Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)
1985-09-01 / 17. szám
TRIS CH LE R GÁBOR Tükörszilánk — Tükrözések Grendel Lajos után — (Stílusgyakorlat) A nagyszüleidről és dédszüleidről hallott történetek felgyújtották fantáziádat, aztán egy időre elfelejtkeztél róluk. Idősebb lettél pár évvel és magányosabb. Már csak az álmaidban gondolsz rájuk. Ma is csak álmodozol. Lemész a postaládádhoz, hátha hozott valami hírt a postás. Aztán megiszod második, vagy harmadik kávédat az egyetem presszójában. Tudod — már gyakorlatból —, hogy nem történik semmi rendkívüli, mégis várod a csodát. Ha jut rá pénzed, a török fűszeresnél eszel egy melegszendvicset a sarkon, ha nem, hát marad a szokott kétszersült. Éled az egyszobás legényéletet. Szobádba soha nem süt be a Nap. Ablakodból a szemközti ház tűzfalára látsz. Mindent por fed, s te a benzingőzt és a füstöt szívod naphosszat. Az égsáv a tűzfal fölött egykor még kék is lehetett. Családod története befejezetlen, benned szalad tovább. Tudod, nem leszel híres állatorvos, vagy királypárti képviselő; nagybirtokos, vagy főnemes. Az ősök történetei is akkor jutottak eszedbe, amikor kidobott a nőd. Szarul érzed magad. Bekapcsolod televíziódat, hogy halljál valamit a világról. — Maga hazudik! — kiáltja egy borostás képű fiú; szerencsére csak a „Zöldek” parlamenti beszédét közvetítik. Mióta beköltöztél, változott a lakók összetétele; a teret idegen, zavaró szagok vették birtokukba. A két bűz keveréke megül szobádban. Leveszed polcodról Van Gogh életét, de mégsem olvasol belőle, hiszen már kívülről tudod. Különben is, Zsuzsa nem hallgatna meg, tudod, összevesztetek; valami hülyeségen, mint mindig. Órákat ültél a kocsmában, mint a hasonszőrűek. Közben mondják a híreket. Az oroszok és az „ami”-k kölcsönösen szidják egymást; minden a legnagyobb rendben van a világon. Holnap is szürke lesz az ég, jelenti be az unottképű bemondó. Ez már úgysem az időjárás dolga. Fél évvel azután, hogy a rokonságnak utoljára írtál, itt fekszik a válasz, és Zsuzsa utolsó levele, hogy szeret. Elolvasod mind a kettőt, s eszedbe jut nagyanyád, amikor a konyhában a tűzhely mellett ült és mesélt. Minden szavát habzsoltad, egy akartál lenni a múlttal. Eszedbe se jutott, hogy mindez talán meg sem történt, vagy csak a részletek igazak. Ki erősíthette volna meg szavait? Ki erősítheti meg a te szavaidat? Mit tudsz róluk valójában? Nagyapádról, dédszüleidről. Tudod, hogy svábok voltak; lehettek volna szerbek, vagy akármilyen más nemzetiségűek.- 44
