Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. március 21-, 133 HŐSI NAP TÖRTÉNETE Tegnap délután 6 órakor a szolnoki Damjanich Mú­zeumban megnyílt a Tanácsköztársaság 40. évfordulójának alkalmából rendezett emlékkiállítás. A kiállítást Csáki Ist­ván elvtárs, a Megyei Pártbizottság titkára nyitotta meg. A többi között következő­ket mondotta: — A mai nappal új szín­folttal gazdagszik az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság 40 évfordulójára rendezett ün­nepségsorozatunk; Átadjuk rendeltetésének az eredeti dokumentumokból, emlékek­ből álló kiállítást. Első gon­dolatunk azokhoz a már idős elvtársakhoz száll, kik negy­ven évvel ezelőtt acélos kar­jukkal megragadták s ma­gasra emelték a proletariátus zászlaját, kik. Európa köze­pén, ellenségtől övezve této­vázás nélkül léptek az embe­riség felemelkedését egyedül szolgáló szocialista forrada­lom útjára. Dicsőség és hála emléküknek! A továbbiakban Csáki Ist­ván elvtárs elmondotta, hogy 1919 márciusában végleg csődbe jutott polgári társada­lom helyett szükségszerűen a a munkásosztálynak kellett megragadnia a vezetést. A harc motorja, lelke, vezére a Kommunisták Magyarországi Pártja volt. Megyénk mun­kásai — közöttük a MÁV- műhelgisták, a Gőzfűrész, az Iparfejlesztő dolgozói — ol­dalukon a szegényparasztság­gal hősiesen sorakoztak fel a párt zászlaja alá. Emlékez­zünk! Stromfeld Aurél Szol­nok városából irányította a keleti hadseregcsoportot, mely a székely hadosztály árulása ellenére is derekasan küzdött a beáramló román burzsoá-csapatck ellen. Me­gyénkben igen sok elvtár­sunk őrzi szeretettel szíve mélyén a Tanácsköztársaság hősi harcainak emlékét. — Kívánom, hogy munká­saink, parasztjaink minél számosabban ismerkedjenek meg e kiállítás anyagával. Merítsenek belőle erőt nagy, szocialista építőmiunkánkhoz — mondotta befejezésül Csá­ki István elvtárs. — Az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottsága, a Megyei Tanács és a Damjanich Múzeum nevé­ben a kiállítást megnyitom. Kérem Önöket, tekintsük meg együtt! Az ünnepi megnyitó után a közönség szétoszlott a Mú­zeum újonnan festett, átala­kított termeiben és megte­kintette a kiállítást. A bejáratnál a dokumen­tációs anyag — plakátok, röpcédulák, újságkivágások, fényképek — az úri Magyar- ország rendjérő beszél. Az el­ső plakát egy megkötözött munkást ábrázol: íme, így ad a kormány választójogot a munkásságnak. A köteleken a felírás a választójog felté­teleit ismerteti: 6 elemi, 30 éves korhatár, két évi egy helyben való munka, stb. Megrázó fényképfelvétel ve­títi vissza az első világhábo­rú szörnyűségeit: lövészárok, tele halottakkal. Mikor a lá­togató belép a nagyterembe, ezt a szöveget olvashatja: „S mikor eget vert már a kin, Föllázadt az ember. Hurrá! Bajtársak, kezdjük el, Aki bátor, az merjen!" Ez volt a cattarói tengeré­szek balladája, ök keltek fel először a Monerchiában, — utánuk jött az őszirózsás for­radalom, a Köztársaság kiki­áltása. Szolnoki lapok idézik a nagy eseményt. Arról is olvashatunk, hogy Kun Béla járt a városban. Baloldalt, a következő teremben már a KMP megalakulásáról látha­tunk érdekes tablókat; har­cáról, gyűléseikről, küzdel­méről a proletárdiktatúráért. S aztán: megszületik a Ta­nácsköztársaság! Lenin szik­ratáviratát olvashatjuk a jászberényi újság első olda­lán. Visszatérve a nagy te­rembe, megcsodálhatjuk az 1919. május 1-i szolnoki nagy­gyűlésről készített kitűnő fényképfelvételt, amelyen még a legkisebb alakok is pontosan és élesen látszanak. A következő teremben a Tanácsköztársaság szociális, kulturális, egészségügyi poli­tikáját ismeri meg a látogató, Valóban bámulatos, hogy pár hét alatt épp úgy gondoltak az akoholizmus elleni küz­delemre, mint a múzeumok­ra, a kirándulásokra és az egészségügyi ellátás megszer­vezésére. S micsoda plaká­tok! A könyvet olvasó mun­kás, vagy az orvoshoz siető paraszt alakját azóta sem rajzolták még jobban meg­győzőbben. S mindez nem idealizmus: a könyvolvasó munkás-család plakátjának aláírása: Könyvek a házfelü­gyelőnél. A következő, bordó színű teremben — minden terem festése más és más — a Ta­nácsköztársaság harcait lát­hatjuk. Fegyverbe! Fegyver­be! — kiált a vörös zászlót lobogtató harcos és a mellet­te lévő fényképen már a Szolnokon vonuló vörös ka­tonákat láthatjuk. Fénykép- felvételek ábrázolják a Vár­templom megcsonkult tor­nyát, a szolnoki házakat, a lövedéktépte sebekkel. Tér­képvázlat ismerteti május 3- nak, Szolnok visszafoglalásá­nak történetét. Ugyanakkor megismerkedhetünk az or­szágos hadműveletekkel is, az északi hadjárattal, a tiszai ütközöttel. A kiállítás nagy erénye, hogy a megyénkben történt eseményeket az országos ese­mények sodrába helyezi, érezteti az összefüggéseket, erőviszonyokat. 1919-ben a Tanácsköztársaság elbukott. Gábor Andor verssoraival zá­rul ez a rész: Időben tőle egyre távolabb Lélekben hozzá egyre köze­lebb, Emléke bennünk nemcsak megmarad, De nőve nő, s mint óriás mered Szemünkbe, mely tizenkét hét alatt Nem nyílt ki ámulattal nézni rája: Nem látta, mit lát, mily hatalmasat”. Az utolsó szobában a Ta­nácsköztársaság emlékeit gyűjtötték össze. Arról állí­tottak ki dokumentumanya­got, hogyan élt tovább a Ta-‘ nácsköztársaság gondolata az illegalitásban és hogyan te­rebélyesedett a népi demok­rácia mai virágzó életébe. Mindenkinek meg kell te­kintenie ezt a kiállítást: kö­szönjük a szolnoki Múzeum, Levéltár, Könyvtár és a Mű­velődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya dolgo­zóinak, hogy együttes mun­kájukkal elénk állították a 40 év előtti heroikus hóna­pok történetét. Közlemény az Indiai—szovjet tárgyalásokról | Moszkva (TASZSZ.) Feb-= ruár 24-től március 19-ig! Andrej AndrejeVnek, aSzov-i jetunió Legfelső Tanácsa El-§ nöksége tagjának vezetésével^ szovjet kormányküldöttség j tartózkodott Indiában. A kül-g döttség látogatásáról és tár-§| gyalásairól közös közleményt! adtak ki, amely rámutat: ai küldöttség tagjai több meg-f beszélést folytattak Dzsava-g harlal Nehru indiai minisz-g terelnökkel és más vezetői személyiségekkel. Megvitat-gf tak több fontos nemzetközig problémát. E megbeszélése-p ken mindkét fél hangsúlyoz-! ta, hogy folytatja erőfeszíté-I seit a feszültség enyhítéséért.! A szovjet kormányküldött-!! ség levelet adott át Dzsava- j harlal Nehru indiai minisz-g terelnöknek. Ebben közölték,! hogy a szovjet kormány! hajlandó segítséget nyújtani g egy indiai olajfinomító épí-g téséhez és kész együttmű-= ködni India gyógyszeriparó-g nak fejlesztésében. (MTI.) j§ Ezernyi veteránt köszöntünk Drága ünnepnap ez a mai. Négy évtizeddel ezelőtti hősi tettekre, a bátorság és emberség addig soha nem látott példáira emlékezik népünk. Arra az időre, amikor a szabadság napja felvirradt a háború, az úri rend, a nyomor sanyargat­ta népre. A 40 év sok em­léket megfakított, elmo­sott már. De ennek a nap­nak fényét nem homályo- sította, hanem az utókor számára fényesre csiszol­ta. E nap emlékeként, s a Tanácsköztársaság védel­mében tanúsított hősi har­cok elismerésekén ma em­lékérmet nyújtanak át több mint ezer veteránnak me­gyénkben. Ezer szemtanú, ezer rettenthetetlen har­cos, ezer történelmet for­máló hős veszi át a kitün­tető érmet a munkáshata­lom védelmében tanúsított harcaiért. Az akkori tüzes ifjak fe­je már őszbehajlott, vállu- kat megnyomta a gond, az üldöztetés, mely a Tanács- köztársaság bukása után rájuk szakadt. Hányán, de hányán sínylődtek közülük börtönben a drága 133 nap után. Hány és hány ember van az ezeregyszáz között, akinek reszket a keze, aklk örök betegséget kap­tak az üldöztetésektől, de szívükben, bensőjükben a bátor, tántoríthatatlan ka­tonák maradtak, s amikor kellett, 1956 őszén ismét fegyvert fogtak a nephata- lom védelméért. Köszöntsük forrón, mél­tó tisztelettel őket, s az em­lékérem mellé adjuk sza­vunkat: Az ő hősiességü­ket, bátorságukat, tettüket példaként követjük min­denkor és mindenhol, ahol a dolgozó nép ügyéről van szó. Ezernyi harcost, veteránt köszöntünk ma. De a har­cosok nem ennyien voltak. S az érem, az elismerés szóljon azoknak is, akik nem érhették meg ezt az évfordulót, akikkel már nem ünnepelhetünk együtt. Ünnepeljünk ma úgy, olyan lelkesedéssel, ami­lyen lelkesedés 40 évvel ezelőtt hullámzott orszá­gunkon, hisz mi folytatjuk azt az útat, amin a veterá­nok a ma már idős harco­sok elindutak. Április 13-áig elnapollak az atom­fegyver-kísérletek megszüntetéséről tárgyaló genfi értekezletei Genf (MTI). Az atomfegy­ver-kísérletek megszüntetésé­ről tárgyaló genfi értekezlet március 19-én tartott 72. ülé­sén elfogadták az Egyesült Államok és az Egyesült Ki­rályság küldötteinek javasla­tát, amelynek értelmében március 20-tól kezdve meg­szakítják az értekezlet mun­káját és ezt április 13-án kezdik meg újbal. ...................................................................................... Do bi István fogadta az albán, a mongol, valamint a vietnami párt- és kormányküldöttséget Ünnepség a Cukorgyárban a Tanácsköztársaság 40. évfordulóján Forró ünnepi hangulat töl­tötte be a Cukorgyár kultúr- házának nagytermét csütör­tök délután. A Tanácsköz­társaság 40. évfordulóját ün­nepelték a cukargyáriak. Az ünnepség színhelyének deko­rációja is tükrözte, hogy sok szeretettel és szívvel készül­Végül is már volt egyszer • • ILJA ERENBURG, a nagy szovjet író és publicista idéz­te legutóbbi cikkében Fran­cois Mauriac francia katoli­kus író mondatát: „Végül is már volt egyszer nemzeti szo­cializmus és ezt nem köny- nyü elfelejteni”;) Francois Mauriac a nyuga­ti politika legutóbbi szörny- szülöttéről, a Bonn—Párizs- tengely megteremtéséről be- saéüt, amikor ezeket a szava­kat mondotta; márpedig e tengely megteremtéséhez ma­ga is hozzájárult, amikor tá­mogatta és támogatja, azt a de Gaulle tábornokot, aki ezt a kapcsolatot megteremtette. S a dolog, azért is különös és visszás, mert ezt a „tengelyt”, ezt a nyugat-német—francia együttműködési politikát csak a németek ellen harcot, hirdető de Gaulle folytathat­ja ma Franciaországban, hi­szen senki másnak nincs olyan tekintélye, hogy ezt megkockáztathatná. Mert „végül is volt már egyszer.. Az aggasztó itt a „végül is" szócska: akkor szokták alkalmazni, amikor nyilván­való Igazságokra emlékezte­tik az embereket, olyan dol­gokra, amelyeket igyekeznek kitörölni az emberek emlé­kezetéből. Ha Mauriac így beszél, az azt jelenti, hogy Tgyelmeztetni akarja az em­bereket, a politikusokat az alapvető tényre. Mert elfe­lejtették azokat. Hiszen — s ezt mindenki tudja — nemcsak „volt”; A nemzeti szocializmus mint rendszer megszűnt, de képviselői, vezetői közül so­kan ott ülnek egy isimét gyors ütemben fegyverkező, a ha­tárok revízióját követelő, európai hegemóniára törekvő Németország élén; ALAPVETŐ IGAZSÁGO­KAT felejtenek el Nyugaton: hiába figyelmeztetett arra a történelmi tapasztalatra az egyik munkáspárti angol lap, hogy a felfegyverzett Német­ország nemcsak keletre üt­het, hanem nyugatra is. — Náci pilótákat — akik tán resztvettek London bombá­zásában — nemrég Angliába hívtak. A BBC, az angol te­levízió, talán a szenzáció kedvéért, de sokkal inkább politikai célzatossággal ri­portsorozatot' készít Hitler­ről, ahol á Führerrel együtt dolgozott magasrangú hitleri funkcionáriusok és a roko­nok mondanak el megható apróságokat a nagy ember­ről — s megfeledkeznek ar­ról, hogy végülis Hitler Adolf hajszolta halálba Euró­pa millióit, sőt az ameri­kaiak millióit is — lehet, hogy az amerikai televízió éppen ezért veszi át a ked­ves adást. Végül is azt a történelem­mel foglalkozó minden em­ber tudja, egyszer már talp­raállították a nyugati hatal­mak egy vesztett háború után a megsemmisített Né­metországot — s meg is fi­zették az árát. — Végülis Auschwitz és Majdanek csonthegyei nem álmok, ha­nem ma is ellenőrizhető va­lóság — még akkor is, ha egy nyugatnémetországi náci nemrég, kijelentette, hogy mindez a nemzetközi zsidó­ság kitalálása volt Hitler ellen. Végülis az a Hitler, akinek beszédeit most hang­lemezre játszották Ameriká­ban és a lemezt boltokban árulják — az az ember élt és ölt. Nyugat-Németországban szervezett hadjárat folyik a nácizmus bűneinek elfelej- tetéséért, Adenauer úr szá­mára a fő ellenség, akárcsak a nemzeti szocialisták szá­mára volt — a Szovjetunió. S akadnak olyan nyugati ha­talmak, akik az újjáéledő nyugatnémet militarizmus kezébe atomfegyvereket akar­nak adni — hiába mondja bárki, hogy a csodafegyvert végülis London megsemmisí­tésére csakúgy fel akarták használni a németek, mint Moszkva vagy Párizs ellen. EGYSZERŰEK az elmúlt két évtized tanulságai: nem szabad megengedni a német militarizmus felélesztését. — Hiába minden szépítgetés, hiába a hivatalos felejtési kampány — végülis minden­kinek fel kell ismernie, hogy a német militarizmus feltá­masztása ugyanolyan ve­szélyt jelent azokra, akik felidézték, mint azokra, akik ellen felidézték. Egyszer már balul ütött ki ez a történelmi kísérlet — végül is világégéssé változott. „Nem könnyű elfelejteni?” Nem lehet! Nem szabad! ■— baracs — tek a cukorgyári elvtársaik e napira. Az elnökségben 1919 harcosai, volt vöreskatonák foglaltak helyet. Hermann Keresztély párttitkár elvtárs megnyitó szavai után az ün­nepi beszédet Kar László igazgató elvtárs tartotta. Fel­idézte a magyar kommunista­mozgalom történetének feled­hetetlen napjait, a Tanács- köztársaság létrejöttének kö­rülményeit; szólott a 19-es munkáshatalom intézkedései­ről, s azokról a harcokról, melyet a proletárok 1919. március 21 vívmányaiért a belső és külső ellenség ellen vívtak. Az ünnepi beszéd után a cukorgyártelepi iskola paj­tásai köszöntötték szívből jö­vő szavakkal, verssel, dallal és kis ibolyacsokrokkal a párt régi harcosait. Az óvodások nevében a legkisebbek is vi­rággal kedveskedtek. Ezután került sor az üzemi pártszer­vezet zászlójának avatására, melyet az üzem nődolgozói­nak nevében Feitel Erzsébet elvtársmő adott át Gönczol Sándor elvtársinak. A vörös selyem, arannyal hímzett zászlóra szalagok kerültek, a KISZ, a nőtanács, a szak- szervezet szalagjai. Az ünnepséget rövid kul­túrműsor zárta, mely méltó keretbe foglalta a Tanács- köztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára rendezett em­lékünnepélyt. >00000000000000000000 Népi Iparművészeink megörökítik a Tanácsköztársaság eseményeit A szövetkezetekben dolgo­zó népi iparművészek külön­leges díszítő munkákkal ké­szülnek a Tanácsköztársaság évfordulójára. A vidéki vá­rosokban, községekben 1919- ben lezajlott eseményeke megörökítik hímzéseken, fa­ragásokon és fazekasmunká­kon. (MTI.) Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke pénteken az Országház­ban fogadta az Albán Nép- köztársaság párt- és kor­mányküldöttségét, élén Si- piro Kolekavál, az Albán Munkapárt Politikai Bizott­ságának tagjával, a Minisz­tertanács elnökhelyettesével. A Mongol Népköztársaság párt- és kormányküldöttségét D. Molomzsamenák, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottsága póttagjá­nak, a Minisztertanács el­nökhelyettesének vezetésé­vel, valamint a Vietnami Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsé­gét, élén Vo Nguyen Giap- pal, a Vietnami Munkapárt Politikai Bizottságának tag­jával, a Minisztertanács első elnökhelyettesével. A küldöttségek fogadásán résztvett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, dr. Mün- nich Ferenc, a Miniszterta­nács elnöke, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára és dr. Sik Endre külügyminisz­ter. (MTI.) Hruscsov sajtóértekezletének nyugati visszhangja WASHINGTON A Hruscsov csütörtöki saj­tóértekezletén elhangzotta­kat Washingtonban óvatos optimizmussal fogadták. Lin­coln White, az Amerikai Külügyminisztérium szóvi­vője kijelentette, hogy bíz­tató ez a hangnem, amelyet Hruscsov a sajtóértekezleten használt. A szóvivő hozzá­fűzte: „A legfontosabb az, hogy a szovjet kormány haj­landónak mutatkozik közös alap megkeresésére a küszö­bön álló tárgyalásokon” — mondotta. LONDON Hruscsovnak azt a kijelen­tését, hogy a Szovjetunió hajlandó elfogadni május 11-et, a külügyminiszteri ér­tekezlet időpontjaként, Nyu- gat-Európában úgy tekintik, mint Macmillan washingtoni tárgyalásainak támogatását. Londoni diplomaták szerint a szovjet miniszterelnök tár­gyalási készsége, amelyet saj­tóértekezletén is tanúsított, segítséget nyújt Macmillan- nak, aki rá akarja beszélni ííisenhowert a csúcsértekez­letre. Az Angol Külügyminiszté­rium nem volt hajlandó kommentárt fűzni Hruscsov kijelentéseihez, éppen Mac­millan jelenlegi washingtoni tárgyalásai miatt. Hivatalos személyek magánbeszélgeté­seikben azonban kijelentet­ték, hogy Hruscsov nyilatko­zata békülékeny volt. PÁRIZS I A francia sajtóban széles­körű visszhangja van Hrus­csov sajtókonferenciáján tett megállapításainak. A párizsi lapok egybehangzóan a ke­let-nyugati kapcsolatokban bekövetkezett enyhülésről ír­nak. Még a szélsőjobboldali Aurore is kiáltó címbetűkkel számol be az enyhülésről. A Figaro a Krelm új „mo- soly-offenzi váj áról” ír. Ki­emeli, hogy Hruscsov eleve elfogadta a külügyminiszteri konferencia május 11-i dá­tumát, még mielőtt meg­kapta volna az erre vonat­kozó nyugati válaszjegyzé­ket. A Combat is feltűnő he­lyen emeli ki, hogy valószí­nűvé válik a májife 11-i genfi külügyminiszteri kon- feren-ia IM?!) Budapesti dolgozók nagygyűlése a forradalmi napokban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom