Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-08-01 / 8. szám
10. oldal «ItTVAKOftt 1971. augusztus hó Magyarország elidegeníthetetlen része: Kárpátalja A MAGYAR SZABADSÁGHARCOSOK TRIANONI KONGRESSZUSÁNAK TÖRTÉNELMI DOKUMENTUMA Tardieu francia politikus helyzetmegítélése az első világháborút követő közép európai rendezések során, közismerten így hangzott: “Választanunk kellett a népszavazás, vagy Csehszlovákia felállítása között. Csehszlovákia létérdeke pedig nem lehetett vita tárgya.” Már itt, elöljáróban ki kell hangsúlyoznunk ezt a megállapítást, mert ez a háború katonai eredményein felállított kárpát-medencei állammozaiknak rendezőelvét rideg őszinteséggel kifejezi. A francia diplomácia machiavellizmusa legyint szavaiban a wilsoni romantika: a népek önrendelkezési joga fölött. A győztes francia hatalom pillanatnyi politikai egzigenciái szláv Kárpát-medencét sürgettek a németség hátában s azt népszavazással kockáztatni francia részről valóban dilettanizmus lett volna. Mert a népszavazás nagyon bizonytalan útnak látszott, már csak azért is, mert csehszlovák nép éppen úgy sohasem létezett, mint ahogy jugoszláv népet, vagy román Erdélyt sem ismer a történelem. A Kárpát-medence állami és társadalmi integritása és civilizációja ezeréves magyar mű volt ugyan, de közös öröksége az ott élő népeknek, melyről önként soha le nem mondtak volna! Az újonnan és minden történelmi alap nélkül létesítendő Csehszlovákia és Románia között azonban még mindezeken felül, mintegy háromnegyed millió rutén és magyar őslakóssággal volt egy országrész, melyet a követett rendező-elv szerint egyik államalakulásba sem lehetett beleilleszteni. Ez az országrész, mely a Nagy Magyar Alföldnek északkeleti nyúlványaként a Kárpátok tövéig terjed és Kárpátalja néven ismeretes, nemcsak geográfiailag, de etnikailag is erősen centripetális, azaz magyar elirányzódású maradt. Wilson elnök meg akart győződni a való helyzetről s ezért 1919 márciusában katonai missziót küldött Kárpátaljára, hogy tájékozódjék a rutén lakosság szándéka felől. Goodwyn ezredes visszatérve onnan, jelentette: "A rutének a magyarokhoz kívánnak csatlakozni, autonómiájuk törvényben már biztosítva van.” A különérdekű és célravezető francia politika tehát nem tétovázhatott, de nem is tette. Kárpátalja sorsa a diplomácia fekete piacára került és adom-veszem prédája lett. Elsősorban a "szláv Kárpátmedence” gondolatának jegyében, de nem kevesebb figyelemmel a pánszláv érdekeket szolgáló csehszlovák—szovjet közös határ biztosítására, Kárpátalját az alakuló Csehszlovákia kereteibe illesztették. Az új szláv köztársaság atyja: Masaryk Tamás azonban már 1920-ban sietett kijelenteni, hogy ezt a rutén területet a győztes hatalmak bizalmának, tehát csupán "zálognak” tekinti s azt a legközelebbi alkalommal a Szovjetnek átengedi. 1928 októberében, a köztársaság fennállásának tízéves évfordulóján ezt a szándékát így ismételte meg: "A ruténeket csak ideiglenesen annektáltuk a cseh köztársaságba, később átadjuk őket oda, ahova tartoznak: Ukrajnának." A cseh köztársaság politikája két évtizedes gyakorlatában valóban hű is maradt alapítójának szándékához és céljaihoz. Kárpátalját ez a politika Benes Eduárd vezetésével preparálta éretté a Szovjet számára, hogy az legyen, ami ma, vagyis katonai hídfő Európa ellenében. A gyarmatosító csehek és az őslakosság viszonyát Maccartney angol professzor így jellemezte: "A csehek nemcsak vezetőréteg, de idegenek is. Megvan a saját klubjuk, kávéházuk. Pártolják a saját boltjaikat s alig keverednek az őslakossággal, kivéve, hogy rendelkeznek sorsuk felől.” E cseh gyarmatosítás következményeként az 1922—26 években az őslakosság polgári kisegzisztenciái tízezrével kerültek árverés alá, váltak hajléktalanná és keresetnélkülivé, hogy végül is a kivándorlásban keressenek menedéket. A cseh pánszlávizmus türelmetlensége azonban a legbrutálisabban Kárpátalja kulturális életében nyilatkozott meg. Nyelvi türelmetlenségük folytán 1926 ban a cseh nyelvet tették meg hivatalos nyelvvé a csupán "ideiglenesen” annektált rutén és magyar őslakosság számára. Vallási türelmetlenségük azonban már kezdettől fogva felborította Kárpátalja népeinek életét. A valláserkölcsi rend feldúlását két vonalon végezték. A cseh intellektualista ateizmus erőszakos rombolással igyekezett szekularizálni a keresztény társadalmi életet, cseh terroristák már 1919- ben templomokat kiraboltak, nyilvános helyeken vallásos szobrokat ledöntöttek, hivőket zaklattak és bántalmaztak. A vallásosságot elmaradottságnak bélyegezték és társadalmi gúny tárgyává tették. A másik vonalon a keleti pravoszláv fanatizmust futtatták. A rutén katolicizmus tervszerű felszámolására a Balkánról, főleg Szerbiából pravoszláv pópákat hozattak. A pozitív cél az volt, hogy a rutén népet a maga egészében a keleti kultúrkörbe s vallási miszticizmusba beolvasszák. A szerb pópák türelmetlensége nem ismert határt. Fanatizmus izzott, gyűlölet lángolt lelkészkedésükben minden értékkel szemben, melyet Európa kultúrájáról magyar munkálkodás plántált ebbe a térségbe. A pusztítás, melyet ez a keleti misszió szellemi és művi alkotásokban végbevitt, felülmúl minden képzeletet. A barbár térítés elűzte a katolikus papságot, meggyalázta templomaikat, de még attól sem riadt vissza, hogy állhatatos hivőkön szószerint értelmezett maró gúnnyal véres megbélyegzést tegyen. Jellemző a cseh hatóságok civilizáltságára, hogy ezeket az atrocitásokat nemcsak, hogy tétlenül szemlélték, de hallgatólagosan előkészítették és támogatták. 1943 decemberében Teheránban aztán elérkezett az idő, hogy a cseh köztársaság atyjának Masaryknak eredeti szándéka megvalósulást nyerjen. Benes megalkudott Sztálinnal, s a diplomácia fekete-piacán eladta Kárpátalját a Szovjetnek. Sztálin a cseh köztársaság magyar és német őslakosságának életével fizetett, mert e két kisebbség sorsát Benes kényekedvére bocsátotta. Kárpátalja hivatalos birtokbavétele 1945 júliusában a Szovjet részéről megtörtént. Hogy ezen aktus kapcsán a Kárpátok nyugati előterében az európai civilizáció évezredes műve maradéktalanul rombadőlt, az elkerülte a modern világpolitika figyelmét. Még kevésbé érdekelte ezt az elsekélyesedett és távlattalan politikát az, hogy e hazárd diplomáciai játékban Kárpátalja történelmi nemzetének és civilizátorának: a magyar őslakosságnak élete, sorsa halálosan megpecsételődött. Európa kapuja kitárult a szovjet dekadencia befogadására. Ha az erkölcsi ellenállás végső rángásai még néhány évig el is tartottak, 1949 augusztusára a rutén katolicizmus is végleg megsemmisült. Papsága teljes egészében megszűnt, s volt érseke pravoszláv szertartással egybekötve kinyilatkoztatta: “Mostantól fogva mindörökre Szent Anyánknak, az orosz pravoszláv egyháznak vagyunk gyermekei. Amen." A jelek szerint tehát Róma,- az "örök város” és a nyugati civilizáció egyformán és végleg elvesztette a rutén népet, mint kultúrgyermekét, hogy az ezentúl a félbarbár pravoszlávizmusnak előőrse legyen Európa kapujában. YILDIZ YIPICI a Develi-beli Kayseri-ben született 1936-ban. Diplomás erdőmérnök. Fiatal kora óta gyönyörködteti olvasóit szebbnél szebb költeményeivel. * * * BASRI IMECE 1924-ben született Kastamonu-ban. Már egész fiatalon költeményei eredetiségével tűnt föl. Jelenleg több lapnak irodalmi vezetője. Itt közölt költeménye megírására prof. dr. Tóth Imrének, nemzetünk szolgálatában lankadatlan kitartással végzett heroikus küzdele ihlette. Yildiz Yipici A magyar fiatalokhoz Magyar Fiatalok! Kiknek hős leikéből táplálkozott A szabadságnak fáklyája. Ti halhatatlanok! Kik vérei írtátok be nevetek Az örökkévalóságba. Felejthetetlenek! Kiknek neveit aranyba véssük És hősi emlékművekbe. Szabadságharcosok! Kiknek hősiessége legenda És reménységnek forrása. Drága Testvéreink! Kiknek harca világunk megrázta Elnyomóink összezúzta. Legyőzhetetlenek! Kiknek hite legyőz fegyvereket És minden ellenségeket. Ifjak és gyermekek! Kik győztetek imperialisták, Szovjet kommunisták felett örökké éljetek! Minden ellenséget megverjetek! Áldott legyen nagy nevetek! Yildiz Yapici Mert Kárpátalja ma valóban nem más, mint szovjet katonai hídfő, erődítmény. Hatalmas arzenál a szovjet imperializmus és militarizmus szolgálatában, melyet őrtornyokkal, aknamezővel, portyázó lovasokkal s rendőrkutyákkal biztosított "senkiföldje” övez. Nem táj és nem nép többé, nem országrész és társadalom, hanem hadi-technológiai telep és militarista ugródeszka, ahol az őslakosság élete, sorsa háború esetén minden számításon kivül esik. A vásárravitt háromnegyedmilliós lakosságból így lett halálra ítélt nép Kárpátalja rutén és magyar népe, s átkozott ország egy évezreden át áldott földje. Ne feledjük azonban, hogy ez az átok Trianonban fakadt, ahol a Kárpát-medence ezeréves magyar integritását és nyugati civilizációját nagyhatalmi taktikázásból szétzúzták! Hokky Károly feljegyzései nyomán (Gy. L. Gy.) Basri Imece Véres Magyarország Magyar, Te vagy a legnemesebb faj Az emberiség történetében. Hazád, Dicső hősöknek szent hona, Függetlenség, szabadság otthona. Szégyen Szálljon azoknak fejére, Kik miatt hullt fiaidnak vére. Gyennek Harcolt véresen a vártán, Szülő maradt sok esetben árván. Szovjet Golyó járt át magyar testet, Pesti utcát ifjak vére festett. T error Csapat járja az országot, Pusztítva a magyar szabadságot. Börtön, Mélyből hangzik a kiáltás: "Mikor jön már az ígért megváltás?” Szabad Népek lássátok meg végre Mi lehet a szabadságnak vége! Halál Legyen kommunisták része, Múljon el a rabszolgaság végre. Véres Ma még Magyarország képe, De holnapra szabadság lesz s béke. Basri Imece (Magyar ford.: Nt. Dömötör Tibor) TÖRÖK KÖLTŐK A SZABADSÁGHARCRÓL
