Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)

A II. világháború előzményei. Lendvavásárhely a háború idején

A gazdasági életben nem történt semmi lényeges változás az első két-három évben. Például Horváth Elek az üzletet átadta sógorának, Göntér Istvánnak és mivel a Zsiteknek lejárt a téglagyárra vonatkozó — a községgel kötött - 30 éves szerződése kibérelte azt. A Milhofer-üzlet már pár éve üresen állt, abban Kovács Vendel helybeli kereskedő nyitott üzletet. A másik két üzlet megmaradt (Bojnec Ferenc és Berdén Kálmán tulajdonosok), csak az utóbbi egy szép nagy házat építtetett és abba költöztette az üzletét is. A régi üzlethelyisége a Hack-féle házban üres maradt. Gönc Pál géplakatos beadta az iparát és helyette jött egy Gregorec nevezetű, aki meg kiváltotta az iparengedélyt. A Soós Lajos-féle vendéglő is megszűnt, de megnyílott egy másik, a Both-féle. Both József a cipész nyitotta meg. Jött egy Bauman nevű borbélymester, Perényi pedig Keszthelyre költözködött. Azok a kisiparosok, akik még nem öregedtek ki a szakmából, vagy nem haltak meg, többé-kevésbé folytatták a mesterséget.

Két „új” iparág indult a községben. Az egyik a Futura intézet, ahova a beszolgáltatott gabonát kellett leadni és a tejcsarnok, ahova pedig a „tejfelesleg”-et. Az előbbit Toplak István, az utóbbit Göntér Imre, a bátyám vezette. A régi kis pálinkafőzőket megszüntették, (volt talán öt-hat is a faluban) és helyette beindítottak egy korszerű nagy szeszfőzdét, órával ellátottat, amely mérte a lefőzött szesz mennyiségét, a fináncoknak pedig csak ellenőrizniük kellett. E szeszfőzdét szintén Toplak István kezelte.

Az építkezés még az első években ment valahogy, épült is néhány ház, de később már az építőanyaghiány miatt minden abbamaradt.

Akik csak tehették, beadták a gyerekeiket Lendvára az újonnan indított polgári iskolába. Jártak tőlünk is sokan oda, voltak akik magánúton tanultak. A már említett Juci kisasszony sokakat felkészített magánúton teendő polgári iskolai vizsgáikra. Az ilyen felkészülést leginkább azok vették igénybe, akik távolabb laktak Lendvától. Úgy tudom, hogy a jó tanulók egy év alatt két osztályt is elvégezhettek. Voltak olyanok is, akik kiváló tanulmányi eredményeik után - vizsgáikat sikerrel letéve - bekerültek a Csáktornyái tanítóképzőbe is, de befejezni már nem volt idejük.

1944 tavaszán meghalt Turza Antal iskolaigazgató és a felesége lett a helyi iskola igazgatója. Vele indult el a következő tanév. Ilyenforma volt a helyzet Dobronakon, illetve Lendvavásárhelyen 1944 augusztusa végén, amikor egy szép verőfényes vasárnap délelőttön - hat és fél évi távoliét után - eléggé körülményes és tekervényes úton, de hazaérkeztem Franciaországból.

95