Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 37. szám

A költő jussa

Bűn?

Van itt bűn. Van rengeteg.

Bűnlényegét ki,

ugyan ki, s mikor érti meg?

Földhangon szól hozzám a föld. Bácska? Bánát? Brdo? Szerémség? Nem az elnevezés hanem a FÖLD beszél:

»Belőlem vagy! Tőlem több legyél!«

Vízhangon szólnak hozzám s tovább rohannak a vizek:

»Ne nevünket vagy hosszunkat de árapály-törvényeinket figyeld!«

A hegyek hegy hangon szólnak:

»Megmutattuk az első viperát, a te dolgod - ha félsz — ösvényeinket cikk-cakk ugrásokkal szelni át!«

Fűhangon lapul alattam a fű, virághangon dadog a virág, bokornyelven titkolózik a bokor, ághangon himbálózik az ág.

Emberhangon szólna az ember de mondanivalója nem maradt. Bűnrészesnek vitatgat minden fát, hegyet, fát, vizet, bogarat.

85