Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Másutt raktak fészket

nyezetében mindenkivel jóban volt. Alsólendván őt szinte mindenki ismerte. Amikor Pál a II. világháború időszakában Hosszúfaluban tartózkodott, gyakran megjárta kerékpárral Alsólendvai főutcáját. Akkoriban a városka épp olyan volt, mint bármelyik környékbeli hasonló jellegű magyar település (pl. Körmend vagy Szentgotthárd). Valahányszor a Muravidékre jöttek, szívesen vásároltak Alsólendván a Bata-féle cipőkből. Pál a helyi fiatalokkal is hamar barátságot kötött, a nála jobban focizó, később kiváló labdarúgók (a Vidák és a Stefénec testvérekre emlékszik) többször is bevették maguk közé, ha valamelyik közeli füves területen játszottak.

A II. világháború idején Paulik Pál konkrét konfliktust vagy katonai cselekményt nem tapasztalt a Muravidéken. Csupán egy alkalommal, valamikor 1944 nyarán történt az meg, hogy mikor az egyik barátjával, Csáktornya érintésével, vonaton ismét a rokonokhoz utaztak, Csáktornyán az esti órákban kijárási tilalom volt. Magyarázatként azt mondták nekik, hogy a partizánmozgalom, illetve az esetleges partizánakciók miatt volt szükség biztonsági intézkedésekre. Pál a barátjával az éjszakát a Csáktornyái vasúti váróteremben töltötte, ahol teljes nyugalom volt.

Amikor néhány esztendővel a II. világháború után elmérgesedett a magyar-jugoszláv viszony, a Paulik család sem tarthatta rendszeresen a kapcsolatot a Lendva-vidéki rokonsággal. Pál szerint azonban az édesanyja még a legmerevebb időszakban is „rést lelt” a zöldhatáron, és illegálisan átjárt a Hosszúfaluban élő testvéréhez, illetve Alsólendvára. A nagy kockázatot azért is vállalta, hogy néhány portékát, ami Magyarországon hiánycikknek számított, beszerezze, és Budapesten értékesítse, ezzel segítve a család megélhetését. Kedvelt csempészáru volt ekkoriban a kávé és a cigaretta. Akkortájt sokan űzték ezt a „mesterséget” Magyarországon.

Később, amikor némileg normalizálódott a helyzet a két ország között, ismét megkezdődött az intenzív rokonlátogatás. Nemcsak Pálék jöttek rendszeresen a Muravidékre, hanem a lendvai és bagonyai rokonok is gyakran ellátogattak Budapestre. Minderre természetesen már a 20. század hatvanas éveiben kerülhetett sor.

206