Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 46. szám
pesten, Keszthelyen, Kecskeméten, Kolozsváron, Szatniáron, Temesváron, Kassán, Galántán, Szencen, Ungváron, Szabadkán, Adán, Eszéken és Lendván, emellett évente tizenkét-tizennégy ifjúsági és gyermektábort is szervezett: a többi között a Balatonnál, a Velencei-tónál, Esztergomban, Tatán, Tiszasason és Sárospatakon, illetve a szomszédos országok magyarlakta területein. Ezeken a találkozókon többszáz kisebbségi magyar értelmiségi vett részt, vállalt szerepet, és az ifjúsági táboroknak is több mint ezer vendége volt. Néhány találkozóra érdemes külön is utalni ezek közül. így az Anyanyelvi Konferencia és a Berzsenyi Társaság által közösen szervezett keszthelyi Helikoni Napok keretében rendeztük meg a határon túl dolgozó magyar irodalmi és nyelvészeti tanszékek (Kolozsvár, Pozsony, Nyitra, Ungvár, Újvidék, Bukarest) tanárainak eszmecseréjét; a magyar nyelvművelő társaságok, majd a kárpát-medencei magyar irodalmi folyóiratok szerkesztőinek találkozóját; Kolozsváron a Szabédi László-napok keretében eredményes konferenciát rendeztünk a századvég magyar feladatairól, a magyar irodalmi felsőoktatásról, illetve az egyház és a társadalom kapcsolatairól; a kassai Kazinczy-napok keretében a magyar sajtónyelv, valamint általában a magyar kisebbségi nyelvhasználat kérdéseit tekintettük át, az ugyancsak kassai Fábry-napok keretében a magyar kulturális régiókról adtunk képet; Szabadkán évente rendezzük meg a Kosztolányi Dezső Napokat, Adán részt veszünk a Szaivas Gábor Nyelvművelő Napok rendezésében; Lendván igen sikeres konferenciát tartottunk a magyar nemzeti tudat erősítésének feladatairól, Kecskeméten pedig már két alkalommal szerveztük meg a Lőrincze Lajos Napokat, amelyeken a kárpát-medencei magyar tanár- és tanítóképző intézetek oktatói vesznek részt. Igen sok hasonló összejövetelt, találkozót lehetne még említeni. Az anyanyelvi mozgalom eredményes munkáját szolgálják azok a munkabizottságok, amelyeket az 1992-es esztergomi találkozó után állítottunk fel. Ezek a bizottságok a következők: irodalmi és könyvkiadási bizottság (vezetője Görömbei András), kulturális egyesületek bizottsága (vezetője Maróti Gyula), pedagógiai és oktatási bizottság (vezetője Dörnyei László), amatőr színjátszás bizottsága (vezetője Debreczeni Tibor), hungarológiai műhelyek bizottsága (vezetője Szathmári István), a magyar nyelvhasználat mint emberi jog bizottsága (vezetője Hámos László), egyházi bizottság (vezetője Beke György), tájékoztatási bizottság (vezetője Cservenka Judit), a Nyelvünk és kultúránk című negyedévenként megjelenő folyóirat (felelős szerkesztője Ginter Károly, szerkesztője Kolczonay Katalin). Reméljük, hogy ezek a bizottságok hatékony munkát fognak végezni az Anyanyelvi Konferencia céljainak megvalósítása érdekében. E sokirányú tevékenység megszervezése és ellátása természetesen anyagi eszközöket kíván, noha az Anyanyelvi Konferencia igyekszik igen takarékos összejöveteleket szervezni, és működési költségei is meglehetősen alacsonyak. Számít természetesen az Országgyűlés költségvetési támogatására, emellett a Művelődési Minisztériumra és a Határon túli Magyarok Hivatalára, valamint az Illyés- és a Soros-alapítványra és természetesen a Magyarok Világszövetségére, amelytől hivatali helyiségét és „infrastruktúráját” kapja. Ez utóbbi segítség az Anyanyelvi Konferencia folyamatos működését és ügyintézését alapozza meg. A találkozók és anyanyelvi táborok költségeinek megszerzése azonban sokszor így is szinte emberfeletti erőfeszítéseket követel, és sajnos tapasztalunk értetlenséget, közömbösséget is. így például a Nemzeti Kulturális Alap folyóiratkuratóriuma, amely korábban szerény összeggel (általában évi kétszázezer forinttal) támogatta a mozgalom Nyelvünk és kultúránk című folyóiratának megjelentetését, az idén erre egyetlen fillért sem adott. Annak ellenére, hogy folyóiratunk a nemzeti kultúra régióinak kapcsolatrendszerét építi ki, és szakmai tekintetben igen színvonalasnak tartják Budapesttől Marosvásárhelyig és Kassától Szabadkáig. 134
