Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-30 / 100. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. április 30. MUNKANÉLKÜLI AMERIKA Irta:J. LI1USKO ... Ketten mennek az utcán — Eisenhower elnök és Strauss kereskedelemügyi miniszter. Az utóbbi az elnökhöz fordulva titokzatosan fülébe súgja: „Ne nézzen hátra! Azt hiszem, valaki követ bennünket”. S közvetlenül a hátuk mögött ott halad egy jól megtermett. izmos munkás, zsebre- vágott kézzel. Kabátján felirat: „4 millió 724 ezer munkanélküli”. Sok amerikai lapban megjelent Herblock neves karikaturistának ez a jellemrajza. Kifejezi a washingtoni hivatalos körök azon törekvését. hogy kitérjenek a krónikussá vált tömeges munkanélküliség égető problémájának megoldása elől. — Január 9-én az elnök a kongresszushoz intézett üzenetében ünnepélyesen kinyilatkoztatta. hogy a gazdasági válság és a munkanélküliség most már a múlté lesz, s az ország „az egészséges és energikus restauráció” útjára lépett. A washingtoni Capitólium boltívei alatt még el sem csendesült a taps, amelyet ez az örvendetes hír váltott ki, s a hírügynökségek és a lapok máris világgá kürtölték, hogy 1958 decemberében a munkanélküliek száma novemberhez viszonyítva 275 ezerrel emelkedett és elérte a 4 millió 108 ezret. A kereskedelmi és munkaügyi minisztérium február 10-i adatai pedig még azokat is megfélemlítették, akik eddig nem akarták észrevenni a munkanélküliséget. Ezen adatok szerint a munkanélküliek serege januárban további 616 ezer fővel szaporodott, s elérte a 4 millió 724 ezret. A termelés automatizálása, a futószalag-rendszer fokozása és a gazdaság veszteg- Iése millió és millió munkáskezet tett „feleslegessé”. A szakszervezeti funkcionáriusok szerint Detroitban még akkor is több mint 200 ezer munkanélküli marad, ha az autótársaságok a válságnélküli 1957-es szintre növelik a kocsik gyártását. New Englandban több mint 200 ezer textilmunkásnak a legkisebb reménye sincs arra, hogy visszatérjen régi munkahelyére, mert az automaták szükségtelenné tettél; munkájukat. Ugyanezt figyelhetjük meg az amerikai ipar minden ágában. A Wall Street Journal a közgazdászok véleményére hivatkozva megjósolja: „A munkanélküliség azzal fenyeget, hogy az ország gazdasági életének fájó pontja marad”. A Manthly Review című folyóirat a jövő távlatait érintve hangsúlyozza: „A legjobb, amit a foglalkoztatottság területén várhatunk — a veszteglés, hiszen a helyzet állandóan rosszabbodik. Ilyen körülmények között érthető, miért mondják a detroiti munkanélküli autómunkások keserű iróniával: „A mi életfogytiglani karrierünk a munkanélküliség”. Az Egyesült Államok bur- zsoá sajtója rendkívül szűkszavúan és kelletlenül írt a munkanélküliek és családtagjaik életéről. Nemrég sok amerikai lapban megjelent két kisfiú fényképe a következő feltűnő felirattal: „A szüleik el akarták adni őket”. A rendőrség megakadályozta az alkut és börtönbe vetette a szülőket. Elképzelhető, mennyire felháborította ez a botrányos történet az összes becsületes amerikaiakat! A New York Post elhatározta, hogy fényt derít ennek a nagy port felvert ügynek igaza indítékaira. Kiderült, hogy a két gyermek apja, a második világháború veteránja, már több mint egy éve képtelen munkához jutni. Miután minden holmiját eladta, Texas államba költözőt családjával. Ám a szerencse itt sem mosolygott rá. Se pénz, se munka. S egy elkeseredett pillanatában ötlött fel benne a gondolat, hogy 500 dollárért eladja két gyermekét. — Ez megmentette volna őket az éhenhalástól — mondotta. A reklám neonfényei egész Amerikát elárasztják. Lép- ten-nyomon plakátokat, feliratokat, hirdetéseket lát az ember. — Vegyetek, vegyetek, vegyetek ... — hívnak, csalogatnak a reklámok. Igen ritkán fordul csak elő. hogy feltűnik az ilyen egyszerű hirdetés: „Munkaerőt keresünk”. Január 28-án Detroitban a Croger társa ság áruházának ajtajában hirdetés jelent meg: „75 elárusítót keresünk”. Az esemény híre villámként járta be a várost. Néhány óra múlva a fagy ellenére 700 munkára vágyó férfi és nő gyülekezett a kapu előtt. A szerencse 75 kedveltje munkához jutott, a többiek vágyai azonban ismét szertefoszlottak. A munkanélküli Amerika Hangja napról-napra erős eb bé és követelőbbé válik. Ez a hang a napokban Washington falait is megremegtette. A várnái összejövetel célja: a nemzetközi feszültség enyhítése Gromiko szovjet kmüsyminiszter pohár köszöntő je VARSÓ (MTI). Mint már jelentettük, kedden este a lengyel kormány fogadást adott a külügyminiszteri értekezlet résztvevői tiszteletére. A fogadáson Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök üdvözölte a vendégeket. A későbbiekben a külföldi tudósítói: nagy csoportja vette körül Gromiko külügyminisztert és az értekezleten résztvevő többi külügyminisztert. A nyugati — főként az amerikai és az angol — újságírók több kérdést tettek fel Gro- mikonak, főleg az értekezletről kiadott közleményre vonatkozóan. Gromiko — fi- gyelembevéve a nagy érdekliiiiiiiiiiiiiiitiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiimiiMt Amerikai köztársaságok értekezlete elhatározta, hogy segítséget nyújt Panamának Washington (MTI). Huszonegy amerikai köztársaság képviselője kedden értekezletet tartott Washingtoniban, amelyen, a Reuter jelentése szerint, egyhangúlag elhatározta, hegy segítséget nyújt La Guardia panamai elnöknek azoknak a '.fegyvereseknek” a kiűzésében, amelyek legújabb jelentések szerint Panama elszigetelt dzsungel partvidékéről az ország belseje felé törnek. Az Amerikai Államok Szervezete vizsgáló bizottságot küldött ki, amely Washingtonból kedden este Panama Citybe utazott, miután Panama hétfőn sürgős segítséget kárt a szervezettől. A behatolóik, akiknek számát — mint a Reuter közli — 82-re becsülik, Kuba felől intéztek támadást Panama elA tibeti lázadók két titkos üzenete Lhasza (Uj Kína). Tibetben a Kungtehlini Kolostorban a lázadók két titkos üzenetének eredeti fogalmazványat találták meg. Az üzeneteket a tibeti reakciósok Sagob-Ba- nak, a lázadók irányítójának küldték Ralimpangba. E két titkos üzenet kétségbevehha- tatlanul bizonyítja: a tibeti lázadást Kalimpongból irányították. Az egyik levél utasításokat tartalmaz, a másik pedig támogatást kér a lázadók számára. len és partraszállási helyüktől most már körülbelül 25 mérföldnyire nyomultak előre. (MTI) Erősbödő tiltakozás Görögországban az afomfegyverkezés ellen Athén (MTI). Mint a TASZSZ jelenti, az Eh nősz című lap újabb részleteket közöl azokról az amerikai tervekről, amelyeknek célja, hogy a görög hadsereget atom- és rakétafegyverekkel szereljék fel. Az Avgi közli a nemzetközi enyhülésért és a békéért harcoló görög bizottság nyilatkozatát, amely hangsúlyozza, hogy a kormány újabb intézkedései a fegyverkezési hajsza és a hidegháború fokozódását hozzák magúikkal. Görögország könnyen áldozatául eshet az atomháborúnak — figyelmeztet a lap, majd megállapítja, hogy a görög parlamentnek egyetlen képviselője sem kapott felhatalmazást a néptől, hogy állást foglaljon idegen támaszpontok létesítése mellett. lődést — pohárköszöntőjében adott választ. Beszéde elején megköszönte a lengyel kormány vendégszeretetét, majd a következőket mondotta: — Bizonyos idő óta egyes nyugati lapokban felteszik a kérdést, mi célból ül össze a szocialista országok külügyminisztereinek értekezlete. Mi ebből nem csinálunk titkot. Azért jöttünk Varsóba, hogy a genfi értekezlet előtt összeegyeztessük álláspontunkat. Kollégáimmal egyetértésben elmondhatom, hogy összejövetelünk titka nem egyéb — mivel ez a lényege a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság és a többi szocialista ország politikájának, — mint az, hogy hozzájárulunk a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Van-e valakinek oka arra. hogy ilyen politikától féljen? Senkinek, aki kívánja a békét, nem kell félnie ettől a politikától. Körülbelül két héttel ezelőtt a nyugati államok diplomatái azt mondták, nagyon jó lenne, ha a genfi értekezlet előtt egyik fél sem tenne egyoldalú lépéseket, mivel az ilyen lépések zavarnák a genfi értekezletet. De mi történik a valóságban? Minél közelebb vagyunk a genfi értekezlet napjához, annál intenzivebben tesznek egyoldalú lépéseket bizonyos nyugati körök. Mit 'legyenek tehát azok a kormányok, amelyek komolyan vették az említett javaslatokat? Hiszen az egyoldalú lépések, amelyekhez egyes NATO-ál- lamok folyamodtak, nem segíthetik a küszöbön álló tárgyalások sikerét. Befejezésül Gromiko a genfi tanácskozások sikerére, a kérdések megoldására és a nemzetközi helyzet enyhülésére ürítette poharát. (MTI). Negyven esztendeje történt... Negyven éve történt... Febúrágozott katonavonatok robogtak kelet felé. öreg munkások, pelyhedzöállú parasztlegények, fiatal tanítók szorították markukban a fegyvert: veszélyben a proletárdiktatúra. Komolyarcú parancsnokok hajoltak a térképek fölé. Mérlegeltek, számítottak, hogyan lehetne minél kevesebb emberreszteséggej megvédeni a Tanácsköztársaságot és támadásba menve át, diadalrajuttatfiii a proletariátus diktatúráját egész Magyar- országon. A Tisza partján szögesdrót, lövészárkok. Az árkokon túl: A felbőszült burzsoázia állig felfegyverzett hadserege, ugrásra készen, hogy ettapossa a fiatal kommunista államot. Az árkokon innen: vörös katonák, akiknek a szívében égett a lelkesedés és elszántság: Megvédjük a nép hatalmát! Szolnokon és környékén folyt a narj mérkőzés: lélegzetvisszafojtva figyelte az ország népe. A nagyszerű küzdelemről, a hősök csatájáról, bátrakról és árulókról szól ez az egykorú dokumentumok alapján írt eseménynapló, mely most folytatásokban keríti olvasóink elé. ,Veszélyben a 1 919 rügyfakasztó márciusa népünk tavaszát is jelentette. Lelkesedésről, bizakodásról s elszánt akaratról beszélnek tizenkilenc megsárgult újságjai, szakadt iratai. A rosszemlékű múlt elnyomottjai reménykedve tervezgették a holnapot .:, S' közben az antant hatalmak méreg- keverői már új elnyomásról beszéltek: — Uraim, elkészítettem a kommunista Magyarország megsemmisítésének hadmozdulatait. Néhány nap az egész — mondotta a párizsi békekonferencián Focb marsall, a francia haderő főparancsnoka A francia kardesörtetők Foch kész tervét nagy lelkesedéssel fogadták. Az angolok és az amerikaiak annál tartózkodóbban. Abban teljesen egyetértettek francia elvbarátaikkal, hogy a Magyar Tanácsiköztársaságot mielőbb meg kell semmisíteni, de a „módszer’1 kérdésében már ellenvetéseik támadtak. „Ha csatlakozunk a többi nagyhatalom kísérletéhez, hogy Magyarországot, amelyet Oroszország támogat, fegyveres erővel kényszerítsük követeléseink elfogadására, hallatlan méretű és bizonytalan háborúba keveredünk” — aggodalmaskodott Bliss tábornok Wilson elnökhöz küldött levelében. Wilson, az Egyesült Államok elnöke sietett elsimítani a nagyha- talmák közötti ellentéteket. „Végső esetben amerikai csapatokat küldünk a magyarországi zavargások elfojtására” — mondotta. forradalom!' A „végső eset” március végén még nem érkezett el — annál is inkább nem — mert angol és amerikai csapatok nem állomásoztak Magyarország közelében. A francia csapatok esetleges győzelme pedig Közép- és Kelet-Európábán a számukra nem kívánt francia befolyás növekedését eredményezte volna. Terveiknek sokkal jobban megfelelt a tanácshatalom belső árulók útján való megbuktatása. Ehhez a népi hatalmat ádázul gyűlölő jobboldali szociáldemokratákat kívánták felhasználni. 1919. áprilisának első hetében úgy látszott, hogy az angol—amerikai terveket használják fel a proletárdiktatúra megdöntésére. Smuts tábornokot Budapestre küldték azzal a céllal, hogy adja át a tanáesikormánynak az antant jegyzékét, s tájékozódjon: van-e lehetőség a munkáshatalom „békés” felszámolására. Smuts — aki erre bizonyára talált lehetősége*,— visszatérve Párizsba, az időthúzó tárgyalások folytatására tett javaslatot. A francia kardesörtetők ennek ellenére megkezdték koncra éhes kelet- európai csatlós államaik előkészítését a katonai támadásra. A csehszlovák, román és a szerb burzsoázia szívesen vállalkozott a magyar néphatalom eltiprására, s az intervencióhoz a franciákkal együtt közel 170 ezer katonát szereltek fel A Forradalmi Kormányzótanács felismerte a fenyegető veszélyt. Lét- kérdt:-l- vált egy forradalmi hadsereg szervezése, hiszen a Tanácsköztársaság rendelkezésére álló — a Károlyi-kormánytól ..örökölt1’ hadsereg alkalmatlan volt a kommunista állam védelmére. 1919. március 24-én rendelet jelent meg a Vörös Hadsereg szervezésére. A rendelet kimondta, hogy a Vörös Hadsereg feladata a proletárság érdekeinek védelme minden külső és belső ellenség ellen. Az új szellemű hadseregbe ezrével jelentkeztek a munkások, nincstelen parasztok és az értelmiség legjobbjai. — Elvtársak! Veszélybe került a pro- letárhaza! A fenyegető veszély elhárítása érdekéiben nekünk is cselekednünk kell. Javaslom a szakszervezetek megyei összvezetőségéneik, hogy hozzon határozatot: aki a termelőmunkában nem okvetlenül szükséges, az azonnal jelentkezzen a Vörös Hadseregbe. Akik itthon maradnak, azok munkásszázadokba szervezve álljanak állandó készültségben — javasolta Pálfy János, a megye szervezett munkásainak gyűlésén. A határozat értelmében a szakszervezetek tagsága tömegesen jelentkezett katonai szolgálatra. „Kérem a Direktórium vezetőit, hogy a Király-kávéháziban működő Tcborzó Iroda tehermentesítése érdekében egy másik jelentkező helyet is jelöljenek meg, mert nem győzzük az ügyek intézését” — írta a Megyei Direktóriumhoz címzett levelében a Vörös Hadsereg központi to- borzó tisztje. — Tik sokkal többen lenni, magyar elvtársak, tik háromszázan menni katonának, mink ruszki száztizenöten menni harcolni innét a gyárból. Csak a betegek maradni — mondotta a MÁV gyáriak toborzó gyűlésén a volt orosz hadifoglyok vezetője. A Téglagyár RT és a Gőzfűrész RT munkásai önálló Építőzászlóalj felállítását kérték. A szolnoki munkásság az első hívó szóra fegyvert fogott j Tanácsköztársaság védelmére. A földtelen, kenyértelen szegényparasztság is megértette, hogy a proletárdiktatúra védelmére fegyvert kell fognia. Vágó Béla népbiztos Szolnokon tartott beszédében a legnagyobb elismerés hangján szólott Karcag, Mezőtúr és a Jászság nincstelen parasztjairól, akik önként sereglettek a vörös zászló alá. A tanácshatalom védelmére a haladó értelmiség is megmozdult. — Dz a rendszer emberré tett bennün- két. Megszabadított a tisztelendő urak megalázása, bábáskodása alól. Meg kell védenünk ezt az államot, kenyéradónkat, s emberibb életünk biztosítékát. Fogadjuk meg. elvtársak, hogy az új rendszert megvédjük és nem hagyjuk el soha. soha. soha .. — fejezte be beszédét Brozik Pál tanító, a pedagógusok táborozásakor. A hadsereg emberanyaggal való ellátása zavartalannak volt mondható, de az' újonnan szervezett egységek felszerelése és kiképzése annál nagyobb gondot okozott. Ennek következtében április 16-ra — amikor megkezdődött a románok intervenciója, a proletárállam még nem rendelkezett ütőképes hadsereggel. A támadó román bojár csapatoknak az volt a közvetlen feladatuk, hogy áttörjenek a nyugat-erdélyi hegyeiken, majd tovább előrenyomulva elérjék Vásárosria- mény—Debrecen—Szeged vonalát. A túlerővel szemben a Vörös Hadsereg csapatai visszavonulásra kényszerültek. A székely hadosztály parancsnoka szabotálta az ellenállást: ...... a csapatok pa rancsot kaptak, hogy a felesleges ellen- támadásokat kerüljék, s ott, ahol a nyomás nagy, lassan engedjenek” — írta emlékirataiban Kratochwill Károly, az áruló hadosztályparancsnok. Kratochwillnak és tisztikarának az volt a szándéka, hogv a románokkal szövetséget kötve, Budapest ellen vezetik csapataikat. A székely különítmény szándékos hátrálása az arcvonal más szakaszait biztosító egységeket is visszavonulásra kényszerítette. A harci helyzet néhány napon belül teljesen zavarossá változott. A Forradalmi Kormányzótanács a tiszántúli fronton lévő csapatok irányítására létrehozta a Keleti Hadseregparancsnokságot, s ennek élére Bőhm ’Vilmost állította. A jobboldali szociáldemokrata Bőhm — amint ezt később elismerte — csupán azért vállalkozott erre a tisztségre. nehogy helyette Szamuely Tibor kerüljön a hadsereg élére. A tényleges vezetés szerencsére Stromfeld Aurél kezébe került, akit vezérkari főnökké neveztek ki. Stromfeld nagyszerű katonai szaktudását készségesen állította a proletárdiktatúra szolgálatába. Nemsokkal kinevezése után néhány vezérkari tiszt társaságában’ Szolnokra utazott, s alig két órával később mór jelentést küldött a Hadügyi Nép- biztosságnak a rendezetlenül visszaözörüő csapatok helyzetéről. Kiváló szervező- készségével mindent megtett az ellenség feltartóztatása érdekében, de az általános helyzetet már nem tudta megváltoztatni. Április 26-án a románok elfoglalták Debrecent, a székely hadosztály Raka- maznál letette a fegyvert. A lendületesen támadó intervenciósok április 28-án elérték a karcag—püspökladányi útvonalat. A vörös egységek heves tűzharc után a Hortobágy-csatoma nyugati oldalára vonultak vissza. Szabó Lajos (Folytatjuk.)
