Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)

1972-06-01 / 10. szám - Pedagógusnap a Duna utcai iskolában / Hírek

A fiatalabbak részére ajánlható a „reggeli felikelés“, „iskolába menés“ stb. cselekvés­lánca, az idősebbeknek a „bevásárlás“, „kenyérsütés“ és mások. Később, amikor már az alárendelt mondatokat is ismerik, ugyanazokat a láncokat — csekély mó­dosítással — alkalmazzuk újból. így a tanulók a már ismert tartalom mellett a hosszabb mondatok képzésére összponto­síthatják erejüket: „Whenever I arrive ho­me a day at school, I always greet my parents politely, then I untie my books and put them ready on the table. I take off my school clothes and them up, then I put on my cloth, because I like to go out and sit on the green grass.“ A cse­lekvésláncok különösen hasznosak mint „drill“ gyakorlatok: lehetőséget nyújtanak egy-egy igeidő, névmás vagy elöljáró többszöri használatára. Fontos tényező a cselekvésláncnál az, hogy miközben a té­mákat állandóan váltogatjuk, egyúttal a mindennapi témakörében kell maradnunk, olyan tárgykörben, amely a tanulók kép­zeletében él és rögzült. A hibák gyakorisága elenyészővé válik e módszer alkalmazásával — írja Gur- rey —, hiszen egyrészt a történet ellen­őrzi a kifejezést, másrészt a tanulók pár­huzamosan avval, ahogy megértik a törté­netet, felhívják a figyelmet a társaik ál­tal elkövetett hibákra is. További előnye a módszernek, hogy a tanulók a nyelvet a tanár segítségétől függetlenül aktivizálják, hiszen csakhamar önállóan is képesek a cselekvésláncok megszerkesztésére és a cselekvést kifeje­ző mondatok összeállítására. Ha ilyenkor a tanár mindinkább rájuk bízza a javítást, növeli a hatásosságot. A szókincsfejlesztés terén szintén hasz­nát vesszük az effajta gyakorlatoknak, hi­szen a szavak jelentését könnyen szem­léltethetjük fordítás nélkül is. A tanulók könnyebben tartják meg a szó jelentését logikai-mondattani beágyazottságában, mintha külön mondatokat alkotnánk egy- egy szó jelentésének szemléltetésére. A gyengébb tanulóknak pedig segítséget nyújthatunk azáltal, hogy a cselekvést el is végeztetjük velük, és így a tanulónak nem kell arra gondolnia, mi is a követke­ző mondat; nem marad le a gyorsabb, jobb tanulóktól, lépést tud velük tartani. Véleményünk szerint, bár elméletileg szorgalmazzuk, a gyakorlatban mégsem fektettünk elég súlyt az effajta munkára, pedig ez jó előkészítés, előgyakorlat pl. a szabad és önálló fogalmazásra, szöveg- kialakításra. Az átmenetet jelenti ehhez, amikor a tanár kérdéseket tesz föl az egymás után következő cselekményekre, és így részleteiben kibontakoztatva a tárgykör egészét: a tanulók megtanulják helyes sorrendben kifejezni gondolataikat. A cselekvésláncok kényszerítik a tanuló­kat a pontos, aprólékos megfigyelésre, ami hasznukra válik később a leírás gya­korlásában. Természetesen mindez csak hosszú és türelmes gyakoroltatással érhe­tő el. Addig kell ismételni egy-egy gya­korlatot, amíg a tanulók az anyagot egé­szében magukévá nem teszik. Miután a szóbeli gyakorlatokat a tanu­lók elsajátították, át lehet térni az írás­beli gyakorlatokra is — fejezi be a „Szó­beli gyakorlatok“ fejezetét az író. Pedagógusnap a Duna utcai iskolában A Bratislavai magyar tannyelvű Kilenc­éves Alapiskola módszertani csoportja az évi terv összeállításánál a kölcsönös hos­pitálásokon kívül tervbe vette, hogy a III. negyedévben tartandó módszertani gyűlé­sére, amelyet nyitott órával kötnek egy­be (korszerű matematika tanítása a prog­ramozott feladatlapokkal a III. osztály­ban, továbbá a szlovák nyelv eredményes tanítása audovizuális módszerrel a II. osz­tályban], meghívja a szomszédos és a környékbeli .iskolák tanítóit tapasztalat- csere céljából. A szervezési feladatokat a csoport tagjai felosztották egymás közt. Dvorszky ig. hely. elvtársnő, a programo­zott feladatlapok elindítója, vállalta a 314

Next

/
Oldalképek
Tartalom