Zágorec-Csuka Judit (szerk.): Lét és nyelv és nyelv, identitás, irodalom (Lendva, 2009)
Lét és nyelv konferencia és kerekasztal beszélgetés - Sobočan Gabriella: LÉT és NYELV - kerekasztal az anyanyelvről
tudása, világos a gondolkodása, pontos a beszéde. Az anyanyelv szerepének fontosságát a magánember és a közösség, az egyén és a nemzet életében régen fölismerték. Idézhetnénk jól ismert szállóigéket, Kisfaludy Sándortól például, hogy „a nyelv a lelke a nemzetnek” vagy Kölcseytől: „Nemzeti életet nemzeti nyelv nélkül gondolni sem lehet”. De engem különösen Jókai Mór 1865-ben írt Prológusa ragadott meg, amely így kezdődik: „Egy kincse van minden nemzetnek adva, míg azt megőrzi híven, addig él. E kincs neve az édes anyanyelv.” Megrendített aztán Márai Sándor emigrációban írt mondata: „Nincs más haza, csak az anyanyelv”, és megnyugtatott Gyurkovics Tiboré, mert ő váltig állítja: „A magyar nyelv nem vész el, hiszen lényegében az egyetlen igazi nemzetfenntartó elem.” A világméretű gazdasági, társadalmi, politikai, demográfiai változások a nyelvi környezet és a beszélőközösségek életében is tükröződnek. Míg a globalizációs folyamat a többnyelvűség és kulturális sokszínűség értékeit hangsúlyozza, a kisebbségben élő közösségek anyanyelv-megtartásának igénye egyre erőteljesebb, a többségi közösség nyelvének ismerete pedig az önmegvalósítás feltétele. Felmerül tehát a kérdés, hogy a többségi és kisebbségi közösségek hogyan élik meg, hogyan konceptualizálják a nyelvek szerepét, jelenét és jövőjét, milyen nyelvi tudattal jellemzik önmagukat és nyelvi környezetüket, azaz az eltérő nyelvű csoportok közötti társadalmi és nyelvi érintkezések állandóan változó formáit. A kerekasztal beszélgetés célja volt teret nyitni egy olyan vitának, melyben lehetőség nyílik az anyanyelv nevelésének, ápollásának, megőrzésének és a többnyelvű életforma sajátosságainak interdiszciplináris feltérképezésére és a jelenségek vonatkozásainak a megvitatására, nem tudományos, sem kutatói hanem gyakorlati szinten. Milyen stratégiát lehet kialakítani válaszul az Európai Unió kihívásaira? Úgy vélem, olyan stratégiára van szükség, amelynek legfőbb közös célja a magyarság megőrzése, megmaradási esélyeinek, sőt gyarapodásának, elismertségének növelése. A nemzetstratégia helyi érdekei viszont minden bizonnyal már különböznek egymástól. Könnyű belátni, hogy egészen eltérő feladatok várnak ránk. Az anyaországban minden ráhatás nélkül gazdagszik, virágzik, sőt burjánzik a nyelv, de nem azért, mert valami nagy nemzeti öntudat hajtja, vezérli az embereket, sokkal inkább, mivel jó termőtalaja van a nyelvnek. A határokon túl ellenben azt látjuk, hogy ott nagyobb a nemzeti öntudat összetartó ereje, ezért konferencia és kerekasztal beszélgetés LÉT ÉS NYELV 15
