Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)
1962-07-21 / 169. szám
1962. július 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az Elnöki Tanács régen várt rendelete Az Elnöki Tanács tegnap elfogadott törvényerejű rendelete hatékony eszközt ad a tanácsok, az igazságügyi szervek, a rendőrség, az egészségügyi intézmények és az alkoholizmus káros következményei miatt sínylődő családok kezébe. Az elmúlt években államunk számos intézkedést tett az alkoholizm s visszaszorítására és megelőzésére. Az erőfeszítések jelentős eredményeket hoztak ugyan, de az üzemi és közlekedési balesetek, a kórházak és az egészségügyi intézmények ki- mütatásai arra figyelmeztetnek, hogy az ital még mindig viszonylag sok áldozatét szed. Az állami, a társadalmi és a tömegszervezetek előtt ezért további nagy feladatok állnak az alkoholizmus elleni küzdelemben, 9 e feladatok megoldásához nyújt segítséget a most elfogadott törvényerejű rendelet. A rendelet módot ad arra. hogy nyilvános helyen botrányt okozó vagy magával tehetetlen részfeg személyt a rendőrség úgynevezett „kijózanító szobába” szállíthassa. A beszállított személy viseli a kijózanítással kapcsolatos szállítási és kezelési költségeket. A tanácsok egészségügyi szakigazgatási szervei, rendelőintézeti elvonó kezelésben való részvételre kötelezhetik azokat az idült alkoholistákat, akik magatartásukkal, családi életük felbomlását okozhatják, kiskorú gyermekeik erkölcsi fejlődését hátráltatják, környezetük biztonságát veszélyeztetik, a közrendet, illetve a termelő- munkát rendszeresen zavarják. Az egészségügyi szakigazgatási szervek mellett külön orvosi bizottságok kezdik meg működésüket a főváros kerületeiben, megyei jogú városokban és a megyeszékhelyeken, továbbá az egészségügyi miniszter által meghatározott helyeken. E bizottságokhoz egyaránt fordulhatnak államigazgatási, rendőrségi szervek, az alkoholisták házastársai, vagy tartásra jogosult hozzátartozói, és szakszervezeti, ifjúsági, nőtanácsi szervek; s javasolhatják £} kötelező el- vonó-kezelés elrendelését. A bizottságok a kéréseket minden esetben gondosan megvizsgálják — az érintett személyt orvosi vizsgálatnak is alávetik —, s ha a kötelező elvonó kezelést indokoltnak tartják, javaslatukat a tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi szakigazgatási szerve elé terjesztik. Az indítványról az egészségügyi szerv dönt. A törvényerejű rendelet kimondja, hogy a kényszerelvonó kezelés munkaidőn kívül történik, s szükséges gyógykezelésnek kell tekinteni. A biztosításra jogosultak és nem jogosultak kezelése egyaránt ingyenes, útiköltség megtérítésben azonban nem részesülnek. A rendelet a továbbiakban intézkedik a gyermek- tartási kötelezettség betartásáról, illetve betartatásáról. Eszerint a bíróság elrendelheti, hogy a házastárs, vagy a gyermek gondozója kezéhez fizessék ki az olyan személy munkabérének, járandóságának legfeljebb 50 százalékát, aki iszákos életmódja következtében nem tesz eleget a gyermekével szemben fennálló tartási kötelezettségének. Az előírások szerint erre az ügyész tesz indítványt az illetékes bírósági szerveknek, amelyek azt nyolc napon belül megtárgyalják. Az ügyészi indítvány előterjesztését kérheti az érdekelt házastárs, vagy a tartásra jogosult hozzátartozó s kezdeményezhetik államigazgatási, szakszervezeti, ifjúsági és nőtanácsi szervek is. A törvényerejű rendelet július 21-én lép hatályba. (MTI) Köztesként termelték a zöldbabot a Surjáni Állami Gazdaság őszi barackosában. Eddig már hét és fél vagonnal szállítottak a Duna Konzervgyárnak s még mintegy öt vagonnal adnak át. Szemléltető agitációs kiállítás, tapasztalatcsere, határjárás Zagyvarékason Nézgelődő, beszélgető kis csoportok álldogáltak a képek és grafinok előtt. Figyelmeztették egymást egy- egy érdekesebb számadatra, s ha valami megtetszett, azt jól megjegyezték, hogy otthon megvalósíthassák. A járási pártbizottság meghívására látogattak el a párttitkárok a szolnoki járás több községéből, termelőszövetkezetéből Zagyvarékasra. Tapasztalatot gyűjteni, „ellesni” valamit abból, amit ebben a községben az emberek felvilágosítása, nevelése érdekében tesznek. A vendégek tiszteletére, kiállítást rendeztek a házigazdák. Az egyik helyiségben a zagyvarékasi Béke Tsz fejlődéséről, jelenéről, a szövetkezeti gazdák napi munkájáról „beszéltek” a képek és grafikonok. A másikban az újszásziak mutatták be fényképes tablóikat termelőszövetkezetükről, az úttörők, iskolás gyermekek életéről; k Helyes, követendő törekvés az, — aminek megvalósításához Zagyvarékason és Űj szászon már hozzáfogtak — hogy szemléltető eszközök segítségével is tájékoztatják, nevelik az embereket, megmutatják a jelent, érzékeltetik a jövőt. Talán ez az utóbbi hiányzott leginkább a kiállítás anyagából. Igaz. hogy Bálint Ferencné, a Béke Tsz — s egyben a község párt- titkára, tájékoztatójában beszélt ötéves távlati tervükről. Mégis hasznos lett volna — s ezt még lehet pótolni — szemléltető eszközökkel is Búzaszem — nagyítólencse alatt Miután beérkezik a gabona a terményforgalmi vállalat szolnoki tárházába, alapos vizsgálatnak vetik alá. Képünkön a tárház egyik áruminősítője, Ádám Balázs vizsgálja a frissen érkezett gabonát \ TISZA MENTEN 11. A határ mesgyéi eltűntek. Az emberi lelkek karóit is feszegeti az ár, a folyamként előretörő szocializmus árja. Van, ki az évszázadok kényszerítette határjelzőket maga tördeli el. Roppant változás időszaka ez. Egy társadalom, a magyar falu újjászületése, nehezen és fogcsikorgatva is, derűvel is, bánattal is. Példája Tiszabura; Bornemisza Szabó István A Lenin Tsz elnök Szabó István. Alig sikerült vele találkoznom az ott töltött három nap alatt. Kerestem reggel: azelnök már hajnalban kiment a határba — mondták. Visz- szamentem későn este: az elnök még kint van a kombájnnal — válaszolták. Valóban állandó határfutkosó az elnök, elnökhelyet-1- tes és gazdász. Ilyen szépen nem is mutatott még csak 1956 nyarán a tiszaburai határ. De akkor a zárszámadást megelőzte az ellenforradalom. Oda lett a földek reménye, termése. És attól kezdve állandóan gyengén gazdálkodott a szövetkezet. Először ebben az esztendőben kezd talpraállni. És ebben nagyrésze van Szabó Istvánnak. Vékonyka termetű fiatalember, fáradt nevetéssel, mindig barátsággal. Irodaundora van, az emberek között szeret lenni. De nem ezért becsülik legjobban. Nagyon emberi élet- utat jár Szabó. Egyszer már elnökösködött Tiszaburán. Négy évvel ezelőtt váltották le. Le kellett váltani, mert nem tudott uralkodni magán. Ivott. Mas baj nem volt vele, de kell-e több az iszákosságnél? El is kezűit a faluból a szomszédos Tiszagyendára. Szégyell- te nagyon. És összeszedte, megemberelte magát. A gazdák tudtak erről, de ezért többen vegyes érzelmekkel fogadták, amikor a járás három év múltán ismét elnöknek javasolta. Sokan aggódtak: hátha megint... De visszafogadták. Egész évben egyetlen egyszer hajtott fel több pohárral a kelleténél. A párttitkár akkor előszedte. Szabó nagyon mérges lett. önmagára. Mert mást fogadott meg. Saját magának. Tapasztaltam: gazdatársai szeretik, bíznak benne. Csukafejes a ló másik oldalán Az ital sok-sok keserűséget okozott már a faluban. Éveken át rosszul fizettek a Lenin Tsz elődjei, a kis szövetkezetek. S ha még azt a kis pénzt is a kocsmában hagyta némely része! Rózsa Sándor személyében olyan elnök is akadt, aki a kocsmából irányított. Előlegosztás estéjén elmentem az ivóba. Néhány pénzügyőr poharazgatott, két kis cigánylány komyikált, de szinte üresen várta a zárórát a söntés. örömmel újságoltam benyomásomat másnap a falu vezetőinek, Ágoston Gyula elnökhelyettesnek, Gyetvai községi párttitkárnak is. Megerősítettek: így igaz, megszűnőben az italozás. Ebben is haladnak. Nemsokára rá velük együtt a boltba tértünk. Ott mesélték kuncogva az asszonyok, mi történt az éjjel. János fejreesett a ló hátáról. János a szövetkezetbeli megbízatásának szépen eleget is, tesz. De tegnap éjjel — távol lévén az éjjeliőr — a szövetkezeti udvar őrzését János apósára bízták. János bepálinkázva az előlegosztás után, éjszaka kivitte a hátaslovat az istállóból. Azzal futkározott, míg az egyik utcán >a pejkó zöld lombot látott a kerítésen. Hirtelen arra vágta fejét. János fejjel átesett a ló másik oldalára. Az egész falu rajta kacag. Ágoston Gyula káromkodik: — Az úristenit, hát hiányzott ez? Szöktetés a putrisorból A felu felemelkedése elválaszthatatlan a cigánytelep sorsának alakulásától. A lakosság — beleszámítva a tanyaiakat is — tíz százaléka cigány. Életük jobbra fordulásáért küzd a szövetkezet és kapaszkodnak ők maguk. Van cigányember. Fehér Lajos, aki földet kapott a földosztáskor. Vannak még többen, akik már emberi mivoltba verekedték fel magukat. És jónéhányan most kísérleteznek a nyomortól szabadulással. Ebédszünetben körülveszik az elnökhelyettest: — Mikor vihetjük a fát, Gyula bácsi? — Mehetünk-e vályogvető törekért? Az OTP hitelhez két kezes kell. De még nem akadt, senki Tiszaburán. aki építeni akaró cigányért kezességget vállaljon. A szövetkezet igen. A részletfizetést a tsz levonja a munkaegységből és továbbítja a takarékpénztárnak. A termelőszövetkezet ingyen adna nekik házhelyet, de a bank nem engedi. A telek négyszögöljét 8 forintért — drágán — adná az OTP. Azt nem tudják megvenni, nincs miből. Egy feketeképű, korosabb cigányférfi (családja már csak kettő van: — lenne már tizenöti is, ha nem úgy gondolkodnék) feleségével dolgozik. rezignált kiábrándulással legyint: — Hiába minden. Egész életemben nem tudok kimászni a putriból. A kollektív gazdaság — nem tudván birkózni a merev, takarékpénztárral — sem hagyja magára a cigányságot. Épületfát juttat nekik — kinek milyen méretű szükséges — töreket a vályogvetéshez. takarmányelőleget a hizlaláshoz. Azok meg hálásak a jószándékért. Megy a sógor a batáron Kétszer találkoztam vele. Este a dűlőúton kocsikáztunk haza, s a kanyarulatban nagy porfelhő közeledett; — Hajt a sógor — intett feléje a kocsis. A sógor — a juhász — legeltetés után jóllakott nyáját terelte az akolba. Még a sötétség ellenére is kivettük: szépszál termetű, pirosarcú ember. Másnap délben egylovas szekér hajtott velünk szemben, megrakodva búzaszalmával. Látszott a szállítmány külsején, egyedül villázta fel s igazította szét a gazdája; — Hóha, te! — rántja meg a gyeplőszárat a jövevény. És már folytatja is: — Baj van sógor. Az elnökhelyettes, ki bennünket kísér, érdeklődőén visszakérdez; — Micsoda, sógor? A juhász — mert őfogta a hajtószárat — mérgesen lecsapja kalapját. — Kitehetem a lelkem, akkor sem ér semmit. Felmarkol egy adag szalmát; — Kalács lenne ez a nyájnak, kalács. A búza, amit most járnak a kombájnok füves erősen. Szalmája összetétele olyan mint a vegyítetté: fele széna, fele szalma. A juhász látva ezt, napok óta háborog, Könyörög az istenért, ezt a szalmát ne kazlazzátok be. Hagyjátok száradni pár napig a tarlón s aztán rakjátok, de külön. Nagymennyiségű „birkakalács”. De a traktorosokat az érdekli mihamarabb lehúzzák a kombájnszalma kupacokat S indulhasson a gép máris szántani, hogy ők is kereshessenek. Vontatták hát drótkötéllel a szalmát. A juhász végső elkeseredésében kerített egy pihenő lovat valahonnan. Befogta és délidőben míg a juhok pihennek ő menti, ami menthető, szállítja a szalmát, amennyit egyedül elbír. A helyettes elnök jókedvűen kacsint. — Jól van sógor intézke- dek. nem megy pocsékba a kalács. ' Széles nevetéssel elkocog a fogatos juhász. A sógor. Zavarban lenne akárki is, ha a számadó bojtár nevét kérdezné. Az egész Tiszabura csak így ismeri: a sógor. (Folytatjuk) Borzák Lajos ábrázolni a maguk elé tűzött célokat. A szemléltető agitáció módszereiben, alkalmazásában 1 Zagyvarékason is van még javítani, csiszolni való. Azt az öntevékenységet és sok munkát viszont, amely ezt a kiállítást eredményezte, csak dicsérni lehet. Jogosan illeti elismerés a vezetőket, a tizenegy tagú szemléltető agitációs bizottságot, s mindazokat, akik részesei a fényképek. grafikonok elkészítésének, a kiállítás megrendezésének; A másik említésre méltó dolog, hogy Bálint Ferencné tájékoztatójában a szemléltető agitáció csak részként szerepelt. Mint ahogy ez valóban csak része, egyik módszere az agitációnak. A szemléltetés nagyon hasznos, de mégsem pótolja az emberekkel való közvetlen foglalkozást, a velük folytatott beszélgetéseket; Erre is nagy gondot fordítanak Zagyvarékason. A Béke Tsz-ben a hetvenhat tagot számláló pártszervezet erejének megsokszorozására a pártcsoportok mellett kiépítették az aktívahálózatot. Az aktivisták közül tizenegy „kis titkárt” választottak s a vezetőség őket hívja meg a gyakorlati tájékoztatókra. Ez a módszer jobbnak bizonyult, mint amikor minden alkalommal a hatvan aktivistával tanácskoztak; Tizenegy embert könnyebb összefogni, s ők tovább adják a politikai, gazdasági kérdésekről szerzett ismereteket, vagy a segédanyagként használatos írásos híradót. B. Lantos Istvánné gyakorlati példával igazolta I az aktivisták munkájának I eredményességét. Elmondta, hogy a réti brigádban, ahol ő a „kis titkár” hetvenöt nő dolgozik. A szénagyűjtéskor szervezték a szombati és vasárnapi munkát, csak a hét aktivistával beszélt s azok magyarázták meg a hozzájuk tartozó tagoknak, miért sürgős ez a munka; Az aktivisták segítségével gyorsan eljut a hatszáz dolgozóhoz a pártszervezet, a vezetőség szava és fordítva: a vezetőkhöz a szövetkezeti gazdák véleménye, javaslata. A községben tanácsi körzetekben dolgoznak az aktivisták. számszerűit százhatvan- nyolcam Zagyvarékason sok segítője van tehát a pártszervezetnek, a vezetőségnek. Megosztják a munkát, s mindenki tudja, hogy mikor, mit kell tennie. Nincs kapkodás, széthúzás. Az agitáció, a politikai nevelőmunka tervszerű, rendszeres, s ennek hatékonysága a gazdasági eredményekben, a termelés növekedésében is tükröződik. A zagyvarékasi Béke Tsz fejlődéséről nemcsak a fényképek, grafikonok által, s a vezetők: Bálint Ferencné párttitkár, Budai Kálmán Tsz elnök és Gál Lajos főállattenyésztő tájékoztatójából győződhettek meg a tapasztalatcserén résztvevő párttitkárok, hanem a határjárás, a szép állatállomány megtekintése során is. N. K. Uj vadászház — ŰJ VADÄSZHÄZ készült el a Pilisben a prédikálószék mellett. A Hubertusról elnevezett összkomfortos, vízvezetékkel, villanyvilágítással ellátott vadászházat a szarvasbőgés idején kereshetik fel az első vendégek.
