Halász Albert: Hommage a Bellosics Bálint (Lendva, 2013)
AZ ALSÓ-LENDVAI VÁSÁR. S'af,«. Olyan a mi édes hazánk néprajzi tekintetben, mint egy szebbnél-szebb virágokból összekötött bokréta, vagy mint egy tarka, tulipánokkal telehimes szűr. Egy mezőn nyílik az a sok szép virág, csak az illatuk, színük más, s az egyik a gallér körül nyújtózkodik, a másik a derekán, a harmadik az aljára került. Ott van fenn a Tiszaliáton a Mikszáth «görbe országa» — Palóczország; Erdélyben a Szent- Anna bűvös vize. illatos fenyvesek, feiltet szántó bérezek köré gyűlve az erős székely nép ; lenn a kies Zala Őserejö földjén a göcseji bocskoros. A Göcsejtől délnyugatra Alsó-Lendva mellett tenyérnyi síkon elszórva az a busz és egynéhány község, mely ünnep- és vasárnapon annak u sugár toronynak kenetes, öreg hangit harangjára. a Kata-harangra hallgat. Ügy előinek a czikk-czakkos erdöeskék között, mint a harasztija rakott fogolyfészkek; mindegyikhez ellátni abból a kis százazemö középkorbeli váracskáhól. Ott van sorba, fíöntérháza, melyet Göutér jobbágy nyert a törökvilágban hadi jutalmai: tovább Szabólakos, Pete «háza. Ma Híd vég arról hires, bogy lakosai a szecskavágót elküldték a kamrába egeret fogni, Bödeházán pedig a hosszú létrát keresztben vitték az erdőben. Alsó-Lendván van a papjuk, ott hallgatják a szent igéket, odajárnak Simon-Judáskor,8zent- Györgykor vásárra. A kicsiny város egyetlen nagy utezáját már vásár előtti napon tele építik púpos hátú sátrakkal, megjelennek alkonyattájbau a Csáktornyái csizma« 1 iák, heten-nyolezan egy furmányos szekéren ; szomszéd vend asszonyok hozzák vállukon előre-hátra elosztott zsákban az aranysárga kölest, paprikás túrót; megjönnek a patkókovácsok. tefaenyős oláhezigányok, az Olcsó Jancsi és. hogy a .seregszám teljesebb legyen, a Világtalan Bábí. meg az Énekes Jancsi. Kakasszókor aztán t .dúl befelé a vidékről szekereken, gyalogszerrel a vásárló tömeg, mely színre tarkább bármely keleti szőnyegnél; három utján a magyar, a vend, a muraközi horvát. Erős, barna arczú, kedélyes vidéki magyarok kozott hosszúra nyúlt, h&lovány, tar!ott áliú vendek gyakorolják kedves szokásukat: kezet szorítanak mindenkivel a ki kezük ügyébe esik; megkérdik mindegyiktől: hová még) , mit csinálsz? — De ezen kívül egymáshoz ritkán szólanák, pedig valamikor szívesen vitték «-serébe a menyecskéket; most a vendnek ez a legnagyobb szidalma: «Ti vojrin !• (Te magyar!) A magyar asszonyok izmos alakja tele van borítva csipkével körülvarrt patyolat kendőkkel. Fejük a speciális parsában. — mely úgy látszik rokona a hasonló olasz fej«lisznek. — kámzsába bujt barátfejhez hasonlít. A fekete, széles, pirossal bevarrt szélű kötény közül csak kevéssé látszik ki a piramrózsás, fekete alapú szoknya. Nagy ritka iutfvbar a régen oly divatos ezerránezú fehér vászon «kitlin» ;öreg nénék tartják már csak a ládafenekén halotti ruhának. Télen a remek sárga báránybőr dolmányba gomboljak a derekukat, melynek piros irhabörcre czifráübnál-czifrább tulipánok, pávaszemek, szívalakok hímeznék. Mellettük a sokkal gyengébb testű veiül nők, szép tejfehér arezuak, pisze orrnak ; derekukat erősen összeszorítja a hosszú, fodros, ■ hétkolleros szoknya. Akárhány» ráismerni. 25. Az alsó-lendvai vásár, Vasárnapi újság, 1891. 25. Sejem v Dolnji Lendavi, Vasárnapi újság, 1891
