Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-17 / 65. szám

XSUXBStL €*? kisfiét) Nagy edikea. Tizedik évében jár. Nemrégiben azzal jött haza a napköziből, hofiy: „A nyolcadikos lányok mind olyan verekedések. De én meg is rugdosom őket!“

Nem tudtam utána járni, valóban megtörtént-e, — vagy sem. Azonban akár megtörtént, akár csak nagyhangú íölényeskedés egy negyedikes kisfiú szájából, egyformán ámulatba ejtő és megdöbbentő. Hogyan alkothatnak gyermekeink ilyen elvadult fogalmakat fiú és lány. férfi és nő kapcsolatáról?

Sok szó esik manapság az ifjúság iskolán kívüli kultúrális neveléséről Sokszor elmarasztaljuk fiataljainkat. — mert nem eléggé illemtudóak. viselkedésük fölényes, nincsenek tisztában a társadalmi érintkezés legelemibb szabályaival; magatartásuk nyegle. külsejük hanyag, vagy éppen elhanyagolt, stb. S mindez — nagy általánosságban — sajnos mind igaz.

De kérdezzük meg önmagunkat: megteltünk-e mindent. vagy legalábbis eleget tettünk-e annak érdekében, hogy változtassunk a helyzeten? Távolról sem!

A szülők példamutató csadi életén kívül — iskolaköteles korban — a hivatásos nevelő adia meg a gyermek jóirányú fejlődésének útját. De mi történik azzal a fiatalkorúval. aki kikerül az általános iskola padjaiból, nem tanul tovább, s előbb-utóbb megtalálja helyét a mezőgazdaságban. vagy a városban keres munkát? Ki és hogyan

NÉHÁNY SZÓ

A TÁRSASTÁNCRÓL, TÁNCTANÍTÁSRÓL

fogja kialakítani gondolkodásmódját. hogy a lányokban ne verekedőspartnert lásson, akibe bele lehet rúgni, vagy bele lehet csípni, hanem a nő kéne foglalja el benne azt a méltó helyet, amelyet a jövendő feleség, a jövendő anya képének kell betöltenie?

Nézzük meg. hol és hogyan töltik szabad idejüket ezek a fiatalok?

Az ifjúság — ideértve már a serdülő ifjúságot is — legkedveltebb és legkeresettebb szórakozásának egyike a — tánc. Ezt akár statisztikailag is kimutathatjuk, például a kultúrotthonok rendezvénveinek látogatottságából is. Az októberi események után amikor megyénkben a kultúrotthonok úgyszólván minden tevékenysége megszűnt, a műsor nélküli táncrendezvények máris tömegeket vonzottak és a kultúrházak bevételi tervteljesítésének szinte egyedüli forrásaivá váltak;

Pedig, ha benézünk akár Szolnokon, akár megyénk más városában, vagy községében egv-egy táncos szórakozóhelyre, nem sok örömünket lelhetjük a táncoló ifjúságban. Táncolni nem tudnak, nem ízléssel táncolnak; arról, hogy hogyan kell egy kislányt illemtudóan táncra kérni, hogyan kell bemutatkozni. lehet-e és hogyan lehet valakit ..lekérni“, hogyan kell a táncot megköszönni és

PETŐFI SÁNDOR:

ÚTI LEVELEK, ÚTI RAJZÓK

IX. Levél

a partnert helyrevezetni. — megközelítőleg sincsenek világos fogalmaik.

VAN AZONBAN egy terület, amelyen sokat, igen sokat tehetünk az ifjúság illemtudó magaviseletének kialakításáért. Ez a terület a tánciskola, a társastánctanítás szervezett formája.

Talán még nem köztudomású. de szeretnénk, ha azzá válna; a tánciskola vezetése, a társadalmitánctanítás nem lehet akárkinek kenyere. Kormányzatunk tisztában van a tánctanítás jelentőségével, s csakis ol'^an tánctanítók működhetnek hivatásosan, akik megfelelő képesítéssel és hi-» vatásos működési engedélyivel rendelkeznek. A társastánctanfolyamok vezetői Budapesten továbbképző tanfolyamokon vettek részt, amelyeken a legmodernebb nyugati táncoknak megfelelő és a közízlést nem sértő módon való tanítását tulajdonították el. így a hazánkban eddig — kedvéit keringőn. angol keringőn. fox-trotton, lassú foxon. tangón és csárdáson kívül is rendkívül gazdag tananyaggal várták megyénk fiataljait a tánctanítók. S mégis. ha megkérdezzük őket ebenként az elmúlt évad tapasztalatairól egyöntetűen azt vallják, hogy a táncoló fiatalság körében nagy általánosságban a swing vitte el a pálmát. Ritka az a helv megyénkben. ahol ma még csárdás* táncolnak, s szívesen ! táncolnának. Örömmel hallottuk. hogv a nagykörűi fiatalság miiven szépen csárdásozik ma is. Kisújszálláson viszont egyáltalában nem járják a csárdást. A keringő. az angol keringő ugyancsak nagyon mellőzött tánc napjainkban. Mezőtúr kivételével. ahol éppen ezek a legkedveltebb táncszámok.

Abban viszont, hosv a — tánciskolák műsorpolitikája'1 ilyenné torzult, nagy része van a városi állandó jellegű szórakozóhelyek műsorának is. amelyben ugyancsak nem adr-’k helyet sem csárdásnak, sem keringőnek. holott ez kultúrpolitikai kötelességük és hivatásuk volna, ha mégannvira előnyben részesítik is a táncolók a swinget. rumbát. -----hát és más

nyugati táncokat;

A társastánctanításnak mesénk területén vannak már '•ónban olyan kiemelkedő dolgozni is. akije a tánciskolát. a tánctanfolyamot nem pusztán kenyérkereseti lehetőségnek tekintik, hanem hivatásuk és komoly pedagógia feladatuk tudatában és ismeretében járnak el.

MEGYÉNK társastánctanítói munkaközösségbe tömörültek. A jelenleg 14 tagú munkaközösség felosztotta tagjai között a me"ve területét. Minden tánctanítónak meg vannak a maga városai, községei, falvai, melyekben kizárólagos joggal tánctanfolyamot rendezhet. így tehát — mivel minden évben rendszeresen ugyanarra a működési területre tér vissza. — érdeke, hogy tanfolyamait legjobb tudása szerint, közmegelégedésre végezze. — Az idők folyamán pedig el fogunk jutni odáig, hogy egyegy helység uiabb és uiabb generációi mind ugyanannak az oktatónak keze alól kerülnek ki. s így a tánciskolából legutóbb kikerülő fiatalok táncstilusn egyöntetű lesz az „öregedőt, vagy „kiörege-. dett‘‘ időlsebb generáció stílusával.

Sajnos, egyétőre ettől még nagyon messze állunk. Hiába tanítja a tánciskolában a táncoktató a legdecensebb. — legszolidabb módon táncolni a fiatalokat, ha a vasárnapi össztáncon —. amelyen már vendégek is részt vesznek — megjelenik egy-két Budapesten dolgozó, vagy városi fiatalember. — emeletes talpú cipőben, csíkos harisnyában, csőnadrágban, nyakkendőién csodálatos nálmaligetekkel és esetleg egy-két majommal és elkezd úgy „csurglizni', hogv a tánctanfolyam tanulói — ámulattal állják körül, eleinte csak nézik, csodálják, de mihelyt a tánctanár kiteszi lábát a teremből, már megpróbálják utánozni is.

A munkaközösség tagjai elmondják. hogy sokkal könynyebb a dolguk azokban a községekben, falvakban, amelyek meglehetősen kiesnek a vasúti vagy más közlekedési forgalomból. Ezeken a helyeken nem mételyezi meg a fiatalságot a kozmopolita maimólás. s igen szép eredményeket lehet elérni velük.

Ezerféle azonban a veszély a városhoz akár fekvésénél, közlekedési viszonyainál fogva közelebb álló helységekben. vagv azokban a községekben. amelyek nagyobb tömegben öntenek munkásokat

tokát, lépéseket, tánccüaá 4» nítsanak; vezessék be fiatal■ iáinkat a helyes viselkedés.

illemtudó magatartás legelemibb rejtelmeibe is. Neveljék őket jóízlésre nemcsak a táncolás. hanem a magaviselet, az öltözködés és az élet minden más megnyilvánulásának terén is. így fiataljaink még szívesebben fognak tánciskolába iámi. s a szülők még szívesebben fogják őket oda elengedni.

Cziráky Júlia

:4 világ leggyorsabb számológépe

M: Nadler, a csehszlovák matematikai gépeit intézetéinek tudományos munkatársa elkészítette a világ leggyorsabb számológépének tervezetét. Az útjípusú számoiló- Igép másodpercenkint 40—80 ezer feladat megoldására képes. A szorzás, valamint a gyökvonás új eljárása lehetővé teszi e műveletek elvégzését. 54 jegyű számok »etében a másodperc 23 milliomod része alatt. Az eddigi számológépeknek hasonló műveletiek elvégzéséhez ötször annyi időre volt szüksége. A szovjet tervezők vállalkoztak M. Nadler új rendszerének kikísérletezésére.

a fővárosba. A szombat-vasárnapra falujukba haza-hatérő fiatalemberek szédült szambázással. görcsösen rángatózó swingeléssel akarják bebizonyítani, hogv ki. s mi lett belőlük. Ezeket a figurákat a társastánctanitók kipellengérezik, nevetségessé teszik a táncolók előtt, nehogy a többieknek is kedvük szottyanjon az utánzáshoz. A mételyt mindesetre még így is el tudják hinteni ezek a .,jamplkha mégannylra vigyáz is a tanulók szén táncstilusára az oktató.

Jellemző, hoáy ezek a fiuk általában nem is kérnek fel rendes, szolidan táncoló lányokat, hanem csak azokat. akik éppúgy rángatóznak. mint ők. Ha egy rendes kislány véletlenül egy swing-: őrült karjaiba kerül, mi mást: tehet. — nem tudván lépést | tartani vele. — minthogy le- I áll és nézi. mit csinál a | „partner." Itt azután természetesen felbomlik az össz-1 hang és harmónia, amelynek | két táncos között feltétlenül meg kell lennie :

SZOMORÚ, hogy a társastánctanítók minden igyekezete sok esetben a szülők men- • talitásán törik i—* Mert mi-i nefc a nevelőmunka, a sok: igyekezet, hogy táncórája; egyben illemtanéra is legyen; — kérdezi az egyik táncoktatő — ha megtörténik a kö-; vetkező eset: össztánc utáni két mama viszi a lányát hazafelé. Az egyik lány nagyon I iól mulatott, a másik bizony i petrezselymet árult A máso-i dik kislány mamája így dor-1 gálta meg szegény kislányt: „Nem megmondtam neked.: otthon, hogy simulj a fiukhoz, ha azt akarod, hogy so- ] kát táncoltassanak!’' — Azt hiszem, ehhez nem kell további kommentárt fűzni:

A tánctanfolyamok nasviá-i ból mindenütt befeleződtek.: Amikor a fentiekben meg-1 próbáltuk összegezni- eredmé- j nyeinket. Illetve mesállaofta-: ni. hol áll ma táncmozgalmunk. mit tudott tenni s mit tehetne még az ifjúság iskolán kívüli nevelésének terén köszönjük meg társastánetanítólnk fáradozását s kérjük meg őket arra. hogy | a szeptemberben elkezdődő | ni évadban még több energi-; aval, hittel, ügvbuzgalomma) lássanak hozzá feladatuk el,átás^hr»7. rvnk tv>oz*üt1s-Ujtipusu gépkocsik, repülőgépek Csehszlovákiában

A csehországi Kvesrna városka gépkocsigyáréban befejezés előtt áll a Skoda—450 új típusú, csehszlovák gépkocsi prototípusának elkészítése. A kétüléses személygépkocsi maximális óránkénti sebessége eléri a 140 kilométert. Ez év első negyeidében már megkezdik a gép isorozatgyártását. A légiforgalom javítása érdekében a közelmúltban újtípusú lökhajtásos légltaxikat helyezlek iüzembe. Az Aero—45 és a iSuper Aero—145-típusú lök;h ajtásos légi taxik sokkal :jobbá, kényelmesebbé és gyorsabbá teszik a polgári •légifongalmat.

— Kék sirály címen kerül bemutatásra a filmszínházakban egy jugoszláv film. Hat fiú vidám és viszontagságos kalandba keveredik a háborgó tengeren. Kalózok közé kerülnek, de végül hazatérnek falujukba.

Y ácztól Rima-Szombatig

’ gyors-szekeren mentem i ' eníin olyan gyors székeién a mi csakugyan megérdemli ez annyiszor bitorolt nevet. Utazásunk rohanó és kényelmes volt. Úti társaim ellen sem nanaszkodhatom. mind magyarok voltak, nem. mint a minap debreczeni utamban, ahol egy isten néi■ kül való bárkába egész ember-menageria szorult össze. Losonczon meglátogattam a kis Vilmát, kit ezelőtt két évvel itt jártamban testvéremnek fogadtam. Most is oly jó, most is oly szép. mint akkor volt: férje pedig most is olyan nagy golyhó. mint akkor volt. s ezt látni nagyon örültem, mert meggyőzött a íellől.. hogy még sem igen igaz. a mit úgy beszélnek, hogv a házasság tönkre teszi az embert. Legfölebb az van a dologban, hogy az asszonya válogatja meg. s így nincs mitől tartanom. — Tizenhat órai utazás után Rima-Szombatba értünk, honnan másnap reggel fogadott szekéren ide Beiébe hajtattam. Épen mikor indulni akartam, oda lépett hozzám egy ember..: akarom mondani, egy német, s kért, hogy vegyem fel. miután úgyis egy az utunk. — Magas, szőke, negyvenöt körül járó férfi volt. tisztességes öltözetben, hóna alatt kendőbe kötött kis batyuval. Mondám neki. hogy szívesen fölveszem, de csak egy föltétel al ' "";u ha az

a papi lak előtt. Leugrottam, zörgettem, ajtót nyitottak is a ki ajtót nyitott, az maga volt tiszteletes Tompa Mihály uram. Rohantunk egymásnak. mim két üstökös csillag, mely egyik a másikat szét akarja zúzni... öszszeölelkeztünk.... de nem birkóztunk... csak ölelkeztünk .— Azóta itt élvezem a csendes falusi magányt, — „hogy phrasisban beszéljek“, mint Pálffy Albert mondta, midőn életében az első s tán egyszersmind utolsó phrasást találta kiejteni. Bizony komisz is az isten! isten őrizzen minden becsületes embert még a hallásától is.

A napokban megnéztük * ** Murány várát, mely ide valami hat óra járás. A ki valaha Gömörbe vetődik, nagyot vétkezik maga ellen, ha ezt meglátogatni elmulasztja. Magyarország legszebb megyéinek egyike Gömör s ennek ismét legszebb vidéke Murány. Gyönyörűségesen vadregényes táj. Szép derült nyári délután jártunk a nevezetes romokon. melyek talán hazánk valamennyi várai között legközelebb álltak a felhőkhöz a mindenfelől szédítő meredekségű kőszikla ormon. Köröskörül a még magasabb hegylánezon sötét fenyveseit alant a mélységes völgyben a kéklő köd alatt fehér juhnyájak és tehéncsordák. A nyálak kolomnoltak. a madarak daloltak és f üt veitek, távolabb a hámorok zúgtak ... mindéit. életzaj, csak itt fönn :en. hol egykor kardok ek és ágvuk dörögtek. :t volt csend, halálkivévén. hogy i Mihály hortvogott. i alutt és hortyogolt. etem szentségére esküalutt és hortyogott..., eskü nélkül a legköny- i hívő ember sem hiheti g én a tái páratlan föns a múlt idők nagyszeeményein a legköltőibb iddal merengtem: addig oa Mihály alutt és hor>tt. Ha halálos ágyam térdelve kér. hogy bosam meg ezt neki. mée bocsátom meg: ha a más ion találkozunk és kér. ott sem bocsátom meg

t.

métlpm: a ki Gömörben el ne mulassza Muránv adékait megnézni, el ne Jásszá! de mohával ne vif Tompa Mihálvt. mert ő nni és hortvogni fog. —

nni és hortvogni__ s e

■ivogást mée a kooorsótokn. a fö’d alatt Is hallani "Wok. hallani az örökkélóségon keresztül. Hrrr. rr. hrr!

1EVEDESEK ES IGAZSÁGOK

//

Őszinte sorok az értelmiségről

A MAGYAR értelmiség útjának, történelmi érdemeinek és tévedéseinek kérdései sokkal bonyolultabbak. szerteágazóbbak, minthogy egyetlen szóval elmarasztaló vagy felmentő ítéletet mondhasson róluk az idő; a világ előrehaladásától sarkallt magyar történelem, Nagy Sándornak, a kiváló fiatal magyar írónak a Népakarat február 24-1 számában megjelent „Sztrájkolnak-e az írók?” c. cikke." azért nagyjelentőségű, mert alaposan igyekszik megkeresni az értelmiség válságát meghatározó okokat.

Legutóbb Nagy Sándorral, — kihez az egyetemen és a NÉKOSZ-mozgalomban együtt töltött küzdelmek után is nőm egy éjszakába nyúló vita emléke fűz mindazokról a kérdéseiéről, melyről cikkében most ír, két évvel ezelőtt, egy irodalmi ankétről jövet Jászberény és Jászárokszállás között egy szűk kis Skoda kocsiban már egyszer aggódva beszélgettünk. Már akkor féltünk; vajon azok a hibák, melyeket a néptől elidegenedett vezetők elkövettek és elkövetnek, nem vezetnek-e majd egyszer a párt frakcióra való szakadásához, s nem használja-e majd ezt ki akkor a legdühödtebb ellenforradalom, mely azonnal néphatalmunk ellen törne. De mindez akkor még csak eshetőség, vitakérdés volt. Most, két esztendő múltán már mögöttünk lévő valóság; keserű tanulság.

Idővel bizonyára egyre inkább tisztázódni fog minden részletében, hogyan is alakulhatott ki hazánkban olyan helyzet, hogy mindazok az írók és értelmiségiek, akik hűséggel és ragaszkodással viseltettek a szocializmus és a proletár-internacionalizmus ügyéhez, azok nem egyszer kénytelenek voltak szemet hunyni a néptől elidegenedett vezetés hibái fölött, akik meg min 'enáron küzdeni akartak ez ellen, azok akarva (árulásból) vagy akaratlanul (tévedésiből) egv-egy időre vagy végérvényesen egy sorba kerültek a néphatalom ellen támadókkal és fegyvert fogókkal. Ehhez jött még az, hogy a negyvenes évek végén rendkívül „békésen” ment végig az a folyamat nálunk, melyben a proletariátus a hatalmat magához ragadta s értelmiségünknek még a munkáshatalomhoz. de még a munkásmozgalomhoz csatlakozó legaktívabb része sem tudott saját tapasztalatai révén végérvényesen megszabadulni azoktól a múlt századból átöröklött liberális, naív csecsebecséktől nézeteiben, amelyeknek naivságát, illuzórikus voltát még az oly kívülálló szemlélők, mint a jugoszláv pártvezető elvtársak, közöttük Kardelj elvtárs is, csak súlyos elmarasztaló szavakkal tudtak jellemezni. Ezeket a múlt századi, de már akkor is megvalósíthatatlan illuzórikus elképzeléseket némely körök, elsősorban is a Petőfi-kör — mesterségesen táplálták, élesztették. Mindez azután, sok

más egyéb történelmi sajátosságaink közepette, olyan útvesztő volt, amelyen értelmiségünk becsületes rész» is eltévedt. Majdhogy nem tragikusan.

C GÉSZEN bizonyos, idővel lesz még erről szó (le*“ gyen is) sok magán vagy nyilvános jellegű értelmiségi vitán. De annyi már bizonyos, s ezt egyre többen és egyre világosabban látjuk; „a végső következtetések levonásában Kádár elvtársnak és pártíbeli csoportjának volt és van igaza, nem pedig az íróknak”, az akár becsületes szándékkal is, de tévedő íróknak — állapítja meg Nagy Sándor. A forradalmi munkás-paraszt kormány nemcsak a magyar proletárdiktatúrát mentette meg a jövőnek, de megmentette a szocialista tábor egységét, a szomszéd népekkel való testvéri viszonyunkat és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy megmeneküljön a világ valamennyi népe egy harmadik, akár az egész emberiséget elpusztító világháborútól. Lehet, sőt bizonyos, hogy ma még nem látja mindezt valamennyi értelmiségi. de ha majd felismeri, a döbbenet erejével veszi birtokába ez a felismerés nézeteit, állásfoglalását.

Q AZ IFJÚSÁG? Bizony hosszú története van

** annak Is, hogy ilyen körülmények közepette a széles népi-mozgalomtól, a NÉKOSZ-tól megfosztott, az élő ember-istenekben csalódott, lelkes, de kétségbeejtően naív és oly aljasul félrevezetett ifjúság mint lett tártaiéira a hazai és Idegen ellen forradalomnak; Azoknak, akik tíz éven át csak szidták őket, s most egyszerre glóriát fontak fejük fölé. S vérével ez az ifjúság — akár a francia idegenlégiósok —, hogyan vérzett akaratlanul is —, a gyarmati népek függetlensége ellen vívott harcában akár Pest alatt éppen — Szuez visszagyannatosításáért. Mindez bonyolult történelmi folyamat, mely megszabta az események menetét Szolnokon éppen úgy, mint Jászberényben vagy TlszafÖldvárott,

Bizonyos, hogy az elméleti tévedések egész rendszere vitában, nyílt eszmecserében majd tisztázódni fog egyszer, de most e Vitákra sem idő, sem mód. Mindenekelőtt az ellenforradalom tényleges erőit kell szétvernünk, hogy azután majd szabadon, nyíltan és őszintén vitatkozhassunk. S hogy az értelmiség is élni tudjon majd e szélesülö demokratizmussal, meg kell szabadulnia azok tói az ellenforradalmi elemeitől, akik megint a néphatalom demokráciáját az ellenforradalom csónakjába szerelnék motornak. Most már aztán igazán rá kell sújtani az ellenségre, de nem egész értelmiségünkre! Hiszen reájuk; az írókra, a pedagógusokra soha nagyobb szükség, mint a most kezdődő jövőben!

Enr.yit az értelmiségről.

CsásztvtU István