Zágorec-Csuka Judit: Gábor Zoltán festőművész portréja (Lendva, 2002)

Gábor Zoltán - a művész

- A? Elmondom című tanulmánykötetében emlékezik vissza Vlaj Lajos költő barátjára is az egyik fejezetben. Vlaj Lajos korszakalkotó egyéniség volt a muravidéki magyar irodalomban. Vlaj Lajost milyen költőnek tartja, hiszen valamikor barátok voltak!- A barátról nem szabad szigorúan nyilatkozni, ez sértené a barátságot és a nyilatkozót is. Ha bírálunk valamit, az elemzésnél mindig egy bizonyos összehasonlításra támaszkodunk. Ha az ilyen konfrontáció Ady Endrét, József Attilát, Francois Villont, vagy bármelyik zsenit veszi alapul, akkor becsületesebb, ha a barátról nem nyilatkozunk. Vlaj Lajos nagyon fájóan szerencsétlen ember volt.- A Lelkem a pányvám című tanulmányában felsejlik Önben a magyarságának, gyökereinek a keresése: „Idegen tenger közepette, egyedül, a mondavilágba merülve elmélkedik a magányos ember. Elődeinek ősi kincsei éltetik, nem engedik, hogy asszimilálódjon. En sem kívánok beolvadni, nem kevélységből, makacsságból sem.” Zágrábban él, szórványban, vagy még abban sem, hiszen az Ady Endre Kultúrkörön kívül nemigen szerveződnek az ottani magyarok közösségekbe. így, idegen tenger közepette, hogyan teremtett magának Zágrábban magyar szigetet!- Igaz, Zágrábban élek, de nincs ott „szórványmagyarság” sem. Idegen tenger közepette a magyar sziget „én” vagyok, s egyedül, csöndesen élem szürke, magányos mindennapjaimat.- A hazatérő című esszéjében arról ír, hogy amikor Londonban járt, újra találkozott Strasser Dódyval, londoni barátjával, aki lendvai származású festőművésznő, tehát itt, Lendván született. Hogyan bukkant rá! Mit jelentett Önnek ez a találkozás! Miért nem szerveznek Strasser Dódynak Lendván egy önálló kiállítást, hogy itt is megismerjék őt, mint festőművésznőt!- Strasser Dódyt már gyermekkoromban ismertem Lendván. A háború után úgy hittem, hogy elpusztult Auschwitzban. Hála Isten, nem így volt. Londonban nem Dódyra bukkantam, hanem egy nagyon tehetséges, félénk festőre. Hogy miért nem szerveznek Dódynak egy lendvai kiállítást, ezt talán meg kellene kérdezni Gerics Feriéktől és Göncz Lászlóéktól.- Az Elmondom című tanulmánykötetében Schulteísz Sándorról, Csáktornyái szobrász barátjáról is ír röviden. De megjegyezte, hogy túl gyorsan elfelejtették. Ez nálunk szokás, írta az esszéjében, ugyanúgy, mint Zala György szülőházának a helyét sem jelölték meg vagy tisztelték meg egy emléktáblával, hanem a médiaház falára helyezték el a Zala György-emléktáblát, domborművet. Most már van Zala György utca is. On kiről nevezne el Lendván újabb utcát, mely művészeket tart erre méltónak!- A következő személyeket ajánlom, a következő sorrendben: Gálics István festőművészt, Szúnyogh Sándor költőt, Pataky Kálmán operaénekest, Pandur Lajcsi festőművészt és Duša Počkaj színésznőt.- Álmatlan éjszakáinak talán metaforája lehetne Edgar Allan Poe nevezetes Hollója, amelyről többször is írt. On szerint mit testesít meg ez a holló! Poe Holló című alkotását magyarra fordította, milyen szándékkal! Az életünk állandó haldoklás, sodródás a halálunk felé. Hitvese elvesztése mennyire változtatta meg az életéhez való viszonyát!- A Holló mindenki metaforája lehet. A haldoklási folyamat elkezdődik a születés napján. Vera elvesztése után döbbentem rá a kikerülhetetlenre. Vlaj Lajost a húgom halála ihlette versírásra. Ezt írta: „Hős, ki nem fél a legrémesebbtől.” Edgar Allan Poe Hollója az ember félelmének a legmegrázóbb szóképe.

115