Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Másutt raktak fészket

élt Muraszerdahelyen, a szülők viszont tovább ott maradtak, majd később Csáktornyára költöztek (ott is temették el őket). Őt elvitették Keszthely mellé, egy rokonhoz, hogy Magyarországon járhasson iskolába. Még emlékszik arra, hogyan szöktették át a határon, egy holdvilágos éjszakán. A szerdahelyi évekből néhány gyermekkori emléke van csupán, abból az időből, amikor még nagyon sokan csak magyarul beszéltek ott is. A neves Balaton-parti városban a későbbiek során a polgári iskolát és a kereskedelmi iskolát is elvégezte. Rokonainak köszönhetően nagyon szép gyermekkora volt, s gyermekkori élményei egy életre szóló útravalót adtak neki.

Miután elvégezte az iskoláit, Keszthelyen kezdett dolgozni, a postán, majd hamarosan Csáktornyára került, ahol a szülei és testvérei éltek. Ott ismerkedett meg 1940-ben Berki Józseffel. Egy esztendő múlva megesküdtek, ami örömtelisége mellett azért is volt emlékezetes esemény, mert a Muraköz és Csáktornya Magyarországhoz történt visszacsatolása után az övék volt az első magyar nyelvű esküvő a városban.

A háború után még egy kis ideig Csáktornyán maradtak. Az erősen magyar kötődésű Stefánia sehogyan sem tudott beilleszkedni az időközben visszaállt délszláv hatalomba, és József is máshová kívánkozott. Lehetőség adódott Németországba is elmenni, ők azonban egyértelműen a haza, Magyarország és magyarságuk mellett döntöttek. Tisztességesen, engedéllyel akartak átköltözni Jugoszláviából. Nem volt szándékukban a határon átszökni, amint azt akkoriban sokan választották, ám kérelmüket a hatóság elutasította. Végül kislányukkal együtt kiutasítási paranccsal hagyták el Csáktornyát, egy ökrös szekéren. Csak a legszükségesebb holmijukat vihették magukkal. A szülők és a hozzátartozók a Muraközben maradtak. Utódaik a későbbiek során beilleszkedtek a délszláv környezetbe.

Berki József és családja Keszthelyen telepedett le. Stefánia idővel ismét a postán kapott munkát, József viszont először maszek cipészként dolgozott, majd később a cipészszövetkezetbe került. Neki - felesége bevallása szerint - volt honvágya. Különösképpen a vasfüggöny időszakában volt nehéz az élet, hisz nem volt semmilyen lehetőség a kapcsolattartásra. Később viszont jól be-190