Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Just, Franci: A kortárs szlovén irodalom a Muravidéken és a Rábavidéken
20. szájadban/Madžarska lirika v 20. stoletju című antológia (1977, fordították Hradil Jože, Kovič Kajetan, Šmit Jože). A 80-as években Grah Drago, Ftičar Jože, Olaj Jože, Sedonja Stefan, Novak Vilko, Kovič Kajetan, Hradil Jože, Gállos Orsolya, Peteršič Vlado és Mihelič Marjanca fordítottak magyar irodalmat és így a szlovén olvasók olvashatták Ady Endre (Versek/Pesmi, 1980) , Gion Nándor (A latroknak is játszott/Igral je tudi sleparjem, 1980), Móra Ferenc (Aranykoporsó/Zlata krsta, 1981), Illés Béla (Kárpáti rapszódia/Karpatska rapsodija, 1981) , Radnóti Miklós (Költői képeslapok/Razglednice pesnika, 1984), Jókai Anna (Jákob lajtorjája/Jakobova lestev, 1984), Jókai Mór (Aranyember/Zlati človek, 1985), Kardos G. György (Palesztin trilógia/Palestinska trilogija, 1985), Gárdonyi Géza (Egri csillagok/Egerski junaki, 1986), Konrád György (Antipolitika/Antipolitika, 1988) műveit. Az akkori aktuális közép-európai témák keretében, több tanulmány is megjelent Magyarországról, annak irodalmáról és kultúrájáról. A könyvkiadási programok a 60-as évektől kezdve állandó érdeklődést mutattak a magyar költészet és próza iránt, ellenben a magyar drámák repertoárja a szlovén színházakban szerényebb volt. Ekkor a szlovén társulatok Fodor László (Altató/Uspavanka, 1955), Örkény István (A tolvajok/Tatovi, 1970; Macskajáték/Maéja igra, 1975, 1980) és Molnár Ferenc (Liliom/Liliom, 1975) műveit játszották. Habár a szlovén irodalom magyar fordításai elsősorban a Muraszombatban megjelenő Népújság (1926-1929) és a budapesti Nyugat című folyóiratban jelentek meg a 20. század 20-as éveiben, mégis meg kell elmlíteni, hogy Agustič Imre az Életképekben 1876-ban és 1877-ben közölte két muravidéki szlovén mesének a magyar fordítását is: a Bolni lev/ A beteg oroszlán (1876) és a V pekel ga nesi/Vidd a pokolba (1877) című népmeséket. A Népújságban és a Nyugatban megjelent fordítások mellett a 20. század 30-as éveiben a legnagyobb fordítói és irodalomtörténeti munkát Pável Ágoston végezte el, elsősorban Cankar Ivan műveinek az átültetésével: a Nyugatban 1937-ben mutatta be Cankar irodalmi munkásságát, majd lefordítta művei közül a Jemej szolgalegény igazsága/Hlapec Jemej in njegova pravica (1937) című regényét, majd a Mihaszna Marko és Mátyás király/Potepuh Marko in kralj Matjaž (1937) című elbeszélését és a Szegénysoron/Na klancu (1941) című regényét. A magyar olvasók 1945 után először a szlovén irodalmat a vajdasági irodalmi lapok közvetítésével ismerhették meg, amelyet a magyar nemzetiségi közösség adott ki. A folyóiratok a határ mindkét oldalán (pl. a szegedi Tiszatáj, a szabadkai Déli csillag és az újvidéki Híd) az 50-as években megjelentették Zupančič Oton és mások verseit, könyv alakban pedig magyarul olvashatóvá vált Cankar Hlapci/Szolgák című drámája, Bevk France Tito és Grah Drago Zanos/Hevesség című kötete. A 60-as és 70-es években az újvidéki Fórum Kiadó a szlovén irodalomból a leginkább az ifjúsági könyvek iránt mutatott érdeklődést. Ebben az időben adta ki az idősebb és fiatalabb szlovén költők fordításköteteit (pl. Župančič Oton, Kette Dragotin, Vodušek Božo,Vodnik Anton, Jarc Miran, Udovič Jože, Klopčič Mile, Seliškar Tone, Bevk France, Kajuh Karel Destovnik, Ingolič Anton, Bor Matej, Brenk Kristina, Seliškar Tone, Godina Ferdo, Perovi Ela, Gruden Igo, Hieng Andrej, Jurca Branka, Božič Peter, Petan Žarko). 13
