Zágorec-Csuka Judit: A magyar-szlovén és a szlovén-magyar irodalmi kapcsolatok tükröződése a fordításirodalomban (Pilisvörösvár, 2015)
3. A magyar szépirodalom fordítása 1945 után - történeti és művelődéstörténeti háttér
Erzsébet, Szabó István, Szakonyi Károly, Moldova György, Csurka István. A bevezetőt Czine Mihállyal írtam. Ettől kezdve már csak lépésnyire voltunk a felismeréstől, hogy a szlovénoknak be kell mutatnunk a magyar irodalom legalább néhány kiemelkedő költőjét. Kezdve Ady Endrével, és folytatva Tandori Dezsővel.” (Jože Hradil, i. m. 4—5.) Az Igral je tudi sleparjem (Latroknak is játszott) című tetralógia - Gion Nándor (1941-2002), szenttamási születésű, vajdasági író Virágos katona, Rózsaméz, Ez a nap a miénk és Aranyat talált című regényeinek gyűjteménye - is megjelent szlovén fordításban. A könyvek 1898-tól a 20. század derekáig követik nyomon több család történetét. A meseszerű cselekmény, a történet nagy részének helyszínt adó vajdasági kisváros, Szenttamás jellegzetes pontjainak és környékének megrajzolásával együtt, valós személyek felelevenítésével tudósít egy olyan többnemzetiségű közösség életéről, amelyben elsősorban magyarok, szerbek és németek élnek együtt, és akiknek egymáshoz fűződő viszonyát az aktuális politikai események is befolyásolják. A regényt szlovén nyelvre Elizabeta Bernjak fordította, 1980-ban jelent meg a Pomurska založba gondozásában, Bori Imre utószavát pedig Vlado Peteršič fordította le. A könyvkiadási programokkal ellentétben, amelyek a 60-as évektől kezdve állandó érdeklődést mutattak a magyar költészet és próza iránt, a magyar drámák repertoárja a szlovén színházakban szerényebb volt. Ekkor a szlovén színházakban Fodor László (Altató / Uspavanka, 1955), Örkény István (A tolvajok / Tatovi, 1970; Macskajáték / Mačja igra, 1975, 1980) és Molnár Ferenc (Liliomfi t Liliom, 1975) műveit játszották. A 80-as években nagyon kevés híradással találkozhatott irodalmi és egyéb lapokban a szlovén olvasóközönség. Štefan Barbarič 1980-ban írott dolgozatában a megelőző két termékeny évtizedet lezárva máig érvényes megállapításokkal szolgál fordítók és kritikusok számára egyaránt. Felhívja a figyelmet a fordítás előtti alapos történelmi és kultúrtörténeti előtanulmányok jelentőségére, és szól a megjelenést követő kritikai visszhang fontosságáról. A magyar irodalom szlovéniai fogadtatásánál gyakorta mindkét tényezőt figyelmen kívül hagyják. E korszak két kiemelkedő műfordítása egy újabb Ady-kötet és Weörös Sándor válogatott versei (Lukács István, 1992:87-88). Rudas Jutka irodalomtörténész véleménye szerint a 80-as évek második felétől hirtelen megszaporodtak a kortárs irodalom (rész) fordításai, és ebben fontos szerepet játszott az 1986-tól rendszeressé váló Vilenicai Nemzetközi Irodalmi Fesztivál. A Szlovén írószövetség 50
