ra készülnek el. Agócs János brigádvezető elmondotta, hogy van elegendő alkatrészük, tehát semmi sem gátolja munkájukat. A Hoff her-traktorokat, most is használják a brigád kör- zetében. Tavaly a,' jászárokszállási termelőszövetkezetekben mélyszántást is végeztek vele. Képünkön Bobák Sándor és Családi Béla lendítőkereket szerel az egyik erőgépen. Wein tétiünk semmi különösei., / ök tizenhármán, akik még ott fekszenek a Szolnok megyei -kórház traumatológiai osztályán emlékeznek legjobban arra mi történt karácsony napjaiban a paládicspusztai vasúti szerencsétlenségnél. Tulajdonképpen sokkal többen voltak, akiket. akkor a mentők beszállítottak a szolnoki kórházba. De a napok múlása többek számára már meghozta a boldog perceket, kartonjukra rávezették gyógyultan távozott Akik még itt fekszenek törött lábbal, sérült medencecsonttal már azok is reménykednek: még két hét, még három, legrosz- szabb esetben négy — és hazamehetnek. S ami talán a legfontosabb: zúzott testükkel együtt gyógyul meggyötört lelkűk is. S a testi és lelki gyógyulást egyaránt — a sebészeti osztályon dolgozóknak > köszönhetik. — Én sokat beszéltem valamikor a kollektíva erejéről... ugyanis alapszervi párttitkár vagyok az üzemben, ahol dolgozom. De valójában csak most tanultam meg igazán, mit jelent az emberek összefogása. Munkatársaim naponta meglátogattak, s az orvosok, az ápolónők szinte minden kérésemet teljesítették. mindig a legnagyobb tapintattal viseltettek irántam... pedig nem voltam úgynevezett könnyű beteg. A szerencsétlenség feleségemet és kisfiámat vette el tőlem... — mondja Bácsalmási Zoltán, egyike a vasúti szerencsétlenség sérültjeinek. Több házaspár fekszik még a baleseti osztályon. Közülük az egyik férjnek, Cs. J.-nek amputálni kellett egyik lábát. Mennyi megnyugtató szóra volt szükség ahhoz, míg végre a kis kerekes kocsiban átvitette magát feleségéhez, hogy tőle is meghallja azt a néhány szót, ami számára már a biztos gyógyulást, a lelki gyógyulást jelentette: — Ne hidd, hogy nekem kevesebb lettél. Sőt... szeretlek,- talán még jobban, mint azelőtt. Részük volt ebben a baleseti osztályon dolgozóknak? Két embert kellett megnyugtatniok, s bizonyos fokig újra egymáshoz vezetniük. De idézzük csak fel, mi is történt a kórházban azon a december 24-i délelőttön? Kilenc óra körül megcsördült a telefon az osztályvezető főorvos lakásán: a megyei főorvos értesítette, baleset történt, több sérültre kell számítani, azonnal menjen be az osztályra. S hogy taxit nem kapott — csak ígéretet — egy készséges magánautós vitte be. Negyvenegy súlyos sebesültet szállítottak be a traumatológiára. Közülük három a beszállítás után azonnal meghalt. De a többi életben tartásáért élet-halál küzdelem kezdődött Kilenc helyen végezték a betegellátást: a baleseti osztály műtőjében, a gipszelő szobájában, s még a szájsebészeti műtőt is igénybe vették. És hogyan tudták meg azok az orvosok és ápolónők, hogy szükség van rájuk, akik odahaza — munkaszüneti nap lévén — a karácsonyra készülődtek? Nem tudni! Máig sem mondták! Annyi azonban bizonyos, hogy a balesetet követő egy óra múlva már mindenki a helyén volt. Nem rajtuk múlott, hogy a betegek közül hármat nem tudtak megmenteni — egy férfit, egy kislányt és egy asszonyt. De a többi harmincötöt visszaadták az életnek! S harmincöt ember életéért ugye, hogy érdemes Volt feláldozniuk a maguk pihenésre szánt napjait. Mondják: a tragédia hősöket nevel. És minden túlzás nélkül állíthatjuk: a szó szoros értelmében hősök lettek ezek az orvosok és ápolónők! Az emberi életekért való hősies küzdelem tette őket azzá. Az élet nem állt meg. Az - életveszély már elmúlt De hogv elmúlhatott, az nekik is köszönhető. Az is, hogy az akkor teljes kétségbeesésben élő emberek ina már reménykedhetnek: Surányiék, hogy lehet még egy kisbaba az elveszett helyett, Magdi, a kis újpesti lány, aki bízik abban, hogy néhány hónap múlva mór akár twisztelhet is. Ha az osztály, dolgozóival beszélünk munkájukról annyit mondanak: nem tettünk semmi különöset, csak a kötelességünket teljesítettük. Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megbízott főtitkára legutóbbi nyilatkozatában, amikor áz egészségügyi dolgozók áldozatkészségéről be_ szélt, a szolnoki kórház traumatológiai osztályának orvosait, ápolónőit állította példaképnek. Megérdemelték. Varga Viktória
