Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1970-07-01 / 7-8. szám

12. oldal SZITTYAKÜRT 1970. július—augusztus hó HAZULRÓL ÉRKEZETT: NEDEC VÁR INKA KINCSEINEK TÖRTÉNETE A budapesti MŰEMLÉK VÉDE­LEM 1965. IX. évf. 2. számában egy lengyel tudósnak a Magyar Tudomá­nyos Akadémián 1964-ben tartott előadásából a következőket közölte: "A történet szerint a XVIII. szá­zad közepén a Nedec várát építő Berzeviczyek egy késői leszármazott­ja, Berzeviczy Sebestyén kivándo­rolt Délamerikába. További sorsá­ról csak annyi ismeretes, hogy Peru­ban egy inka hercegnőt vett felesé­gül, kitől egy Umina nevű leánya született. Az 1781-es indián felkelés során a perui indiánok az indián Tu­pac Amura vezetésével spanyol el­nyomóik ellen fordultak. Umina en­nek az inka vezérnek ugyancsak Tu­pac Amura nevű unokaöccséhez ment feleségül. A felkelés öt évig elhúzódott és spanyol győzelemmel végződött. Az inka vezért, Tupac Amarut kivégezték. Unokaöccsének, Umina férjének, aki a trón legutolsó várományosa volt, menekülnie kel­lett. Feleségével és apósával, Berze­­viczy Sebestyénnel több inka főúr kíséretében Olaszországba mene­kült, ahol 1783—1797-ig rejtőzött, mígnem titokzatos körülmények kö­zött tőrrel megölték. Berzeviczy a családja és saját életéért is aggódva, menyével és unokájával Magyaror­szágra menekült, a nedeci várba, amely akkor már a palocsai Hor­­váthok tulajdona volt. A menedé­kért a magával hozott inka kincsek egy részét átadta Horváthnak. A spanyol bosszúállók azonban itt is utólérték az inka menekülteket és Umina ugyancsak rejtélyes körülmé­nyek között életét vesztette. Holttes­tét a várkápolna kriptájában helyez­ték örök nyugalomra. Berzeviczy, hogy unokáját megmentse, felkérte Waclav-Benes-Berzeviczy rokonát, hogy a fiút adoptálja. Az Antonio Tupac Amaru örökbefogadási okira­tot 1797 június 21-én írták alá a ne­deci várban, a menekült főurak je­lenlétében. Berzeviczy ezután a krakkói ágostonrendi kolostorba vo­nult és ott néhány hónap múlva meg is halt. Waclaw az egyéves Antoniót magához veszi ekkor Krumlowba, ahol az egyházi bejegyzésekben már 1798-ban mint Waclaw és Benes An­na fia szerepel. A Morva-vidéken nő fel és apja 1822-ben fiának Francia és Németország iránti elragadtatásá­ról írva megjegyzi, hogy Antonio hallani sem akar származásáról és valódi nevét többé nem óhajtja fel­venni. Lengyel nőt vesz feleségül, ki­től két fia születik: Ernő és Vilmos, Antonio 1877-ben hal meg és végren­deletében megtiltja fiainak, hogy Macaristan, Kral Macaristan, yakm bir gele­­cekte, önemli bir yildö­­nümiinü kutl&mak isin hazsrhk yapmaktadir. Komü­­nist bir ülke olmasma ragmen, Macaristan'ra kutlamaga ha­­zirlandigi bu tőrén- ne Sovyet­­ler tarafmdan kurtanligi, ne Nazi istUäsinm son bulm&si ile ilgili degildir. Türmtet, Kr>L01nliaJito,Jilt. faa*uS 1000. dogutn yildöniimü inü­­~ggPbenyte- imtNénécetErrTTazxr­­lilclar, cok génig $apta yapilmakta ve Wrenlerin en páriák .-jelülde ge$­­meal lein. h»s bir fedakirliktan ka­­«pntlmarrmktadir. £Unkü, rr.ukaddes KraLStefan. Macarlstan’m uv lun-a. cuaudur ve ayni zamanda_bu lilke­­ftltrtnrKFSTi, Kralhk TuTálesíiirteaia «■Unig msandir... Vnearlnn tedirtrin eden olav Ama.. Macarian, bOtUn bu IBren ha­­ziriiklan KlDde cok dUjüadüren, te. «Hrgin «le- öncmli bír konu vardir. C*mkü Mukaddes Kral Stetaii’m tan. »abti. kraJlik fit.-iti vo dl£cr krallik hazioe­*«rt Am»rllc»*d«8ir. MacarUtnn bUkOmrtl. cskJdcn beri. bu hnxlnckrl krallik siómét ve íarlkaln­­nn* Amcrlka'diin peri »Imák i$ln enba sarfetmis. fákat henür bír eonuj al.mm­­miítir. Yanliz snj» s ny 1 o I rx.' •*. Macar yetkHIIerl. bu kenu He Uplll ol.irok. Ami-, riknn Di(lqlrrl Bakanlifrma 3 defa ba^vur­­muílsrdir. Macar votkllllcri. «Msrar mit­­tetlaln mim bozIncsW adiru vcrdlklerl ee. yalann. Mr nn 6r*ce peri gBndcrllrofslni IftcmehtedtrVr. YELSI GÖLGE Stefan’in hazineleri pe$inde tfnr aaklanmiqür. Muhtemd oUiom bari­rt«. " Am—rfka-nin aJtin/il'óJCánsju éMeotT.­­gt Trot Knox'ta buKinmnktndir. Amerikán Dirigiert Bakanlipi o ?.n. manlar hazinelcrlti Amerikán toprakl.v noda bulunduíruau. Macarlara -ait oldu. gubu ve untOauip bír ram noda» geri ve. rllecefcinl bellrtmlgtlr. Daha sonra. Macar­­lar atkvkll olarak hatlnelen Utemiijkr, bu se fér de Amerikán Disteri yethlll* lerl «—,Q.»lea_ UlkeDliden kactp. Amerl­­ka*ya jőjmen olarak eijinan Mararfar. bff hatiníoln Arrllmesine idddeth. tarta kaynaklaUurUrk ^kllDde eeväplar vrf= mljtlr. 1856’da. Ruclar tarafindan cqk kaaU blT~jél(n(lg"baKlnire~Ttracárl8tan IhtFlAll srráslnda. Änx-rl k ep ~«IcIII£!Ue aiEinaa. ül-. heplri Tt'üKaül~Pdcrl Knrdln.il Joeet MlnÁ xeotj. hazjnelöriii pert verilmeslce «Id. jMlo"kargi knymektadir. Kardi ml hál A. Amerikán cleülßlnde mahpus vaziyette­­dir... „Komtlnlst llderlertn nerbe.iti;e gikig müaaadeal vermeli rl no rajfmen «— Hat. Krm ierkelmém» ~gtyénHuhánflldér. eP c lüktekTmahbusTiiy äTT ITä yéttnm*kT£&r. c. török nyelvű újság cikke a Szent Korona védel­mében. eredetük után kutatva az inka örök­séget keressék, mert az csak szeren­csétlenséget hoz a családra. Benes Ernő unokája, Benes András tudott családja amerikai kapcsolatairól és a krakkói Szent Templom iratai kö­zött meg is találta az egyéves kis Antonio örökbefogadási okmányát, melyet a nedeci várban állítottak ki, s amely eskü alatt kötelezi Waclaw- Berzeviczyt az okmányban foglalt 7 pont betartására, aminek fejében az adoptáló valószínűleg az inka kin­csek egy részét átvette a perui mene­kültektől. Waczlaw továbbá kötelezi magát, hogy Antonioval — ha nagy­korúságát elérte — közli az inkák perui kincsére vonatkozó titkot, me­lyet Tupac Amura a spanyol hódítók elől rejtett el, éspedig részben a pe­rui Titicaca tóban és részben a Vige öbölben, Spanyolország közelében. Az örökbefogadási okmány 4. pont­jában Berzeviczy kötelezi magát ar­ra, hogy az inkáktól kapott okmányt Nedec felső várának küszöbe alá be­falazva rejti el. A már említett Benes András 1946-ban az örökbefogadási okmány másolatával megjelent Nedec várá­ban és a helyi hatóságok képviselői­nek jelenlétében eltávolította a jel­zett küszöböt a felső várban, mely alatt 30 cm. mélységben egy 18 cm. hosszú ólomhüvely került elő. Fel­nyitása után egy csomókkal össze­kötött bőrszíjköteg került napvilág­ra, a szíjak végén kapcsokkal. Nyil­vánvaló, hogy perui csomóírásról van szó, egy úgynevezett "quipu"-ról. Valószínűleg az elsülyesztett inka kincs helyének magyarázatát tartal­mazza. A "quipu” további sorsa és a perui kincsek kérdése, mivel az fő­leg Benes András egyéni érdeke, előttünk ismeretlen.” E közlés további fejleményeként a kérdés közérdekű magyar törté­nelmi kérdéssé emelkedett, mert egyrészt kapcsolatba került Móricz János ecuadori kutató munkájával, másrészt a magyarság történetének tisztázásában, feltételezett egyes lengyel és magyar rokon családok történetének kutatása során, újabb adatokat vetnek fel. Ilyen családok­nak a még élő tagjai pedig nemcsak volt főnemesi származásúak, hanem egyszerű dolgozóként feltalálhatók a két Amerikától Lengyel- és Magyar­­országig mindenütt a világon. Ilyen családok történetének a kutatása során felmerülhető adatok ugyanis egyik részről a Közép-Ázsia mongol­jainak és Dél-Amerika "indiánjai­nak” rokonsági viszonya, másik rész­ről az orosz-szkita közös eredet, sőt 2400 évre visszamenőleg a Mezopo­támia és a Kárpát-Duna medence népei közötti rokonság kapcsolatai­nak a tisztázásához is támpontot szolgáltathatnak. Ehhez még csak annyit kell hozzáfűznünk, hogy mindezen feltételezések nem légből­­kapottak, mert egyes tudósok, kuta­tók és írók fémjelzik ezt, mint Ki­­szeljev, Mongait, Magyar Adorján, Fettich Nándor, Molnár Gábor, Ba­­dini Jós, Djakonov, Harmata, Bobu­­la Ida, László Gyula, Vittay Béla stb. Ezért felkérünk minden magyar és idegen tudóst, kutatót, írót és ol­vasót, hogy a legjelentéktelenebb­nek látszó, akár mese szerűnek tet­sző adatát is juttassa a tudomásunk­ra Nedec várának és az ott szerepelt családoknak a történetéből. A közlé­seket lapunk szerkesztőjének útján kérjük megküldeni. A magunk ré­széről természetesen folytatjuk az eddigi kutatómunkát. Budapesten, 1970. májusában Simsay L. Vilmos DON QUIHOTE ÉS MÓRICKA A 21. SZAZADBAN Genfben a második világháború után is "leszerelési konferencia” in­dult. Az előbbivel szemben ez alá már kézzelfoghatóbb indítékot dug tak. Nem a háború emberjelenségét, nem is csak a katonai győzelmek biztosítását, hanem azt, hogy a hadi felszerelés gazdaságilag visszaüt. A készenléti fegyverek, ha nem vetik be — elavulnak, ha meg bevetik: el­füstölik az előállítási költségeiket. A katonai felszereltség mindenképp nagyon számottevő tehertétel a gaz­dasági életben, ezért próbálkoznak a leszerelés kérdésével. A leszerelési konferencia — meg­alkuvással — arra törekszik, hogy a különböző államok hadviselési potenciálját arányosan csökkentse. Ez persze nem őszinte szándék, de ha az volna, akkor is hiába számí­tanák ki az arányos kulcsot, azt az érintett államnak el is kellene is­mernie, de sohase ismeri el. Bolond is lenne elfogadni, ha saját bizton­ságát látja akárcsak a relatív fel­­készültségben is. így aztán — kon­ferencia ide vagy oda — a felszere­lést minden állam gazdasági kapaci­tása szabja meg, a népesség békés életnívójának a terhére. Ki, ahogy' bírja, annyit költ fegyverkezésre. Ezzel azonban minden leszerelési tárgyalás üres szalmacsépléssé válik. Az erőlködés pedig, anélkül, hogy akár szerény eredményt is hozhatna, — komikussá. Két évig azon tárgyaltak például, hogy háborús célra ”szabad”-e igény­bevenni a — tenger fenekét. Enge­délyezés?, tilalom? — hát úgyis az veszi igénybe, ki tudja! De azon vi­táztak, hogy milyen mélységig "jogo­sult” egy állam támaszpontként használni a tengert. Határozatilag megállapodni csak abban tudtak, hogy "bizonyos körülmények kö­zött" hat kilométernél nagyobb mélységet felhasználni: tilos. Ezt a határozatot is csak azért sikerült meghozni, mert ennél mé­lyebbre nyúlni még a legnagyobb technikai kapacitással is alig-alig lehet, ha ezt a határt egyáltalán el lehet érni hasznosan. A konferneia legtöbb idejét az ra­bolja el, hogy a várakozó tárgysoro­zatból megállapítsa a következő ta­nácskozás tárgyát. Sürgető szükségesnek tartják a kémiai, méginkább a biológiai fegy­verek használatának eltiltását. De nem tudják eldönteni, hogy előve­gyék-e már ezt a kérdést, sem azt, hogy tulajdonképpen mely fegyve­rek tartoznak e két fogalomkörbe. Az ember elképed, hogy az "agyvelő munkásainak” micsoda gyakorlatuk van a — szalmacséplésben. De, hogy a komédiát változatosab­bá tegyék, nemrégen hoztak egy ke­mény határozatot. Eszerint a nuk­leáris fegyverek használatának tilal­mát egy másik konferneia hatáskö­rébe utalták. így most Genfen kívül Bécsben is a lefegyverzésen csépelik az üres szalmát, s közben felfegyver­keznek. Újból felmerült az a kérdés, hogy a leszerelést a hadsereg létszámának csökkentésével szabályozzák. Fan­tasztikus! Mintha ez a képzelgés nem mutatott volna fiaskót már a két világháború között! S hol van már ettől a partizán-haderő alkal­mazásának egyre kiterjedtebb gya­korlata! ♦ Ma a közélet minden hangját, mozzanatát hangszalagra, videótép­­re, hangosfilmre rögzítik. Megmarad az utókor számára, és árulkodni fog a maga nyersességében. A XXI. szá­zad közeleg: lesz levetíteni valója bőven! Tragédiaként: ezer változat­ban Don Quihote szélmalomharca, az ember kilátástalan küzdelme azért, ami elérhetetlen. Komédia­ként: a módszer, ahogyan vágyait elképzeli — Móricka. Keletről indultunk Nyugatra értünk! Június 27-én, László-nap előestéjén “Szent László Társas Vacsoráival zárta a Magyar Társaság az ezévi szabadegyetemi előadássorozatát. Dr. Nádas János kezdeményezése egyre nagyobb sikereket ér el, a mindig népszerű, érdekes, hasznos előadások­kal, és azzal, hogy a hozzászólások a témát közelebb viszik a hallgatóság szívéhez. A Szent László Vacsorán Gyékénye­­si Gy. László, a Szent László Rend főszéktartója volt az ünnepi szónok. Beszédében a magyar sors legmélyé­ről emelte ki a történelmi fejlődés alapvető három korszakát. Első volt a keleti nép keleti politikája, második a keleti nép nyugati politikája, és a harmadik, a magyar jövő irányának végleges meghatározója: a nyugativá vált magyar nemzet nyugat-politikája. Az elsőt Árpád vezér és fejedelem, a másodikat Géza és Istvánkirály kép­viselték, a harmadikkal Szent László fejezte be azt a nagy művet, mely a magyarságot elődeinek lépései útján a világ legmagasabb kultúrájához kapcsolta. Ennek a vázlatnak taglalása meg­rázó érdeklődést keltett. Igyekszünk, hogy olvasóinkkal mihamarabb rész­letesen ismertethessük. íílítVAKÖHT Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensueUe Felelős szerkesztő — Editor: MAJOE TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. 0. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P.O.Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $5.00 — egyes szám ára 35c Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom