Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)
1985-04-01 / 8. szám
kitüntetett pedagógusainkkal Érdekes, színes egyéniség Molnár Zoltán, Példás tanító, a Királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója. Olyan ember, akiről nehéz néhány szóban beszélni. Nemcsak azt teszi, amit hivatása ráró. hanem azon túl is sok mindennel foglalkozik. Az évek folyamán úgy igyekezett formálni egyéniségét, hogy minden téren lépést tudjon tartani a korral. Kollégáit, tanítványait is arra igyekszik nevelni: legyenek nyíltak, fogékonyak a szépre és a jóra. Gondolom, lapunk olvasóit is érdekli, honnan indult. Földműves családból származom. Szinte a betűvetéssel egyszerre sajátítottam el a gazdálkodás alapjait, mivel családunknak szüksége volt az én segítségemre is. Szívesen gondolok vissza erre az időszakra, mert a sok küzdelem meghozta gyümölcsét: tarisznyámba egész életre szóló tapasztalatokat gyűjtöttem, amelyekre szinte állandóan szükségem volt. Legtöbbre talán az akaraterőt, a kitartást becsülöm. Igazgató elvtárs, hogyan alakult az élete a második világháború után? Gimnazista lettem, majd az 1948-as februári események annyira megragadtak, hogy még mint diák — ráadásul egyedül az iskolánkból — beléptem a perbe- nyiki falusi pártszervezetbe. Érettségi után a Kassai Műszaki Főiskolára jelent keztem, gépészmérnök szerettem volna lenni. 1952 októberében találkoztam volt osztályfőnökömmel, aki közölte velem, hogy megnyíltak a magyar tanítási nyelvű iskolák, és sajnos — kevés a tanító. Rögvest hátat fordítottam a mérnöki pályának, és 1952. december 1-én már a királyhelmeci iskola katedráján