Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 6. szám - Marczell Béla: A Csallóközi Múzeumról
kori hiányzások is gátolták a gyengén tanulók haladását. Örömmel vettük tudomásul azt is, hogy az ideiglenes internátusi iskolák igazgatói és tanítói elismerően nyilatkoztak arról a segítségről, amelyben iskolájukat a patronátusi üzemek részesítik, főleg az audiovizuális segédeszközök biztosítása terén. Ismeretes, hogy az említett segédeszközök nélkülözhetetlenek a modern oktatásban. Az esztétikai nevelés terén is jobbak az eredmények. A környezet hatása és az állandó irányítás helyes irányban fejleszti a gyermekek szépérzékét. Az osztályokban, a tanulók szobáiban, az étteremben, a klubhelyiségben és a folyosókon is rendet és tisztaságot láttunk az ellenőrzések folyamán. Ez kellő bizonyítéka annak, hogy gyermekeink szeretik és megbecsülik ideiglenes otthonukat. A legtöbb központban hetente kétszer játékfilmet vetítenek és különböző jellegű kirándulásokat szerveznek a környékbeli városokba és üdülőkbe. Ezek pozitív hatást gyakorolnak a tanulók ízlésének csiszolására és látókörük szélesítésére. A ruházatukra is nagyobb gondot fordítanak. Ebben sokat segítettek a patronátusi üzemek azáltal, hogy tekintélyes összegeket utaltak a tanulók ruházatának kiegészítésére. A legnagyobb öröm mindnyájunk számára, hogy a gyermekek jól érzik magukat az új környezetben. Látják és érzik, hogy szeretik őket. MARCZELL BÉLA múzeumigazgató, Dunaszerdahely ПШ1ИТИ1ТДi^^miiiii — I min III im i íl i r i—iriT—rím A Csallóközi Múzeumról Minden nép megbecsüli hagyományait, történelmi, néprajzi, művészeti értékeit. Féltő gonddal óvja a pusztulástól, az elkallódástól. Összegyűjti, elrendezi, múzeumba helyezi. A látogató megilletődve jár-kel az elmúlt évszázadok beszédes emlékei között, s lelki szemei előtt megelevenedik a történelem, őseinek, apáinak küzdelmes élete. Elvonul előtte sok ezer év dicsőséges vagy szomorú eseménye: feltámad a múlt. A múlt pedig mindig intő, tanító példa: útmutatás. Gazdag forrásaihoz visszajárunk, megcsodáljuk alkotásait, őrizzük hagyományait. A 20-as évek végén Csallóközben is létrejött a somorjai Csallóközi Múzeum. A lelkes kis csoport munkájának eredménye, az egy szobában létesített múzeum, nem maradt elszigetelt jelenség. Felfigyeltek rá a határokon innen és túl. Az 1928-ban kiadott évkönyvben cikkek, emlékezések, néprajzi leírások jelentek meg a Csallóközről, Csallóköz történeti vonatkozású eseményeiről, a tájról, a csallóközi emberről. Az egyik illusztris szerző, Szegfű Gyula, budapesti egyetemi tanár, a magyar történelem kitűnő kutatója ezeket írta: „Múzeumot könnyű életre hívni és életben tartani ott, ahol állami adók fordíthatók rájok, és nem szegényemberek önkéntes érdeklődése a létalap. Múzeum és tudományos élet olyanok között, akik csak ünnepi óráikban emelkedhetnek fel napi gondjaikból ily érdeklődéshez, nehéz kezdemény, és a csalló^ közi vállalkozás joggal hasonlítható a régmúlt kor jégtörő munkájához. De amint a mai csallóköziek ősei háromszáz év előtt évről évre szorgosan elvégezték a jégtörést, mert tudták, hogy a maguk és családjuk élete, hajlékuk sorsa függött e munkájuktól: éppen úgy becsülettel és sikerrel fogja végezni a mai nemzedék is a kulturális jégtörő munkát, mert tudja, hogy ettől függ manapság megint az élet, a jövő. És a többi magyarság, határokon innen is túl, tisztelettel és testvéri szeretettel tekint a csallóközi jégtörőkre.“ 180
