Zágorec-Csuka Judit: A magyar-szlovén és a szlovén-magyar irodalmi kapcsolatok tükröződése a fordításirodalomban (Pilisvörösvár, 2015)
4. Szlovén szépirodalom magyar nyelven a 20. század 60-as éveitől a 21. század elejéig
mondásiról címmel, amelyben kihangsúlyozta, hogy az idős kort megért embereknek nincsenek választási lehetőségeik, nincsen következő lépés az életükben, nincs reményük. Nincsen túlélési stratégiájuk, nem is akarnak megváltozni, de teljes passzvitásba sem szeretnének vonulni. Nem harcolnak, nem is akarnak konfrontálódni, mert értékveszteség érte őket, de még élnek. Nem az a kérdés, hogy milyenek az emberi kapcsolataik, hanem az, hogy mennyi szeretet rejtőzik bennük. (Zágorec-Csuka Judit, 2009:61-65) 2004-ben Balasko Enikő, Györkös Bernarda, Gyurkac Bianka és Kocon Doris fordították le Andrej Blatnik Zakon želje / A vágy törvénye című kisprózáját, amely a Lendvai Középiskola Ernyeget Órák c. diáklapjának az irodalmi mellékletében jelent meg. 2013-ban Jože Hradil Slike brez obrazov c. regényét fordította le magyar nyelvre Körtvélyessy Klára Képek arc nélkül címmel, amely az Európa Könyvkiadónál jelent meg. A hetvenes éveiben járó Jože Hradil kezet fogott Jókai Mórral. Weöres Sándorral, Örkény Istvánnal, Kertész Imrével, Esterházy Péterrel, Nádas Péterrel, Dragomán Györggyel ugyancsak, és nincs ebben semmi különös. A kézfogás hagyományozódik, elég hozzá egyvalaki, akinek a rokonságában volt egy budapesti nyomdász annak idején, amikor Jókai művei megjelentek. Jože Hradilnak volt. A többi már magától értetődik. A Muravidék központja, Muraszombat a huszadik század során hol az Osztrák-Magyar Monarchiához, hol a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, hol Magyarországhoz, hol Jugoszláviához tartozott. Ma a Szlovén Köztársaság városa. Mozgalmas történelmének szemtanúi, egy nagycsalád szétszóródott tagjai próbálják ebben a regényben emlékképek és valóságos fényképek segítségével összerakni saját mikrohistóriájukat, egy évszázad mozaikos történetét a tizenkilencedik század végétől a két világháborún át napjainkig. A történetnek számtalan magyar vonatkozása van, a családtagok közül ugyanis többen Magyarországon telepedtek le, és lélekben is magyarokká akartak lenni, vagy a rendszerváltás után Nyugaton próbáltak szerencsét. Mások, mint a szerző magyar édesapja is, Jugoszláviában élték le az életüket. Jože Hradil Muraszombatban született. Oroszlánrésze van benne, hogy a magyar irodalom színe-java, klasszikus és kortárs, szlovénül is olvasható. Évtizedekig dolgozott a Pomurska založba szerkesztőjeként. Mindhárom műfajban jártas fordítóként tekintélyes életművet hozott létre, és bár Jókaival csak áttételesen, de például Weöres Sándorral, Kertész Imrével, Örkény Istvánnal valóságosan is kezet fogott. Neki köszönhetjük többek közt a Tóték 95
