Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

dek magyar és nem magyar pár, ha a lakóhelyet is figyelembe vesszük, kétféle lehet. Magyarországon, illetve külföldön, mint ahogy egy magyar pár is élhet Magyarországon, vagy külföldön. Ha nem teszünk különbséget a két nemi különbségéből eredő helyzetből — a következő négy párképződés állhat fenn:

1. Magyar — magyarral Magyarországon

2. Magyar — külföldivel Magyarországon

3. Magyar — magyarral külföldön

4. Magyar — külföldivel külföldön

Az első nyilván, mint referencia érdekelhet bennünket. Nem szigethelyzet. A második manapság valószínű statisztikailag ritka. Jóllehet a múltban ez a vegyesházasság, azaz szigethelyzet lehetett a leggyakoribb. A bevándorolt svábok, horvátok, szlovákok, szerbek még mindig nagyszámú nevei bizonyítják. A bevándorló nyilván a beolvadását segítette elő, emancipálódott az új helyzetével. De kanyarodjunk a két hazán kívüli sziget-helyzethez. Először is a párképződés: Magyar a magyarral külföldön. Az igazi diaszpóra-helyzet. Társas-sziget, ami a párt illeti, idegen tengerben. Ha gyerekekkel gazdagodnak, a sziget is erősödik. De az utódok a szigethelyzetből következő marginális helyzetet nem szeretik. Mert a gyerek beilleszkedő érdekénél fogva nehezebben viseli el a diaszpóra-helyzetet, mint a szülei. Azonban ez a helyzet erősítheti is a hovatartozás érzését, mint a zsidóság helyzetében. S ez segíti élni azt a magyar „maffiát” is, amihez hasonlót sok más diaszpóránál is fellelhetünk. Ez a családi szigethelyzet azonban csak igen-igen ritkán folytatódik, — s nem csak a mi esetünkben, — a második generáció helyzetében. Ha belegondolunk, nem is egyszerű egy külföldön magyar szülők gyermekeként, diaszpórában felnőtt csemetének hasonló társhoz jutni. Egyszerűen az arány lecsökkenti a valószínűséget, a probabilitást. Svájci helyzetben ez 1: 5.000-re tehető. Ez az arány a szomszédos nagyobb országokban még eltolódottabb lehet. Ezért a második generációs helyzetben a házasság abba a szituációba torkollik, amelyet a negyedik helyen említettem, s amelyre a legtöbb figyelmet kell szentelnünk, miután ez manapság a magyar nem magyar házasságok döntő többsége, külföldön. A környezetre való tekintettel újból két félét különböztethetünk meg: 4a) magyar társ a partnere környezetében - avagy 4b) mindkettőjük számára egy idegen környezetben.

Nyilván az. első esetben a beilleszkedés, mint feladat áll a magyar emigráns előtt. Egy, a nyelvben, szokásban, viselkedésben egyaránt kötelező alkalmazkodás. Az autochton nem válik idegenné a saját környezetében a házassága miatt. Az utat természetszerűen az idegennek, az. emigránsnak kell megtennie a közösség, s annak a formái felé. Ez egy olyan nagy feladat, hogy nyugodtan mondhatjuk, egy bizonyos részé- 116 -