Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Just, Franci: A kortárs szlovén irodalom a Muravidéken és a Rábavidéken
ban jelentette meg két magyar vers fordítását, Benkovič Alojzij 1890-ben kezdte el közzétenni Petőfi verseit (pl. a Szeptember végén című elégiát/Koncem septembra), őt követte még két Petőfi-fordító: Murčič Franc és Kristan Etbin. Hasonló volt a helyzet a 20. század első évtizedeiben is, amikor Gradnik Alojz Petőfi költészetéből készített egy kötetre valót, amely kéziratban maradt, és folyóiratokban néhány verset közölt Adytól, Lányitól és Kosztolányitól. Golar Cvetko, és később Bevk France, nyersfordítás alapján készítette el Petőfi A hóhér kötele című regényének műfordítását (Golar Cvetko: Rabljeva vrv, 1911; Bevk France: Krvnikova vrv, 1934). Ebben az időszakban a magyar irodalomból sokat fordított Robič Makso (pl. Surányi Miklóst, Bónyi Adorjánt, Herczeg Ferencet, Heltai Jenőt, Terescsényi Györgyöt) és Novak Vilko (Karinthy Frigyest, Földi Mihályt, Zilahy Lajost, Surányi Miklóst, Bíró Lajost, Kosztolányi Dezsőt). Ekkor keletkeztek az áttételes magyar drámai fordítások szlovén nyelvre (többségük német és szerbhorvát közvetítő nyelvből) és azok bemutatása. Herczeg, Molnár és Fekete drámáit Ljubljanában és Mariborban is játszották, a legtöbb visszhangot a két háború közötti időszakban Madách Az ember tragédiája című drámájának szlovén változata keltette, amelyet Debeljak Tine és Novak Vilko fordítottak szlovén nyelvre, és 1940-ben a magyar PEN Klub, ezért a munkájukért, elismerésben részesítette őket. Novak Vilko pedig közzétett egy terjedelmes cikket, amelyben összegezte a magyar szerzők fordításait, amelyek muravidéki szlovén nyelven jelentek meg, és áttekintette a magyar irodalom recepcióját a szlovén kultúrában. A fordításirodalom csökkenését a második világháború utáni korszakban, főleg az 50- es években Novak Vilko és Barbarič Stefan oldották fel azzal, hogy Novak Vilko magyar meséket, Barbarič Stefan pedig Móricz Zsigmond Rózsa Sándor c. művét fordította le szlovén nyelvre. A 60-as években Barbarič a szlovén irodalmi folyóiratokban több magyar szerzőt (Tamási Áront, Déry Tibort, Sánta Ferencet, Németh Lászlót) mutatott be oly módon, hogy a műveik elemzése mellett a prózájukból is közöltek részleteket. Azt követően Illyés Gyula (Petőfi, 1960; Puszták népe/Ljudstvo puste, 1962), Molnár Ferenc, Zilahy Lajos (Valamit visz a víz/Nekaj plava po vodi, 1963), Fejes Endre (Rozsdatemeto/Pokopališče, 1964), Móricz Zsigmond (Légy jó mindhalálig, 1966), Moldova György (Sötét angyal/Temni angel, 1966), Füst Milán, Jókai Mór (Aranyember/Zlati človek, 1966, 1967, 1975; Fekete gyémántok/Črni diamanti, 1969; Egy magyar nábob/Velikasi, 1969), Németh László (Iszony/Groza, 1966), Mikszáth Kálmán (Különös házasság/Nenavadna poroka, 1968), Tamási Áron (Abel/Abel, 1968), Somogyi Tóth Sándor, Veres Péter és Örkény István műveit fordították le. A 60-as évek végén: 1969-ben jelent meg, Ljubezen (Szerelem) címmel, a kortárs magyar próza antológiája szlovén fordításban. A 70-es évek elején Palkó István és Gállos Orsolya tettek közzé tanulmányokat, amelyekben a szlovén olvasókat ismertették meg alaposabban a magyar költészettel és a magyar irodalommal általában. A tanulmányok témáit követve jelentek meg a következő magyar klasszikus és kortárs írók műveinek fordításai (Jókai Mór, Kolozsvári Grandpierre Emil, Láng György, Kardos G. György, Petőfi Sándor, Gárdonyi Géza, Kertész Ákos, Németh László, Székely János, Lakatos Menyhért, Móricz Zsigmond írásai) és Ady Endre Vér és arany / Kri in tolató (1977) fordításkötete, valamint a Magarlíraa 12
