Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-30 / 100. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. április 30. MUNKANÉLKÜLI AMERIKA Irta:J. LI1USKO ... Ketten mennek az ut­cán — Eisenhower elnök és Strauss kereskedelemügyi miniszter. Az utóbbi az el­nökhöz fordulva titokzato­san fülébe súgja: „Ne néz­zen hátra! Azt hiszem, va­laki követ bennünket”. S közvetlenül a hátuk mögött ott halad egy jól megter­mett. izmos munkás, zsebre- vágott kézzel. Kabátján fel­irat: „4 millió 724 ezer mun­kanélküli”. Sok amerikai lapban meg­jelent Herblock neves kari­katuristának ez a jellemraj­za. Kifejezi a washingtoni hivatalos körök azon törek­vését. hogy kitérjenek a kró­nikussá vált tömeges mun­kanélküliség égető problé­májának megoldása elől. — Január 9-én az elnök a kong­resszushoz intézett üzeneté­ben ünnepélyesen kinyilat­koztatta. hogy a gazdasági válság és a munkanélküliség most már a múlté lesz, s az ország „az egészséges és energikus restauráció” út­jára lépett. A washingtoni Capitólium boltívei alatt még el sem csendesült a taps, amelyet ez az örvendetes hír váltott ki, s a hírügynöksé­gek és a lapok máris világgá kürtölték, hogy 1958 decem­berében a munkanélküliek száma novemberhez viszo­nyítva 275 ezerrel emelke­dett és elérte a 4 millió 108 ezret. A kereskedelmi és munkaügyi minisztérium feb­ruár 10-i adatai pedig még azokat is megfélemlítették, akik eddig nem akarták ész­revenni a munkanélkülisé­get. Ezen adatok szerint a munkanélküliek serege ja­nuárban további 616 ezer fővel szaporodott, s elérte a 4 millió 724 ezret. A termelés automatizálása, a futószalag-rendszer foko­zása és a gazdaság veszteg- Iése millió és millió mun­káskezet tett „feleslegessé”. A szakszervezeti funkcioná­riusok szerint Detroitban még akkor is több mint 200 ezer munkanélküli marad, ha az autótársaságok a válság­nélküli 1957-es szintre növe­lik a kocsik gyártását. New Englandban több mint 200 ezer textilmunkásnak a legkisebb reménye sincs arra, hogy visszatérjen régi mun­kahelyére, mert az automa­ták szükségtelenné tettél; munkájukat. Ugyanezt fi­gyelhetjük meg az amerikai ipar minden ágában. A Wall Street Journal a közgazdászok véleményére hivatkozva megjósolja: „A munkanélküliség azzal fe­nyeget, hogy az ország gaz­dasági életének fájó pontja marad”. A Manthly Review című folyóirat a jövő táv­latait érintve hangsúlyozza: „A legjobb, amit a foglal­koztatottság területén várha­tunk — a veszteglés, hiszen a helyzet állandóan rosszab­bodik. Ilyen körülmények között érthető, miért mond­ják a detroiti munkanélküli autómunkások keserű iróniá­val: „A mi életfogytiglani karrierünk a munkanélküli­ség”. Az Egyesült Államok bur- zsoá sajtója rendkívül szűk­szavúan és kelletlenül írt a munkanélküliek és család­tagjaik életéről. Nemrég sok amerikai lap­ban megjelent két kisfiú fényképe a következő feltűnő felirattal: „A szüleik el akar­ták adni őket”. A rendőrség megakadályozta az alkut és börtönbe vetette a szülőket. Elképzelhető, mennyire fel­háborította ez a botrányos történet az összes becsületes amerikaiakat! A New York Post elhatározta, hogy fényt derít ennek a nagy port fel­vert ügynek igaza indítékai­ra. Kiderült, hogy a két gyermek apja, a második vi­lágháború veteránja, már több mint egy éve képtelen munkához jutni. Miután min­den holmiját eladta, Texas államba költözőt családjával. Ám a szerencse itt sem mo­solygott rá. Se pénz, se munka. S egy elkeseredett pillanatában ötlött fel benne a gondolat, hogy 500 dol­lárért eladja két gyermekét. — Ez megmentette volna őket az éhenhalástól — mon­dotta. A reklám neonfényei egész Amerikát elárasztják. Lép- ten-nyomon plakátokat, fel­iratokat, hirdetéseket lát az ember. — Vegyetek, vegyetek, ve­gyetek ... — hívnak, csalo­gatnak a reklámok. Igen ritkán fordul csak elő. hogy feltűnik az ilyen egy­szerű hirdetés: „Munkaerőt keresünk”. Január 28-án Detroitban a Croger társa ság áruházának ajtajában hirdetés jelent meg: „75 el­árusítót keresünk”. Az ese­mény híre villámként járta be a várost. Néhány óra múlva a fagy ellenére 700 munkára vágyó férfi és nő gyülekezett a kapu előtt. A szerencse 75 kedveltje mun­kához jutott, a többiek vá­gyai azonban ismét szerte­foszlottak. A munkanélküli Amerika Hangja napról-napra erős eb bé és követelőbbé válik. Ez a hang a napokban Washington falait is meg­remegtette. A várnái összejövetel célja: a nemzetközi feszültség enyhítése Gromiko szovjet kmüsyminiszter pohár köszöntő je VARSÓ (MTI). Mint már jelentettük, kedden este a lengyel kormány fogadást adott a külügyminiszteri ér­tekezlet résztvevői tiszteleté­re. A fogadáson Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök üdvö­zölte a vendégeket. A későb­biekben a külföldi tudósítói: nagy csoportja vette körül Gromiko külügyminisztert és az értekezleten résztvevő többi külügyminisztert. A nyugati — főként az ameri­kai és az angol — újságírók több kérdést tettek fel Gro- mikonak, főleg az értekezlet­ről kiadott közleményre vo­natkozóan. Gromiko — fi- gyelembevéve a nagy érdek­liiiiiiiiiiiiiiitiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiimiiMt Amerikai köztársaságok értekezlete elhatározta, hogy segítséget nyújt Panamának Washington (MTI). Hu­szonegy amerikai köztársaság képviselője kedden értekezle­tet tartott Washingtoniban, amelyen, a Reuter jelentése szerint, egyhangúlag elhatá­rozta, hegy segítséget nyújt La Guardia panamai elnök­nek azoknak a '.fegyveresek­nek” a kiűzésében, amelyek legújabb jelentések szerint Panama elszigetelt dzsungel partvidékéről az ország belse­je felé törnek. Az Amerikai Államok Szer­vezete vizsgáló bizottságot küldött ki, amely Washing­tonból kedden este Panama Citybe utazott, miután Pana­ma hétfőn sürgős segítséget kárt a szervezettől. A behatolóik, akiknek szá­mát — mint a Reuter közli — 82-re becsülik, Kuba felől in­téztek támadást Panama el­A tibeti lázadók két titkos üzenete Lhasza (Uj Kína). Tibetben a Kungtehlini Kolostorban a lázadók két titkos üzenetének eredeti fogalmazványat talál­ták meg. Az üzeneteket a ti­beti reakciósok Sagob-Ba- nak, a lázadók irányítójának küldték Ralimpangba. E két titkos üzenet kétségbevehha- tatlanul bizonyítja: a tibeti lázadást Kalimpongból irá­nyították. Az egyik levél uta­sításokat tartalmaz, a másik pedig támogatást kér a láza­dók számára. len és partraszállási helyük­től most már körülbelül 25 mérföldnyire nyomultak elő­re. (MTI) Erősbödő tiltakozás Görögországban az afomfegyverkezés ellen Athén (MTI). Mint a TASZSZ jelenti, az Eh nősz című lap újabb részleteket kö­zöl azokról az amerikai ter­vekről, amelyeknek célja, hogy a görög hadsereget atom- és rakétafegyverekkel szereljék fel. Az Avgi közli a nemzetközi enyhülésért és a békéért har­coló görög bizottság nyilatko­zatát, amely hangsúlyozza, hogy a kormány újabb intéz­kedései a fegyverkezési haj­sza és a hidegháború fokozó­dását hozzák magúikkal. Gö­rögország könnyen áldozatául eshet az atomháborúnak — figyelmeztet a lap, majd megállapítja, hogy a görög parlamentnek egyetlen kép­viselője sem kapott felhatal­mazást a néptől, hogy állást foglaljon idegen támaszpon­tok létesítése mellett. lődést — pohárköszöntőjében adott választ. Beszéde elején megköszön­te a lengyel kormány ven­dégszeretetét, majd a követ­kezőket mondotta: — Bizonyos idő óta egyes nyugati lapokban felteszik a kérdést, mi célból ül össze a szocialista országok kül­ügyminisztereinek értekezle­te. Mi ebből nem csinálunk titkot. Azért jöttünk Varsó­ba, hogy a genfi értekezlet előtt összeegyeztessük állás­pontunkat. Kollégáimmal egyetértésben elmondhatom, hogy összejövetelünk titka nem egyéb — mivel ez a lé­nyege a Szovjetunió, a Len­gyel Népköztársaság és a többi szocialista ország poli­tikájának, — mint az, hogy hozzájárulunk a nemzetkö­zi feszültség enyhítéséhez. Van-e valakinek oka arra. hogy ilyen politikától féljen? Senkinek, aki kívánja a bé­két, nem kell félnie ettől a politikától. Körülbelül két héttel ez­előtt a nyugati államok dip­lomatái azt mondták, na­gyon jó lenne, ha a genfi értekezlet előtt egyik fél sem tenne egyoldalú lépéseket, mivel az ilyen lépések zavar­nák a genfi értekezletet. De mi történik a valóságban? Minél közelebb vagyunk a genfi értekezlet napjához, annál intenzivebben tesznek egyoldalú lépéseket bizo­nyos nyugati körök. Mit 'le­gyenek tehát azok a kormá­nyok, amelyek komolyan vet­ték az említett javaslatokat? Hiszen az egyoldalú lépések, amelyekhez egyes NATO-ál- lamok folyamodtak, nem se­gíthetik a küszöbön álló tár­gyalások sikerét. Befejezésül Gromiko a gen­fi tanácskozások sikerére, a kérdések megoldására és a nemzetközi helyzet enyhülé­sére ürítette poharát. (MTI). Negyven esztendeje történt... Negyven éve történt... Febúrágozott katonavonatok robogtak kelet felé. öreg munkások, pelyhedzöállú parasztlegények, fiatal tanítók szorították markuk­ban a fegyvert: veszélyben a proletárdiktatúra. Komolyarcú parancsnokok hajoltak a térképek fölé. Mérlegeltek, számítottak, hogyan lehetne minél kevesebb emberreszteséggej megvédeni a Tanácsköztársaságot és támadásba menve át, diadalrajuttatfiii a proletariátus diktatúráját egész Magyar- országon. A Tisza partján szögesdrót, lövészárkok. Az árkokon túl: A felbőszült bur­zsoázia állig felfegyverzett hadserege, ugrásra készen, hogy ettapossa a fiatal kom­munista államot. Az árkokon innen: vörös katonák, akiknek a szívében égett a lelke­sedés és elszántság: Megvédjük a nép hatalmát! Szolnokon és környékén folyt a narj mérkőzés: lélegzetvisszafojtva figyelte az ország népe. A nagyszerű küzdelemről, a hősök csatájáról, bátrakról és árulókról szól ez az egykorú dokumentumok alapján írt eseménynapló, mely most folytatásokban keríti olvasóink elé. ,Veszélyben a 1 919 rügyfakasztó márciusa népünk ta­vaszát is jelentette. Lelkesedésről, bizakodásról s elszánt akaratról beszél­nek tizenkilenc megsárgult újságjai, sza­kadt iratai. A rosszemlékű múlt elnyo­mottjai reménykedve tervezgették a hol­napot .:, S' közben az antant hatalmak méreg- keverői már új elnyomásról beszéltek: — Uraim, elkészítettem a kommunista Magyarország megsemmisítésének had­mozdulatait. Néhány nap az egész — mon­dotta a párizsi békekonferencián Focb marsall, a francia haderő főparancsnoka A francia kardesörtetők Foch kész tervét nagy lelkesedéssel fogadták. Az angolok és az amerikaiak annál tartózko­dóbban. Abban teljesen egyetértettek fran­cia elvbarátaikkal, hogy a Magyar Ta­nácsiköztársaságot mielőbb meg kell sem­misíteni, de a „módszer’1 kérdésében már ellenvetéseik támadtak. „Ha csatlakozunk a többi nagyhata­lom kísérletéhez, hogy Magyarországot, amelyet Oroszország támogat, fegyveres erővel kényszerítsük követeléseink elfo­gadására, hallatlan méretű és bizonytalan háborúba keveredünk” — aggodalmasko­dott Bliss tábornok Wilson elnökhöz kül­dött levelében. Wilson, az Egyesült Álla­mok elnöke sietett elsimítani a nagyha- talmák közötti ellentéteket. „Végső esetben amerikai csapatokat küldünk a magyarországi zavargások el­fojtására” — mondotta. forradalom!' A „végső eset” március végén még nem érkezett el — annál is inkább nem — mert angol és amerikai csapatok nem állomásoztak Magyarország közelében. A francia csapatok esetleges győzelme pedig Közép- és Kelet-Európábán a számukra nem kívánt francia befolyás növekedését eredményezte volna. Terveik­nek sokkal jobban megfelelt a tanácsha­talom belső árulók útján való megbukta­tása. Ehhez a népi hatalmat ádázul gyű­lölő jobboldali szociáldemokratákat kíván­ták felhasználni. 1919. áprilisának első hetében úgy lát­szott, hogy az angol—amerikai terveket használják fel a proletárdiktatúra meg­döntésére. Smuts tábornokot Budapestre küldték azzal a céllal, hogy adja át a tanáesikormánynak az antant jegyzékét, s tájékozódjon: van-e lehetőség a mun­káshatalom „békés” felszámolására. Smuts — aki erre bizonyára talált lehetősége*,— visszatérve Párizsba, az időthúzó tárgya­lások folytatására tett javaslatot. A francia kardesörtetők ennek elle­nére megkezdték koncra éhes kelet- európai csatlós államaik előkészítését a katonai támadásra. A csehszlovák, ro­mán és a szerb burzsoázia szívesen vállal­kozott a magyar néphatalom eltiprására, s az intervencióhoz a franciákkal együtt közel 170 ezer katonát szereltek fel A Forradalmi Kormányzótanács fel­ismerte a fenyegető veszélyt. Lét- kérdt:-l- vált egy forradalmi hadsereg szervezése, hiszen a Tanácsköztársaság rendelkezésére álló — a Károlyi-kormány­tól ..örökölt1’ hadsereg alkalmatlan volt a kommunista állam védelmére. 1919. március 24-én rendelet jelent meg a Vörös Hadsereg szervezésére. A rendelet kimondta, hogy a Vörös Had­sereg feladata a proletárság érdekeinek védelme minden külső és belső ellenség ellen. Az új szellemű hadseregbe ezrével je­lentkeztek a munkások, nincstelen pa­rasztok és az értelmiség legjobbjai. — Elvtársak! Veszélybe került a pro- letárhaza! A fenyegető veszély elhárí­tása érdekéiben nekünk is cselekednünk kell. Javaslom a szakszervezetek megyei összvezetőségéneik, hogy hozzon határoza­tot: aki a termelőmunkában nem okvetle­nül szükséges, az azonnal jelentkezzen a Vörös Hadseregbe. Akik itthon maradnak, azok munkásszázadokba szervezve állja­nak állandó készültségben — javasolta Pálfy János, a megye szervezett munká­sainak gyűlésén. A határozat értelmében a szakszerve­zetek tagsága tömegesen jelentkezett ka­tonai szolgálatra. „Kérem a Direktórium vezetőit, hogy a Király-kávéháziban működő Tcborzó Iroda tehermentesítése érdekében egy má­sik jelentkező helyet is jelöljenek meg, mert nem győzzük az ügyek intézését” — írta a Megyei Direktóriumhoz címzett le­velében a Vörös Hadsereg központi to- borzó tisztje. — Tik sokkal többen lenni, magyar elvtársak, tik háromszázan menni katoná­nak, mink ruszki száztizenöten menni har­colni innét a gyárból. Csak a betegek maradni — mondotta a MÁV gyáriak toborzó gyűlésén a volt orosz hadifoglyok vezetője. A Téglagyár RT és a Gőzfűrész RT munkásai önálló Építőzászlóalj felállítását kérték. A szolnoki munkásság az első hívó szóra fegyvert fogott j Tanácsköztársaság védelmére. A földtelen, kenyértelen szegénypa­rasztság is megértette, hogy a proletár­diktatúra védelmére fegyvert kell fognia. Vágó Béla népbiztos Szolnokon tartott be­szédében a legnagyobb elismerés hangján szólott Karcag, Mezőtúr és a Jászság nincstelen parasztjairól, akik önként se­reglettek a vörös zászló alá. A tanácshatalom védelmére a haladó értelmiség is megmozdult. — Dz a rendszer emberré tett bennün- két. Megszabadított a tisztelendő urak megalázása, bábáskodása alól. Meg kell védenünk ezt az államot, kenyér­adónkat, s emberibb életünk biztosítékát. Fogadjuk meg. elvtársak, hogy az új rend­szert megvédjük és nem hagyjuk el soha. soha. soha .. — fejezte be beszédét Brozik Pál tanító, a pedagógusok táboro­zásakor. A hadsereg emberanyaggal való el­látása zavartalannak volt mondható, de az' újonnan szervezett egységek felszerelése és kiképzése annál nagyobb gondot oko­zott. Ennek következtében április 16-ra — amikor megkezdődött a románok inter­venciója, a proletárállam még nem ren­delkezett ütőképes hadsereggel. A támadó román bojár csapatoknak az volt a közvetlen feladatuk, hogy át­törjenek a nyugat-erdélyi hegyeiken, majd tovább előrenyomulva elérjék Vásárosria- mény—Debrecen—Szeged vonalát. A túlerővel szemben a Vörös Had­sereg csapatai visszavonulásra kénysze­rültek. A székely hadosztály parancsnoka szabotálta az ellenállást: ...... a csapatok pa rancsot kaptak, hogy a felesleges ellen- támadásokat kerüljék, s ott, ahol a nyo­más nagy, lassan engedjenek” — írta em­lékirataiban Kratochwill Károly, az áruló hadosztályparancsnok. Kratochwillnak és tisztikarának az volt a szándéka, hogv a románokkal szövetséget kötve, Budapest ellen vezetik csapataikat. A székely kü­lönítmény szándékos hátrálása az arcvonal más szakaszait biztosító egységeket is visszavonulásra kényszerítette. A harci helyzet néhány napon belül teljesen zavarossá változott. A Forradalmi Kormányzótanács a tiszántúli fronton lévő csapatok irányítására létrehozta a Keleti Hadsereg­parancsnokságot, s ennek élére Bőhm ’Vil­most állította. A jobboldali szociáldemok­rata Bőhm — amint ezt később elismerte — csupán azért vállalkozott erre a tiszt­ségre. nehogy helyette Szamuely Tibor kerüljön a hadsereg élére. A tényleges ve­zetés szerencsére Stromfeld Aurél kezébe került, akit vezérkari főnökké neveztek ki. Stromfeld nagyszerű katonai szaktu­dását készségesen állította a proletárdik­tatúra szolgálatába. Nemsokkal kinevezése után néhány vezérkari tiszt társaságában’ Szolnokra utazott, s alig két órával ké­sőbb mór jelentést küldött a Hadügyi Nép- biztosságnak a rendezetlenül visszaözörüő csapatok helyzetéről. Kiváló szervező- készségével mindent megtett az ellenség feltartóztatása érdekében, de az általános helyzetet már nem tudta megváltoztatni. Április 26-án a románok elfoglalták Debrecent, a székely hadosztály Raka- maznál letette a fegyvert. A lendületesen támadó intervenciósok április 28-án el­érték a karcag—püspökladányi útvonalat. A vörös egységek heves tűzharc után a Hortobágy-csatoma nyugati oldalára vo­nultak vissza. Szabó Lajos (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom