Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-12-01 / 7. szám
1998. december *ZITTVAKÖfeT 7. oldal EMLÉKEZÜNK! EMLÉKEZTETÜNK! Szabadságharcosok tisztelgése Akronban 1998. október 25-én, vasárnap egész napos programmal emlékezett Ohió magyarsága Akronban. A nagyszabású 56-os szabadságharcos emlékünnepélyt a Szabad Magyar Református Egyház és a Hungária Szabadságharcos Mozgalom együttesen rendezte a nemzeti magyar szervezetek bevonásával. Az emlékezés a délelőtti ünnepi istentisztelettel kezdődött, amikor a teljesen megtelt templom gyülekezete előtt a Szabad Magyar Református Egyház püspöke, főtiszteletű dr. Dömötör Tibor hirdette az igét. Beszédében történelmi utalásokat tett az első keresztyének hitvalló bátorságára, majd ismertette a magyarság elszánt harcát a kereszténység ellenségei ellen. „Amikor egy nemzet az Isten ügye mellett harcol, akkor összefognak ellene a gonoszság földi erői, hogy megsemmisítsék az isteni, szent és áldott gondolatok megvalósulását. 1956-ban az istentelenség és nemzetköziség átka alatt élő nemzet megunta a rabiga hurcolását és felállt Isten, a Haza, a Nemzet ügye mellett, amely egyúttal az igazságot, szabadságot és becsületességet is képviselte. Ezeket a gondolatokat nem lehet elválasztani egymástól sohasem ” - mondotta a püspök. , Az igehirdetés után úrvacsoraosztás volt, amelyen Dömötör püspök úrnak Nagytiszteletű Tamás Gábor lelkész segédkezett. Az ünnepi istentisztelet után a volt 56-os szabadságharcosok megkoszorúzták a Lorántjfy Otthon emlékkertjében lévő 1956-os Szabadságharcos Emlékművet, méltóképpen emlékezve a hősökre, mártírokra és a ma is harcoló túlélőkre. Pontosan 12 óra 30 perckor megkezdődött a hagyományos Szabadságharcosok Díszebédje, melyet az egyház asszonyai készítettek el ismét elismerést kiváltva a megjelent nagyszámú közönségtől. Az ünnepély, amelyet az akroni Szabad Magyar Református Egyház presbitériuma „Dömötör Zoltán Nappá” nyilvánított, az 1956-os hősök, mártírok és az emigrációba került 1956-os magyarokra való emlékezés jegyében folyt le. Az amerikai és magyar Himnuszok eléneklése után Szedenits Jenő író és költő bemutatta dr. Palasicsné Kapossy Katit, a clevelandi Egyesült Magyar Egyletek elnöknőjét, aki maga is szabadságharcos volt 1956-ban és most a napokban kapta meg a legnagyobb ohioi állami elismerést azzal, hogy nevét elhelyezték a „Híres Nők Ohio-i Csarnokában ”. Dr. Palasicsné Kapossy Kati rövid, beszédében emlékezett vissza a rendkívüli eseményre, amelyen maga Ohio állam kormányzója is részt vett. Ohio magyar nagyasszonyát percekig ünnepelte a megjelent nagyszámú közönség, kifejezve háláját nagyszerű munkájáért. Ezután Major Tibor, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom nevében szólalt fel tisztelegve 1956. hőseinek, mártírjainak emléke előtt. Beszédében megemlítette, hogy a VI. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszuson, Torontóban adták át négy személynek az ,,1956 HŐSE" kitüntetést, amely a Pongrácz Gergely vezetése alatt álló 56-os Magyarok Világszövetségének legnagyobb kitüntetése. A négy kitüntetett: Főtiszteletű Dr. Dömötör Tibor püspök, Szedenits Jenő író és költő, Molnár Lajos, a Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus elnöke és Major Tibor, a Szittyakürt szabadságharcos folyóirat szerkesztője. Major Tibor rövid emlékeztetőjében a napbaöltözött Prohászka római katolikus püspöktől Dömötör püspökig vezette a magyar nemzeti gondolatot, amelynek legcsodálatosabb képviselői az 1944. október 15-én tovább harcoló magyarok, akik nem alkudtak meg az istentelen bolsevistákkal és a magyar nőket és férfiakat meggyalázó és megalázó szovjet-orosz hordákkal. Hitükért „jutalmul” akasztófákat, főbelövéseket és agyonveréseket kaptak. Ők volta a magyarság igazi képviselői és az 1956-os szabadságharcosok az ő harcuknak voltak méltó folytatói. Major Tibor tisztelgő szavai után a fiatal Vámos Miklós énekelt hazafias dalokat. Mindkettőjüket hatalmas tapssal jutalmazta a hallgatóság. Szedenits Jenő, író és költő szavalta el erre az alkalomra írt csodálatos szép versét: „1956 HŐSE” címmel. A verset, amelyet mély átéléssel adott elő a költő, néma csendben hallgatta és élte át a közönség. Az ünnepi beszédet főtiszteletű dr. Dömötör Tibor püspök mondotta, aki ezúttal figyelembe véve a presbitérium döntését, saját testvérére, az egri harcok parancsnokára emlékezett. „Dömötör Zoltán kitűnő tanuló volt, kitűnő harcos és kitűnő magyar. Politikai tisztet akartak faragni belőle a kommunisták, amit ő többször is visszautasított, nem volt párttag, nem volt tagja a kommunista ifjúsági mozgalmaknak, mégis a legjobb tanulója volt az egri Pedagógiai Főiskolának. Akarata ellenére az iskola képviselőjeként küldték 1956 nyarán a Szovjetunióba, mert ő volt az egyetlen, aki tökéletesen beszélte az orosz nyelvet. Tehetség volt minden vonalon. Egy szabad Magyarországon csodálatosan nagy jövő várt volna rá. Amikor a szabadságharc kitört, elsőnek szervezte meg a szabadságharcos fegyveres erőket. Katonáival hamarosan felszámolta az egri ellenállást és győzelemre vitte a szabadságharcot. Az ellenség mindenütt megverve menekült előle. Amikor minden összeomlott, akkor sem menekült, hanem kijelentette, hogy „ha minden magyar elhagyja az országot, akkor nem lesz Magyarország". Bátorságáért megszenvedett. Elfogták, megbüntették, Szibériába száműzték. Sorsa sok ezer bátor magyar szabadságharcos sorsa volt. Hazatérése után felajánlották neki, hogy nagy karriert futhat be, ha szolgálja a kommunizmust. Újra megtagadta a szolgálatot (ellentétben a vele egy cellában volt Göncz Árpáddal). Azóta is megaláztatás volt része. Nem tudott állást kapni azon a Magyarországon, ahol cellatársa (közismert besúgó) az ország köztársasági elnöke (és a hazug propaganda szerint Magyarország legnépszerűbb politikusa) lett! Ezen a napon Őhio magyarsága emlékezik Dömötör Zoltánra és rajta keresztül minden 1956-os magyar szabadságharcosra.” Dömötör püspök híres jelmondatával feDömötör Zoltán és Lengyel Attila az egri Nemzetőrcsoport vezetője és helyettese jezte be a nagy hatású beszédet: „Mi, magyar szabadságharcosok a teljes győzelemig tovább harcolunk! ” A püspök beszédét hosszan tartó tapssal és felállással jutalmazta a megjelent magyarság. Ezután gyűjtést rendeztek Dömötör Zoltán számára, amelynek eredménye minden várakozást felülmúlt, ez is bizonysága annak, hogy a magyarság szívében él a Haza szeretete, és az amerikai magyarok mindig hajlandók áldozatot hozni az igaz ügyekért és azok képviselőiért. Az emlékezetes ünnep a Magyar Hiszekegy elmondásával és a Székely Himnusz eléneklésével ért véget. A himnuszokat Dómján Klára vezette, amiért neki ezúton is köszönetét mondunk. Az ünnepélyre messze vidékről jöttek magyarok az Egyesült Államokból (New York, Philadelphia, Cincinnati, Kalamazoo, Pittsburgh) és Kanadából is közöttünk volt Szabó József testvérünk és barátja. Az asztali áldást a Szabad Magyar Református Egyház lelkésze, nagytiszteletű Tamás Gábor mondotta. Ezúton is hálás köszönetét mondunk a Szabad Magyar Református Egyháznak, a Hungária Szabadságharcos Mozgalomnak és a Magyar Társaságnak a Dömötör Zoltán szabadságharcosnak adott 100-100 dolláros adományáért, és minden egyes adományért, amely az igaz magyar szívekből fakadt és áldássá válik Magyarországon. Az amerikai magyarság újra hitet tett 1956 eszméi, és azok mellett, akik ezt a csodálatos magyar gondolatot 13 napra győzelemre vitték Magyarországon! (Amerikai-Kanadai MAGYAR ÉLET) 1998. november 7. Számából Dömötör Zoltán és nemzetőr társai, AVH-gyanús személyt igazoltatnak Bien György Zoltán Egy magyar diák raboskodása a GULÁG kelet-szibériai lágereiben „ELVESZETT ÉVEK” Kolima 1945-1955 A szerző ezt a könyvét Odesszában, az NKVD börtönében nyomorult körülmények között meghalt édesapja és a szovjet GULAG-lágerekben szenvedett és elpusztult rabtársai emlékének szenteli. (100 ezer elítélt magyar rabból csak 3%-uk maradt életben.) Az elítéltekkel, a hadifogoly honvédekkel és zsidó munkaszolgálatosokkal, a málenkij robotos magyarokkal és svábokkal szovjet fogságban kb. 380 ezer magyar állampolgár pusztult el! Sose feledkezzünk el róluk! Bien György Zoltán Budapesten, 1928-ban született. Szüleivel és húgával a ferencvárosi Kinizsi utcában laktak. Akkoriban a józsefvárosi Horánszky utcai Vörösmarty gimnáziumban tanult. Tizenhat és féléves volt, amikor Pest ostromának szovjet frontja 1945. januárjában utcájukon túljutott. Február 6-án megjelent a szovjet titkosszolgálat - akkori nevén az NKVD - két tisztje egy tolmács kíséretében és a szerzőt kiskorúsága ellenére, az akkor 54 éves édesapjával, dr. Bien Zoltán szívgyógyász szakorvossal együtt elhurcolták. A vád ellenük: kémkedés volt. A jó hírű orvoshoz páciensként diplomaták és magas rangú magyar katonatisztek, valamint családtagjaik is jártak. Ez környékükön közismert volt. A szerző szerint valószínű, hogy az NKVD a budapesti követségekbe és a honvédség vezetésébe beépült kémeitől kapott információt dr. Bien Zoltán látogatóiról, azt viszont nem tudván, hogy páciensként járnak hozzá. Valamilyen szervezkedést szimatoltak ebben. Közismert, hogy a szovjet hatabm a németellenes szervezkedóket eleve potenciális ellenfelüknek minősítette, mondván, hogy: „akinek van bátorsága Hitler hatalmával szembeszállni, az ugyanezt fogja tenni a szovjet hatabm ellen is." Wallenberg nyílt merész és bátor zsidómentő akciójának minden lépéséről tudtak. Ez lett a veszte, mert naivul önként besétált a szovjetek hálójába! (Sok naiv magyar ellenálló esett ennek áldozatául a koncepciós perek során... Bajcsy-ZsiIinszkyt ők is kivégezték volna... v. Horihy kormányzó úr ezért nem akart Husztra utazni, hogy ott jelentse be a fegyverszünetet. Nem akart Sztálin foglyává válni és a GULÁG-lágerekbe kerülni, mint az egykori miniszterelnökünk, gróf Bethlen István, aki a Lubjankában halt meg...) Megdöbbentő, hogy még az olyan kicsi esetekre is figyelmet tudtak fordítani, mint Bien doktor ártatlan, humánus orvosi tevékenysége. A szovjet hírszolgálat olyan kitűnően működött, hogy a doni ellentámadásuk sikerében, a mi katasztrófánkban is döntő szerepük volt. Jellemző, hogy a legtevékenyebbek az USA-ban voltak, az őket támogató és az összeomlástól megmentő amerikai szövetségesüknél... A vád alaptalan volt, de mit számított ez akkoriban... Munkaerőre volt szüksége a Szovjetuniónak, mert az európai győzelme után nem szerelte le hadsereinek hadilétszámát hanem kivárta, hogy mi fog történni „nyugaton". A szerzőt és édesapját a Bécstől délre 20 km-re fekvő Baden-i szovjet főhadiszállásra vitték április végén. Itt működött a hadbíróság, amely a hírhedt 58. §-uk alapján futószalagszerűen sok ezer magyar, osztrák, német és a német hadifogságból kiszabadult szovjet katonát halálra, vagy munkalágerre ítélte. A szerző születési évét meghamisították és „nagykorúként” 8, édesapját 15 évi büntető-láger munkára ítélték. Édesapja 1945 nyarán Odesszában az NKVD börtönében nyomorult körülmények között halt meg. A szerző csodálatos módon életben maradt. Vasúti tehervagonban és tengeri hajón történt 14600 km-es rabszállítással Észak-Kelet-Szibéria hírhedt és retteget kolimai lágereibe került. A tengeri hajón az őrök brutalitása miatt balesetet szenvedett, beteg lett és ezért nem küldték bányamunkára. Sokat volt kórházban, Életben maradását az önszorgalomból jól megtanult orosz nyelvtudásának és a szintén rab orvosok, patikusok körében a gimnáziumi latin nyelvtudásának is köszönhette. A láger patikájában is dolgozott, ahol nagyon megszerették. Amikor baleseti súlyos betegsége kiújult, az egyetlen nagyadagú penicillin készletet ő kapta meg!... A szerző életbennmaradása jól bizonyítja, hogy milyen nagy jelentősége van az idegen nyelvek tudásának! A szerző e könyvében nagyon tárgyilagosan ír az eseményekről, jó megűgyeb volt, oroszul tudván, mindenki megbarátkozott vele, még emberséges őr is akadt. Bemutatja, hogy az orosz nép is mennyit szenvedett és alaptermészete jó, csak a kommunista rendszer tette őket lelkileg tönkre, remélhetőleg nem véglegesen. Számos portré- és festmény-fotó, rajzok és térképek teszik szemléletessé az eseményeket. A szerző bemutatja szintén a kolimai-medencében raboskodott Nyikoláj Ivánovics GETMAN orosz festőművészt, akinek 50 dokumentum-jelentőségű festménye az lnternet-en, a könyvben megadott kódszámokkal (lásd 125. Oldalon) előhívható. Az NKVD történetét Rózsás János volt rabtársa, író és GULAG szakértő ismerteti. A szerző 10 éves rabságának leírásán kívül az alábbi tanulmányok olvashatók és térképek nézhetők meg a könyvben: ,A magyar kérdés csak vagon kérdés!” (Sztálin -1944) 7-16. o, R. Wallenberg tragédiája 113-114 o. Ny. I. Getman, a GULÁG-lágerek „titkos” festőművésze 121-133. o. A szovjet titkosszolgálatok története 1917-től 138-143. o. A GULAG kolimai áldozatainak emlékmű:avatása Magadánban 1996-ban 144-146. O. Három térkép a rabszállításról és a GULÁG-lágerekről A „fülszöveg” a hátsó boritó külső oldalán olvasható A szerző postacíme: Mr. George Z. BIEN FAIRFAX, VA 22030-2108,10108 Blue Coat Drive USA Tel/fax: (1)@703@273-8688 E mail: @ aol.com
