Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1956-03-01 / 3. szám - Havas Vilmosné: Iskolai kirándulás a tanítás szerves része

- 41 hegycsúcsokra, a felhók vonulására és a közelgő esőre* Ha megta^ nítottuk ókét a természet változásait megfigyelni, utána már ők is érdeklődnek* Általában a'mi városi gyermekeink nem nagyon ismerik a természetet és minduntalan magyarázgatnunk kell.

A kirándulás alkalmával, ha a tanulók elfogyasztották már az ebédjüket hozzák rendbe a tisztást, mert nincs visszataszí- tóbb, mint a papírral, tojáshéjjal, szardínia dobozokkal teleszórt tisztás* Rá kell mutatni, hogy ez a természet elcsúfítása. Hasonlóképpen az éjszakai szállás után fekvőhelyeiket is rakják rendbe, szobájukat söpörjék össze, így a menházgondnok szívesen emlékezik vissza a rendes iskolára és tanulóira, s a legközelebbi alkalomkor is jól helyezi el ennek az iskolának a kirándulóit. Egyszer a Csorba tónál nem kaptunk szállást a turistaházban, noha volt írásom, hogy e megrendelést tudomásul vették, és biztosítva van a megrendelt számú fekvőhely. Be csúnya volt az idő, és az előző kirándulók nem akartak továbbindulni. Így csak a szállodában kaphattam volna helyet, de a vezetőség félt, hogy a tanulóifjúság zavarni fogja a vendégeket. Összehívtam tanulóimat, megmagyaráztam nekik, hogy csak akkor kaphatunk éjszakára szállást, ha lábujjhegyen járunk, vacsora után mindenki szobájába vonul, ahol a hangos beszéd tilos. A szálloda vezetőségének tanulóim nevében megígértem, hogy rendesen fognak viselkedni^ ezt ők jóakaratúlag, de kissé mosolyogva vették tudomásul. A diákok oly csöndben maradtak, hogy a szállóvendégek másnap reggel dem akarták elhinni, hogy az éjjelt ott töltöttük, és a gondnok megígérte, hogy bármikor jövök, mindig hajlandó szállást adni ilyen jólnevelt növendékeknek.

Külön kell még foglalkoznunk a bevásárlással. A zsebpénzt sok szülő azért adja, hogy gyermeke az előre nem látott kiadásokat fedezze. Viszont sok tanuló, amint pénzhez jut, már az els& napon mindent összevásárol és a kirándulás végén egy fillérje sincs. Helyesnek tartom, hogy a tanulók levelezőlapokat, útleírást vegyenek, de helytelen, ha megengedjük nekik, hogy fölösleges dolgokat vásároljanak csupán azért, mert pénzük van. Igaz,hogy a kis bazárüzletek csábítják a tanulókat a vásárlásra, viszont a sok apróság otthon csak mint lom, nem pedig mint emlék szerepel. Neveljük rá a tanulókat, hogy sokkal jobb, ha a kapott pénzzel okosan sáfárkodnak, hisz a maradék zsebpénz úgyis az övék, és e- setleg azt célszerűbben tudják otthon felhasználni.