Tantalics Béla - Tomšič Tibor (szerk.): Elbeszélt történelem, visszaemlékezések (Lendva, 2012)
A Szlovéniában készült interjúk / Intervjuji izvedeni v Sloveniji
ORALHISTORY.hu- pedig elhurcolták Sárvárra. Nem emlékszem már, hogy miért is hurcolták el őket. Az idősebbiket ezután Oroszországba vitték, de néhány hónap múltán hazatért. A fiatalabbik Sárvárról megszökött, de útközben hazafelé elfogták és halálra ítélték. De szerencséje volt, mivel a nővérem egy lendvai ügyvédnél volt szolgálatban és apánk ehhez az ügyvédhez fordult tanácsért, hogyan is segíthet a fiának. Amikor ez az ügyvéd megtudta, hogy a halálra ítélt az alkalmazottja testvére, szerencsére elintézett minden szükséges dolgot a bátyánk szabadon engedéséhez. Néhány hónap múlva így mindkét bátyám hazatért. A háború után nagy szegénységben éltünk, de szerencsére volt egy kis földünk, kertünk, ahol tudtunk gazdálkodni, és megtermelni az ennivalónkat és a takarmányt az állatoknak. Baromfiakat tartottunk és vásároltunk fel az egész Muravidék területén. Apám baromfikereskedelemmel foglalkozott, ő szállította az állatokat Csáktornyára, Vajda nagykereskedőnek. 15. Regina Zver: KO SO PRIŠLI RUSI, SO NAS OROPALI Druge svetovne vojne se zelo dobro spominjam. Oče nas je - celotno družino - preselil v gorice v staro klet. Mama je bila tam z nami, oče pa je ostal v naši hiši na Kolodvorski ulici. Ko so prišli Rusi, so nas oropali. Očeta, ki je ostal v hiši, so prijeli, ga postavili pred zid in mu grozili z ustrelitvijo, a je med tem, ko so vojaki iskali še morebitne druge člane družine, uspel pobegniti čez Črnec in Ledavo ter prišel k nam v gorice. V hlevu, pri družini Magdič v goricah, smo imeli tudi dva konja. Ko so prišli Rusi, soju zamenjali. Iz hleva so odgnali naša žrebca in namestu njiju prignali dva stara izmučena konja, ki niti hoditi nista mogla več. Mama je pritekla na omenjeno kmetijo in ruskim častnikom nekako pojasnila, kaj seje zgodilo. Ti pa so bili toliko pošteni, da so izdali ukaz, da se konji ponovno zamenjajo in se naša žrebca vrneta. Ko smo se vrnili nazaj v hišo na Kolodvorski, nismo imeli ničesar. Bilo nas je 7-8 otrok. Dva najstarejša brata - stara 23 in 20 let - sta bila odvedena v Sárvár. Zakaj sta bila odpeljana, se ne spomnim. Najstarejšega so odpeljali v Rusijo in seje po nekaj mesecih vrnil. Mlajši brat pa je iz Sárvárja pobegnil, a so ga na poti domov ujeli in obsodili na smrt. Imel pa je srečo, da je najstarejša sestra delala pri advokatu v Lendavi, zato je oče šel k njemu po nasvet, kako lahko sinu pomaga. Ta advokat je potem na srečo, ko je izvedel, da je obsojeni brat njegove zaposlene, uredil vse potrebno, da so ga izpustili. Pozneje, čez nekaj mesecev, sta se tako oba brata vrnila domov. Po vojni smo živeli zelo ubogo - ampak smo imeli srečo, da smo imeli kmetijo, nekaj zemlje in iz tega smo se potem preživljali. Oče pa seje ukvarjal tudi s trgovino na debelo - odkupoval je perutnino, ki jo je vozil v Čakovec k velikemu trgovcu Vajdi. Iz celega Pomurja so tako k nam vozili perutnino. 77
